Dr. Gyarmati Andrea

válaszol

FacebookSaxum

Sziget

Ehhez hasonló – és bármely gyerekbetegséggel, életmóddal kapcsolatos – kérdésekre Dr. Gyarmati Andrea válaszol. Minden héten a péntekig leadott kérdésekre a következő pénteken adjuk meg a választ. (Kérjük, amennyiben kérdést küld, levele végén adja meg e-mail címét. Dr. Gyarmati Andreához sokszor több kérdés érkezik egy héten, mint amennyit meg tud válaszolni, így lehet, hogy az Ön kérdésére nem, vagy csak később kerül sor.)

 

Puki

2013. április 5.  -  184.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!Olyan problémám lenne, hogy a 8 éves unokám, ha pukizik,
sokszor kaki van a bugyiban. Mi lehet a gond? Várom válaszát.Egy aggódó
nagymama!!!!!!!!

 

Kedves Aggódó Nagymama!

Azt kérdezi mi lehet a gond? A gond az, hogy a kisfiú bekakil. Ezt ugyanis 8 éves korban, még abban az esetben sem, ha mindez pukizás közben történik, nem tekinthetjük normális jelenségnek.
Ezt azonban Ön is nagyon jól tudja kedves aggódó Nagymama, hiszen ha nem
tudná, nem aggódna, és nem írt volna levelet nekem. Encopresisnek nevezzük azt a jelenséget orvosi nyelven, amikor ismételten, általában önkéntelenül ürít valaki székletet nem megfelelő helyre. Magyarul bekakil. Általában a ruháját szennyezi össze, és mindezt teszi úgy, hogy elmúlt már 4 éves. Valahol ott a 4. év tájékán van a széklettartással kapcsolatos szobatisztává válás ideje.
Az encopresis meghatározásánál lényeges szempont, hogy mindez, vagyis a széklet nem megfelelő körülmények közötti ürítése a már szobatisztává vált gyereknél fordul elő.
Fura módon a statisztika szerint fiúknál gyakrabban észleljük, mint kislányoknál, és azt írják a tankönyvek, hogy a dolog leginkább érzelemzavarra utalhat. Bár Nagymama elég szűkszavúan ír, illetve kérdez, érdemes más szempontokat, más körülményeket is megvizsgálni. Nézzük először is a pukizást, amit hivatalosan úgy hívunk flatulancia. Ez túlzott mennyiségű bélgáz képződést jelent. A flatus maga a puki, vagyis a bélgáz távozása a végbélen keresztül. Természetesen ebben az esetben is ahhoz, hogy a szelek távozhassanak, kicsit el kell lazulnia a záró gyűrűnek. Itt mindjárt akadhat egy magyarázat arra, miért is kerül kísérő
jelenségként kaki a bugyiba. Magyarázat ugyan van, de a jelenség, ha minden jól működik, természetesen nem normális. Miképpen az extra szelesedés sem.
Beszéljük meg, mi lehet a szelesedés hátterében. Úgy is szoktuk mondani, mitől fújódunk fel? Nézzük meg azt is, hogyan tudunk védekezni ellene, néhány hasznos dolog bevezetésével, ami aztán szokássá válhat.
Mindezek a jó tanácsok természetesen felnőtt korban is hasznosak lehetnek. Tehát néhány viszonylag egyszerű módszer a felfúvódás megszüntetésére:
- Ne együnk nátriumban gazdag dolgokat pl.: leveskonzervet, gyors ételt, füstölt
húst. A nátriummal (vagyis a sóval) azt érjük el, hogy a szervezet tárolni fog
minden csepp folyadékot.
- Fura módon, ha sokat iszunk tiszta vizet, az kihajtja a nátriumot, és segít a felfúvódás elleni harcban is.
- Ne együnk egyszerű szénhidrátokat (fehér kenyér, fehér tészta, chips). A
szénhidrátok glukózzá bomlanak, és testünkben glikogén formájában raktározódva várják, hogy szervezetünk az energiatermeléshez felhasználja a tárolt glikogént.A glikogén tárolásához minden egyes molekulára egy vízmolekulának kell tapadnia.
- Váltsunk magas rosttartalmú ételekre, amelyek meggyorsítják a passzázst (vagyis az áthaladást az emésztőrendszeren). Minél tovább időzik egy étel a
belekben, annál nehezebbnek fogjuk érezni magunkat.
- Mozogjunk sokat, ez segít mind a folyadékok helyes elosztásában, mind a
kiválasztás felgyorsításában.
- Felejtsük el az összes szénsavas cukros üdítőt.
- Bizonyos gyógyszerek is képesek sok bajt, többek között gázképződést
okozni.
- Másrészről a vitaminok, ásványi anyagok segíthetik a probléma megoldását. A probiotikumok is jótékony hatásúak lehetnek
- A mesterséges édesítőszerek, cukormentes rágógumik is felfújódást okozhatnak, és még sorolhatnám végtelenségig.

Egy szó mint száz, oda kellene figyelni arra, mit eszik a gyerek (és persze a család is). Esetleg egy dietetikus segítségét is igénybe lehet venni.
Sokszor írtam már, fogom is még, érdemes a paleolit étkezésnek utána nézni az
interneten. Könyvek is forgalomban vannak ebben a témakörben, de a hálózaton is rengeteg recept és jó tanács olvasható. Annak, aki ezt az étkezési javaslatot túl szigorúnak tartja, érdemes elolvasni azt, ami a leírásokban szerepel. Minden apró lépés az egészséges étkezés és életvitel felé győzelemnek tekinthető ebben a
műételekkel és italokkal elárasztott világban.
Térjünk azonban vissza konkrétan az Ön unokájához. Amit eddig írtam, feltételezés, nevezetesen, hogy valamelyik tényező felfújódást okozhat a kisfiúnak.
Előfordulhat azonban az is, hogy valamilyen ételallergia, vagy érzékenység áll a tünet hátterében (lehet például akár coeliákia=lisztérzékenység az ok). Gyakran az a helyzet, hogy az ilyen gyerekek idült, tehát krónikus székrekedéssel küzdenek. Nagyon nehezen kakilnak egyébként. Ilyen esetekben akkor, amikor akaratlagosan kakilnak nagy és kemény székletrögök, úgynevezett skybalák távoznak. A napokig tartó székrekedés azzal jár, hogy a bélben pangó és nem ürülő széklet elfolyósodik és gyakorlatilag kifolyik, túlfolyik . Ha egy ilyen kisfiút büntetéssel sújtanak a bekakilás miatt, a helyzet tovább romolhat és komoly lelki sérüléseket is okozhat.
Tehát a teendő a következő. Először is meg kell beszélni az egész történetet
a gyerek orvosával. Érdemes naplót vezetni, mit evett a gyerek és mikor fordult elő baleset. Meg kell vizsgálni, nincs-e valamilyen szervi eltérés, beidegzési zavar a
háttérben, különösen akkor, ha a kisfiú soha nem volt igazán szobatiszta (még ha csupán mondhatni apró bekakilásról van is szó).
Amennyiben szorulásos, és nehezen kakil, meg kell nézetni gyerekproktológussal (a vastagbél betegségeivel foglakozó szakember) de legalábbis gyereksebésszel, hogy van-e valami mind a szorulás, mind a bekakilás hátterében. Ha egy bélsárrög felsérti a végbél nyálkahártyáját, és minden kakilás fájdalmat okoz, a gyerek önkénytelenül visszatartja a székletét, ami szorulás formájában jelentkezik. Ezekben az esetekben épp az olajos hashajtó használata szokott eredményes lenni.
Nem tudom, volt-e a kisfiú edzve a kakilásra. Ez bizonyos fajta hozzáállást jelent, amiben megtanítunk valakit türelmesen, azonos időben üríteni. Mindezt nem rohanva, hanem nyugodt körülmények között. Sok esetben beválik, ha valahogyan sikerül a kakilást estére áttenni, és nem a reggeli kapkodás idejére hagyni. Az is beválik, ha minden étkezés után, legalábbis otthon, üldögél a gyerek 10-15 percet a Wc-n ahol megtanul ellazulni.
Semmi esetre se szidjuk meg a balesetért, hiszen nem direkt teszi a dolgot, az csak megtörténik vele. Ennyi idős korban ez már nagyon megalázó tud lenni, ha még ki is kap valamiért, amiről nem tehet.
Kedves Nagymama! Adott esetben pszichológussal sem ártana a dolgot átbeszélni, és az egész családot bevonni egy kezelésbe, ha szükséges.
Természetesen mivel nem tudom mióta tart ez a dolog, évek, hónapok vagy csak
néhány hete, ezeknek más és más a megítélése.
Remélem nem bagatellizálják el a dolgot, de az sem lenne jó, ha túl nagy ügy
kerekedne egy olyan valamiből, ami néhányszor megesett. Azt írja ugyan, hogy sokszor, és hogy pukizáskor, de vajon mennyi az a sok, és vajon csak pukizáskor, vagy tüsszentésnél, nevetésnél, köhögésnél is van-e hasonló jelenség.
A záróizom elégtelensége is felmerül, ami mindenképpen orvosi vizsgálatot,
ellátást igényel.
Kedves Nagymama! Nem állt szándékomban megijeszteni, de azt mindenképpen el
szerettem volna érni, hogy induljanak el, és járjanak a dolog végére. Ne
hagyják a kisfiút magára egy ilyen helyzetben.

Jelige: Egy aggódó nagymama
Kulcsszó:

 

Válogatós kiskamasz

2013. április 5.  -  183.  cikk kinyitása

Tisztelt Gyarmati Doktornő!

Gyermekem válogatóssága miatt írok Önnek. Étvágytalanságról sok helyen –
többek között ezen az oldalon is – olvastam. De nálunk más a probléma.
3 gyerekünk van. A legnagyobb nyáron már 18 éves. Kicsinek nagyon rossz evő
volt, keveset evett, picike is volt. Kb 4 éves volt amikor feladtam a harcot, gondoltam, ha eddig nem halt éhen ezután sem fog. Így is lett 1-2 éven belül ő lett a legnagyobb ínyenc a családban. Nála szépen megoldódott a probléma.
A 3. gyerek 4 éves. Ő most van éppen a válogatós korszakban. erről a helyzetről is sokat lehet olvasni mindenfelé. Igyekszem is megfelelően kezelni. Alapvetően azonban jó evő, és szívesen eszik/kóstol meg mindenfélét.
A jelenlegi problémám a 2. fiammal van. Berci most 11 éves múlt. Ő kb 1 éves koráig nagyon nagy evő volt. Csodálkoztam is anno, hogy jéé ilyen gyerek is létezik. Mindent megevett, mindent megkóstolt. Aztán emlékeim szerint amint betöltötte az 1 évet elkezdett válogatni. De nagyon erősen. Pl epret még soha életében nem evett. Barackot is csak 1 éves kora előtt pürének, azóta se. És még sorolhatnám. Így van ez az összes gyümölccsel (kivétel alma és görögdinnye) és az összes zöldséggel (kivétel uborka, paprika, burgonya, alkalmanként paradicsom), húsféléből kizárólag a csirkemellet vagy a nagyon tiszta száraz húst eszi meg, abból is inkább csak a grillezett vagy rántott változatot (minél natúrabb annál jobb), tészta is csak akkor jöhet, ha nem ellenkezik a fenti kritériumokkal (pl a pörkölt tésztával csak akkor jó, ha
mellhúsból készült, és szinte nem látott hagymát). A tejtermékek szerencsére rendben vannak. Jelenleg ott tartunk, hogy az iskolai ebédet lemondtam, mert csak fizettem, és kb a 10%-t eszi csak meg.
Ahogy a babák evéséről olvasgattam, arra jutottam, hogy valószínűleg 1 éves kora körül én rontottam el, hiszen amikor a korábban jól evő gyerekem elkezdett mindenre fujjogni, erőltettem az evést. Ő szerintem egy elég érzékeny gyerek, nagyon könnyen megbántódik, lehetséges, hogy valahol az agya mélyén emlékszik a kellemetlen evésekre. Persze egy idő után nála is feladtam, pont mint a bátyjánál, és igyekeztem olyan ételeket készíteni amiket megevett. Csak éppen Berci nem változott meg. Ő megmaradt válogatósnak a mai napig.
A kérdésem a doktornőhöz (nem is vagyok benne biztos hogy Ön a kompetens egy
ilyen problémával szemben), hogy van-e megoldás. Lehet-e formálni az evési szokásain, és ha igen hogyan. Tovább ártok-e azzal, ha bevezetem az „azt eszed ami van” rendszert. Vagy egyszerűen maradjon minden a régiben? Kapjon amit szeret? Kicsit elfáradtam abban, hogy 5-ünknek legalább 2-3 féle ételt kell készítenem (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a férjem is nagyon válogatós,
bár nem annyira mint Berci).

 

Kedves Andrea!

Három gyereket nevelni nagyszerű dolog lehet, még akkor is, ha természetesen
nem kevés problémát , gondolkodást okoz a felnevelésük. Ugyanazon szülőpártól hasonló körülmények közé születő testvérek között is nagyok lehetnek a különbségek. Ezt gondolom Ön is megerősítené, ha személyesen és nemcsak így a honlapon keresztül „beszélgetnénk”. Vannak azonban tendenciák, amik gyakran
ismétlődnek egy családban. Talán úgy is mondhatnám „megjelennek” az összes
gyereken. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, vajon mi lehet ennek az oka. Több variáció lehetséges. Lehet a dolog örökletes, és itt mindjárt álljunk is meg egy pillanatra. Azt írja, hogy a „férje is nagyon válogatós”(bár nem annyira mint Berci) ami lefordítva azt is jelentheti, mindhárom gyereknek vannak élményei arról, hogy Apa csak a fogára valót eszi meg,és lehetőség van valamit valamilyen típusú ételeket visszautasítani.
Azt is írja Andrea, lehet nem én vagyok ebben az ügyben a kompetens személy.
Ez valóban könnyen előfordulhat, de hosszú évek tapasztalata kapcsán kialakult a véleményem, amit nagyon szívesen megosztok Önnel abban a reményben, hogy a segítségére lehetek. Abban teljesen egyetértek Önnel, hogy egy nagy családban kielégíteni mindenki igényét megterhelő feladat lehet, de szerintem azért nem
megoldhatatlan.
Nem ismerem a körülményeiket, nem tudom Andrea dolgozik-e vagy otthon van
a három gyerekkel. Ez természetesen – legalábbis az én meglátásom szerint –
komoly feladat. Elindítani az életbe 3 gyereket, tisztességgel felnevelni őket, van olyan fontos munka ,ha nem fontosabb, mint sok más egyéb. Lényegesen nehezebb, a több műszakban való helytállás, de azért jó szervezéssel, és némi segítség
igénybevételével ez is megoldható, ha nem is könnyen.
Nem a levegőbe beszélek, és száraz tananyagot írok. Valamikor 4 gyereket
szerettem volna. Sajnos másképpen alakult. Ha van valami, amit bánok az életemben az, hogy ezt a tervet nem sikerült megvalósítani. Aztán, mert az ÉLET így csupa nagy betűvel néha, nem is ritkán ad kárpótlásokat .A második férjemnek három gyereke van, ezért aztán – igaz rövid időre – amíg együtt éltünk, mégiscsak 4 „gyerekem” lehetett. Ennek kapcsán volt módom megélni, igaz csak a hét
végék alkalmával (mivel a gyerekek már nagyjából felnőttek voltak, mire mi
összeházasodtunk), hogy sokan ülünk az asztalnál, és gyakorta mindenki valami
mást szeretne.
Tudom, mindez messze van attól, hogy valaki végigkíséri az úton pici babakortól a felnőtté válásig a saját gyerekeit, de higgye el kedves Andrea, ez is képes sok örömet adni. Meg persze hatványozott feladatot. Én mindenesetre sajnálom, hogy ritkán adódik lehetőség arra, hogy sokaknak adjak enni. Inkább csak ha vendégeket
hívok. Elnézést a személyes kitérőért, csak szeretném ha érezné, megértem a
nehézségeit. Azt gondolom van egy helyzet, amelyben kapott maga mellé 4
válogatóst. Ha mindezt megpróbálja derűsen szemlélni, talán könnyebb a
kívánságokat is teljesíteni. Ha valaminek megtaláljuk a fonákját, és nevetünk rajta, kicsit, egyszerűbb a nehézségek megoldása.
Térjünk azonban vissza az Önök asztalához, ahol valamiért valami miatt „mindig áll a bál.” Hol a legnagyobb, hol a legkisebb, és most éppen Berci a középső fiú az,
akivel a gondok vannak.
Kedves Andrea! Nem tudom Ön mindenevő-e ? Vagy van valami, amit nem szívesen
fogyaszt. Ha igen, biztosan ismeri azt az érzést hogy nem kell. Mert nem szép, nem jó ízű, vagy a szaga nem tetszik, mert valamikor valami rossz, mondjuk egy gyomorrontás kapcsolódik hozzá. Netán, és nem ritkán azért nem kell, mert erőltették. Bizony jól gondolja, ez is gyakran megesik, hogy ez van a háttérben. Az éhség biológiai érzés, amely a születés pillanatától működik. Rosszul evő gyerek, eleve rosszul étkező ennek kapcsán nincs. Ezt Ranschburg Tanár Úr is így gondolja, nem én találtam ki. Mégis nagyon sok az evéssel, étkezéssel kapcsolatos kérdés, probléma. Nézzük mi lehet ennek az oka?
Először is nagyon sok szülőnek határozott elképzelése van arról, mi is az amit a gyereknek muszáj megennie. Aztán arról is, hogyan is kell egy akkora kisfiúnak kinéznie, mint az Ő gyereke. Itt mindjárt hozzátenném, hogy a nagymamák is elvárások tömkelegét zúdítják a fiatalasszonyra, aki szegény nehezen igazodik el a sok jó tanács között. Érthető, hiszen természetesen a legjobbat akarja a gyereknek.
Néha mi orvosok is megijesztjük az anyukákat. Ilyen előfordul. Én a magam részéről úgy gondolom, az egészségesen sovány gyerek sokkal ellenállóbb, szívósabb, mint a testesebb társa. Számtalan betegség okaként szerepel a túlsúly egész életünkben, és ez alól a gyerekkor sem kivétel.
Amit leír Bercivel kapcsolatban, eléggé általános, hogy az erőltetés ellentétes hatást, ellenállást vált ki. Gyakorlatilag ideiglenesen tönkreteszi azt a csodálatos pontossággal működő biológiai órát,amely éhség formájában jelentkezik, amikor a szervezetnek táplálékra van szüksége. Azt is érdemes tudni, a táplálkozás veleszületett biológiai igénye nem mindenkinél egyforma. Van, aki kevesebbel is jól lakik, és van olyan, aki nagyétkű, mégsem hízik meg. Az éhség és a jóllakottság finom jelzése a szervezetnek. Ha egészségesek vagyunk, tökéletesen működik, csak rá kell bízni magunkat. Ebben az élelmiszer túlkínálatban mindez nem könnyű dolog, de azért megoldható.
Kedves Andrea! Az „azt eszed, ami van „ ha lenne egyébként bőven, egyfajta
erőszak, amit én elvetnék, de nem árt azért tudni, hogy szegény sorban élő gyerekek között alig van válogatós, hiszen az éhség ráviszi arra, hogy valóban megegye, ami van. Mert más nincsen. Ha a gyerek látja, hogy van ugyan, de Ő nem kap, az szomorúságot okozhat neki, ami szerintem nem jó hozzáállás, még akkor sem, ha az a vád ér, kényeztetést javasolok. Mindaz egyébként, amit Berci megeszik, nem tűnik kevésnek. Jó lett volna kiegészítésként azt is tudnom, hogy a súlya, a magassága
megfelel-e az átlagosnak, de gondolom, ha nagyon vékony lenne, azt megemlítette volna. Az asztal, a közös étkezés öröm forrása kellene legyen, nem pedig a
feszültségeké. Tudom, nehéz összehangolni, de jó lenne ha akkor ennének, amikor mindenki megéhezett. Persze feladatok, lecke, sport, esetleg még valamennyi pihenés, televíziózás is bele kell férjen a napba. Az lenne a tanácsom, ne menjen a TV étkezés közben, se internet, se telefon. Az is jó lenne, ha megengedné, annyit
egyen a gyerek (a gyerekek), amennyi jólesik neki, de utána ne kapjon kis nasikat csak azért, mert keveset vacsorázott. A gyerekek olyan hihetetlenül intelligensek, ha megérzik, hogy valami megváltozott, hamar alkalmazkodnak az új helyzethez.
Csináljon néha büféasztalt, ahol mindenki – Apuka is – kedvére válogathat a
lehetőségek közül.
Azt is el tudom képzelni, beszélje meg a családdal a másnapi menüt. Döntsék el együtt, kié a következő nap, kinek a kedvében járjanak. Legyen ez igazságos úgy, hogy a héten mindenkinek – így Önnek is – van egy napja. A hétvégék meg úgyis másképpen működnek (gondolom).
Sokszor írtam – már a megjelent könyvemben (Beszéljünk az evésről) is szerepelt, de nem győzöm eleget hangsúlyozni, legyen idő az evésre, és igyekezzen minél kellemesebb hangulatot teremteni az étkezéseknél.
Kedves Anyuka! Lehet, nem mondtam Önnek sok újat, de nagyon bízom benne,
talál a válaszban olyat, ami segítségükre lesz.
Végezetül engedjen meg egy ajánlatot. Van egy GOMBA , és GOMBA MÉG EGYSZER című írás a könyvemben. Ha azokat elolvassa, kiderülhet, én hogyan csináltam annak idején, amikor az én kisfiam nem akart valamit megenni. Talán abból is meríthet ötletet.
Köszönöm hogy megtisztelt bizalmával, és beavatott családjuk életébe.

Jelige:válogatós kiskamasz
Kulcsszó: válogatós

 

Ikres anyuka

2013. március 30.  -  182.  cikk kinyitása

Doktornő! A tegnap előtti ikres anyuka vagyok.... Van egy újabb aggodalmam....
Ikerbabáim 3,5 hónaposak, a kislány 2000 gr-mal született. Kis súlya miatt hazajövetelünkig koraszülött osztályon kezelték, teljesen egészségesen, gond nélkül jöttünk haza. Az akkori neurológiai leletén ez áll: fk: 28,5 cm, microcephal koponya alkat, MK: 28 cm. Kis súlyú, arányosan kicsi. Kutacs: 0,5X05 cm nivóban. Kp élénk archa. reflexek.
Senki nem említette, hogy probléma lenne. Ma a háziorvosunk kérte, hogy vigyem el neurológiai szakrendelésre, mivel szerinte kicsi a feje és mintha záródna a kutacs. Születéskori fejkörfogata 29 cm, ma (3,5 hónaposan) 35 cm. December 31-én voltunk a koraszülött gondozóban kontrollon, a koponya uh-n nem találtak eltérést, sőt, a gondozó főorvos az orvostanhallgatóknak a kislányomon mutatta be a különböző reflexet és sok mást, amihez nem értek, de a végén megállapította, hogy egy teljesen egészséges, jól fejlődő gyerekről van szó. Az lenne a kérdésem, hogy a neurológiai vizsgálatban szereplő microcephal alkat automatikusan a kisfejűséggel együttjáró szellemi fogyatékosságra utal? Tehát a gyerekem mindenképpen sérült lesz? Tisztában vagyok vele, hogy ezt látatlanban nem lehet megítélni, de mivel május elejére kaptam csak időpontot, így máris idegesít a dolog, hiszen elég sokára tudunk csak pontot tenni a végére. Nekem laikusként észre kellene vennem a betegségre utaló jeleket?
Súlyban, hosszban jól fejlődő baba, figyelmes, élénk teintetű, mosolyog, gőgicsél hosszan „beszélget”, hasra fektetve tartja a fejét, háton fekve néha emelgeti. Megismer minket, hangra figyel, tehát mindent csinál, amit a nagyobb súllyal született, egészséges ikertestvére. A statisztikák és doktornő tapasztalata alapján mit lehet elmondani a kis fejkörfogatú gyerekekről? Élhet teljesen normális életet vagy szinte biztos az értelmi visszamaradás? Ennek a veszélye akkor is fennáll, ha a korának megfelelően érett, fejlett, és tudja az „elvárt” dolgokat teljesíteni (gőgicsélés, stb.)? Milyen tünetekre kellene odafigyelnem? Súlyát már megduplázta, meg is haladta!
Köszönettel!

 

Kedves Anyuka!
Nézzük először is mit jelent a microcephal koponya alkat? Pontosabban azt nézzük meg, mit jelent a szó microcephalia: kórosan kisméretű fejet jelent, azt gondolják róla, hogy ez általában szellemi visszamaradottsággal társul. A microcephal alkatú koponya egy fejformára utal, és az Önök esetében mivel ez a kicsi lány egy ikerpár egyik tagja és ráadásul 2000 gr-mal jött a világra, egy arányosan kisebb méretű koponyát jelent. Ha nagyobb lenne a feje, az macrocephalia lenne és esetleg hydrocephalusra, vízfejűségre utalna, annak minden egyéb eléggé rémisztő következményével együtt.
Azt írja kedves Ikres anyuka, hogy teljesen egészségesen, és jó állapotban, gond nélkül mentek haza a kórházból. A neurológiai lelet, amivel elbocsátották a babát, tökéletes. Épp ez lehet az oka annak, hogy senki nem említette, hogy probléma lenne, mert hogy nincs is.
Lefordítom, amit a leírás jelent.
Fk= fejkörfogat: 28 cm. A fejkörfogat a fejnek a homlok és a tarkó legkiugróbb részeire helyezett mérőszalaggal mért körfogata. Fk:28,5 cm ami az átlagos súllyal és időben született egy gyereknél (tehát nem ikerterhességből származó babánál) általában 32-34 cm. Mivel a kislány feje kisebb volt születéskor ennél az átlagértéknél (logikusan, hiszen az egész baba is kisebb súllyal, hosszal és paraméterekkel született), ezért szerepel a microcephal alkat, és nem a microcephalia mint meghatározás. Azt jelenti, arányosan kisebb a feje. Az Mk a mellkörfogatot jelenti, amiről azt érdemes tudni, hogy a fej körfogata csecsemőkorban nagyobb, mint a mellkas körfogata, és ez az arány csak a második életévben fordul meg a mellkas javára. Itt tehát ez is rendben lenne, hiszen igaz csak 0,5 cm-rel, de megfelelően nagyobb volt a baba feje mint a mellkas már születéskor. A kicsi súlyú, arányosan kicsiből az arányos a kiemelendő, tehát a feje is kisebb. A kutacs nívóban azt jelenti, nincs kiszáradva a baba, illetve nincs
agynyomás fokozódás. Maguk a kutacsok az egyes koponyacsontok és a koponyafedél között csecsemőkorban meglévő koponyacsonthiányt jelentik. Így nevezzük azokat a területeket a kisbaba fején, amik még nincsenek szorosan összenőve, hogy elegendő hely legyen a koponya növekedéséhez. A homlokcsont és a falcsont között található a nagykutacs (négyszögletes, pontosabban rombusz alakú), ami egy rugalmas kötőszövet, és a két falcsont és a tarkócsont között van hátul a kiskutacs. Ezek az első tapintásra ijesztően puhának tűnő helyek is jól megvédik az agyat az esetleges (ne forduljon elő!) sérülésektől. Ha hozzányúlunk a kutacshoz, rugalmasnak érezzük. Tapintható rajta a pulzus is. Ha erősen kidomborodik vagy besüllyed, vagyis szakkifejezéssel élve nincs nívóban (a csontokkal egy magasságban) feltétlenül meg kell mutatni a gyereket orvosnak. Szerencsére Önöknél erről szó sincs. A kutacs tökéletes és végleges elcsontosodása, magyarul zárulása 12-18 hónapos korban szokott bekövetkezni, de elég nagyok az egyéni eltérések.
A leírt méret, 0,5x0,5 a rombusz átmérőjét jelenti, és teljesen normális ilyen fejkörfogat érték mellett. A kp élénk azt jelenti, közepesen élénk, tehát nem túl élénk, és nem renyhe archaikus (ősi) reflexek. Olyanok, amilyennek az ennyi idős kisbabának lennie kell. Ezek a reflexek aztán az idő előrehaladtával eltűnnek, és más reflexek jelennek meg.
Egy szó, mint száz a leírás egy tökéletes kisbabáról szól, aki ugyan kisebb mint az átlag, de ennek is meg volt az oka.
A csecsemőkorban a fejkörfogat meglepően gyorsan növekszik, ami megfelel az
agynövekedés tempójának. Az egész agynövekedés 1/3-a az élet első kilenc hónapjában történik, a második harmad két és fél éves korig és a harmadik harmad kamaszkorig megy végbe.
Kedves Anyuka! Átlagértékeket írok 3 hónaposan: 40-41 cm 6 hónapos korban 43
-44cm a fejkörfogat. Ebből látható, hogy 3 hónap alatt az első 3 hónapban 6-9 cm-t nő ez az érték. Az Ön kislánya itt is jól teljesített, a 6,5 cm (28,5-ről 35 cm-re) abszolút normális, és nagy teljesítmény egy ilyen pici lánytól.
Kedves Anyuka! Amit most írok, csupán feltételezés, de nagyon valóságosnak tűnik. Gondolom, utánanézett egy kiragadott (microceophál) szónak az interneten. Sajnálom, hogy mindaz, amit talált, megijesztette. Remélem sikerült jól elmagyaráznom mindent. Abban tökéletesen igaza van, nem láttam, vizsgáltam a gyereket, és így nehéz persze bármit is felelősséggel kijelenteni. Amennyiben orvosuk úgy ítéli meg, hogy neurológushoz küldi ismét a babát, menjenek és vizsgáltassák meg újból. A leírtak alapján azt gondolom, nincs semmi baj. A kislány csinál mindent, amit kell, hiszen még az orvostanhallgatók is rajta tanulhattak. Nem mulasztott semmit kedves Anyuka, ne aggódjon. Élvezze a babákat. Figyelje a két kicsit, hiszen Önnek mindjárt van a másik gyerek személyében egy szoros kontrollja.
Nem biztos, hogy a babák egyformán csinálják a „dolgaikat”
Bízom benne, sikerült megnyugtatnom. Minden jót kívánok egész családjának. Amikor eljutnak a neurológushoz, kérdezzen bátran. Mondja el az aggodalmait, hogy egy olyan szakembertől is megnyugtató választ kaphasson, aki vizsgálta is a gyerekeit, nemcsak így levélben próbál segíteni.

Jelige:Ikres anyuka
Kulcsszó: iker, neurológia

 

Túlfűtött

2013.március 30.  -  181.  cikk kinyitása

Kedves Dorktornő!

Van egy 3 éves kisfiam, Levente, aki túlfűtött érzelmi állapotban akaratlanul elkezd ugrálni, a kezeivel csapkod, mintha repülne, mindezt nyitott szájjal és pislogás nélkül. Ez főleg akkor jellemző, ha nagyonboldog és büszke, ha megdicsérjük, vagy ha nagyon jól érzi magát. Ezt a mozgást ezekben a helyzetekben kb. 4-5 hónapos kora óta csinálja. Persze akkor még csak a kézmozgás kísérte. Aztán amikor megtanult biztonsággal járni, akkor csatolta hozzá az ugrálást is.
A minap az óvodában fogadóórán jelezte az óvonő, hogy megfigyelték, hogy ezt
a mozgást már akkor is elkezdi „használni”, ha fárad, nemcsak az öröm érzésénél. Volt amikor rászólt a dadus néni, hogy hagyja abba. Ezt a figyelmeztetést Levi nem túl jól éli meg. Igazából nem is tudta hová tenni. Én nem szoktam figyelmeztetni emiatt a mozgás miatt, tulajdonképpen az igazat megvallva nem is fordítottam rá kellő figyelmet. Gondoltam, majd kinövi. Bár az tény, hogy valóban túlfűtött érzelmi állapotokban csinálja. Talán nem tudja feldolgozni, kezelni a hirtelen érzelmeket és
pótcselekvésként adja ki magából.
Az óvonő azt ajánlotta, hogy jó lenne, ha megnézetnénk egy neurológussal,
mert elképzelhető, hogy ez valami féle kényszermozgás, aminek okai lehetnek.
Természetesen nem vagyok ellene, csak szeretném megérdeklődni, hogy Önnek mi
a véleménye erről, és esetleg adna egy kis felvilágosítást, hogyan zajlik egy
kisgyermek neurológiai vizsgálata, mert igazából fogalmam sincs róla.
Válaszát előre köszönöm!
Tisztelettel Diána

 

Kedves Diána!

Köszönöm kérdését. Fontos, sokszor látható – ha nem is mindig ugyanilyen formában jelentkező – dologról van szó. Szerintem kezdjük a végén, tulajdonképpen azzal, ami a legegyszerűbb, nevezetesen a neurológiai vizsgálattal.

A neurológus olyan orvos, aki az idegrendszerrel, annak harmonikus működésével, illetve az idegrendszer eltéréseivel, kóros állapotaival foglakozó szakember. Sokan megijednek, amikor szóba kerül, hogy a gyereket meg kellene mutatni ideggyógyásznak, mivel tévesen úgy gondolják, a szó azonos az idegességgel, és úgy érzik, a tünet vagy a jelenség, amit észlelnek, valamilyen idegi bántalom következménye, tehát azt hiszik” bolond” a gyerek. Esetleg valami nincs rendben az idegeivel. Ez nagyon messze van a valóságtól. Igaz, a neurológia az idegrendszerrel
foglakozik, ezzel az egész szervezetünket behálózza, és mind a mozgásban
mind a külvilágra való reagálásban központi szerepet játszik, de a neurológia nem az idegesség orvoslásának tudománya. Azzal sokkal inkább a pszichológia, pszichiátria van hivatva foglalkozni. Ennyit bevezetésképpen.
Ha valakin olyan elváltozást észlelünk mozgásában vagy viselkedésében,
amitől felmerül, hogy valami hiba van a szervezetben, hogy valamilyen információ nem jut el a központból a perifériára, vagy a mozgásban nem úgy történik valami, mint ahogy azt a gyerek életkora és általános állapota indokolná, mindenképpen szükséges neurológussal is konzultálni.
Az erre képzett szakember megvizsgálja a gyereket, ez gyakorlatilag nagyon
hasonlít egy belgyógyászati vizsgálathoz. Először beszélget a szülőkkel és
a gyerekkel is, ha már olyan korú, hogy ezt megteheti, majd ezt követően
megnézi, hogy az idegek hogyan működnek. Reflexeket vizsgál, érzésekről
kérdez, de semmi olyan nem történik, ami kellemetlen vagy félelmetes lenne a
gyerek számára. Az idegrendszer különösen a periférián úgy képzelhető el
legjobban, mintha be lennénk drótozva. Ezeken a drótokon jön-megy a parancs,
hogy mit és mikor kell tenni. Ha a drót vagy az azt védő burok sérül akár
veleszületetten, akár valamilyen betegség (sérülés, trauma, fertőzés stb) kapcsán, kiesési tünetek vagy akár túlmozgások is jelentkezhetnek. A lényeg, valami másképpen működik, mint azt elvárjuk.
Abban az esetben, ha a neurológus megállapít valami kórosat, a diagnózist megerősítő vagy kizáró kiegészítő vizsgálatokat rendel el (laboratóriumi, CT, MR, esetleg RTG, szemészet stb). Amikor ezek megvannak, újabb megbeszélés válik szükségessé. Minden lelet birtokában lehet felállítani a diagnózist, eldönteni, hogy mi legyen a kezelés (therápia), és elmondani, hogy mi az ilyen típusú elváltozás kórjóslata.
Hát körülbelül ennyi.

Kedves Diána! Azt írja, kisfia, aki most 3 éves, az afeletti örömre, hogy megdicsérik, érzelmi kitöréssel és fokozott mozgással reagál. Affectivitás, magyarul érzelem, indulat mondjuk mi orvosok, affectus=intenzitásában hirtelen megnövekedett érzelem. Mindezzel nincs, nem is lenne semmi baj. Sokszor írtam, fogom is még nem kevésszer, sokan sokfélék vagyunk. Van, aki nagyon indulatos, és mind a pozitív mind a negatív irányban nagy amplitudójúak az érzelmei, és vannak olyanok is, akiken soha semmilyen érzelem nem látható. Nem jobb vagy rosszabb egyik a másiknál, egyszerűen csak más. Mindaddig, amíg valami „belefér” az elvárható életkori normába nincs is semmi baj. Az hogy egy 4-5 hónapos kisfiú majd elrepül a kiságyból, ha meglátja azokat, akiket szeret, teljesen rendben van. A kicsi baba olyan, mint egy szigetelés nélküli húzal, ha örül valaminek, az egész gyerek boldog, ha fáj valamije, az egész gyerek fáj. Gyakorlatilag minden szétterjed a testében. Ahogy azonban fejlődik, növekszik és okosodik, megtanulja ezeket az indulati „belövéseket” uralni. Mindehhez hozzásegíti a környezet is. Ezt hívjuk gyereknevelésnek többek között, de még így is jelentős különbségek lehetnek gyerek és gyerek között, mint ahogyan mi felnőttek sem reagálunk egyformán az eseményekre.
Azt is írja kedves Diána, Ön nem nagyon tulajdonított jelentőséget az egész
dolognak, és így Levi nem nagyon érti, miért is szólnak rá az óvodában valami
miatt, amit eddig otthon senki sem vett rossz néven. Szerintem a gyereknek van igaza, mert ami eddig jó volt, tényleg nem érthető, hogy most miért jelent valami olyat, amiért rászólnak.
Eddig rendben is lenne a dolog. Ami engem aggaszt, és amit figyelemfelkeltőnek érzek az éppen az a jelenség, hogy már nemcsak az öröm, de a fáradtság is ilyen viselkedést provokál. Lehet, valami szülés körüli apró gond maradványtünete ez az egész, lehet más egyéb is, akár neurológai, akár pszichés probléma. A kényszermozgás, mint a neve is mutatja, épp a kényszerítő mivolta miatt nem
érzelmekhez kötött, de még ezt is el tudom képzelni, hogy felfokozott állapotban indul be egy mozgásforma. A pótcselekvést, mint lehetőséget szerintem ki lehet zárni, mivel az épp valaminek a pótlásáról szól, és nem egy meglévő helyzet vagy esemény túlreagálásáról.
Kedves Anyuka! Lehet a kisfiú más egyebet is csinál, csak az nem ilyen feltűnő. Mondjuk ismétlődő mozdulatokat, mint a ringatás, vagy valamilyen céltalannak tünő mozgást – haj sodorgatás, hintázás, ilyesmikre gondolok. Ezek mind valamilyen mozgászavarra utalnak, aminek okát mindenképpen tisztázni kell szerintem.

Ne késlekedjenek kérem, csupán félelemből. Vigye el mihamarabb Leventét neurológushoz, és mondjon el mindent pontosan, amit észlel. Az is jó lenne, amennyiben megoldható, ha otthon saját körülményei között láthatná a doktor bácsi vagy néni azt, amit csinál. Szerencsére a mai technikával tökéletesített világban megoldható, hogy akár a telefonnal vegyék fel mindazt, amit a gyerek csinál akkor, amikor megdicsérik. Egy ilyen felvétel segíthet a diagnózis felállításában.

Remélem sikerült érthetően elmagyaráznom mindent. És abban is bízom, hogy nincs a kisfiúnak komoly baja, de ahhoz hogy ebben biztosak lehessenek, muszáj néhány dolgot kizárni, amihez neurológiai vizsgálatra van szükség

Jelige: 3 éves kisfiú
Kulcsszó: neurológia, túlmozgás

 

Hasmenes

2013. március 30.  -  180.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
A kisfiam 16 hónapos, és már 3 hete ugyanazzal a problémával küzdünk. Nem
Magyarorszagon, hanem Londonban élünk, és itt elég más az orvosi rendszer.
A kicsinek hasmenese van már 3 hete, sok nyálkával. Eleinte pici vér is volt
a nyálkában, de egyre több a vér mennyisége. Valamint nagyon bűzös a
széklet.
A székletminta negativ volt.
2 hétig nem adtak az orvosok semmi gyógyszert, majd antibiotikumot írtak ki,
7 napig kellett szedni. Ezalatt kicsit javult a helyzet, kevesebb véres
nyálka volt a székletében, illetve a szaga is megszűnt.
Egy pár napja hagytuk abba az antibiotikumot, azóota visszatért minden az
eredeti allapotába, vagy meg rosszabb, több nyálka és vér.
Ismét visszavittem az orvoshoz, de semmi más nem történt, csak még egy
székletmintat kért. 1 hét múlva lesz eredmény és majd csak utána akar
beutalót adni, az is hetekbe is telhet, mig időpontot kapunk.
Úgy látszik, az itteni orvosok nem nagyon aggódnak, mivel a gyerek amúgy jól
van, jó az étvágya, nincs fájdalma.
A hasmenés kezdete után kb. 1,5 héttel kezdődött nála egy nátha, ami még
most is tart. Nagyon taknyos, gyakran be van dugulva az orra, es köhög.
Nem tudom, van-e összefüggés a két betegség között.
Én nagyon aggódom a véres, nyálkás hasmenés miatt, és zavar, hogy az itteni
orvosok nem így látják ezt. Még csak probiotikumot sem adtak neki.
Ön szerint van okunk az aggodalomra, Ön mire gyanakszik?

 

Kedves Anyuka!
Fiatal koromban gyakran arról ábrándoztam, hogy elmegyek majd a szomszédos,
meg a nem szomszédos országokba dolgozni egy kicsit, hogy megtapasztaljam,
megtanuljam azt, amivel ott többet tudnak, mint mi itthon Magyarországon. Akkoriban arra gondoltam – igaz még nagyon fiatal voltam, és tapasztalatlan –, majd megszerzem a szakvizsgát, és utána néhány évet azzal töltök, hogy körbenézek a világban. Eltöltök néhány hónapot különböző országokban, és aztán majd hazatérek gyógyítani. Másképpen alakult a sorsom, az utazások nem fértek bele a szakvizsgát követő évekbe. Sokáig bántam is, hogy nem tudtam külföldön is tapasztalatokat
szerezni, és talán még ma, sok évtized után is azt mondanám, bizonyára jó
lett volna külföldön is körbenézni. Azóta, hogy elkezdtem megválaszolni a
honlapomra érkező kérdéseket, kicsit elbizonytalanodtam. Gyakran az a megtiszteltetés ér, hogy külföldről is kapok kérdéseket. Ennek kapcsán módom van belelátni abba, hogy másképpen gondolkoznak külföldön, és másképpen megy a betegellátás is.
Elfogult vagyok, tudom, de joggal, higgye el kedves Anyuka. Lehet, sokkal szegényebbek vagyunk, és rosszabbak a körülményeink is mint külföldön, de meggyőződésem, hogy mind a képzés, mind a betegellátás olykor sokkal magasabb szintű és kiterjedtebb, gondosabb, mint az olyan helyeken ahol jóval több a lehetőség.
Mindezt csupán jól esett leírni, és büszke vagyok rá, hogy itthon dolgozhatok, és magyar gyerekeket van módom gyógyítani. Még inkább így érzem azokban az esetekben, mint például az Ön kérdése kapcsán, hogy örülök, hogy innen segíthetek.
Nézzük először is a véres széklet lehetséges okait. Először szabad szemmel kell megkülönböztetni azt, hogy a vér magában a székletben vagy csak a széklet felületén látható-e, mivel ennek diagnosztikus (kóroki) jelentősége van. Ha a vér és a nyálka a széklettel el van keveredve, majdnem mindig fertőzéses hasmenésről (salmonella, dysenteria) van szó. A felszínen látható vércsíkokat székrekedés (végbélrepedések, úgynevezett fissurák) vagy magasan elhelyezkedő apró polypusok okozhatják.
Lényeges megemlíteni, hogy ilyen széklet a tejallergia első tünete is lehet.
Azt írja kedves Anyuka, egy három hete tartó hasmenés harmadik hetében
negatív tenyésztési lelet birtokában kapott antibiotikumot a kisfia. Ennek hatására valamelyest javult a helyzet, de a gyógyszer abbahagyása óta a panaszok visszatértek. Erről két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy a negatív széklettenyésztés
bizonyára nem fog át minden kórokozót. Vírusok, protozoonok kimutatatására
nincs szerintem ott Londonban sem lehetőség egy rutinvizsgálat során. Másrészről bármilyen táplálékallergia, vagy érzékenység is negatív széklettenyésztési eredményt ad. Nem tudom, kapott-e a kisfiú valamilyen gyógyszert előzetesen, nem a széklete miatt, hanem egyébként, tehát hogy nincs-e esetleg a tünetek hátterében valamilyen más célból szedett gyógyszer. Ez is okozhat ugyanis hasonló tüneteket. Szalicilát, vagy bizonyos antibiotikumok is olykor képesek ilyesmire még terápiás adag esetén is. Olykor nagy mennyiségű étel, túl nagy táplálékmennyiség okozhat úgynevezett túlfolyásos dyspepsiát (hasmenés), ami azt jelenti, olyan sok az étel, amit a gyerek (vagy akár felnőtt is) emésztőrendszere nem képes bontani, feldolgozni. Az elégtelen bontás következtében fellépő hasmenés néha sok
panaszt képes okozni.
Általában minden gyerekben kevés a gyomorsav. Ez életkori sajátosság. Van
olyan, hogy éppen ezért elégtelen az emésztés. A paraziták elég bizarr ötletnek minősülnek, de nem kizárhatók. Giardiasis, ascariasis szóba jöhet.
Azt sem tudom, van-e állat (kutya, cica stb,) a kisfia környezetében. A háziállatok jöttükben-mentükben mindent képesek az utcán összeszedni és aztán összebújás, simogatás, játék során átadni kis barátaiknak.
Kedves Anyuka! A probiotikumok virágzását éljük. Lassan már mindenre ez a
megoldás, ami természetesen nem igaz. Akkor pótolok valamit, ha tudom már, mi a baj. Ha a diganozist felállítottam akkor van létjogosultsága az oki és a tüneti kezelésnek (therápiának) is. Az úgynevezett jó és rossz bélbaktériumok aránya valóban nagyon fontos,hiszen az utóbbi évek vizsgálatai és kutatása sok mindenre derítettek fényt. De sajnos azt érzem, mindig átesünk a ló másik oldalára. A probioticum nem varázsszer, bármit is állítson a televízió és a reklámok. A leírás szerint kisfia több mint egy hónapja hasmenéssel küzd, bár mint írja, ennek ellenére jól van. Ez jó hír, mert valóban ilyenkor kevésbé alarmírozó a tünet, de azért ez a hasmenés mégiscsak egy tünet.
Azt gondolom, semmi esetre se nyugodjon bele ebbe az állapotba. Ismételt székletvizsgálat, gasztroenterológussal való konsultátió (tudom, sajnos sokára van időpont, ez nálunk sincs sajnos másképp, csak ha az embernek mindenhol vannak volt kollégái, akiktől szívességet kérhet szerencsére). Allergia irányában vizsgálatok. Az ugynevezett „bélasthma” bizonyos ételek elfogyasztását követi. Ez lehet tej, tojás, eper, de olykor más egyéb is. Étkezési napló vezetése és annak feldolgozása, kiértékelése segítséget nyújthat ebben az esetben. Paraziták után is érdemes kutatni, sőt, ha mód van rá, vírusdiagnosztikát is javasolnék.
A tankönyvi adatok arról számolnak be, hogy a bakterológiai vizsgálat
fertőzéses hasmenések esetén is csupán 25-30%-ban pozitív. Bizonyára függ ez
a mintavétel módjától is.
Vannak egészen ritka okai is az idült, vagyis hosszantartó érthetetlen hasmenésnek. Bizonyos enzimhiányok, B12 vitamin felszívódási zavara, de olykor, és nem is ritkán lisztérzékenység is megnyilvánulhat ilyen formában. Igaz, ahhoz kicsit fiatal az ön kisfia, mert általában arra, nevezetesen a coeliakiára később szokott fény derülni.
Hát kedves Anyuka, csak remélni tudom, hogy nem zavartam össze még jobban, és
főleg, hogy nem ijesztettem meg.
Az ön kisfiának van egy tünete. Ez a hasmenés. A szervezet oly csodásan van „megcsinálva”, nem mutat tüneteket, ha minden rendben van. Egy-egy tünet alarmíroz, azt jelenti, figyelj csak, valami nem stimmel. Olyan, mint az autóban a piros lámpa, hogy fogytán az olaj vagy a benzin. Senkinek nem jut eszébe letakarni vagy kiiktatni a jelzőlámpát és továbbmenni, mert abból nagyobb bajok származhatnak. Vagy leáll a kocsi, vagy tönkre megy valami. Nincs ekkora vész természetesen, de kérem ne nyugodjon bele a hasmenésbe, kell, hogy oka legyen, és azt meg kell találni és orvosolni kell.
Akár gyógyszerrel, akár diétával. Nagyon drukkolok Önöknek, és örülnék ha
beszámolna a későbbiekben sorsuk alakulásáról.


Kulcsszó: hasmenés

 

Szoptatás

2013. március 30..  -  179.  cikk kinyitása

Az én kisfiam jövő hónapban lesz 1 éves és még mindig van tejem és szopik is, aminek örülök, de ugye már megkezdeném a leszoktatást. Sajnos, ahogy a fogaival küzd, csak a szoptatás az, ami megnyugtatja... nem tudok mit tenni amióta jönnek a fogai újra szopik napközben is, nemcsak éjjel. A fogak előtt már csak este ill. éjjel szopizott picit, de az is előfordult, ha a vacsit kanalaztam neki egyszer csak elaludt. Természetesen már szinte mindent eszik. Naponta főzöm neki a zöldséget, húst és heti 1-2 alkalommal bébiételeket is adok az általam készített ételekhez keverve a változatosság kedvéért. Nem zavar a szoptatás, csak így nehezen tudok munkát vállalni is, vagy esetleg programozni a Párommal, sportolni, kimozdulni. A maximum idő, amit kibír nélkülem az 2 óra, nagyon ragaszkodó és én is imádom nagyon, de félek, hogy nehéz lesz újra „visszatérnem az életbe” a ház falain kívül. Köszönöm előre is a tanácsát, üdvözlettel: V

 

Kedves Anyuka!
Elnézését kérem, nem egészen értem, mit jelent az, hogy megkezdené a leszoktatást, mivel azt a leírás szerint már megkezdte. Azt hiszem, hogy először is azt kellene megbeszélnünk, mi mit is jelent pontosan a kisbabák étkeztetésében. Azt is szívesen leírom, elmesélem, hogy minek mi a racionális vagy adott esetben orvosi oka. Ezt követően érdemes aztán azon elgondolkozni, hogyan is lehetne egy kicsit rendbe szedni vagy mondjuk ésszerűsíteni kisfia etetését. Nézzük először is a szoptatást. A hivatalos állásfoglalás szerint is mindenképpen fontos, hogy a kisbaba 4-6 hónapos koráig kizárólag anyatejet kapjon. Kizárólagos szoptatás a WHO(World Health Organization=Egészségügyi Világszervezet) meghatározása szerint ilyenkor a csecsemő anyatej kivételével más folyadékot/táplálékot nem kap. Természetesen a szokásos vitaminokat (D vitamin, K vitamin) kivéve. Amennyiben az anyatej bármilyen ok miatt nem elegendő, és figyelembe vesszük az allergia megelőző program ajánlását, úgynevezett részlegesen hidrolizált (HA= hypoallargén) fehérjét tartalmazó csecsemőtápszer adása javasolt az anyatej pótlására. Szilárd táplálék bevezetését csak 4 hónapos kor után tanácsos megkezdeni. Az érdekesség az, hogy az emészthetőség szempontjából minden „szilárd” ételnek” minősül 4-6 hónapos kor előtt, még akkor is, ha az alapanyagokból folyékony állagú ennivalót készítünk. Az ember ugyanúgy a természet része mint a vadon élő állatok. Nem szeretnék senkit sem megbántani ezzel a mondattal, ez egyszerűen tény. Miképpen az is, az embergyerek lényegesen „koraszülöttebben” jön a világra mint az állatok gyerekei. Amikor egy kis állat, mint mondjuk az állatkerti kiselefánt – akár fogságban is – megszületik, ahogyan Asha is tette a budapesti Állatkertben mostanában, néhány órával, de még nehézségek esetén is néhány nappal a születése után vidáman bandukol és bohóckodik a mamája oldalán. Jön-megy, használja az ormányát, és körbe-körbe sétálgat, amikor kiengedik levegőzni. Mindehhez az embergyereknek legalább egy-másfél évre van szüksége. Miképpen a mozgató- és támasztórendszer, a csontozat, az idegrendszer és az immunrendszer is jóval kisebb kapacitással dolgozik mint felnőtt korban, az emésztőrendszernek is bizonyos érési folyamatokon kell átmennie ahhoz, hogy ne okozzon a túl korán adott, vagy nem megfelelő tápanyagokból álló étel később komoly problémákat. A tudományos kutatások sok mindent kiderítettek az elmúlt évek során. Néhány olyan étel, amit még 20-30 évvel ezelőtt jónak ítéltek a pici baba számára, mára már bizonyos életkorig tiltott listára került. Elöljáróban a lényeg annyi, hogy a kisbabát is célszerű olyan ételektől megkímélni, amelyek később, felnőttek számára sem nevezhetők egészségesnek. Kerülendő tehát gyakorlatilag egész életünkben a hozzá adott cukor, mesterséges édesítőszerek, adalékanyagok (mesterséges színezék, mesterséges aroma, ízfokozó nátrium-glutamát, nitrites pác, sók) magas zsírtartalmú ételek, transzzsírok, fehér liszt, és mindazon ételek, kész- és félkész termékek, amelyek ilyesmit tartalmaznak. Következésképpen a kerülendők közé tartozik az összes cukrozott édesség, üdítők, a manapság oly divatos és sokat reklámozott tejpép, babadesszert, cukrot és aromát tartalmazó gyümölcs joghurt, és még sok minden más egyéb is. Szegény kisbaba igencsak kiszolgáltatott lény, azt eszi, amit adunk neki, és azokat az ízeket fogja előnyben részesíteni, amiket megszokott. Ha agyonédesített ételekkel elnyomjuk természetes íz érzését, ki merem mondani, még ha felháborodást kelt is amit írok, egész életére megnyomorítjuk. Elvész az egyik fontos „érzékelése” akár érzékszervét is mondhatnék, hiszen látás, hallás, tapintás,szaglás mellett az ízérzékelés is a segítségünkre van a világban való tájékozódásban. Ha egy kisbaba megszokja a természetes ízeket, és az édes ízt gyümölcsök evése kapcsán tapasztalja meg, nem fog agyonédesített, egészségre káros dolgokat kívánni. Különösen akkor nem, ha nincs is a közelében, és mi magunk nem adjuk neki. A magzatvíz a kutatások szerint édes, miképpen az anyatej is. Van bennünk egy ősi kód is, hiszen annak idején az őserdőben egy édes bogyó tovább adott energiát és ezzel nagyobb esélyt a túlélésre, mint egy semleges ízű, zsírt tartalmazó, vagy egy ízetlen fehérjét tartalmazó falat. A cukorbetegség,a túlsúly a szív- és érrendszeri megbetegedések elkerülése már gyerekkorban el kell kezdődjön gyerekeink tudatos és megtervezett táplálásával. Ez a szülők felelőssége. Kedves Anyuka! Elkalandoztam, de a téma olyan fontos, hogy nagyon szívesen”hirdetem az igét” minden olyan kérdésnél, ami az étkezéssel kapcsolatos. Térjünk vissza azonban az eredeti problémához. Nevezetesen a nagyon sokszori szopás, pontosabban az elválasztás kérdéséhez. Van néhány megszívlelendő tanácsom, ami remélem mindkettőjük (de azért főleg a gyerek) segítségére lehet. Nézzük az evések, etetések menetét. Amikor egy pici baba a világra jön, még alig bújt elő, de máris nagyon ügyesen tud enni. Vannak tájékoztató számítások, melyek alapján meghatározhatjuk a napi (magyarul 24 órára és az egyszeri étkezésre szóló) adatokat. Tudom, sokféle iskola létezik, van aki tagadja ezen adatok fontosságát, én azonban azt gondolom, könnyebb igazodni valamihez, ha tudjuk a megközelítő értékeket. Az első időszakban minden testsúly-kilogrammra megközelítőleg 150 ml-nyi ennivaló jár. Nem tudom, mekkorának született az Ön kisbabája, és azt sem írja, most egy évesen milyen súlyú, de lehet, a gyakori szopási igény azt jelenti, nem elegendő az étel, amit megeszik. Ez lehet az egyik oka a gyakori szopási igénynek. Ha az adag kicsi, úgy jön ki a napi megfelelő mennyiség, hogy a kevesebből többször kér a kisbaba. Ezen azonban úgy vélem az Ön kisfia már életkorilag túl van. Itt valóban inkább a fogacskák áttörése kapcsán érzett kellemetlenség, fájdalom az, amiért gyakrabban kíván az Ön közelében lenni. Nem is az evés vagy a szopás maga, hanem inkább a vigasztalás és az ölelés, mondhatom a megértés az, amit igényel a gyerek.
Kedves Anyuka! Mindezen számításokat és a javasolt adagokat a babák nem ismerik. Esznek a saját ritmusukban és mindaddig, amíg a fejlődésük megfelelő mind a hossz, mind a súly vonatkozásában nincs miért aggódni. Számtalan ajánlás van forgalomban, hogy mit, mikor és milyen tempóban érdemes bevezetni. Ezek részletezése messze meghaladná egy ilyen válasz kereteit , még akkor is ha én magam nagyon szeretem ezt a témát. Egy nagyon lényeges dolgot emelnék ki, nevezetesen azt, fokozatosság. Minden új íz, minden új állag, magyarul minden újdonság bevezetésével kapcsolatban. A kisbabánk önálló lény, önálló ízléssel. Ha valami nem tetszik, hát nem tetszik, nem érdemes erőltetni. Inkább kicsit várni, és megpróbálni újból. Amennyiben akkor sem megy , akkor sem kér a gyerek valamiből, én azt szoktam javasolni, hogy érdemes egy időre, akár hosszabb időre is félretenni azt a bizonyos ennivalót. Van annyi minden más, ami vitaminokban és ásványi anyagokban fedezi a szükségletet. Nem érdemes állóháborút kezdeményezni az asztal körül egy étel miatt, mert az a tapasztalatom, a gyerekek kitartóbbak nálunk, tovább bírják cérnával, és simán vereséget szenvedünk.
Kedves Anyuka! Nincsenek a témával kapcsolatban kőbe vésett szabályok. Azt is mondhatnám, ahány ház, annyi szokás az első szilárd étel fajtáját illetően is. Csupán az érdekesség kedvéért: nálunk az alma és a burgonya, német nyelvterületen a gabonakásák, Indonéziában a hal az első étel. Mindebből látható, elég széles a paletta. Elválasztás, mondjuk arra az eseményre, amikortól a baba már nem kap anyatejet. Vannak olyanok, akiknél édesanyjuk mindössze néhány hónapig tudja az igényeket anyatejjel kielégíteni. Az olyan szerencsések, mint az Ön kisfia tovább is anyatejhez jutnak. Ha van anyatej és igény is a baba részéről, vétek lenne azt mesterségesen leállítani. Nem a 2 óránként etetés a javasolt módszer, de az esti, reggeli szopásnak, ha van rá lehetőség, sokáig, bőven egy éves kor után is van létjogosultsága. Van egy nagy sok emberre kiterjedő vizsgálat, ahol a tudósok azt állítják, a rengeteg táplálkozási zavar és az ezzel kapcsolatban felmerülő komoly, akár életet, de életminőséget mindenképpen veszélyeztető betegség onnan eredeztethető, hogy a túlsúlyos, étkezési zavaros felnőttek annak idején nem kaptak elég hosszú ideig anyatejet. Az állandó evési ingert a kielégítetlen szopási inger következményének vélik. Nem tudom igaz-e ez, de mindenképpen érdemes rajta elgondolkozni.
Kedves Anyuka! A legjobb megoldás az, ha a gyerek maga választja el magát. Nem kell előre eltervezni és elhatározni, hogy ez mikor történjen meg, kivéve ha erre nyomós ok, pl: munkába állás miatt van szükség. A reggeli esti szoptatás még akkor is megmaradhat, ha valaki napközben már munkába állt. Ebben az esetben is célszerű egy-egy szoptatás kiváltása, tehát más típusú étellel való helyettesítése között legalább 3-4 hetet várni. A legjobb, ha a babára bízzuk ezt az időpontot is, már csak azért is, mert a szoptatás nemcsak táplálék, hanem megnyugvást és vigaszt is ad, szomjat is olt. Abban a szerencsés esetben ha a baba a maga tempójában jut el egy-egy váltáshoz, egészen biztosan nem okoz neki a szopás elmaradása törést.
Kedves Anyuka! Amit most írok magánvélemény, ha tetszik az én saját történetem. Lehet dolgozni, egyetemre járni sőt sportolni is szoptatás mellett. Harmadéves egyetemista voltam, amikor az én fiam megszületett, és tekintettel a sportolói múltamra természetes volt, hogy amint a szülész megengedte, a 6. hét után elkezdtem újból rendszeresen úszni. Azt mondhatom, inkább még több tejem volt,mintsem elapadt volna, de ez logikus is, hiszen a mozgás fokozta az anyagcserét és ezzel a kiválasztást is. Máté valamikor 2 évesen hagyta abba a szopást, és azt gondolom, az, hogy alig volt beteg, és egyetlen rossz foga van mindössze 37 évesen, bizonyára attól is van, hogy sokáig jutott olyan immunanyagokhoz, amelyeket a természet épp az anyatejbe helyezett. Elhiszem, megértem, hogy mozdulna már, de ha megengedi azt mondom, türelem. Rengeteg ideje lesz még Anyuka kimozdulni, élni, jönni-menni a párjával, és alig van már néhány hónapja arra hogy megalapozza a gyerek egészségét. Tudom, amit írok, elég szentimentális, de higgye el, nem csak az érzelmi rész, hanem az egészségvédelem szempontjából is ezt tartom helyesnek. Abban egyetértek, ha maximum 2 órát bír ki Ön nélkül, nagyon megterhelő, de itt nem elsősorban a szoptatás, hanem inkább szokásbeli dolgokkal van, lehet a baj. Kérem, beszéljen gyermekorvosukkal, aki sokkal jobban ismeri a körülményeket mint én. Alakítsanak ki egy normál és tartható napirendet, amibe szerintem azért kalkulálja bele a reggeli- esti anyatejes táplálást is. Az éjszakai etetést, legyen az bármi (anyatej, tápszer vagy bármi más egyéb) viszont tanácsos lenne minél előbb abbahagyni. Az éjszakai alvás hiánya sok magatartásbeli problémát képes okozni. Nem azt mondom, könnyű lesz az átállás, de a gyerek, és persze az egész család érdekében ezt fontosnak gondolom. Remélem nem ijesztettem meg nagyon. Abban is bízom, hogy mindaz, amit leírtam a segítségükre lesz.

Jelige: ragaszkodó
Kulcsszó: fogzás, elválasztás

 

Torkán akadt

2013. március 5..  -  178.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
A kisfiam 3 és fél éves. Étkezési problémával küszködünk.
A tavaly májusában vacsora közben úgy érezte, hogy megakadt valami a torkába
(nem akadt meg semmi) és többet nem mert se enni se inni, meg a saját nyálát sem nyelte le. Valahogy 4 nap után nekifogott inni Aktimel joghurtot és így élt 4 hónapig. Nagyon lefogyott, már alig volt ereje, közben nagyon sok orvosnál voltunk, de senki nem tudott segíteni. Szeptemberben nekifogott enni, de úgy, mint a csecsemő, akit tanítunk enni, fokozatosan vezetem be az ételt, minden nap mást és mást, elég jól haladtunk, hízott is 5 kg-ot, de sajnos tegnaptól megint előállt a probléma, hogy nem meri lenyelni az ételt, pedig most nem akadt meg semmi a torkán. Nagyon tanácstalan vagyok, nem tudom hogy mit csináljak, kihez forduljak?
Megkérem szépen, segítsen.
Köszönöm szépen.

 

Kedves Anyuka!

Tanácstalan vagyok én is, Anyuka, de persze azért vannak ötleteim, és mindenképpen szeretnék az Ön segítségére lenni ebben a nehéz helyzetben.
Az nem derül ki, mi volt az étel, ami a kisfiú torkán akadt. Ha jól gondolom 2, 5 évesen már mindent evett. Lehetett szálka, száraz kenyérdarab, vagy bármi, ami megsértette a garatnyálkahártyáját, és fájdalmat okozott.
Az ember fájdalomkerülő, örömkereső lény. És ez rendben is lenne. Egy kisgyerek még inkább az, hiszen hogy a költőt idézzük „őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam” – mondja József Attila. Ami fáj, az nem kell, ami jó, az viszont minél többször. Később a nevelés, vagy a célok kitűzése felülírhatja ezt az ősi kódot.
Ha ügyesek vagyunk szülőként, és jobban hisz bennünk a gyerek, elhiszi, hogy azt a rosszízű valamit, amit gyógyszernek nevezünk, be kell venni ahhoz, hogy jobban legyünk. A gyógyszer így is, úgy is keserű és nem finom, de az a kisgyerek, akinek rendben van a kapcsolata az édesanyjával, bízik annyira a mamájában, hogy elhiszi, a szükséges rosszat le kell nyelni ahhoz, hogy jobban legyen. Van olyan kisgyerek, aki aztán rögtön ki is hányja a gyógyszert, de azt gondolom, az alapbizalom meglétekor a beadás nem lehetne probléma.
Mindez természetesen nem törvény, csupán én érzem így, de higgye el Anyuka, mindezt nem kevés év tapasztalata mondatja velem.
Vizsgáljuk tovább a helyzetet, és ez is saját példa a múltamból. Egy sikeres sportteljesítményhez bizony nagyon sokat kell edzeni. Az edzés nem kevésszer erőlködéssel, olykor fájdalommal, légszomjjal jár (valaha versenyszerűen úsztam, megéltem ezeket a dolgokat), de az ember elhiszi, hogy ez a „szenvedés” fog a győzelemhez vezetni, és teszi a dolgát az edzésen még akkor is, ha fájnak az izmai vagy éppen ég a tüdeje. Mindez csupán kitérő, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egy nemesebb cél érdekében az ember elviseli a fájdalmat.
A lényeg nem is ez, hanem hogy az ember igyekszik elkerülni azt, ami fáj. Nem lép, nem terhel a fájós, sérült lábára, és nem nyel, ha ég, kapar, vagy megsérült a torka.
Az, hogy Ön úgy véli, nem történt semmi, nem jelenti azt, hogy ez valóban így is van. Nem azt vonom kétségbe amit ír, csupán azt gondolom, apró mikrosérüléseket nem vehetünk észre mi szülők. Azt sem nagyon értem, mi történt az alatt a 4 nap alatt, amíg kisfia nem ivott, nem evett semmit, mert 4 nap étlen szomjan eléggé a kiszáradásról kellett volna szóljon.
Folyadék és Aktimel, ha jól olvasom, amit ezután hajlandó volt lenyelni, és mindezt 4 hónapon keresztül, nagyon is megmagyarázza a nagymértékű fogyást. Azt ugyan nem értem, hogy miért nem kapott a kisfiú infúziót a fogyás megakadályozására. Aki nem hajlandó nyelni, annak valamilyen más formában leginkább vénán keresztül lehet, kell az energiához szükséges tápanyagokat biztosítani. Az sem derül ki leveléből, hogy mitől kezdett aztán, ha nagyon lassan és türelmet igényelve mégiscsak enni a gyerek.
Azt írja, újfent nem történt semmi, vagyis nem akadt a torkán semmi a kisfiúnak, mégsem hajlandó már megint normálisan táplálkozni a gyerek. Vagyis nyelési nehezítettségről van szó. Nyelési túlérzékenység, vagy a reflex körüli probléma okozhat ilyen típusú gondokat, de ehhez azt is érdemes megbeszélni, miről is van szó ilyen esetben. Elhiszem, hogy Ön szerint nem történt semmi baj, de valamiért mégis van egy helyzet, amit meg kellene oldanunk. Nézzük először a nyelési reflexet. Ez egy akartunktól független reflex, nagyon hasonló a szopóreflexhez, amellyel harmonikusan kiegészítik egymást. A nyelési reflexet a szájüreg hátsó részébe kerülő táplálék váltja ki. A gégefő felemelkedik, hogy elzárja a légcsőbe való bemenetet. A garat izmok összehúzódnak, a szájüreg mérete csökken, a falat a nyelőcsőbe nyomódik. Ez a nyelési reflex összerendezetten kell működjön a légzéssel, hiszen ha a gyerek nem kapna levegőt evés közben, logikusan abbahagyná az evést. Az is fontos, nehogy félrenyeljen, hiszen az sem tartozik a kellemes élmények közé. Mindezeket egy fantasztikus, összerendezett reflexkör kontrollálja. Bonyolult és koordinált reflexek gondoskodnak a harmonikus együttműködésről.
Érdemes lenne annak utánanézni, nincs-e itt valami koordinációs zavar.
Előfordul olykor, hogy mondjuk a baba szopóreflexe jól működik, nyelni mégsem tud. Kicsorgatja a táplálékot. Vagy az is megesik, félrenyel, amikor megpróbálja lenyelni azt, ami a szájában van. Mindez az akaratlan reflexfolyamatok zavarának következménye. Előfordulhat, hogy Önöknél is ilyesmiről lehetett szó, bár az, hogy közben hajlandó volt rendesen enni, és hízott is a gyerek, ellene szól ennek a teóriának.
Nem tudom, hiszen nem írja, érzékeny, ideges típusú, ingerlékeny-e a kisfia. Olykor ilyen csecsemőknél és kisgyerekeknél nyelési nehezítettség jelentkezik. Nem organikus, tehát szervi a baj, hanem úgy mondjuk neuropathiás viselkedési zavarról van szó. A szájpadlás és a garat túlérzékenységéről, ami abban nyilvánul meg, bármi újat, furát kap a gyerek enni, nem hajlandó azt lenyelni. A neuropathia az idegrendszer veleszületett vagy szerzett túlérzékenysége, ingerlékenysége. Sokféle módon nyilvánulhat meg, röviden úgy fogalmazható, a neuropathiás egyén a külvilág ingereire szokatlanul erős, vagy éppen gyenge módon reagál.
Kedves Anyuka! A helyzet egyre bonyolultabb. Veleszületett, vagy szerzett anatómiai akadály is lehet a nyelési nehézség hátterében.
Én a következőket csinálnám. Megmutatnám gégésznek, neurológusnak a gyereket. A garat, a gége bizonyos izmainak részleges bénulását, fel nem fedezett kisfokú és mélyben fekvő anatómiai rendellenességeket ki kellene zárni. Érdemes lenne reflux irányában is vizsgálatokat végezetni gastroenterológussal. A felmaródás is okozhat olyan fájdalmat, amit egy érzékenyebb gyerek nem tolerál. Nem tudom érte- e a kisfiút károsodás szülés közben. Néha enyhe agykárosodás, szülési trauma jele a nyelés zavara. Mindezek kizárását minél hamarabb nagyon fontosnak érzem.
Lehet, pusztán rossz szokásról van szó, de ahhoz, hogy ezt kimondhassuk, a többi igencsak ijesztő okot ki kell zárni.
Kedves Anyuka! Kérdezett, és én igyekeztem legjobb tudásom szerint válaszolni. Nem akartam megijeszteni, úgy érzem, ne nyugodjon bele az egész históriába. Szükség esetén az sem árthat, ha kikéri pszichológus véleményét is. Azt remélem, hogy csupán egy étel okozta sérülés van a dolog hátterében. Az lenne ugyanis a legjobb, még akkor is, ha Ön úgy érzi, ez nem fordulhatott elő.
Kérem, értesítsen arról, mire is vezettek a javasolt vizsgálatok. Őszintén drukkolok Önöknek.

Jelige: Étkezés
Kulcsszó:

 

Duzzadt nyirokcsomók

2013. február 25.  -  177.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
3 hónapos kisfiamnak 1 hónapos korában a jobb füle mögött észleltünk egy borsónyi elmozdítható csomót, majd ezt követően kb. egy hónap múlva jobb oldalon, a tarkó felett kettő hasonló nagyságú csomót.
Mindkét esetben jeleztük ezt a gyermekorvosnak, ő annyit mondott, hogy figyeljük, változik-e. Az első alkalomkor átesett egy kisebb náthán, amit az óvodás nővérétől kapott el, akkor az apukája is beteg volt, de az orrfolyáson kívül más tünet nem volt észlelhető. Orrszívás és orrcsepp alkalmazása történt. Orrcsepp 10 napig, orrszívás kb. 3 hétig. A csomók még most is ott vannak, változatlanok. A kisfiam szépen fejlődik, kiegyensúlyozott, nyugodt baba. A gyermekorvos a mai vizsgálat után azt
mondta, hogy ha megkapta a védőoltásokat, akkor majd csinálunk egy vérképet és (nem tudom jól idézem-e) tényésztést vírusra. Az interneten nagyon sok mindent olvastam, köztük sok rosszat is, amire a megnagyobbodott nyirokcsomóutalhat.
Kérem szépen, amennyiben lehetősége van, mielőbb válaszoljon, hogy Ön mit javasolna ebben az esetben. Mikorra kellene a nyirokcsomóknak visszahúzódniuk? Normális az, ha ilyenek maradnak? Az is lehet, hogy a tarkófeletti már korábban is ott volt, csak mi nem vettük észre.
Válaszát várom, köszönettel és tisztelettel:
Brigitta

 

Mindjárt elöljáróban az lenne az első, hogy megnyugtassam. Azt írja, mielőbbi választ vár, mivel az interneten nagyon sok mindent olvasott, köztük sok rosszat is a nyirokcsomó megnagyobbodásról. Az a fajta nyirokcsomó megnagyobbodás, vagy pontosabban fogalmazva az, hogy kisfián tapintható nyirokcsomókat észlel, nem hogy rosszat, hanem éppen jót jelent, tehát nincs miért izgulni.
A dolog teljesen normális jelenség.
Engedje meg, hogy elmagyarázzam.
Nap mint nap egy sereg kórokozó hatol be szervezetünkbe, és intéz támadást ellenünk. Velük szemben az immunrendszer veszi fel a harcot. Ez egy bonyolult rendszer, és úgy működik, mint egy titkos hadsereg, amely már a születés előtt elkezdi harci készületeit. A mikroorganizmusok hatására különböző anyagok úgy nevezett kémiai hírvivők szabadulnak fel, ezek irányítják a harcba induló csapatokat, és a csata befejeződése után megpihennek, tartalékállományba vonulnak, de egy újabb támadáskor ismét harcba szállnak.
A nyirokrendszer a szervezet egészére kiterjedő hálózat. A rendszer nyirokerekből, nyirokcsomókból, billentyűkből, fehérvérsejtekből és magából a csőrendszerben keringő folyadékból, a nyirokból áll. A lép, a csecsemőmirigy, a mandulák, a féregnyúlvány, de a nyirokcsomók és a nyiroksejtek is arra szerveződnek egy harmonikus együtt működés esetén, hogy kivédjék a szervezetet megtámadó vagy ott élősködő kórokozók negatív hatásait.
A nyirokcsomók nagyobb nyirokszöveti képződmények, amelyek a nyirokerek találkozási pontjaiban ülnek és az a feladatuk, hogy megszűrjék a nyiroknedvet. A nyirokban T és B lymphocyták keringenek. Ezek elnevezése, vagyis az, hogy B vagy T sejtnek nevezünk-e valamit, attól függ, hol fejlődött ki az illető sejt. Ennek nincs különösebb jelentősége a mostani kérdés tekintetében, mivel itt az a lényeg, hogy amikor fertőzés éri a szervezetet, ezek az elemek felszaporodnak és megduzzasztják a nyirokcsomókat is. A nyirokcsomó megnagyobbodása azt jelenti, a szervezet szűrőképessége jó, a védelmi rendszer, a „rendőrség” kitűnően teszi a dolgát. Ha ez az egység nem tenné jól a dolgát, bármelyik banális sebből akár vérmérgezés lehetne.
A nyirokcsomó megnagyobbodástól tehát tényleg nem kell megijedni, mert csupán arról van szó, a gyerek szervezete jól működik. Tekintettel arra, hogy a szervezetet mindig éri apróbb-nagyobb támadás, a nyirokcsomók (is) teszik a dolgukat. Ha 10 év alatti korban nem találunk apróbb nagyobb nyirokcsomókat tapintással, és a gyerek gyakran beteg, felmerül, hogy valamelyik védelmi vonal nem működik tökéletesen.
Apróbb sérülés, fogáttörés, sebek is okoznak helyi, magyarul nem az egész testre terjedő nyirokcsomó duzzanatot.
Azt írja, kedves Anyuka, az első nyirokcsomó megjelenésekor náthás volt a kisfiú, tehát még Ön is feltételezett egy zajló fertőzést a jelenség hátterében. Mivel a nyirokcsomók a testbe bejutott kórokozókat és azok károsító anyagát kiszűrő védekező rendszer részei, egy enyhe fertőzéskor is természetes, hogy megduzzadnak, tapinthatóvá válnak. A szervezetünk, gyakorlatilag telis tele van nyirokelemekkel, amelyek szükség esetén teszik a dolgukat. Amennyiben a területükre eső szervek gyulladásban jönnek, a nyirokcsomók működésbe lépnek, és jelentősen megduzzadnak. Különösen a nyaki területen található sok jól tapintható nyirokcsomócsoport. Ezek az orr, a garat, a száj és a nyak szűrését látják el. Mivel ez a terület fontos behatolási kapu a kórokozók szempontjából, a természet nagyon bölcsen egy jelentős védelmi vonalat helyezett ide.

Úgy szoktam elmagyarázni a rendelőben, hogy amíg félelmetes betegségekről számol be a nyirokcsomókkal kapcsolatban az internet, hogy ez a rendszer úgy működik, mint amikor a főtt tésztát kivesszük a vízből és leszűrjük. A tészta a szűrőben marad, csak a víz folyik le róla. A nyirokcsomó maga a szűrő, a nem kívánatos elemeket megakasztja (ez lenne a tészta, ami fennakad) azt pedig, ami nem árt a szervezetnek, továbbengedi.
Kedves Anyuka! Természetesen nagy hiba lenne elbagatellizálni komoly
haematológiai (vérképzőszervi) betegségeket. Ezek vezető, olykor akár első
alarmírozó jelensége lehet a nyirokcsomó megnagyobbodás. Ez azonban általában idősebb korban fordul elő, és egyéb elváltozások is észlelhetők. Nagyfokú fáradtság, sápadtság, vérképbeli eltérések. Mindezek további vizsgálatokat igényelnek, szövettani mintavételt és feldolgozást a diagnózis felállítása céljából. Nem vizsgáltam természetesen a kisfiát, de ilyen típusú betegségre (lyphoma) ebben az életkorban jó általános állapotban kicsi az esély.
Kedves Anyuka! Kérdés, valóban nagyobbak-e ezek a csomócskák kisfián, vagy csupán arról van szó itt-ott tapintható nyirokcsomók észlelhetők. Ha végigtapogatja a kisfiút, lehet hónaljban, az ágyéki hajlatban, csuklótájékon is talál hasonló kisebb nagyobb mozdítható csomókat. Mindez különösen akkor, ha a baba szőke, kék szemű (bár 3 hónaposan még a gyerekek zöme, a később sötét szeműek is kék szemmel tekintgetnek a világba) nagyon fehér bőrű, és pufók az illető, akár alkati sajátosságnak is tekinthető. Ezek az úgynevezett pasztózus (kövérkés testalkatú) gyerekek, akiknél gyakran észleljük a nyirokelemek tapinthatóságát is minden különösebb betegség nélkül.

Kedves Anyuka! A védőoltások maguk is csatasorba állítják az immunrendszert, tehát orvosuk helyesen döntött, hogy a vizsgálatokkal vár a kötelező oltások utánig (ez 4 hónapos kor). A vírustenyésztést nem igazán értem, pontosabban az okát nem, hiszen nyilvánvaló valamilyen fertőzése volt a kisfiúnak, és ezt a tünetekből ítélve feltehetően vírus idézte elő. Bajt azonban ez sem jelent. A mintavétel úgy történik, egy vattás pálcikával a torokból mintát vesznek, amit aztán megfelelő laboratóriumban analizálnak.
A megduzzadt nyirokcsomó önmagában nem jelent semmit.
Általában valamilyen szervezetben fennálló fertőzés jeleként kell értékelni,
és érdemes azt is tudni, jóval a fertőzés gyógyulása után is tapintható maradhat anélkül, hogy ez bármi bajt jelezne.
Még valamit gondolnék megemlíteni, ami esetleg fontos lehet. Mondom, nem vizsgáltam a babát, tehát csupán gondolkozom, és számításba veszem az összes lehetőséget. A születés óta meglévő nyaki duzzanatokat olykor veleszületett ciszták okozzák. Ezek apró fejlődési rendellenességek, megoldásuk általában sebészi zárás. Olykor maguktól is záródhatnak.
Kedves Anyuka! Bár a fogzás hivatalosan 6-7 hónapos korban kezdődik, van olyan pici baba, akinél a környező szövetek akár a nyirokcsomók duzzanata, miképpen az erős nyáladzás is jóval korábban indul. Ez is lehet a banális oka az észlelt csomócskáknak.
Szerintem minden rendben van, és remélem a vérkép és a tenyésztés után is rendben lesz, amire a leírtak alapján nagy esély van.
A nyirokcsomókról és azok méretéről több kérdést kaptam már. Itt a honlapon is talál még válaszokat. Talán érdemes azokat is átolvasnia kedves Anyuka, bizonyára talál bennük érdekes információt. Olykor hasonló a kérdés, és tulajdonképpen a válaszban sincs sok különbség, mégis mindig egy másik babáról, egy másik családról van szó. Épp úgy mint a rendelőben, ahol sok a hasonló betegség (különösen így influenza idején), mégis mindig az egyes esettel van dolgom, és ha szabad egy személyes vallomást tennem, hát éppen ez az, ez is amiért az én munkám olyan sok örömet ad.
Köszönöm, hogy megtisztelt kérdésével, remélem sikerült megnyugtatnom.

Jelige: duzzadt nyirokcsomók
Kulcsszó: nyirokcsomók

 

Repülőút

2013. február 25..  -  176.  cikk kinyitása

Kislányom 32 hétre született. Most 10 hetesek vagyunk. Jelenleg Skóciában élünk, nagyon szeretném hazavinni a nagyszülőkhöz Magyarországra. Hány hetesen ülhetünk repülőre?

 

Kedves Anyuka!

Amit válaszolni fogok, inkább magánvélemény, mint a hivatalos állásfoglalás.
Lehet megvétózni és természetesen szabad egészen másképpen csinálni, mint ahogy én gondolom.
Van egy 32 hétre született kisbabája, akinek, ha minden a tervek szerint alakul, mostanában kellett volna megszületnie. A terhesség normás hossza 40 hét. Nem írja kedves Anyuka, mekkora ez a kislány, milyen súllyal született, és mennyit gyarapodott az elmúlt 10 hétben. Azt sem tudom, anyatejes-e a baba vagy netán tápszert is kap, vagy csak azt eszik. Mindezek ugyanis számítanak az utazás szempontjából is.
Azt írja, Skóciában élnek, és onnan jönnének haza a nagyszülőkhöz látogatóba. Egy 32 hétre, tehát a kelleténél korábban született kislány, még ha súly szerint nem is koraszülött – ennek hivatalosan 2500 gr-nál van a határa – sokkal esendőbb időben született társainál. Egy normál időben született, átlagos súlyú újszülött védekező rendszere (immunrendszere) is sokkal gyengébb, mint egy nagyobb gyereké vagy egy felnőtté. Az olyan kisbabák, akik valamiért korábban érkeznek, még inkább ki vannak téve a fertőzésveszélynek. A repülés a gyerek szempontjából is a legnagyszerűbb módja az utazásnak, de mindenképpen érdemes néhány dolgot átgondolni, mielőtt az utazás mellett döntünk.
Talán látta annak idején kedves Anyuka Dustin Hoffman filmjét, azt hiszem Vírus volt a címe. Abban volt egy jelenet, valaki tüsszentett és látszott, ahogy a kórokozók „repkednek” a levegőben, a tüsszentő emberről arra, akivel egy légtérben van.
A repülőgép természetesen zárt tér, ahol kering a levegő, és kis helyen nagyon sok ember van összezsúfolódva.
Gondolkodjunk együtt kedves Anyuka! A baba immunrendszere gyengén fejlett, felültetjük egy olyan eszközre, ahol viszont az átlagosnál nagyobb a fertőzésveszély, ráadásul tél van éppen, ha hinni lehet a médiában elhangzó híreknek, az influenzajárvány közepén járunk. Ez szerintem több annál, mint amit reszkírozni érdemes.
Ez lenne az egyik szempont.
Értem én, és el is fogadom, a nagyszülők nagyon vágynak látni kislányát, és bizonyára Önnek is jó lenne, ha egy ilyen örömteli eseményt követően együtt lehetne a szüleivel. Van ennek érzelmi része, de nyilvánvalóan talán kicsit könnyebb lenne, ha édesanyja segíthetne. Természetesen nem ismerem a pontos helyzetüket, csak megpróbálom összerakni a lehetséges alternatívákat. Itt van tehát egyik oldalon az igény a nagyszülőkkel való találkozásra, a másik oldalon pedig a fertőzésveszély. És akkor ez még csak egyfajta megközelítése az egész problémának.
A másik, és szerintem elég fontos dolog az, hogy egy kisbabának meg kell szoknia, hogy ideérkezett erre a világra. Egy nyugodt, védett, békés környezetből, a mama hasából, ahol lebeg a magzatvízben, és mindent készen kap, egyszer csak hirtelen egy sokk, ami maga a megszületés, kitaszítja a kis jövevényt a világ forgatagába. Ahol hideg van, fények zavarják, hangok vannak, fogdossák, megmossák, felöltöztetik. Mindebből szegény alig ért valamit. Ahol enni és inni és nyelni kell, pisilni, kakilni és még szót is kellene érteni azokkal, akikről majd később megtanulja, a szülei, akik még csak tanulják, mit is jelent szülőnek lenni.
6 hetes korig azt mondjuk: újszülöttkor, és mesterséges határt húzunk a születést követő 6 hét és az azt követő 1 éves korig terjedő periódus között, amelyet csecsemőkornak nevezünk. Megvan ennek a teljesen érthető oka, mivel valóban az első 6 hét az a periódus, amikor meg kell egymást ismerni. Ha egy pici lány előbb érkezik, akkor ez az időszak olykor hosszabb, vagy legalábbis úgy kell kalkulálni, hogy azt az időt hozzáadjuk a hat héthez, amivel korábban érkezett. Ha így számolunk, az Ön kisbabája még bőven nincs abban a korban, amikor szerintem repülőgépre kellene szállni vele.
Kedves Anyuka! Tudom, lehet maradinak tűnik az álláspontom. A világ felgyorsult, minden most kell és azonnal, és semminek nem várjuk ki az idejét. Tudom, nem kevesen vannak, akik 1-2 hetes babával vendéglőbe járnak, utazgatnak, társasági életet élnek. Azt gondolom szívük joga, hiszen akiről szó van, az Ő gyerekük. Én legfeljebb tanácsot adok bármiben, amiben hozzám fordulnak, és aztán azt lehet elvetni vagy megfogadni, vagy jó esetben megfontolás tárgyává tenni.
Kedves Anyuka! Megértem, hogy a nagyszülők is várják már a találkozást kislányával, de jó lenne inkább őket repülőgépre ültetni és a találkozást ezen a módon megszervezni, ha erre lehetőség van. Amennyiben ez nem megvalósítható, én mindenképpen várnék részint tavaszig (a vírusok miatt), részint addig, amíg a kicsi lány megerősödik valamennyire.
Ha mégis repülésre kerülne a sor, akár néhány hónap múlva is érdemes az egészet jól megszervezni. Menjünk ki jóval előbb a repülőtérre, mint a jelentkezésre megadott időpont, hogy ne legyen kapkodás. Közvetlenül a beszállás előtt tegyük tisztába a babát. Tartsunk készenlétben enni, innivalót, hogy fel és leszálláskor a légnyomás kiegyenlítése megtörténhessen. A babának jó ilyenkor nyelnie. Ha a kisgyerek nyel, a fülben keletkező nyomás kiegyenlítődik és elkerülhető a kellemetlen érzés.
Legyen velünk egy külön táska a kisbaba holmijával, benne a baba üvegei, felszerelési tárgyai, ruhái, pelenkái stb. Legyen velünk a gyerek útlevele, nagyobb gyerek esetében oltási bizonyítványa, váltás ruha, pelenkák. Az utazás ugyan jelentősen lerövidül, de az előkészületeket nagyon gondosan meg kell szervezni.
Egy pici babának nyugalomra és napi ritmusra van szüksége. Ez biztosítja a zavartalan fejlődését. Vannak olyan élethelyzetek, amikor ez nem megvalósítható, amikor valami felülírja ezt az alaphelyzetet. Nem ijesztgetni akarom, de van olyan kisbaba, aki rosszul tűri a nyugalom hiányát. Néha később észlelhető nyugtalanság, alvászavar, vagy magatartási zavarok hátterében állhat az az ok is, hogy túl sok inger éri a babát élete első időszakában.
Kedves Anyuka! A mi életünk mindezek ellenére, amit leírtam, úgy alakult a fiammal, hogy én egyetemre jártam, Ő meg jött velem, mert így tudtuk megoldani a helyzetet. Azt hiszem szerencsém volt, mert semmilyen negatívhatását a nem nyugodt csecsemőkornak nem éreztem rajta soha. Kicsit olyan, mintha bort innék, és vizet prédikálnék. Ez persze csak látszólag van így, hiszen iszonyú lelkiismeret furdalásom volt annak idején, hogy együtt járunk egyetemre, és aggódtam, nem lesz-e valami baj belőle, de nem akartam évet halasztani az egyetemen csak azért, mert született egy kisbabám, és mindenképpen azt szerettem volna, ha csak anyatejet eszik. Ma talán másképp csinálnám, de ez is csak talán.

Kedves Anyuka! Gégész ismerőseim is nagyjából a féléves kort tartja elfogadhatónak az utazáshoz. Nagyjából, mert ha valamiért muszáj menni, hát akkor muszáj. Remélem nem ijesztettem meg nagyon, és abban is bízom, ha most nem is, de sok szép időt fognak a szülei és kislánya még együtt tölteni.

Jelige: Mary Jane
Kulcsszó: repülőút, influenza

 

Pelger-huet anomalia

2013. február 25.  -  175.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
Felvázolnám a problémánkat röviden:12 évvel ezelőtt életet adtam a kislányomnak, aki lágyszájpad-hasadékkal, rekeszsérvvel, ASD-vel született. Szülés után sikeres újraélesztés történt. Betegségét a tünetek összességében 3 éves korában diagnosztizálták: kislányom Fryns syndromás. Ez a syndroma recesszíven öröklődik. Kb. ezzel egy időben laborvizsgálatból Pelger huet anomáliát is diagnosztizáltak nála. A kérdésem a következő: a pelger huet anomalia dominánsan öröklődik (legalábbis én ezt olvastam), de sem a férjemnél, sem nálam nincs ez az eltérés. Akkor a gyermekemnek hogyan lehet ez a betegsége?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel: Boldy-S. Judit.

 

Kedves Judit!

Őszintén bevallom, egyik problémához sem tudok sokat hozzászólni. Sose láttam sem Fryns syndromás, sem Pelger-Huet anomális beteget, így mindaz, amit válaszolni fogok önnek, nem személyes tapasztalat vagy tudás, pusztán ugyanannyi, mint amit bárki más is meg tud tenni a mai internetes világban, egyfajta következtetés a neten való tájékozódás után. Bízom benne, hogy ha kicsit átrendezem az információkat, és segítek azt orvosi szempontból értelmezni, az segítségükre lehet.
Kedves Judit! Ha jól értem, nem is a Fryns syndroma, sőt mégiscsak nem is a Pelger Huet anomália mibenléte az, amiről kérdez, hanem a genetikai betegségek öröklésmenete az, ami a fejtörést okozza. Nézzük tehát röviden, és remélem jól érthetően, hogyan is működik az öröklődés. Öröklődés, genetikai betegségek, DNS, kromoszómák, gének, autoszomás vagy nemi kromoszómák, domináns vagy recesszív öröklésmenet, dobálóznak a kifejezésekkel sokfelé, sokféleképpen anélkül, hogy pontosan elmagyaráznák mindazt, amit egy szülőnek, hozzátartózónak ismernie kellene.
Kezdjük talán a kályhánál, és előre is elnézését kérem, ha valami olyat próbálok meg elmagyarázni, amit Ön jól tud. Én a magam részéről úgy vagyok vele, hogy csak akkor vagyok képes megérteni valaminek a működését, ha megértem az egész rendszert.
Elsőként a gén és a kromoszóma fogalmával érdemes megismerkedni.:

1,Mik is azok a gének és kromoszómák?

Testünket több millió sejt építi fel. A legtöbb sejtben egy teljes génkészlet található. Több ezer génünk van. A gének úgy működnek, mint egy használati utasításokból álló gyűjtemény, meghatározva a növekedésünket, valamint testünk működését. Felelősek számos jellegzetességünkért, mint pl. a szemszín, vércsoport vagy testmagasság.

A gének fonalszerű struktúrákon, úgynevezett kromoszómákon találhatók. Normálisan 46 kromoszómánk van a legtöbb sejtünkben. Kromoszómáinkat a szüleinktől örököljük, 23 kromoszómát az édesanyánktól, 23-at az édesapánktól, úgyhogy két 23-as készletünk van, 23 “pár” kromoszóma. Mivel a kromoszómák génekből épülnek fel, ezért a legtöbb génből két példányt örökölünk, egy példányt mindegyik szülőtől. Ez az oka annak, hogy gyakran hasonló jellegzetességeink vannak, mint a szüleinknek. A kromoszómákat, és így a géneket is egy DNS-nek nevezett kémiai anyag alkotja. A fent említett 23 pontosabban 2x 23 kromoszómát testi vagy autoszomális kromoszómának hívjuk míg a nemi kromoszóma az XX vagy XY jelzéssel azt jelenti fiú vagy lány- e az illető.
Az XX a női az XY a férfi kromoszomát jelenti.
Bizonyos betegségek öröklődése ehhez a kromoszómapárhoz kötött és ennek kapcsán nevezzük el az egész betegséget, autoszomálisan vagy nemi kromoszómához, vagyis X-hez kötötten öröklődő kórképnek.
Ha mindez még nem elég bonyolult van tovább is, és itt következik az Ön kérdéséhez való csatlakozás, ugyanis a betegség öröklődhet recesszíven vagy dominánsan, mindez teheti akár autószomális akár X-hez kötött az öröklésmenet.
Nagyon szerteágazó ez az egész kérdéskör és nem is biztos, hogy ennyire részletesen bele kellene menni ahogy én megteszem, de azt gondolom ha az ember megért valamit, talán könnyebb egy helyzetet kezelni. Arról nem is beszélve hogy ezen betegségeknek sokféle kihatását, vagy egy esetleges következő gyerek vállalását is jelentősen befolyásolja az, ha az ismereteink megfelelőek.
Engedje meg, hogy elsősorban Ön, de talán azok kedvéért is, akik elolvassák a válaszaimat itt a honlapon kicsit szélesebb horizontról válaszoljak.
Amikor egy kisbaba a világra jön, megvizsgáljuk, és megállapítjuk a rendelkezésre lehetőségeink alapján, hogy minden rendben van-e nála, vagyis, hogy egészséges-e.
Amennyiben valami nem stimmel és mindez már a megszületéskor észlelhető, azt mondjuk veleszületett betegsége, fejlődési rendellenessége van a kis jövevénynek. Itt mindjárt elég fontos egy határvonalat meghúzni, mert nem mindegy, hogy az, amit találunk, vele nemzett, tehát örökletesség miatt alakult ki, vagy netán attól van, hogy a magzatot a méhen belüli életében érte valami, ami a betegséget, eltérést létrehozta. Ezeket a kórképeket ellentétben a vele nemzett elnevezéssel veleszületett, de nem örökletes rendellenességeknek hívjuk. Mindez fontossá válhat a későbbiekben, mert nem mindegy hogy valami eleve már a fogantatás pillanatában vagy még azelőtt nincs rendben, vagy „csak” egyszeri esetről, például egy méhen belüli fertőzésről van szó.
Az örökletes betegségekkel a genetikus foglakozik, míg a méhen belüli fertőzések okozta eltérések feltérképezése és kezelése adott esetben infektológus – a fertőzésekkel foglalkozó szakember – feladata.
Amennyiben a családban akár az apa, akár az anya családjában előfordult valamilyen fejlődési rendellenesség, mindenképpen érdemes a genetikai tanácsadás adta lehetőséggel élni, leginkább a babavárás előtt kikérni szakember tanácsát.
Az esetek jelentős részében azonban az történik, hogy teljesen váratlanul, egy egészségesnek tudott családba érkezik a sérült kisbaba.
Vele nemzett, tehát örökletes vagy veleszületett, de nem örökletes betegséggel. Ezen belül aztán még van egy további bonyodalom is, mert akadnak biokémiai hibák, amelyek aztán szintén további olyan bonyodalmakat okoznak, melyek működésbeli hibákat, és ennek kapcsán betegségeket okoznak.
Mindezek öröklődése történhet, mint már szó volt róla autoszomálisan, vagyis a testi vagy a nemi kromoszómákhoz kötötten vagyis X-hez, és ezen belül is öröklődhet domináns vagy recesszív módon.

Mi az autoszomális recesszív öröklődés?
Néhány rendellenesség recesszív módon öröklődik. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy egy egyénben kialakuljon a rendellenesség, egy adott génnek két megváltozott példányát (mindkét szülőtől egy-egy megváltozott példányt) kell, hogy örökölje. Ha az egyén egy megváltozott és egy normális génváltozatot örököl, akkor általában egészséges hordozó lesz, mert a normális génváltozat ellensúlyozza a megváltozottat. A hordozóság azt jelenti, hogy az egyénben nem alakul ki a rendellenesség, de az egyik génpár egyik tagja hordozza a génváltozást. Az autoszomális recesszív öröklődésű rendellenességekre példa a cisztás fibrózis és a sarlósejtes anémia. Néha a gén egyik példányában egy változás (mutáció) következik be, mely megakadályozza azt, hogy normálisan működjön. Ha ez a változás a recesszív génnek csak az egyik példányában lép fel, és az egyénnek van még egy normális példánya, akkor ez általában nem fog genetikai rendellenességhez vezetni. Ha mindkét szülő ugyanazt a recesszíven öröklődő megváltozott gént hordozza, akkor mindegyik szülő vagy a normális, vagy a megváltozott génjét adja tovább a gyermekének. Ez teljesen véletlenszerűen történik.

Olyan szülők esetében, akik hordozzák ugyanannak a génnek a megváltozott példányát, minden gyermek 25%-os valószínűséggel (4-ből 1) örökli mindkét szülőtől a megváltozott gént, és ezáltal a rendellenességet. Ez egyben azt is jelenti, hogy 75 % (4-ből 3) a valószínűsége annak, hogy egy gyermeknél nem alakul ki a rendellenesség. Ezek a valószínűségi arányok érvényesek minden újabb terhességre, valamint fiúkra ugyanúgy, mint lányokra. Ugyanakkor, 50% (4-ből 2) a valószínűsége annak, hogy a gyermek a hordozó szülőktől csak egy megváltozott génváltozatot örököl. Ebben az esetben szüleihez hasonlóan egészséges hordozó lesz. Végül 25 % (4-ből 1) a valószínűsége annak, hogy a gyermek mindkét szülőtől a normális génváltozatot örökli. Ebben az esetben a gyermek nem lesz beteg, és hordozó sem lesz.

Ezek a lehetséges kimenetelek véletlenszerűen következnek be, és ugyanez a valószínűség érvényes minden újabb terhességre, valamint fiúkra és lányokra egyaránt. Mi a helyzet abban az esetben, ha egy gyerek az első a családban, akinél ez a rendellenesség kialakul? Néha egy érintett gyermek az első a családban, akinél a recesszíven öröklődő genetikai rendellenesség kialakul. Bár lehet, hogy a családban számos generáción át a családtagok hordozók voltak, a gyermek csak akkor lehet beteg, ha mindkét hordozó szülőjétől a megváltozott gént örököli.

Fontos emlékeztetők:
Ahhoz, hogy a genetikai rendellenesség kialakuljon, egy egyénnek mindkét szülőjétől a gén megváltozott példányát kell örökölnie (25 %-os valószínűség). Amennyiben csak egy megváltozott példányt örököl, akkor a megváltozott gén hordozója lesz (50 %-os valószínűség). A kimenetelek véletlenszerűen alakulnak ki. Ugyanez a valószínűség érvényes minden újabb terhességre, és fiúkra és lányokra egyaránt.
A megváltozott gént nem lehet kijavítani – az egyén egész életében jelen van.
Egy megváltozott gént nem lehet csak úgy “elkapni” másoktól. Éppen ezért egy genetikai rendellenességet hordozó egyén továbbra is lehet pl. véradó.
Az emberek gyakran bűntudatot éreznek amiatt, hogy egy genetikai rendellenesség van a családjukban. Fontos emlékezni arra, hogy ez nem valakinek a hibájából történt, és senki sem tehető felelőssé a kialakulásáért.

Kedves Anyuka! Elvisz ám engem a lendület és még mindig nem tartunk ott, hogy megválaszoltam volna az Ön kérdését. Leginkább azért nem, mert nem nagyon értem a történetet. Mindaz, amit eddig leírtam csupán érdekesség vagy jó esetben ismertetés az örökletes betegségek mibenlétéről. Fontos, hiszen tudjuk az emberi megbetegedések okai között az örökletes tényezők szerepe egyre inkább előtérbe kerül. Ma már tudjuk, gyakori betegségek, veleszületett rendellenességek, de daganatos megbetegedések kialakulásában is szerepe lehet az öröklődésnek.

Az egyes eset, mint az Önöké is nem ennyire bonyolult, vagy talán éppen sokkal árnyaltabb, mint a tudományos okfejtés. Születik egy kisbaba, vagy hogy Önt idézzem, mert oly szépen írja, életet adunk egy kicsi lánynak, akiről kiderül, valami nincs rendben nála. Vizsgálatok sora igazolja, van egy fura nemű betegsége, egy syndromája, ami magyarul tünetegyüttest jelent, amivel természetesen foglalkozni kell. Azt írja, a Fryns-syndroma, és leírja a betegségen belüli tüneteket.

Kedves Anyuka, mindhárom elváltozás, a rekeszsérv, a lágy szájpadhasadék és az ASD olyan elváltozások, amelyek nem okoznak az élettel összeegyeztethetetlen eltéréseket. Mindezt persze Ön is jól tudja, hiszen kislánya 12 éves, és nagyon remélem hogy jól van. A recesszív öröklésmenet azt hiszem a fent leírtakból érthető.
A – talán ha jól értem mellékleletként diagnosztizált – Pelger-Huet anomália azonban a leírások szerint is valóban dominánsan öröklődik. Így tehát nemcsak Önök, én sem nagyon értem, hogy miképpen lehetséges az, hogy egyikőjüknél sem találtak eltérést, viszont a kislánynál igazolódott ez az anomális.

Kedves Anyuka! Ahhoz, hogy egy betegség létrejöjjön, egyik vagy másik szülőnek hordoznia kell a beteg gént. Egy dolog van, amit könnyen el tudok képzelni, hogy egy mutáció történt, vagyis egy hibás kódolás történt és így egészséges szülőknek beteg gyereke születhet. Abban sem vagyok biztos, bár a Pelger-Huetról azt írja a tankönyv, hogy nem szokott egyéb veleszületett rendellenességekhez társulni, hogy nem az alapbetegség egyik része ez a fehérvérsejt-rendellenesség, amiről szó van.

Kedves Anyuka! Nagyon köszönöm kérdését, mert módom volt ennek kapcsán átismételni, átnézni egy olyan szakterületet, ami nagyon nincs benne az én mindennapi munkámban. Mivel tanácstalan maradtam a kutakodás után, én magam is azt javaslom, bár ezt bizonyára sokszor megtették, hiszen genetikus tudna a dologról többet mondani, keressenek fel esetleg egy másik szakembert. Biztosan kell legyen valami magyarázat az egész történetre, talán sokkal egyszerűbb, mint mindaz, amit én leírtam. Nem tudom a kérdés csupán a dolgok megértéséről szól-e vagy van valami esetleg mind a kislány mind az Önök életében, ami miatt ez fontos. (Gyerekvállalás, vagy az, hogy kislányuk későbbiekben mennyiben adja át a hibás géneket.)
Arról sem ír, hogy van-e másik gyerekük esetleg.

Kedves Anyuka! Sajnálom, ennél többet nem tudok az egészhez hozzászólni. Bízom benne, hogy az ijesztő nevű sydroma, és anomália mellett jól vannak. Természetesen örülnék, ha hallanék még Önökről.

Jelige: Pelger-huet anomalia
Kulcsszó: Pelger-huet anomalia, sérv

 

Dr. Gyarmati Andrea könyvei megrendelhetők
 
Beszéljünk a betegségekről!

 

Beszéljünk az evésről!

 

Ajánljuk még a témában:

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekbetegségek természetes kezelése

 

Óvodások

 

Szülők könyve

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 


Copyright © 2012 Saxum Kiadó Kft., tel/fax: 36-1-237-0659