Dr. Gyarmati Andrea

válaszol

FacebookSaxum

Sziget

Ehhez hasonló – és bármely gyerekbetegséggel, életmóddal kapcsolatos – kérdésekre Dr. Gyarmati Andrea válaszol. Minden héten a péntekig leadott kérdésekre a következő pénteken adjuk meg a választ. (Kérjük, amennyiben kérdést küld, levele végén adja meg e-mail címét. Dr. Gyarmati Andreához sokszor több kérdés érkezik egy héten, mint amennyit meg tud válaszolni, így lehet, hogy az Ön kérdésére nem, vagy csak később kerül sor.)

 

Szalmonella

2013. április. 12.  -  194.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
Segítségét szeretném kérni, a Kisfiam 3 és fél éves, február 9-én beteg lett, lázas volt és levert, hívtam a Doktornőt, akinek elmondtam azt is, hogy előző nap, s aznap 4-5-ször kakilt. Amoxicillint kapott, bizmutos hasfogót, vitaminok és probiotikum. Pár napra rá a hasmenés nagyon aktív lett, és nyákos, a láz elmúlt, újra konzultáltam Házi Orvosunkkal, és másnap székletmintát kellett küldenem. Közben a Gyerek javult, aztán egy hétre rá kiderült, D típusú szalmonellája volt, de nem kell ellenőrzés. Pár napra rá ismét nyákos széklet, napi 6-7-8 kakilás, ami nem vizes, de nem is kemény (de nyákos). Vártunk 8-10 napot, de nem múlt, így Suprax-ot kap, már hasfogó nélkül. Még mindig napi 3-szor kakil, nyák nélkül, a hasát kakilás előtt fájlalja, illetve reggel, de nem erős hasfájás lehet, mert nem 'sírdogál' mellé, hogy elviselhetetlen lenne, csak szól, hogy picit fáj a hasa. Nem fogyott semmit ez alatt a közel 1,5 hónap alatt.
Természetes lehet még ez az állapot, vagy további vizsgálatokat kellene Nála elvégezni? Ha igen, milyen irányba kellene mennünk? A hasi ultrahang kimutathat ez irányban valamit? (Novemberben voltunk hasi UH-n, akkor minden rendben volt!)
Válaszát előre is nagyon köszönöm! Sajnos egy túl aggódó Anyuka vagyok, így várom véleményét, a magam megnyugtatása érdekében.

 

Kedves Kata!

Nem hinném, hogy túl aggódó Anyuka lenne. Ha az én kisfiammal történt volna mindez, ami Önökkel, én is aggódnék, és szeretnék megnyugtató választ kapni bizonyos kérdésekre.

Próbáljuk meg úgy, hogy először leírok mindent, amit erről a fertőzésről, nevezetesen a Salmonella fertőzésről tudok, és aztán próbáljuk meg együtt kitalálni, szükséges-e még valamit tenni annak érdekében, hogy kisfia meggyógyuljon. Természetesen mint oly sokadszor itt a levelezés kapcsán Önnek is azt tudom mondani, más lenne a helyzet, ha látnám személyesen a kisfiút, és mód lenne megvizsgálni. A mi szakmánkban nagyon lényeges a beteg személyes vizsgálata, az általános állapota, sőt gyermekgyógyászatban különösen fontos az a benyomás, amit egy-egy kis beteg kelt az emberben. Ha élénk, eleven, jókedvű, élettel teli egy-egy kis gyerek más a helyzet ugyanabban a kórképben is mintha gubbaszt, rosszkedélyű, magyarul komoly beteg benyomását kelti. Arról már nem is beszélve, hogy egy-egy hasmenés
akár kiszáradást is okozhat gyerekkorban. Igaz, azt írja, nem fogyott a kisfiú az elmúlt másfél hónap alatt semennyit sem, annak ellenére, hogy azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal de nem normális állagút kakil, ami ráadásul naponta többször ismétlődik .Ez mindenképpen valami bajt jelenthet.

Nézzük akkor először, mit is érdemes tudni a Salmonella fertőzésekről. Megpróbálom, amennyire lehet röviden és érthetően elmesélni a lényeget. A salmonellák által okozott nem thypusos kórképeket okozó betegséget salmonellosisnak hívjuk. Ez itt már a legelején egy kicsit bonyolult. Hastífusz, mondjuk egy súlyos akut fertőző betegségre, amelyet többek között a Salmonella baktérium is okozhat, más egyéb kórokozokkal együtt. A Salmonella genus (magyarul nem: ez egy állat- és növényrendszertani kategória) tagjai tehát okozhatnak hastífuszt, és ezen kívül okozzák még a salmonellosisnak nevezett betegséget. Ez talán nem tűnik lényegesnek, de szerintem a megértés szempontjából mégis az. A Salmonella, thypi, és paratyphi által okozott tífusz és paratífusz csupán emberben előforduló megbetegedés, míg a Salmonellosisnak nevezett kórkép mivel a kórokozó az állatvilágban széles körben elterjedt, elsősorban állati eredetű élelmiszerekkel jut az ember szervezetébe. Az ilyen fertőzéseket úgy
nevezzük zooantropósisnak, ami annyit tesz, állatról emberre terjedő kórkép.

A világon mindenütt előfordul, érdekességként egy Egyesült Államokból származó statisztikai adat: az évi 50 000 tenyésztéssel igazolt salmonelosisos esetek 98% -át a nontyphoid salmonellák okozzák. Azt írják, hogy ez a megdöbbentő adat a bejelentés hiányosságai miatt a valóságban esetszám szerint évi 1-5 millióra tehető. Azt is mondják, a manapság ilyen nagy számban előforduló eset egyik magyarázata az élelmiszeripari termékek egyre nagyobb számú elterjedésével van kapcsolatban. Tény, a betegség lényegesen több embert érint manapság, mint az 1970-es években. A bejelentett betegek több mint a fele 20 év alatti, az érintettek egyharmada pedig 4 éves vagy annál fiatalabb. Ez a nagy elterjedés a szakemberek szerint az ivóvíz minőségével, a szemét kezelésével, és az élelmiszerek feldolgozási technológiájával van összefüggésben.

Az emberi fertőzések elsődleges forrását a fertőzött állatok jelentik. Házi szárnyasok: csirke, pulyka, kacsa. Fertőzött lehet még a birka, a szarvasmarha, valamint a sertés. Érdekesség, hogy az állatok közötti terjedés elsődleges forrásának a fertőzött hal vagy csontalapú tápokat említik. A járványok kapcsán végzett vizsgálatokból az derül ki, hogy a járványok mintegy felét a szárnyasok, és velük kapcsolatban lévő élelmiszerek (elsősorban a tojás) okozzák. Nagy jelentősége van a félig főzött vagy nyers tojást tartalmazó ételeknek (pl.: madártej, Cézár saláta, házi készítésű tojáslikör).

A salmonellák által okozott kórképek közül a gyomor-bélhurut a legjelentősebb. Már 1877-ben felfedezték (Klein és Gartner) a baktériumot. Az egész nemzetség a Salmonella nevet 1935-ben kapta. Rendszerezésüket, amely antigén szerkezetük szerint történik, az úgynevezett Kaufmann-White séma szerint végzik. A baktérium O és H antigénje (a szervezetben ellenanyag termelését kiváltó tényező) alapján osztályozzák. Mindez csupán tudomány, és nem is tartozna egy ilyen válaszhoz, de mivel Kata megemlíti kérdésében, hogy kisfia fertőzéséről megállapították, hogy D típusú, ezért gondoltam ezt ilyen részletesen elmagyarázni. Az O és H antigén szerinti megkülönböztetés járványügyi szempontból fontos, több mint 100 különböző Salmonella antigénről van ugyanis szó.

Számomra ez elég döbbenetes.

Amit még fontos tudni, maga a baktérium hővel szemben igen rezisztens, de pasztőrözés, megfelelő ideig tartó sütés, főzés kapcsán azért elpusztulnak a salmonellák. Jelentőségüket az adja, hogy a megbetegedések száma az utóbbi években (20 évről van szó) növekedni látszik. A kórokozó a tápcsatornán át kerül az emberi szervezetbe. Heveny gyomorbélhurutot okoz úgy, hogy a bélbolyhok gyulladását váltja ki. Amennyiben a bél nyálkahártyája, annak hámja és nyirokszervei nem tudják a fertőzést a bélre lokalizálni, a baktérium vagyis a salmonellák betörnek a vérbe és átmeneti bakteriaemiát (kórokozó baktérium jelenléte a vérben) okoznak, esetleg a vérárammal haladva más szervekben gennyes gyulladást idéznek elő.

Kedves Anyuka! Az elváltozások és a klinikai tünetek súlyossága a bélcsatornába került salmonellák számának is függvénye. Természetesen számít a beteg aktuális immunológiai állapota is. Kisgyerekek a gyermekkorban az eleve alacsonyabb szinten működő immunrendszer miatt természetesen ezzel a fertőzéssel szemben is esendőbbek. Így van ez egyébként idős korban vagy olyan betegek esetében is, ahol az immunrendszer működése gátolt vagy csökkent (pl.: daganatos betegek, AIDS-esek, és transzplantáltak.) Előfordul azonban, hogy kis csíraszámú fertőzés tünetek nélküli hordozó állapotot hoz létre. Ennek megint járványügyi, illetve foglalkozás-egészségügyi jelentősége van. Nem dolgozhat tünetmenetes ürítő (hordozó) élelmiszerekkel vagy kisgyerekek mellett, érthető okokból.

Kedves Kata! Attól függően, hogy a fertőzést ételmérgezés okozta vagy kontact, tehát ürítőtől származik, a lappangási idő is különböző. Ha az étel a ludas, 1- 3 nap után hányás, esetleg láz, köldök körüli nem komoly hasi panaszok, és híg vizes, később nyálkás, majd esetenként véres székletürítés jellemzi a betegséget. Előfordul, hogy kicsit nagyobb lépet tapintunk, de a kórlefolyás általában gyors, 2- 7 nap alatt a beteg teljesen felépül. Természetesen ha a baktérium a vérbe jut vagy szervi manifesztációról (gennyedés) van szó, a dolog hosszabb ideig tarthat. A biztos diagnózis a székletből, vérből vagy az érintett szervből vett váladékból történő Salmonella kimutatása. Még tömeges ételfertőzés esetén sem lehet csak nagy valószínűséggel az elfogyasztott étel fajtájából és az inkubációs (lappangási) időből valamint a tünetekből a kórokozóra következtetni.

Kedves Anyuka! Nem lenne tisztességes dolog a részemről megkritizálni bármit, amit doktor nénijük tett. A választott antibioticumok teljesen rendben vannak, szerepelnek a kórképben javasolt therápia részeként. Azt pedig hogy miért döntött antibioticus kezelés mellett, nagyon sok tényező befolyásolja. A megfelelő kezelés az adott klinikai megjelenési formától függ. Elsősorban megfelelő folyadékbevitel az, ami gyermekkorban nagyon fontos. Ha a kisfiú gyakran volt előzőleg beteg, gyengébb az immunitása, vagy esetleg a véréből is kimutatták a kórokozót, az mindenképpen antibiotikus kezelést tehet szükségessé. Azt nem egészen értem, miért volt előzetesen hasi ultrahang vizsgálatra szükség. Azt írja, mindez novemberben történt, tehát biztosan egy másik gond, vagy betegség részeként. A hasi ultrahang ugyanis nem rutinvizsgálat. Tudnunk kell, hogy mit keresünk. Mondom mindehhez többet kellene tudnom Önökről.

Kedves Anyuka! Kisfia állapota a leírtak szerint javulni látszik. A betegség kórjóslata: egészséges gyerekek acut gastroenteritise teljesen meggyógyul! Nincs tehát min izgulnia véleményem szerint. Amennyiben azonban orvosuk szövődményre gondol, vagy kisfia gyakran beteg és ebből immunrendszeri bajra, gyengébb működésre lehet gyanakodni érdemes odafigyelni. Elhúzódó lefolyás esetén további vizsgálatok (széklet, vér, immunológia) válhatnak szükségessé.

Kedves Anyuka! A leírtak alapján, úgy vélem, a gyerek szépen gyógyul. Lehet kicsit lassabban az átlagosnál. Bízom benne, hogy mire levelemet olvassa, minden rendben lesz. Amennyiben azonban bármi kétely maradt Önben, ne szégyelljen kérdezni doktor nénijüktől. Ő ismeri a kisfiút, vizsgálta is, látja az általános állapotát, és nyilvánvaló, ha szükségesnek tartja, elrendeli a további vizsgálatokat.
Kedves Anyuka! Még egyszer elnézését kérem, a részletes, lehet ijesztően hosszú magyarázatért. Semmi esetre sem akartam megijeszteni, de én legalábbis úgy vagyok vele, szeretem a dolgokat megérteni. Ha valamit nem tudok, nekem nagyon jó, ha részletesen elmagyarázzák, hogyan „működik”. Ezért igyekszem a gyerekek „működéséről” is minden információt összeszedni egy adott válaszban.

Köszönöm kérdését, én is sok mindent megtudtam, az utána olvasás kapcsán amit
lehet valaha megtanultam egy vizsgára, de azóta elfelejtettem.

Jelige: Szalmonella
Kulcsszó: szalmonella

 

Pocakos baba

2013.április. 12.  -  193.  cikk kinyitása

Tisztelt Gyarmati Andrea

Kislány unokám 14 hónapos és állandóan enni akar, és sokat is eszik. Már jó kis pocakos, súlyos baba. Hogy kellene elkerülni, hogy ne legyen kövér baba?
Köszönettel

 

Kedves Nagymama!

Azt bizony jó lenne elkerülni, hogy 14 hónapos kislány unokája ne legyen kövér. Szerintem se kövér baba, se kövér kisgyerek, se kövér nagyobb gyerek, teenager, se felnőtt. Egyáltalán ne legyen kövér, semmikor se. Talán még ki is terjeszteném, nem csak az Ön kis unokája, hanem senki gyereke vagy unokája. Jó lenne, ha így lehetne, de mint oly sok minden az életben, ez sem így működik kívánság szerint vagy parancsszóra. Sajnos, kedves nagymama, nem sok információt ad Liliről (a jeligéből arra következtetek, hogy ez lehet talán a kicsi lány neve) csupán annyit tudok, állandóan enni akar, és persze sokat is eszik, és már kispocakos súlyos
baba.

Kedves Nagymama! Jó lenne tudni, mennyi az annyi. Azt is, mekkora súllyal, hosszal született ez a kis pocakos, és most mik az adatai. Az mindenképpen közelebb vinne a megoldáshoz. Sokadszorra kerül itt a válaszok között szóba – és szerintem még nem kevésszer lesz is szó erről – a percentilis érték. Ezek gyakorlatilag táblázatok, amelyek megmutatják, adott esetben hol is tart a baba társaihoz képest, de saját magával is össze lehet mérni, hogy jól, túlságosan jól vagy akár gyengébben fejlődik testileg az elvárhatónál.
Itt megint szívesen elidőznék egy kicsit. Mi is az elvárható, hiszen mindannyian mások vagyunk, más feladattal jövünk a világra, más dolgunk van, és mások a képességeink is. Nincs két egyforma ember, nincs két azonos példány még az ikrek között sem, mégis állandóan táblázatokba vagy grafikonokba akarjuk „préselni” az egyes embert, az egyes gyereket. Jó, ha van mihez hasonlítani, és jó, ha tudjuk a
viszonyítási pontokat, de egyáltalán nem biztos, hogy ha valaki nem a pontos
statisztikai adatok szerint fejlődik, hogy akkor már baj van.

Kedves Nagymama! Amit írok az válasz ugyan, de úgy, hogy a hiányzó adatokat
megpróbálom kiegészíteni. Azt írja, a kislány kis pocakos. Ez ebben az életkorban még akkor is, ha a baba egyébként vékony testalkatú, nagyon gyakran megesik. Mások az arányok más a testfelépítés. Mindezek befolyásolhatják a látványt. Lehet, a baba nem is nagyobb súlyú a kelleténél, mégis gömbölyűbbnek tűnik az arányok miatt. Egy kisbaba súlyának folyamatosan fejlődnie kell, éppen úgy, ahogy a
hossznövekedés is egyenletesen zajlik. A túlságosan gyors vagy nagyfokú
gyarapodás azonban nem azt jelenti, hogy „majd kicsattan az egészségtől”.

Kétségtelen tény, manapság sokak célja a karcsúság, és ez rendben is van. Bizonyított, hogy a soványabb emberek kevésbé betegednek meg, és még arról is sok cikk olvasható, hogy talán tovább is élnek, mint az elhízottak. Számtalan civilizációs megbetegedés, amelyeket a vezető halálokok között tartunk számon, összefüggésbe hozható a túlsúllyal. Cukorbetegség, magasvérnyomás betegség, izületi megbetegedések, szív és érrendszeri kórképek, de még a daganatos megbetegedések hátterében is igazolható kóroki tényezőként a túlsúly. Mindez nagyon messze van szerencsére az Ön kis unokájától, de abban egészen
biztos vagyok, azok az alapok, amiket kisgyerekkorban jól vagy hibásan teszünk
le, elkísérnek egy életen át. Nevelés – mondjuk sokszor, ami hitem szerint elsősorban személyes példamutatással a leghatékonyabb.

Kedves Nagymama! Egy nagyétkű, egyébként is nagysúlyú családban lehet a
géneket is örökölni, de inkább az étkezési szokások azok, amelyek a családtagok „kerületét” meghatározzák. Figyelembe kell azt is venni, milyen alkatú valaki. Mondok egy elég durva példát. Én is tanultam nagyon régen egyik kedves oktatómtól. Egy agár akármennyit eszik, mindig vékony lesz, míg egy dobermannt, ha
bármilyen drasztikus fogyókúrára fognánk is, nagytestű marad.
Kedves Levélíró! A nagymamaság az aggódás szinonimája. Ez természetes,
hiszen van megint kit szeretni, kiért aggódni. Külön tétel ebben a fokozott aggodalomban, hogy ha az unokámmal baj, gond van, a gyerekem is bajban van. Igaz persze az ellentétje is, ha minden rendben van, dupla az öröm is. Két dolog van, ami a gondokat okozza az esetek jelentős részében, vagy a túl sok vagy a túl kevés az, ami miatt gyakran keresnek fel minket, orvosokat a nagyszülők is.

Az étvágytalanságról, a válogatósságról sokszor volt már szó a válaszok
között. Az elhízás igen gyakori jelenség, egyes statisztikák szerint a gyerekek 10
%-a kövérebb a kelleténél. Azt hiszem a felnőtt populációnak sokkal nagyobb százaléka érintett (20-25%) Ami jó a gyerek esetében, hogy mindez odafigyeléssel, tudatos táplálással elkerülhető, megelőzhető, sőt a hibák könnyebben „kijavíthatók” mivel a gyerekek fejlődésmenete is támogatja az ilyen irányú törekvéseinket.

Eszünk, hogy fenntartsuk a szervezetünk működését, és hogy az étel által
energiához jussunk. (Itt csak csendesen merem hozzáfűzni a magam tapasztalatát, hogy sok minden van még, ami energiát szolgáltatat, például a sport. Azt kellene mondanom, a sport kalóriákat éget el, különösen bizonyos úgynevezett anaerob sportok, mint a futás, úszás, ahol légszomjunk van. És ez igaz is, mégis megélem a mindennapjaimban nagyon gyakran, hogy a mozgás energikusabbá, felszabadultabbá tesz. Előfordul, hogy nagyon fáradtan kezdek neki egy edzésnek, és olyan érzésem van a végén, mintha feltöltöttek volna energiával.) Visszatérve az eredeti kérdéshez, az étel tehát energiát ad, de a gyereknek a növekedéshez is energiára van szüksége. Mind a hossz-, mind a súlynövekedéséhez, vagyis a fejlődéshez plusz kalóriákat éget el. Ez az egyik magyarázata például annak, hogy nagyon vékonydongájú kamasz fiúk (olykor lányok is) bőven többet esznek szüleiknél, mégsem látszik meg rajtuk.

Kedves Nagymama! Kérem, vigyék el a kislányt a rendelésre vagy a tanácsadásra,
ahol mind a súlyát, mind a hosszát pontosan megméri orvosuk. Azt is meg tudja mondani, kövér-e a kislány, van-e valami olyan, amin változtatniuk kellene.
Érdemes néhány napig, akár hétig is pontosan felírni, mit és mennyit eszik ez a kis pocakos. Úgy hívjuk, étkezési napló. Ezen jól nyomon követhető, hogy hol lehet a gond. Amennyiben valóban kövér a kislány, érdemes dietetikus tanácsát is kikérni,
de ami még fontosabb, meg is fogadni. Egy pici lányt nem fogunk fogyókúrára, vagyis a szónak azt a rossz jelentését, hogy maga a fogyókúra éhezést jelent, el is kellene felejteni. Én inkább azt mondanám, tudatos, ésszerű, korának és állapotának megfelelő étrenddel 14 hónapos korban még semmiről nem maradtak le. Még minden helyrehozható akkor is, ha a kislányon valóban plusz kilók vannak. Érdemes azon is elgondolkozni, mivel lehetne a figyelmét, az érdeklődését lekötni, hogy ne az evés öröme legyen a központi helyen.

Kedves Nagymama! Enni jó, tudjuk ezt mindannyian. Jót enni is az, de ha egészségeset, és jóízűeket adunk egyszerre, akkor a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.
Bízom benne, hogy még hallok Önökről.

Jelige: Lili
Kulcsszó: evés

 

Fáradékony

2013. április 12.  -  192.  cikk kinyitása

Tisztelt Dr. Gyarmati Andrea,
lányom hét éves lesz májusban, és az utóbbi hetekben nagyon nyugtalanít a viselkedése. Folyton szomjas, éjszaka, sőt nappal is néha bepisil, szédül, fáj a hasa. Fáradékonysága az mindig is átlagon felüli volt, szinte 2 éves koráig kétszer aludt naponta. Eddig nem nagyon foglalkoztam vele, mert az oviban aludhat, de hamarosan jön a suli, ott már nem lehet napközben lefeküdni. A bepisilések után rögtön elvittem vérvételre, mert a tünetek alapján a cukorra gyanakszom, még mindig, de a vérképe meglepően jó volt, azóta valamelyik reggel is megmértük a cukorját, akkor is jó volt, remélem, nem leszünk cukorbetegek. A bepisilések mögött nincsen lelki gond, azt majdnem kizárom, mert a megnövekedett vízszükséglet eltávozását nem érzi igazán, ami nála korábban soha nem jelentett gondot. Viszont van még egy dolog, ami születése után néhány nappal jelentkezett nála, és hála a jó
égnek 3 hónaposan megszűnt. Ez pedig a remegés, ami esetleg 7 évvel később
ilyen formában jelentkezne. (Úgy remegett, mint egy idős ember.) Mivel minden az agyunkban dől el, esetleg az agyalapi mirigy működésével lenne gond. Elviszem neurológushoz is, de addig köszönettel venném tanácsát.
Köszönettel

 

Kedves Ildi!

Köszönöm részletes tájékoztatóját kislánya helyzetéről. Bevallom, így sincs könnyű dolgom, mivel néhány mondata nem teljesen világos számomra. Nem könnyű ez az „egyoldalú” beszélgetés, de azért próbáljuk meg, hátha sikerül mindent ezen a féloldalas módon is tisztázni.
Kezdjük akkor mindjárt a legelején.
Azt írja, hét éves iskolába készülő kislánya az utóbbi időben folyton szomjas, tehát sokat iszik. Ha valaki sokat iszik az logikusan sokat is pisil, de ennek nem kellene feltétlenül azt jelentenie hogy mind éjszaka, de még nappal is az addig szoba és ágytiszta gyerek bepisiljen. Csak feltételezem, hogy a kislány életkoránál fogva is már évek óta nem pisilt be.
Igaza van kedves Anyuka, ami a sok iváskor először az ember eszébe jut, valóban a cukorbetegség gyanúja. Ha megenged némi kiigazítást, csak a pontosság kedvéért, nem cukorra, hanem cukorbetegségre gyanakszunk általában. Az, hogy a vérképe meglepően jó, az engem azért nem lep meg, mert a cukorbetegség, orvosi nevén a diabetes mellitus nem jár a vérkép kóros elváltozásaival. Vérkép alatt ugyanis a vérben lévő elemek, vörösvértestek, fehérvérsejtek, thrombocyták számát és értékeit értjük. Ezek még súlyos, kibillent cukorbetegség esetén is képesek normál értékeket adni. Másrészről, és tudom, mert sokan így fogalmaznak, azt írja, remélem, nem leszünk cukorbetegek!!!! Ezt én is remélem, de leginkább úgy, hogy a kislány nem lesz diabeteses.
Kedves Anyuka! Elnézését kérem, hogy egy ilyen komoly kérdés megválaszolása
közben is akadékoskodom, de úgy érzem, amit leírok nagyon fontos. Elsősorban
a gyerekek szempontjából. A kislány születése pillanatától egy különálló személy, miképpen minden újszülött az. Nagy pszichés bajok okozója lehet a szakemberek véleménye szerint a mindenkoron használt királyi többes. Nem fáj a hasunk, és eszünk, és alszunk vagy cukorbetegek vagyunk, hanem a gyerek az, vagy adott esetben mi vagyunk azok. Kérem, ne vegye ezt tolakodásnak, de komoly pszichés bajok származhatnak ezekből a többes számban használt kifejezésekből, mert a gyereket segíteni kell abban, hogy megélje és tudja, ő egy külön entitás.

Visszatérve az eredeti kérdéshez, megmérték a kislány reggeli vércukorértéket, és azt rendben találták. Gondolom ez egy otthon lévő eszközzel történhetett, mivel esetleg valaki cukorbeteg a családban. Általában idős hozzátartozónak (nagyszülőknek) szokott II. típusú diabetese lenni, ami teljesen más mechanizmus alapján alakul ki, mint a gyermekkori úgynevezett I. típusú cukorbetegség. Ennek részletes leírása messze túlmegy egy ilyen válasz keretén, a lényeg, hogy a gyerekben az inzulin hiányzik, a felnőttkori formában viszont a meglévő inzulinra a sejtek bizonyos rossz behatások (főleg helytelen táplálkozás) miatt már nem érzékenyek. A lényeg: a kétféle, ám azonos elnevezésű betegség kezelése is jelentősen különbözik egymástól.

Kedves Anyuka! A fokozott szomjúság, a fáradékonyság, a szédülés valóban
lehetnek a cukorbetegség tünetei. A hasi fájdalom is. Ezt egy mondhatni rutinszerűen levett vércukorérték, és egy ad hoc otthoni reggeli vércukor-ellenőrzés nem zárja ki megnyugtatóan. Különösen akkor nem, ha a családban esetleg van más is, akinek ilyen inzulinpótlást igénylő I. típusú cukorbetegsége van. (A hajlam ugyanis örökölhető.) A betegség megnyugtató és korrekt kizárása terheléses cukorvizsgálattal történik. Ennek pontos menete van, egy cukros folyadék elfogyasztása után megfelelő időközönként, de több alkalommal vérmintát kell venni. Mindez nem olyan bonyolult, mint ahogy így leírva látszik, de fontos, hogy ez
megtörténjen. Másrészről a leírtak alapján én is inkább egy másik betegségre gyanakszom. Úgy hívják diabetes insipidus.

Engedje meg, hogy elmagyarázzam, miről is van szó. Miért is hasonlít két teljesen különböző betegség elnevezése, mert szerintem ez nagyon érdekes. Nézzük, mit is jelent maga a diabetes szó. Az orvosi szótár meghatározása szerint „húgyár” vagyis nagy mennyiségű vizelet ürítésével járó betegség, melynek leggyakoribb oka a diabetes mellitus, vagyis a cukorbetegség. Másik ismert formája a diabetes insipidus. Ez egy krónikus betegség, amelyet igen nagy mennyiségű, alacsony fajsúlyú, halvány, színtelen vizelet kiválasztása jellemez, ennek következtében kiszáradás (dehidráció) és nagymérvű szomjúságérzés alakul ki. Oka az úgynevezett antidiuretikus hormon(ADH) hatásának hiánya. Ez az endokrin rendszer egyik betegsége, ahol a hypophysis-hypothalamus érintett.

Kedves Anyuka! Ez az Ön által is említett agyalapi mirigy betegsége, igaz nem abban a formában, ahogy írja, hogy minden az agyunkban dől el. A betegség valamilyen ezt a területet érintő elváltozás miatt alakul ki, és okozza a leírt eléggé alarmírozó tüneteket.

Kedves Anyuka! Az újszülött kori és 3 hónapos korra megszűnő remegés nem
tartozik ebbe a kórképbe. Az, hogy most ismét remegett, inkább újból a
cukoranyagcsere zavart látszik megerősíteni. Az élet első hónapjainak remegése, reszketése abból származik, hogy a baba nincs még „szigetelve”. Az idegrendszere olyan, mint egy szigeteletlen drót, minden szétterjedhet és akár remegést is okozhat anélkül, hogy ez bármit, bármi rosszat jelentene.
Kedves Anyuka! A fáradtság mindkét kórkép, de sok minden más egyéb elváltozás tünete is lehet. Leggyakrabban vashiányos vérszegénység szokott nagyfokú fáradtságot okozni.

Egy szó, mint száz Anyuka! Ne késlekedjen. Keressék fel orvosukat, aki elrendeli a szükséges vizsgálatokat, illetve szakemberhez diabetológiára vagy endokrinológiára irányítja Önöket. Bízom benne, hogy segítségére van mindaz, amit leírtam, és hogy kislánya állapota jóval az iskolakezdés előtt elrendeződik. Sok szeretettel.

Jelige: Bella
Kulcsszó: cukorbetegség, fáradékonyság

 

Vérszegény

2013. április. 12.  -  191.  cikk kinyitása

Tiszteletem! A kis unokám 5 éves és 15 kg. Jó étvágya van, de aggódok, mert nagyon sápadt, elvittem vérvizsgálatra és sajnos beigazolódott a gyanúm, hogy vérszegény és vashiányos. Milyen vaskészítményt javasol, mert hallottam hogy székrekedést, stb. okoz némelyik készítmény, talán van olyan, ami nem okoz több kárt mint hasznot, és 5 éves kortól használható. Jelenleg a kislány nálam van, de szeretném a gyógyulását segíteni, az anyukája még nem tud róla, hogy milyen nagy a baj. Egy köhögéssel hozták el, hogy kikúráljam, ha lenne ideje tanácsot adni soron kívül, megköszönöm.

 

Kedves Ildi!
5 évesen a 15 kg-os súly (persze megint nem tudom mellé a magasságot, hiszen az is számít) abszolút átlagosnak mondható a táblázat szerint (percentilis táblázatok, nagyon sokszor volt már szó ezekről a válaszokban). Érdemes beütni a keresőbe a percentilis szót és elolvasni a leírtakat.) Azt írja, jó étvágya van kis unokájának, ami szerintem nagyon jó hír, mert számomra azt jelenti, a vashiányos vérszegénysége, ami most a vérvizsgálattal igazolódott, nem tart még nagyon régen. Azt ugyan nem nagyon értem, de nincs is különösebb jelentősége a vérszegénység szempontjából, hogy miképpen is van az, hogy a kislány édesanyja nem tud még a vérvizsgálat eredményéről. Azt sem értem egészen, hogy ha egy köhögés miatt hozták Önhöz,
mivel a szülőknek dolgozniuk kell, végül is hogyan jutottak el a laboratóriumi vizsgálatra. Ennek nincs különösebb jelentősége, csupán az a kérdés, saját orvosukhoz vitte a kislányt, vagy esetleg máshová. Ennek az a lényege, hogy abban az esetben is, ha máshol vizsgálták meg kis unokáját, jó lenne saját doktorukat is értesíteni a fejleményekről. Az ember orvosként szerencsés esetben végigviszi a betegeit a születéstől gyakorlatilag a fiatal felnőttkorig. 0-18 éves korig tartoznak hozzánk, gyermekorvosokhoz a betegek. A kislányt 5 éve ismerő orvos bizonyára tud majd jó tanácsot adni a készítmény megválasztásához.
Kedves Nagymama! Kérem, ne értsen félre, nem a válaszadás alól akarok kibújni, csak úgy vélem, jó, ha saját orvosuk tud az egész történetről. Ő ismeri a kislányt, adott már neki feltehetőleg gyógyszert. A vaskészítmények valóban képesek olykor panaszokat is okozni, de lényegesebben kevesebbszer, mint azt a szülők, nagyszülők gondolják. Szerencsére a „rémhírek” gyakran csak a rémisztgetésre valók, és nem sok az igazságtartalmuk. Jó lenne azt is tudni, milyen fokú ez a vérszegénység, pontosabban a vashiány. Ehhez az összes érték együttes ismerete szükséges (vas, vaskötőkapacitás, és haemoglobin haematikrit, valamint a vörösvértest mennyiségi értékei). Mindezek összevetése határozza meg a választandó készítményt, a mennyiséget (ez egyébként testsúlyfügggő is), az ismétlések számát és a terápia hosszát.
A vérszegénység valóban gyanítható, ha a gyerek (persze felnőtt is) sápadt, fáradt, aluszékony, nem olyan élettel teli, eleven, mint lenni szokott, esetleg étvágytalan, körme törik, haja hullik, és még sok minden más egyéb tünete lehet. A vérszegénység az egész szervezet betegsége, nem csupán arról van szó, hogy van egy kis anyaghiány valahol. Sok oka lehet annak, hogy valaki vérszegénnyé válik, de a leglényegesebb, illetve pontosabban a hétköznapok szempontjából két fajtának van gyakorlati jelentősége, a vashiányos vérszegénységnek, és a vörösvértest-képződési zavarnak.
Nézzük mit is jelent ez a titokzatos vashiányos forma.
Vashiány esetén, különösen ha ehhez még táplálkozási hibák: elégtelen fehérjefogyasztás, hiányos vitaminbevitel is társul, a vörösvértestekbe nem épül be kellő mennyiségű vérfesték (haemoglobin), ami az oxigént szállítja a sejtekhez, és a keletkezett széndioxidot visszaszállítja a tüdőbe (ez az úgynevezett belső légzés vagy oxigén-széndioxid transzport). Ezért is írtam, az egész szervezet betegsége a dolog, gyakorlatilag nincs elegendő oxigén sejtszinten úgy, hogy közben a légzés természetesen, teljesen jól működik. Olyan, mintha a sejtek fuldokolnának. Ezért a fáradtság, a bágyadtság, a gyengeség, mivel a szervezet olyan jól van kitalálva, hogy alacsonyabb fordulatszámra veszi saját magát. Csoda ez is, mint oly sok minden az én szakmámban. Akinek hiányzik valamilyen anyag a véréből, ami az oxigenizációhoz szükséges, tartalék üzemmódba kapcsol. Sokat alszik, nem ugra-bugrál, hogy a megkevesbedett kapacitással is létezni tudjon. Másrészről ezek elég alarmírozó jelenségek, amik arra késztetik a szülőket, hogy elvigyék a gyereket a rendelőbe. Étvágytalanság a másik nagy ok, itt is arról van szó, az emésztés sok energiát igénylő valami, a gyerek tehát alig eszik. Ördögi kör ez, nem eszik megfelelően, tehát vérszegény, vashiányos lesz, de mivel vashiányos, étvágytalanná válik.
Kedves Nagymama! Jó lenne tudnom az értékeket, de mivel a levelezés csupán egyoldalú, majd találgatok, és Ön ki tudja akkor választani megfelelőt. Sok készítmény van forgalomban, hatásuk azonos, pótolni a hiányzó vasat, a mellékhatásaik viszont nem azonosak. Ez nem csupán a készítménytől függ, a beteg tűrőképességétől is. A maltofernek kevesebb a nem kívánt mellékhatása, de sokkal tovább kell szedni. Valahogy mintha lassabban épülne be (ez csupán a tapasztalatom, nem tudományos értékű, amit írok) az aktiferrin jó hamar megdobja a szervezetet, de van, akit meghajt, vagy akinél székrekedést okoz. A fercupar, a ferlecit, a sorbifer mind-mind hatékonyak, miképpen a ferrograd folic is. Ez folsavat
is tartalmaz. Hogy erre szükség van-e, orvos kell, eldöntse a beteg ismeretében.
Kedves Nagymama! Nincs akkora nagy baj, és nem orvosolhatatlan. Kérem, kérjék
ki orvosuk véleményét, és legelsősorban hagyja, hogy a kislány szülei döntsenek. Segítse, amiben tudja, de ne állítsa őket kész helyzet elé. Nem ismerem természetesen a helyzetet, így ha véletlenül olyanba szóltam volna bele, ami nem az én dolgom, elnézését kérem. A vaskészítmény adása néhány hét, lassabb esetben 1-2 hónap alatt pótolja a hiányt. A gyerek életkedve, színe visszatér.
Ahhoz is érdemes orvosuk tanácsát kikérni, szükséges- e a vérvizsgálat megismétlése.
Remélem, nem okoztam Önnek csalódást.

Jelige: huszmix
Kulcsszó: vashiány, vérszegénység

 

Hordozókendő

2013.április. 12.  -  190.  cikk kinyitása

Kedves Dr. Gyarmati Andrea!

Az alábbi dilemmával kapcsolatosan szeretném a véleményét kérni:
Van egy 2 hónapos kisfiam, aki – többnyire – hasfájás miatt meglehetősen sokat van kézben. Mivel elég nagy baba – most 5,5 kg a tiszta súlya – így már kezd megterhelő lenni az állandó kézben tartása. Továbbá szeretnénk sokat kimozdulni, így terveim között szerepelt egy hordozókendő beszerzése. Azonban a kötelező csípőszűrés során az orvos azt mondta, hogy a gerince miatt semmiképp sem javasolt az ilyen kendők használata. Próbáltam az interneten utánanézni az ellenjavallatoknak, de nem találtam semmit.
Ön szerint árthatok a gyermeknek a hordozókendő használatával? Milyen hordozó az, amit javasolna?
Köszönettel várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel,

Martyin Nikolett

 

Kedves Nikolett!
Engedje meg, hogy válaszomat több részre bontsam. Nézzük először is ezt a 2 hónapos kisfiút, aki súlya alapján legalább 1 hónappal a korosztálya előtt jár. Természetesen lehet, nagy súllyal is született, és azért ilyen jól fejlett, de az is lehet, nagyon sokat és talán sokszor is eszik. Mivel fáj a baba hasa, és ezért meglehetősen sokat van kézben, felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg arról van szó, kisfia még nem tanulta meg a mértéktartást, ez okozza a hasi panaszokat. Van olyan gyerek, aki ha édesanyjának elegendő teje van, nem képes abbahagyni az evést.
Valahogy úgy működik ez, és sajnos később is sok gond lehet belőle, az éhség-jóllakottság központ időbeli elcsúszással jelez. Pontosabban ez azt jelenti, 20 perc késésben van. Vagyis ezért vagyunk képesek már csecsemőkortól egészen az öregkorig túlenni magunkat. Még szép a látványa, még jó az illata, és azt gondoljuk, belénk fér még. Aztán amikor a jóllakottság központ észbe kap és jelez, csupán akkor érezzük mi felnőttek is, hogy majd kipukkadunk, annyit ettünk. Így van ez 2 hónaposan is, és ez bizony sok hasi panaszt megmagyaráz. Tudom, kérdése nem ezzel kapcsolatos, de nem bírom megállni, hogy ne írjak néhány használható ötletet ezzel kapcsolatban is, hátha segíthetek a babának (és ezzel persze az egész családnak is).
Nincs átlagos gyerek és átlagos étrend sem, mégis vannak tájékoztató értékek, amiket legalább tudni érdemes. Egy 2 hónapos napi szükségletét a testsúlyszor 150 ml képlet adja meg hivatalosan. Ez azt jelenti minden kilóra 150-ml-nyi tejet igényelne 24 óra alatt. Ez az Önök esetében 5,5x150=8250-et jelent. Ha ezt osztjuk az étkezések számával, ami általában 7 vagy 8 alkalmat jelent, 100-120 ml közötti az egyszeri adag. Eddig nem is lenne semmi baj. De a kisbaba jóval nagyobb súlyú, a gyomra befogadóképessége viszont még 2 hónapos kornál tart. Igaz, a gyomor tágulékony, de nem a végletekig, tehát 2 hónaposan szerintem a kiszámolt mennyiség túl sok. Ez okozhatja a hasfájásokat. Ennyit elöljáróban.
A függőleges testhelyzet, nem beszélve a mama közelségéről és az ismert szívhang hallásáról, az ölelés megnyugtató hatásáról, kevésbé okoz feszítő érzést, ha tele van a pocakja (ez a kézben tartás előnye).
Másrészről, mint írja Anyuka, szeretnének sokat kimozdulni. Ezért is a kérdés: miben lehetne a legjobban közlekedni a babával.
Kedves Anyuka! Hosszú évek óta írok heti rendszerességgel válaszokat a „Meglepetés „ című újságba. A témával kapcsolatban összeszedtem mindent,
amit lényegesnek tartok, most sem gondolom másképpen. Válaszom második része ennek a cikknek a megismétlése lesz. Úgy érzem jó, ha a kérdést is elküldöm, mivel a válasz így érthető meg pontosan.
Tehát íme az újságcikk:

Kedves Doktornő, Öntől olyan sokszor lehet meggyőző választ kapni olyan kérdésekre, amelyek egyébként vérre menő vitákat keltenek. Most én is egy ilyenben kérem hasznos tanácsait. Ez pedig a babahordozó kendő vagy kenguru dilemmája. Én még csak most várom a babámat, próbálok tájékozódni, és ennek is, annak is van
tábora, vannak ellenzői és rajongói. Nekem tetszik a kendő, hiszen évezredeken keresztül működhetett. De azt olvastam, vannak veszélyei is. Jobb a kenguru? És melyik? Rengeteg van a piacon. Kérem, segítsen tájékozódni.
Rebeka Kaposvárról

Kedves Rebeka!

Örülök kérdésének és természetesen dicsérő szavainak is. Köszönöm. A vérre menő viták helyett én inkább mindig a józan észre szavazok, és leginkább az együttgondolkozásra. Természetesen amit írok, csupán egy vélemény. Lehet elvetni vagy elgondolkozni rajta, esetleg megfogadni.

Azon nincs vita – szerencsére – hogy kisbabánkat hozni-vinni kell, ha úgy adódik. Az azonban, hogy mennyit cipeljük bárhová ide-oda magunkkal és ebből mennyi a „normális” és mi az ami már „káros”, megint egy olyan dolog, ami a vérre menő viták tárgykörébe tartozik.
Egy gyerek beleszületik egy családba. Egy családba, ami attól válik igazi családdá, hogy Ő megszületik, mert bármilyen kicsi is és bármennyire kiszolgáltatott, talán éppen azért képes egy addig kialakított rendet a feje tetejére állítani. Munkamániás, pörgős szülőket lecsendesíteni, érzéseket elmélyíteni, megtanít a felelősségvállalásra, bizonyos addig fontosnak hitt dolgokról való lemondásra, és írhatnám még sokáig, mi minden csodára képes a gyerekünk. De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: kendő vagy kenguru?
Szerintem az elején egyik sem, és ezzel csak olajat öntök a tűzre, de akkor is így gondolom, ha bármelyikre ráírta a gyártó/forgalmazó hogy „ideális az első életnapoktól kezdve.

Kedves Anyuka! Még csak várja kisbabáját, ami meglátja majd visszatekintve is élete egyik legszebb periódusa, legalábbis nekem az volt. Még nem is látta, nem is ismeri személyesen kisbabáját, csak érzi Őt és máris minden gondolatának Ő van a középpontjában. Óvni, védeni szeretné és a legjobbat megadni Neki. Ez a fantasztikus a babavárásban és úgy gondolom az azt követő sok-sok évben amit gyerekünkkel töltünk, hogy mindig a legjobbat akarjuk neki. Nehéz azonban eligazodni a sok információ között.

A baba egyenes gerinccel születik (mindenféle értelemben, ha szabad nekem egy picit tágítani a horizontot). Az a bizonyos kettős görbület, ami az emberi gerinc sajátossága, a megtanult és elsajátított mozgások kapcsán alakul S formájúvá. Átvitt értelemben pedig minden kisbaba tiszta lappal jön a világra. Hitem szerint a saját feladatával és sorsával ugyan, de bizony rajtunk, szülőkön is sok múlik – az elején egészen biztosan, hogy milyen támogatásban részesítjük.

Kedves Rebeka! Minden olyan eszköz, ami időnek előtte valamilyen helyzetbe kényszeríti a babát, amire még nem érett meg a szervezete, véleményem szerint
ártalmas. Akkor is, ha ettől nekünk könnyebb, mert el tudunk menni vásárolni, vagy el tudjuk intézni amit kell. Tudom a kendő régi dolog, erre hivatkoznak. Bizonyára azért, mert régen nem volt másra lehetőség. Ruhadarab, anyag akadt minden háztartásban, amivel a babát rá lehetett kötni a mamájára. Biztosan pszichológiai szempontból – testközelség, szívdobogás, a biztonság érzete – ez nagyon helyes, de szerintem a kis jövevény, mivel nem kiskenguru, igencsak összetörve nyiklik-nyaklik akár a kendőben, akár a kengurunak nevezett szerkezetben. A fejét sem tartja még, ezért nagyon okosan külön fejtámasztót lehet rá patentolni, csak ez még épp azokat a mozgásokat gátolja, amik a fejtartásához szükséges izmokat erősítenék.

Én a magam részéről, ha már választani kell, mindenképpen az elől hordozás mellett szavaznék. Egyrészt látom a babát. Ő is lát engem. Ez a hátamon egy csomag gyerek összetörődve, és még oda se tudok rá nézni, nekem nagyon nem tetszik. És sorolhatnám még hosszasan az ellenérveket. A baba benne lóg ebben a kötésben, egész testsúlya a csípő részre, pontosabban a gátra terhelődik, ami fiúknak még talán rosszabb mint a kislányoknak. Tudom, azt mondják, a kismajom is így csimpaszkodik a mamájára. Hát igen csak ott a majmocska maga kapaszkodik, részint mert van mibe, részint fejleszti ezzel saját izomzatát és mozgáskoordinációját.

Ahogy a holdkompot, ezt a fura, járni tanító szerkezetet is nagyon ellenzem, a kikötözés is, legyen az kenguru vagy kendő, még ha divat is manapság, véleményem szerint nem a jó választás. Legalábbis az első 4 hónapban biztosan nem az. Ez különben is az egymás megismerésének időszaka kellene legyen, nem pedig a mászkálásé.
Kedves Leendő Anyuka! Kérem, ne értsen félre. Nem ítélet amit mondok, csupán egy vélemény. De nem is lehet ítélkeznem, hiszen a mi életünk úgy alakult, hogy Máté 3 hetes korától járt velem egyetemre. Igaz nem kenguruban (azt csak kb. akkor kezdték árulni, mikor az én fiam született) és nem is kendőben, úgy nevezett mózeskosárban, tehát olyan lenne, mintha bort innék és vizet prédikálnék.

4 hónapos kortól, amikor a kisbaba már nem olyan kis tehetetlen, szépen tartja
a fejét, és kezdi a gerincmozgásait is megismerni, nyugodtan lehet csecsemőhordozóban közlekedni vele. Természetesen nem egész nap. És nem állandóan.
Azt is mondja a pszichológia, minél több az inger, annál jobb, de vajon jobb -e tényleg. Nincs -e egy telítési határ még ebben a nagyon is érzékeny korban (és persze valljuk be, később, akár felnőtt korban is) amikor egészen biztos, hogy a kevesebb több lett volna.

Kedves Rebeka! Olyan hordozót vegyen, a márka majdnem mindegy, amit megpróbált, kényelmesnek érez, könnyű felvenni, széles a vállpántja és nem utolsó sorban könnyen mosható, mivel balesetek (hányás, bukás) bizony előfordulhatnak. A puding próbája persze az evés. Ha kisbabája is jól érzi majd magát a hordozóban, és ez bizony csak a gyakorlatban derül ki, a közös mozgás és a kényelmes hordozó, meg a mami közelsége hatására bizony a gyerek el is szundít olykor sétálás vagy a dolgok intézése közben.
Kívánok sok boldogságot születendő kisbabájukkal szeretettel.

Kedves Nikolett! Remélem kisfia hasfájása akár a csökkentett adagok miatt, akár spontán – ez elég gyakran előfordul, mivel az úgynevezett kólika (hasfájás) általában 3 hónapos korra magától rendeződik az emésztőrendszer érése, fejlődése miatt – megszűnik, és képes lesz szépen elheverészni az ágyában vagy a babakocsiban.
Menjenek valóban a levegőre, hiszen itt van végre a jó idő, érdemes sokat lenni a szabadban. Egyéb ügyes-bajos dolgait azonban azt tanácsolom, próbálja meg a baba nélkül intézni. Lehet, félreértettem levelében a kimozdulni kifejezést, mert csak arról informált, mennének sétálni, akkor elnézést kérem.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a babákat ne érje túl sok inger, mert a hektikus világ valóban megzavarhatja a nyugalmukat, a fejlődésüket. Sokszor volt már szó róla, itt a honlapomon is, az idegrendszer ebben a korban nem rendelkezik még velőshüvellyel, magyarul nincs szigetelve. Minden szétárad a babában. A nyugalom meg a túlpörgés is.

Kedves Anyuka! Egyetértek az ortopéd orvossal, a hordozónak nincs még itt az
ideje ám eljön az is hamar.
Sok örömet kívánok egész családjának.

Jelige: hordozókendő
Kulcsszó: babahordozó, hasfájás

 

Tej-allergia?

2013. április. 10.  -  189.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!

Öt hetes, anyatejes kisbabámnak nagyon sok és csúnya piros pöttyök jelentek meg az arcán, nyakán, mellkasán és a hátán egy hete. Emellett nagyon híg, barnás-zöldes-sárgás a széklete, amitől kipirosodott a kis popsija ott, ahol összeér és kis piros pöttyök is megjelentek. Sajnos nem tudja ezt a híg székletet kikakilni egyedül. Van, hogy órákig próbálkozik, de nem sikerül, csak pukizik, és nekem kell segíteni tornával vagy szélcsővel. Próbáltam már espumisan-t, cukros, langyos kamilla teát, de nem segítettek. Sokszor ki is hányta és bukta a tejet. A terhességem alatt nagyon kívántam a tejet, és napi egy litert biztos megittam. Lehet, hogy ettől tejallergiát kapott a kisbabám? Pár napja elkezdtem a szigorú tejdiétát tartani, és mintha a pöttyök kicsit enyhültek volna, de csak ennyi. Rengeteget sír, fáj a hasa. Mit tanácsolsz, mit tehetek érte és vajon mi lehet a baja? Hozzászokik-e ha sokat szélcsövezem?
Válaszodat előre is köszönöm!
Dóra

 

Kedves Anyuka!
Menjünk szépen sorban végig az egész kérdéssoron, mert bár úgy tűnik, egy dolgot kérdezel csupán, nevezetesen a tej allergizáló hatásának lehetőségét, kérdésed számomra mégis tele van kétségekkel. Mindez abszolút természetes egy 5 hetes kisbaba mellett. Még csak tanuljátok egymást, és hidd el, a babának sokkal nehezebb, mint Neked.
Nézzük akkor a kérdéseket és a válaszokat.
Ha egy 5 hetes kisbabának csúnya pöttyei vannak, a székletével is problémák adódnak, és még ráadásul bukik, hányni is szokott, valamint rengeteget sír és fáj a hasa, valóban az elsők között a tejcukor érzékenység jut az ember eszébe. Lehet persze sok minden más egyéb is a panaszok hátterében, és egyáltalán nem biztos, hogy a tünetek között összefüggés van. Hazahozhattatok a kórházból egy bőrfertőzést, lehet valamilyen kórokozó a hasmenés oka, és előfordul, hogy azért fáj a hasa vagy bukik, mert túl sokat eszik. Ilyen is megesik, de azért mégiscsak inkább azt mondanám, ezek nem „véletlen egybeesések”, és a tünetek hátterében a baba éretlensége áll, nem a Te kisbabádé, a kisbabáké általában. Különösen azért érzem ezt a helyes feltételezésnek, mert azt írod, tejdiétád hatására a tünetek mintha enyhültek volna. Az, hogy egy 5 hetes kisbabának barnás sárgás zöldes a széklete előfordul minden különösebb betegség nélkül is, sőt az is, hogy nagyon híg abban az
esetben, ha túl sokat eszik. Jól vagyunk megalkotva, ha egy pici baba túleszi magát vagy alul csorog egész nap a híg kaki, vagy hány és bukik fölül, vagy legrosszabb esetben alul-fölül is jön belőle állandóan valami. Azt azonban, hogy ezt a híg kakit miért kell szélcsővel kipiszkálni, és miért nem jön ki rendesen, nem nagyon értem. Azt gondolom, inkább Te értesz félre valamit kisbabád jelzései közül. Hasfájás, hát az bizony eléggé komoly tünet, nehéz is félreérteni, mert ordít ám szegény kisbaba, ahogy a torkán kifér. A kérdés csupán az, nincs-e más oka a hangos panaszkodásnak. Egyik ilyen az lehet, hogy a megevett táplálékot (reményeim szerint anyatej) nem tudja megemészteni. Erről részletesebben majd később . Az is lehet azonban, hogy kevés amit kap, és éhes szegénykém, de sajnos az is előfordulhat, túl sok került a pocakjába, és az okozza a görcsöket, hasfájást. Nem könnyű ám egy ilyen 5 hetesnek, és az édesanyjának sem az (meg persze a papának sem), mert még nem igazán értitek jól egymást. Szegény kisbaba még a világot sem nagyon érti. Egy teljesen biztonságos, minden igényt kielégítő helyről egyszer csak kiszakadt a nagyvilágba, ahol önellátásra van kárhoztatva. Legalábbis ami a mennyiségeket, az emésztést és a kiválasztást jelenti. Tudom, persze igyekszel a lehető legjobban kiszolgálni kisbabád igényeit, ezt tesszük mindannyian, akik szülővé válunk, de ez a kezdeti néhány hét bizony sohasem könnyű. Szerencsére azonban elfelejtjük a nehézségeket, annyi sok örömet és büszkeséget ad, hogy gyerekünk van. És még nagyobb szerencsére úgy tűnik, a kisbabák is megbocsátják kezdeti ügyetlenkedéseinket, vagy legalábbis nagystílűen nem emlékeznek rá.
Elkalandoztam, remélem nem baj. Azt próbálom elmesélni Neked, hogy nem vagy
egyedül . Ki jobban, ki kevésbé, de valamilyen szinten mindenki átmegy ezeken
a kezdeti problémákon.
Térjünk vissza kisbabád tüneteihez, pontosabban mindahhoz, amit kérdezel. Hogy miért kívántad nagyon a tejet terhességed alatt, majdnem mindegy. Azon sem érdemes már gondolkozni, jó volt-e, hogy napi egy liter tejet megittál. Úgy gondolom megtörtént, és attól semmi sem lesz jobb, ha most lelkiismeret-furdalást ébresztek Benned. Nem hinném hogy ez tej allergiát okozott volna, tehát ezen nem kell
aggódnod. Abban azonban biztos vagyok, jó ha a megkezdett tejmentes diétádat a baba érdekében folytatod. A tej sok gondot okozhat. Az idegen állat teje nem a mi szervezetünk számára „készül”. Évek óta komoly viták zajlanak a témában, és hol ez, hol az a csoport igyekszik meggyőzni a vásárlókat. Sok minden szól a profitról is, de ebbe most végképp nem szeretnék belemerülni.
A kisbaba legideálisabb tápláléka az anyatej. Ebben mindenki egyetért, de ez sem teljesen úgy van, ahogy legelőször látszik.

Kedves Anyuka!
Van az úgy, hogy a sok jó tanács teljesen összezavarja a kezdő szülőket. Abszolút segítő szándékkal mindenki mond valami „okosat”, valami olyat, ami adott esetben az ő kisbabájuknál bevált. Mindez egyáltalán nem biztos, hogy működik minden babácskánál. Én mindig azt szoktam a szülőknek mondani, józan ésszel próbálják meg végiggondolni a mindazt, amit tanácsolnak. Dönteni azonban nekik kell. A barátok, barátnők, a védő néni, a nagyszülők, de még az orvos is csak tanácsot ad. Az, hogy mi történjen a babával, hogy mit fogadunk meg, és mit nem, a mi felelősségünk.
Hosszú évek óta igyekszem segíteni a szülőknek. Tanultam az egyetemen és azóta az orvosi pályámon is sok mindent, mégis mindössze egy gyerek van, akivel kapcsolatban dönthettem. A saját fiam esetében enyém volt a döntés joga és felelőssége is.

Az a munkám, hogy használható tanácsokat adjak a szülőknek, olyanokat, amit ha megfogadják, és megcsinálják, amit megbeszélünk, a gyerek jobban érzi majd magát. Adott esetben a beteg meggyógyul. Kedves Anyuka! Ennyit elöljáróban.

A tehéntej-fehérje iránti túlérzékenység elég gyakori téma. Az allergiák előfordulása ugrásszerűen megnőtt az utóbbi időkben. Az élet első hónapjaiban a tehéntej-fehérje iránti túlérzékenység a csecsemők 2-5%-nál alakul ki. A tünetek a leggyakrabban a következő módon jelentkezhetnek:
Emésztési gondok: hányás, bukás, hasi panaszok, emésztési gondok, esetleg
hasmenés ,székrekedés.
Bőrön: kiütések, csalánkiütés
Légszervek: szénanátha, asztma
Rossz közérzet: sírás, nyugtalanság, álmatlanság
Esetleg súly problémák, gyarapodási nehézségek.

Kedves Anyuka! A kisbabád még olyan fiatal, hogy alig volt még ideje akár rosszul is lenni. Mindenesetre ha három hete panaszkodik, hogy fáj valamije, nagy megkönnyebbülés, ha egy jó döntés hatására megszűnnek, vagy legalábbis enyhülnek a gondok.
Kólika az orvosi neve annak az állapotnak, amit magyarul hasgörcsnek nevezünk. Lehet a fent leírt tejfehérje érzékenység. Gyakoribb azonban, különösen ebben az életkorban, az éretlen, érzékeny emésztőrendszer átmeneti relatív laktáz- (tejcukorbontó) enzim hiánya. Ez azt jelenti, az emésztőrendszer még nem termel kellő mennyiségű enzimet a tejcukor emésztéséhez. Az is előfordulhat, a baba nagyon sok levegőt nyel a táplálás során, de az is megesik, hogy a csecsemő idegrendszere éretlen még, és ez teljesen természetes. Nehezebben alkalmazkodik a külvilág ingerihez. Új arcok, dolgok, emberek. Egy abszolút védett helyről alig 5 hete kiszakadt a világba és nincs könnyű dolga, amíg meg nem szokja az új körülményeket. Nem könnyű Neked sem látni, hogy szenved a kisbabád, és azt érzi, nem tudsz segíteni rajta.
A puding próbája mindig az evés. Amennyiben kisbabád megnyugodott és jól van,
nyugodtan tud pihenni, múlnak a kiütései, és a hasa is kevésbé fáj a bevezetett változások (tejmentes diéta) hatására, én biztosan nem változtatnék ezen. Az is előfordulhat, hogy a kisbaba egyszerűen éhes volt attól méltatlankodott oly nagyon.

Kedves Anyuka! A tejcukor emésztését elősegítő laktáz enzim időleges hiánya tényleg csak átmeneti, és van lehetőség a kólika tüneteinek enyhítésére. Amennyiben tejfehérje-érzékenység áll fenn, és ezt vizsgálatokkal igazolni tudjuk, megfelelő tápszer adása a megoldás. Abban a ritka esetben, ami ugyan előfordul, hogy a pici baba tejallergiásnak tűnik anyatejes táplálás esetén is valóban az a megoldás: javasolni kell az édesanyának, hogy tartson tejmentes diétát.

Mindezek nem végleges dolgok, és messze nem lehet megjósolni, hogy mi fog
történni a jövőben. Van olyan, aki átmeneti allergiában vagy enzimhiányban szenved, és van, aki allergiás marad egész életében. Olyan családban, ahol a felmenők között is előfordul tejfehérje allergiás, gyakoribb a gyerekek érintettsége is. Szerencsére azonban sok megoldás kínálkozik ilyen esetekben is.
Egyenlőre azonban, mivel a gyanú felmerült, azt javasolom maradjatok az allergén kiiktató étrend mellett.
Kedves Anyuka! remélem nem ijesztettelek meg. Minden jót, sok boldogságot
kívánok egész családodnak.

szedora
Kulcsszó: allergia, hasfájás, hasmenés

 

Aggódom a kislányomért

2013.április. 10.  -  188.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!
8 éves kislányomnak több mint 6 hete folyamatosan hőemelkedése van. Február
elején vittem először orvoshoz, 39,6 fokos lázzal. Akkor a hátát fájdította, és nagyon remegett. A rendelőben 150-es pulzusa volt. Injekciót (Algopyrint) kapott, de napokig még lázas volt, és a pulzusa is 120 körül mozgott. Akkor az orvos Aktil duót írt neki, és hosszas könyörgés után elküldte laborba. A CRP-je 78-as volt, és a vasa volt alacsony. Az antibiotikumos kúra alatt, és után sem ment le a hője, pár nap múlva ismét be is lázasodott. Ezúttal Zinnatot írt fel. Azt is beszedte, de hőemelkedése azóta is folyamatosan van. (37,2-37,4 ). Labort visszanéztük, CRP rendeződött, vaskészítményt szedünk. Az orvos nem küldi semmilyen vizsgálatra mivel egyéb tünete nincs, azt mondta, ne méregessem neki. Engem már viszont nagyon aggaszt, mert egészségügyi végzettségem van, és tudom, hogy lehet súlyos betegség tünete
is. Ezért szeretném kikérni a doktornő véleményét, és javaslatát. Nagyon szépen köszönöm! Tisztelettel: Éva

 

Kedves Éva!
Megértem aggodalmát. Ez egy elég csúnya történet, de mindjárt elöljáróban szeretném megnyugtatni, szerintem nincsen semmi baj. Ezt nem a mindenkori optimizmus mondatja velem, hanem sok év tapasztalata, még akkor is, ha mint Ön
is írja, hiszem megtanulta az egészségügyi végzettsége kapcsán, akár a tankönyvből, akár az életben, hogy bizony komoly betegségeknek is lehet tünete
az állandó hőemelkedés.
Vissza-visszatérő probléma ez itt a honlapomon is. Sok a témával kapcsolatos kérdés – szerintem lesz is mindig – mind a munkámban a rendelőben, mind itt a válaszok között a normál hő tartományról, a hőemelkedésről és a lázról, valamint az ezzel kapcsolatos aggodalmakról. Természetesen szívesen írom le többször is mindazt, amit erről tudok, amit megtanultam, megtapasztaltam, de kérem, mindenképpen keressen rá a kulcsszavak között a ’láz’-ra. Remélem, ha elolvassa azt is, amit régebben tettünk fel az oldalra, talál olyat, ami egészségügyi végzettsége ellenére is újdonság az Ön számára. Főleg abban bízom, hogy amit válaszolok most, és amit össze tud gyűjteni az előző levelekből, az megnyugtató lesz kislánya szempontjából. Ezért mindjárt elöljáróban elnézést kérek mind az ismétlésekért, mind azért, ha esetleg olyan szerepel majd a leírtakban, ami nyilvánvaló az Ön számára.
Kedves Éva! Alig van olyan betegség, ami ne járna lázzal, vagy legalábbis hőemelkedéssel. A láz azt jelzi, a szervezetet valamilyen fertőzés érte. Számtalan kórokozó lehet ennek a tünetnek a hátterében. A láz azt jelenti, megkezdődött a védekezés a „betolakodó” ellen. Azt azonban, hogy mi okozza a lázat, melyik baktérium, vírus, protozoon nem lehet magából a lázból megállapítani. Sem a fertőzés fajtájára, sem a betegség súlyosságára nem tudunk a lázból következtetni. Enyhe fertőzés mellett is tapasztalhatunk igen magasra szökő hőmérsékletet, és súlyos betegségnél is lehet csupán hőemelkedés. A láz magassága függ a kórokozó lázkeltő voltától, de nagymértékben függ az emberi szervezet reagálásától is.

Van néhány megszívlelendő tanács a lázméréssel kapcsolatban. Én a magam részéről – és szívesen vállalom ebben az esetben a konzervatív bélyeget – a régi típusú hőmérőnek hiszek. Ez ma már nem higanyos (az állítólag nem EU konform, bár hogy egy szál higany mi rosszat tud okozni egy üvegcsőben erre sajnos nem sikerül rájönnöm), hanem alkoholos. Lényege, hogy szép vállas kiképzésű (tehát ha popsiban mérünk lázat nem lehet túl mélyre feltolni), és igaz, kicsit tovább kell bent, vagy hónaljban tartani, de szerintem lényegesen pontosabb, mint az összes szuper digitális, infra vagy tudom is én miféle szerkezet. Amit még tudni érdemes: hivatalosan 36,5,- 37,5 fok között tartjuk normálisnak a test hőmérsékletét, Itt azonban mindjárt tennék egy apró kiegészítést. Izgő-mozgó sajtkukac nagyon beöltöztetett és egyébként is izzadós egyén (ez gyereket, felnőttet is jelenthet) esetleg 37,5 fokon éli az életét úgy, hogy kutya baja sincs. Megint csak hivatalosan 37 és 38 fok között beszélünk hőemelkedésről, 38 fok felett lázról. Ez itt ellentmondásnak látszik, mivel 37,5-ig mondtam a hőtartományt normálisnak fentebb, itt javítanék, inkább azt írom 37,5-ig elfogadjuk. Az átlag azonban 37 fok. Némelyek kicsit magasabb hőfokon működnek

Kedves Anyuka! Átlag értékek a nem létező átlag gyerek adatai. Azt is jó megjegyezni, mindez a bőr hőmérsékletére vonatkozik, tehát az úgynevezett periférián vagyis a test külső részén mért érték. Amennyiben centrálisan mérünk tehát magyarul bármelyik testnyílásban 0,5 fokkal magasabbak az értékek.( Másfél-két éves korig ajánlatos a végbélben mérni a baba hőjét.)
Azt is fontos tudni, a láz jót jelent. Pontosabban jót is, mivel segít az egyes kórokozók hatástalanításában. Azt szoktam mondani, a baktériumok, vírusok és egyéb, szervezetünket megtámadó ágensek nem szeretik a meleget. Persze az is nagyon fontos, hogy mivel a gyerek maximumon működik, vagyis alap pulzusa és alap légzésszáma olyan, mint amikor mi terheljük magunkat (pl. gyorsan úszunk vagy futunk), nincs reserv vagyis tartalékkapacitás, ezért a magas láz a keringés felpörgése nagyon kimerítheti a kis beteget.
A láz a legáltalánosabb és leggyakoribb betegségi tünet. Csaknem minden betegségben jelentkezik, de egyikre sem jellemző. Vagyis ennek alapján nem lehet felismerni, mitől is lázas valaki. Vannak olyan betegségek, amelyeknek speciálisan egyedi lázmenete van (például a malária), de ez most nem igazán tartozik a kérdéshez, csupán érdekességként megemlítem. Miképpen azt is, hogy a régmúlt időkben bizonyos betegségek kezelésében szerepet játszott a lázkúra. A vérbajt olykor lázzal próbálták gyógyítani. Mindez régen volt, talán igaz sem volt, ami viszont Önökkel történt az konkrétum és nagyon jó lenne a végére járni.

Kedves Éva! A láz legfontosabb, mondhatnám leghétköznapibb okai a következők: légúti megbetegedések : náthától a mandulagyulladáson át a komoly tüdőgyulladásig, fül, orr, gégészeti megbetegedések, arcüreggyulladás, középfülgyulladás stb., a vizeleti szervek betegségei a hólyaghuruttól a vesemedence-gyulladásig, ragályos, fertőző betegségek kiütéssel vagy anélkül, idegrendszeri gyulladások: agyhártya, agyvelőgyulladás, és még sorolhatnám napestig. Jó azonban, ha tudjuk: hőemelkedést okozhat túlöltöztetés is (pl. kora tavaszi időben bundazsákban való napoztatás, esetleg ha túl meleg van a szobában, vagy mint már említettem, van olyan kisgyerek, aki alapból magasabb
hőmérsékleten él. Aki ilyen típus annak viszont mindig magasabb a hője.

Nézzük ennyi bevezető után az Ön kislányával történteket.
Magas láz (39 fok felett), szaladó pulzus, bágyadtság, elesettség velejárói egy ilyen hőmérsékletnek. Sajnos nem említi mit talált fizikális vizsgálatkor kezelőorvosuk, de gondolom, vagy a torka lehetett piros kislányának, vagy egy tüdőgyulladás jeleit hallhatta a fonendoszkóppal orvosuk, ezért antibiotikumot (Aktil duo) rendelt.
Kedves Anyuka! Ezt a „hosszas könyörgés után küldte laborba” a kislányt nem egészen értem. Valószínűleg megtalálta a magas láz okát, arra Aktil duot javasolt, és úgy gondolta nem szükséges laboratóriumi vizsgálatot végezni. A látvány vagy a hallgatózási lelet magyarázza a magas lázat, nem szoktunk rögtön laboratóriumi vizsgálatot kérni. Ha olyan rossz állapotban van a beteg, én inkább beutalom kórházba, ahol automatikusan leveszik a szükséges vért is a betegség tisztázásához.
Ezzel csupán azt akarom mondani, nem mindig szükséges, sőt pontosabban ritkán
van szükség azonnali laboratóriumi vizsgálatra abban az esetben, ha a láz valamilyen szervi elváltozással (vérbő garat, gyulladás a tüdőben, az arcüregben stb.) megmagyarázható.

Nézzük akkor tovább. A rendelőben nincs lehetőség egy tenyésztés eredményét
megvárni, hiszen az napokat is igénybe vehet , ezért nem célzottan adjuk az antibioticumokat, hanem a talált kép és a magunk tapasztalata alapján. Az Aktil duo egy jó hatásfokú, sok kórokozóra hatékony gyógyszer, de néha előfordul, az épp aktuális bajkeverőre nincs hatással. Különösen, ha a gondokat vírus okozta, mert a vírusok fütyülnek az antibiotikumokra. A szervezet saját erői győzik le minden esetben a betolakodókat. A saját erőt támogathatjuk különböző szerekkel. Az antibiotikumok hatnak a baktériumokra is, a vírusokra azonban nincs igazán hatásuk. Igaz, gyakran megesik, hogy a bakteriális felülfertőződés kivédése céljából feltételezett vírusbetegségben is antibiotikum mellett döntünk, ha a tünetek ezt indokolják.
A magasabb CRP (C reaktív protein, ez egy fehérje, aminek az emelkedett értéke annyit jelez, a szervezetben egy fertőzés zajlik) olyan, mint régen az emelkedett süllyedés érték volt, csak ez a vizsgálat érzékenyebb. Magyarul ugyanazt jelzi, mint a magas láz, hogy a szervezetet támadás érte.
Az alacsonyabb vasérték (jó lenne persze az összes többi értéket is tudnom : vaskötő kapacitás, fehérvérsejtek száma, stb., mivel minden csak teljes egészében értékelhető megnyugtatóan) elsősorban arról ad számot, a kislány vérszegény. Vagyis esendőbb a fertőzésekkel szemben. Lehet, előzőleg gyakran volt beteg, ilyenkor a betegség (kórokozók) „elfogyasztják'” a vasat, vagy valahol vérzik, vagy elégtelen tápanyag- és vitamin- meg fehérjebevitel miatt nem képződik elég vas a szervezetében.

Kedves Anyuka! Amit írok nem egészen tudományos, de talán így leegyszerűsítve érthető, mert természetesen a kórokozók nem eszik a vasat, de megbillenthetik a szervezet harmonikus egyensúlyát. Az mindenesetre jó hír, hogy a CRP érték normalizálódott a második (Zinnat) antibiotikum adása után. Az viszont, hogy 6 hete magasabb a hője talán nem jó. Talán a 37,2-37,4 elvben beleférne a normális hőtartományba. Elvben. Ha nem lett volna ez a mondhatni Kanossza-járás.
A vashiányos vérszegénység képes hőmérséklet-emelkedéssel járni, hogy ez miért van így, nem tudom, de sokszor megtapasztaltam (a saját vérszegénységem kapcsán is valamikor). Azt is mondanám, ha nem lettek volna a magas lázkiugrásai, ha rendben van a CRP- je, ne izgassa magát anyuka, de nem mondom. Kérdés, készült- e rtg felvétel a tüdejéről, az arcüregekről, csináltak- e vizeletvizsgálatot, és ami a legfontosabb, hogy van a kislány? Jó kedvű, eleven, élettel teli, vidám vagy gubbaszt, fáradékony, szótlan, aluszékony, magyarul betegnek látszik?

Kedves Anyuka! Mindig a gyereket gyógyítjuk, nem a tüneteket vagy a laboreltérést.
Adott esetben torokváladék tenyésztés, vagy más kiegészítő laborvizsgálat (széklettenyésztés, vesefunkciók, májértékek) elvégzése is szükségessé válhat, ha a helyzet változatlan. Létezik egy lázambulancia, ahol az ismeretlen vagy pontosabban megmagyarázhatatlan lázak eredetét igyekeznek az ott dolgozó orvosok kideríteni. Szerintem azonban erre kislányának nem lesz szüksége. Ha Önt mégis megnyugtatná, érdemes valamelyiket felkeresni.
Bízom abban, hogy mire soraimat megkapja túl vannak már az izgalmakon. Remélem azonban, hogy ezzel az „általában így szokott lenni” válasszal is a
segítségükre voltam. Sok szeretettel.

Jelige: Aggódom a kislányomért
Kulcsszó: láz

 

Elköszönés a szülőtől

2013. április. 10.  -  187.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!

Három és fél éves kislányom ősztől óvodás, előtte bölcsődés volt 1 idényig. Mind a bölcsődei, mind az óvodai beszoktatása zökkenőmentesnek volt mondható. Nem sírt túlságosan, hamar megnyugodott, ha elköszöntünk Tőle, nem hiányolt egész nap, ugyanakkor természetesen örömmel ugrott a nyakamba, mikor érte mentem. Az utóbbi 2-3 hónapban azonban azt tapasztaltuk a férjemmel – először nálam, most már pedig Nála is – hogy kislányunk hosszasan búcsúzkodik a reggeli elköszönésnél (nem csak óvodában, hanem pl. a balettiskolában is, ha nem várom Őt a 1,5 órás oktatás alatt a helyszínen), 15-20-szor is puszit kér, a szokásos elköszönési rituálénkat (amit még kicsi korában alakítottunk ki) ismételgeti, mintha nem is hallaná, hogy reagáltunk rá, puszit adtunk, pá-pát intettünk, stb. Gyakran el is sírja magát. Az óvónő, balettoktató szerint a sírás viszonylag gyorsan megszűnik, ha elmegyünk – szerintük ez csak nekünk szól, a határait próbálgatja. Azonban annyira szívfájdító és könnyfakasztó az egész, hogy nem hagy nyugodni a gondolat, hogy tényleg ez áll a hátterében vagy más. Tény, hogy kishúgával (1 éves) otthon vagyok. A testvérét szereti. Örömmel megy reggelente oviba, illetve heti 2 délután balettra. Mégis, mikor a búcsúra kerül sor, jön a huzavona. Én kifelé erősnek és határozottnak mutatom magam, és tudom, hogy lehetőség szerint minél rövidebbre kell fogni a búcsúzást, de mindannyiszor visszaszalad hozzám, míg erőteljesen rá nem szólnak, és be nem zárják az orra előtt az ajtót. Ehhez társul még, hogy éjjelente többször – jellemzően éjjel fél 12 és hajnali 4 óra tájban – vigasztalhatatlanul sír álmában (5-10 perc), van, hogy felkelteni sem bírjuk, reggel viszont semmire sem emlékszik. Mi ezeknek az oka? Hogyan lehet helyesen kezelni a fenti helyzeteket?
Őszintén hálás vagyok, ha időt szakít a válaszra.

 

Kedves Claudia!

Ez a kis nehezen búcsúzkodó 3,5 éves valamint az 1 éves kishúga jól választottak. Én egészen biztos vagyok benne hogy a szüleinket mi választjuk ki magunknak még a megszületésünk előtt, azt mondom Önnek, gratulálok a kislányoknak. Jól választottak. Annyi szeretet, féltés és melegség van a soraiban, hogy – bár megértem aggodalmát és kétségeit is – öröm volt olvasni levelét. A probléma ettől természetesen még probléma, ami megoldásra vár, de szerintem nincs olyan nagy baj. A dolgokat sohasem szabad külön-külön szemlélni, mindig meg kell találni az összefüggéseket ahhoz, hogy valamit tisztán lássunk. Soraiból arra következtetek, hogy Ön is azt gyanítja, valahol a kistestvér születése körül lehet az ok, ami még inkább ragaszkodóvá teszi, tette” nagylányát”.
Kedves Claudia! Nincs nagyobb ajándék annál, mint hogy a szülők úgy döntenek,
ne nevelkedjen egyedül a gyerekük. Vannak természetesen minden életkorban a testvér meglétének, megszületésének nehézségei, de a tudat, hogy van egész életemben mellettem valaki, aki ott és úgy nevelkedett mint én, aki ugyanúgy ismeri, szereti a szüleimet és a családomat, akivel felnőtt korunkban számíthatunk egymásra, szerintem egyike a legnagyszerűbb dolgoknak.

14 éves voltam, amikor a húgom megszületett. Gyakorlatilag olyan volt, mintha
az én kisbabám lenne, mert rengeteg dolog volt, amit egészen pici korától csak nekem, vagy velem volt hajlandó megcsinálni. Ennyi év korkülönbséggel persze már volt annyi eszem, hogy tudtam a jelentkező féltékenységgel mit kezdeni. Mert a féltékenység bizony természetes érzés egy testvér megszületésekor. 2 évesen, mint az Ön kislánya bizonyára nehezebb a helyzetet kezelni.
Úgy vélem, az még rendben volt, hogy amíg a pici baba kis magatehetetlen,
megértette, hogy Anyuci otthon van, mert ápolni, gondozni kell. De most már
mivel kishúga is jön-megy, mozog, játszik, talán mond is néhány szót, azonosnak
érzi testvérét magával, és nem nagyon érti, miért a kivételezett helyzet, hogy neki közösségbe kell menni és anya meg a kicsi otthon maradhatnak.
Mindez persze lehet másképpen is, de ez is egy lehetőség a nagy ragaszkodás,
vagy a nehéz elválás magyarázatára. Az is előfordulhat, hogy valakivel nincs igazán harmonikus viszonyban ott az óvodában, vagy akár a baletton is, és ezért háttérre, megerősítésre vágyik a szüleitől.
Igaz, Ő az idősebb, de nagyon kicsi még, és talán úgy érzi, kistestvére megkapja azt a biztonságot, amire neki is szüksége lenne olykor. Számomra erről szólnak az éjszakai felriadások is. Álom, mondjuk azokra a képekre, amik alvás közben megjelennek a látóterünkben. Egy ilyen kicsi lány, mint az Ön nagyobbikja nem tudja még az álmokat, a meséket, és a valóságot megkülönböztetni. Mindent úgy él meg, mintha valódi lenne.
Lehet túl sok inger éri a kislányt, és azok feldolgozása nehézségekbe ütközik. Ez csupán egy lehetőség, de megesik, hogy ilyen felriadásokat okoz.
Pavor nocturnus (éjszakai ijedtség, rémület) az orvosi elnevezése ennek a
sajátos gyerekkori alvászavarnak. A gyerek többnyire az éjszaka közepén sírva, esetleg verejtékben úszva ébred, riad fel álmából. Félelem, rettenet látszik rajta, nehezen lehet, ha ugyan egyáltalán meg lehet nyugtatni, és nem mindig ébreszthető fel. Van olyan kisgyerek, akinél ez a tünet rendszeresen jelentkezik, van azonban olyan is, akinél rendszertelenül, csupán néha fordul elő. Okát nem igazán tudjuk, de a feltételezés szerint a gyerek vélhetően a nappal történteket álmában erős szorongást kiváltó élménnyé sűríti össze. Talán fél, hogy egyedül van, hogy esetleg magára marad, és akkor itt mindjárt vissza is csatolhatunk a nehéz búcsú témaköréhez.
Ami segíthet és megnyugvást hozhat elsősorban a gyerek, de talán az összes érdekelt számára, a megnyugtatás. Mind öleléssel, mind vigasztaló szavakkal, de adott esetben azzal is, hogy mellette maradunk. Ha félünk, mert előfordul ez ugye velünk felnőttekkel is, mi is jó szóra, megnyugtatásra, melegségre vágyunk. Nem fog rászokni a gyerek , hogy folyton maga mellett tartson minket éjszaka, vagy nem lehet ezzel elrontani. Ne higgyen azoknak, akik ilyesmivel riogatják. Hitem szerint szeretettel nem lehet elrontani senkit se, ha mellette jól húzzuk meg a határokat és következetesek vagyunk. Ez megint csak egy nagy téma, a mikor engedni és mikor szigorúnak lenni kérdése, és azt kell mondjam ehhez bizony jól kell ismerni a gyereket. Nincs mindenkinél működtethető általános tanács. Az egyik gyerek sose él vissza semmivel (szerintem egyébként is ezek nem visszaélések), a másiknál jobban oda kell figyelni a határokra.

Mindenesetre egy rémült, álmából felriadó kislányt (és persze kisfiút is) meg kell nyugtatni. Sokat kell vele beszélgetni, és segítségére lenni abban, hogy a napi eseményeket még ébrenlétben jól fel tudja dolgozni, elmesélhessen mindent, ami foglalkoztatja. Egyszerre kellene jó orvosnak, házvezetőnőnek, pszichológusnak, szakácsnak és még ki tudja mi mindennek lennünk ahhoz, hogy a dolgok zökkenőmentesen működjenek? Közel nincs erről szó. A zökkenők a tanulás lépcsőfokai mind Önnek mind a kislányának, és ha sikerül valamit jól megoldani közösen, az öröm, az élmény is közös lesz.

Én nem lennék az elválások esetén sem szigorú, nem baj, ha a kislány látja, Önnek is fájdalmat okoz valami, ami őt bántja. Ettől nem lesz gyengébb, vagy szófogadatlan. A kis első, aki tényleg a központ volt addig, bizony nem kerül jó helyzetbe a második baba születésekor. Úgy is fogalmazhatnék, az addig csupán rá figyelő anyuka egyszer csak másra kezd figyelni. Ez érthető felnőttként, az okok is tudottak, hiszen egy újszülött valóban teljes embert kíván, de nem érthető egy kisgyereknek. Ő csupán azt éli meg esetleg, hogy háttérbe szorult. Tudom nehéz, de meg kellene próbálni kiszakítani a kisbaba ellátásából egy fél napot kettesben, úgy értem Anyuka és az idősebb testvér legyenek együtt. Mindez külön szervezést igényel, de hitem szerint jár a nagyobbnak is legalább egy fél nap, amikor rajta, és csak rajta van a figyelem.
A másik jónak ígérkező megoldás az, hogy hagyjuk időnként, hogy a nővérke is otthon maradhasson, és megélhesse, nem történik otthon semmi különös. Nem úgy van, hogy őt beteszik a csoportjába, és a kishúgával csupa kaland az élet. Egyszerűen élje meg a mindennapokat, és nagyon hamar rá fog jönni, jobb, érdekesebb a gyerekekkel játszani, együtt lenni, mint otthon egyedül elfoglalnia magát, amíg anyu a kistestvért gondozza. Beszélje is meg mindezt a kislánnyal. Egy 3,5 éves olyan sok mindent megért, annál lényegesen többet, mint néha feltételezzük.
Kedves Anyuka! Biztos vagyok benne, hogy van megoldás a gondjukra, és abban
is biztos vagyok, hogy Önök ezt meg fogják találni. Okos szóval, türelemmel, szeretettel.
Nincs baj, soha nincs baj abból, ha néha a gyerek akarata érvényesül. Van úgy,
hogy hosszú magyarázatoknál, beszélgetéseknél hatékonyabb egy gesztus, mert
azt erősíti a gyerekben, Te is fontos vagy, megértünk, és segítünk túl lenni a nehezén. Ezt minden gyerek megérdemli a szüleitől. Minden ember megérdemli az övéitől.
Kedves Anyuka! Még egyszer köszönöm kedves levelét. Szeretném azt hinni,
hogy segítségére lesz mindaz, amit válaszoltam. Kérem ölelje meg helyettem is
nagylányát (meg persze a kicsit is). Sok szeretettel.

Jelige: elköszönés a szülőtől
Kulcsszó: testvér

 

Szúrás

2013. április. 10.  -  186.  cikk kinyitása

Már többször mértem a vércukorszintem, és a szúrás után szinte semmit sem éreztem, de most legutóbb már a szúrás is jobban fájt, és utána is sokáig éreztem csípő érzést. Kb. 10 perce szúrtam és a lila folt még mindig látszik. Ilyen önszúró tűvel csináltam, ami egy gombnyomásra megszúr, ezért nem értem, hogy most mért fájt jobban, és steril tűt használok minden alkalommal. Az lenne a kérdésem, hogy ugye ez a fájdalom természetes, és semmilyen fertőzést nem kaphattam el?

 

Kedves Levélíró!
Szívesen válaszolok Önnek a feltett kérdésre, de mindjárt elöljáróban a legfontosabbat szeretném tisztázni. Azt hiszem nem én vagyok a megfelelő ember, akihez fordult. Gyerekgyógyász vagyok immáron több mint 30 éve, csak a 0-18 éves korig terjedő beteg páciensek tartoznak hozzám. Igaz, volt egy 4 éves kalandom az ortopédiával (abból, is szereztem egy szakvizsgát), így néhány évet dolgoztam ugyan felnőtt osztályon, de nagyon kevés tapasztalattal rendelkezem a felnőtt diabetesszel (cukorbetegség) kapcsolatban. Épp ezért érzem nagyon megtisztelőnek bizalmát. Így érzek minden olyan esetben, amikor felnőtt betegek írnak és várnak választ tőlem.
A vérben a cukor mennyisége alig ingadozóan állandó. Ha valamilyen zavar következtében a szabályozás csődöt mond, a vércukorszint emelkedik, cukorbetegségről, cukorbajról (diabetes mellitus) beszélünk. Ez a betegség családon belül halmozottan fordulhat elő, és egész életre szóló állapot, amit rendszeres kezeléssel, állandó ellenőrzéssel lehet egyensúlyban tartani. Fontos része a terápiának a megfelelő étkezés, a szénhidrátok bevitelének ellenőrzése. Úgyis mondhatnám a diéta.
A gyerekkori és a felnőttkori cukorbaj nem azonosak egymással. Egyik esetben az insulin hiány a baj oka, a másiknál azonban van inzulin termelés, de a sejtek nem érzékenyek erre az anyagra. Nem mennék bele most ennek a részletes elemzésébe. A lényeg, és ez vonatkozik mind a gyerek mind a felnőtt betegekre, a beállított kezelést rendszeresen csinálni kell. Magyarul az insulint vagy a megfelelő és szakember (diabetológus) által elrendelt gyógyszereket be kell venni, és a
vércukorszintet ellenőrizni kell.
Erre nagyon jól kifejlesztett szerkezetek vannak forgalomban. Mint az Ön által is említett úgynevezett önszúró tű. Sem a tűt sem a méreteket nem ismerem, de úgy vélem, amennyiben eddig is ezeket használta, és nem volt semmi panasza, nem jó, ha most csípő érzésről számol be. A szúrást természetesen érezheti, de ha ez komoly fájdalommal jár, az nem normális. Előfordulhat, hogy eltalált egy kis bőrideget és attól érzi ezt a csípő, égető érzést, sőt az is lehet, egy pici kis erecske is ott volt a
tű útjában, attól lett kicsit lila az egész terület.

Kedves Levélíró! A fájdalom sohasem természetes dolog. Mindig egy jelzése a
szervezetnek, amit nem árt figyelembe venni. Nem azért vagyunk a világon, hogy szenvedjünk és fájjon, hanem hogy a szépet és jót megélhessük, és adni tudjunk másoknak. Szeretetet, odafigyelést gyengédséget jó szót. Mikor mire van szükség.
Akinek fájdalma van, az csak magára képes figyelni, hiszen még egy apró fájdalom is elvonja a figyelmet minden másról.

Kérem tehát, keresse fel minél előbb a szerkezettel együtt kezelőorvosát, és
nézzék meg, mi a fájdalom oka. Addig is érdemes az adott területre hideg borogatást tenni, esetleg Phenylbutazonnal (vény nélkül kapható kenőcs) bekenni a szúrás helyét.
Bízom benne hogy a fájdalom nem fertőzést jelent, mert akkor egyéb tüneteket is kellene észlelnie: pirosság, mozgáskorlátozottság, melegebb bőrhőmérséklet, esetleg váladékozás vagy duzzanat azok, amik fertőzésre utalnak.
Még egyszer köszönöm kérdését. Minden jót kívánok Önnek.

Jelige: vércukorszint mérés
Kulcsszó:

 

Éjjel-nappal eszik és emészt

2013. április. 10.  -  185.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő,

egy (túlságosan?!)aggódó nagymama vagyok.

Kis unokám egy hét múlva lesz egyéves. 4350 grammal született és jelenleg már jóval 12000 gr felett jár. (Már 15 foga van.) Amúgy nagyon vidám, kiegyensúlyozott, okos kislány, akit a világon minden érdekel és huncutsága már nyomokban mérhető.
Amit jómagam nagyon nehezen fogadok el: fél éves kora óta „felnőtt” ételeket
kap és bizony-bizony a mai napig is éjjelente 2-3 alkalommal adják neki a bébitápszert (teljes adagot) és még ezenkívül három teljes üveg bébiteát.
Állítólag: „igényli” a kislány. Lehetséges ez? Mit akar a folytonos étkezéssel pótolni? Szeretethiánya lenne? Nem tudom. Nagyon aggódom, mert az unokám már éjjel-nappal „csak” emészt, eszik és ismét csak emészt.
Szerintem nagy a pocija is. Olyan kis vitamin-golyó. Ezt én nem nézem jó szemmel, de nem szól(hat)ok érte.
Mit tegyek? Van okom az aggódásra, vagy ez normális jelenség, az ő korában?!

Nagyon szépen köszönöm válaszát.

 

Kedves Nagymama!

Olyan, hogy „túlságosan „ aggódó nagymama, szerintem nem létezik. A
nagymamaság mint állapot éppen a fokozott aggódás, és persze a hatványozott
örömök állapota is. Hosszú -hosszú idő után ismét egy pici gyerek van a közelünkben, a maga semmihez sem hasonlítható nyíltságával, szeretetével és szeretnivalóságával úgy, hogy a felelősség sokkal kisebb, mint a saját gyerekeinkkel
kapcsolatban volt. Persze az évek közben jól elszálltak, és az ember jobban aggódik az unokájáért, mint azt fiatalon tette a gyerekéért. Ez sem törvény persze, csak általában így szokott lenni.
Édesanyám megfogalmazásában a nagymamaság valami olyan állapot, hogy a nagymamák, és persze a nagypapák szeretik az unokáikat azért, akik és szeretik azt is benne, hogy a gyerekük gyereke. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy az ember tudomásul veszi, hogy mivel a kicsi a gyerekem gyereke, nem én, vagy mi
nagyszülők hozzuk meg a döntéseket.
Kedves Nagymama, mi sem szerettük, ha a szüleink beleszóltak a gyereknevelésbe, esetleg tapasztalatokra hivatkoztak, vagy azt mondták ők jobban tudják. Nincs abban semmi különleges, hogy a most szülővé váló generáció is hasonlóképpen érez.
Egy olyan kicsi lány, aki hamarosan 1 éves lesz, és már az indulásnál nagy súlyú volt, természetes, hogy ha nem történt semmi baj az első évben, nem volt beteg, nem érte semmilyen fertőzés, jól fejlettnek mondható most is a mért értékei alapján.
Azt írja, jóval 12 kg felett van a súlya. De mennyi ez a jóval, mert az igazán nem mindegy. Vannak a már itt a honlapon is sokszor emlegetett percentilis táblázatok,
amelyek alapján megítélhető, hogy egy kisgyerek hol tart a fejlődésében. Az, hogy a kislány jó kedélyű, huncut, és minden érdekli, megint csak arról szól, ha orvosi nyelvre akarom fordítani, hogy korának megfelelően fejlett. Mind testileg, mind szellemileg. Az azonban, hogy felnőtt koszton van féléves kora óta valóban nem a legjobb megoldás még akkor sem, ha egyébként az éjszakát nyugodtan pihenéssel töltené, átaludná. Így azonban, hogy még éjjelente 2-3-szor kap ráadásul teljes adag tápszert, hát hogy fogalmazzak finoman .. ez több mint nem jó.
Egy nagyjából egy éves kislánynak(és persze kisfiúnak is) éjjel már aludni kellene, pláne akkor, ha 15 fogacskája már kibújt, tehát az ébredéseket nem írhatjuk a fogzás rovására. Valami alapvetően nem jól alakulhatott a táplálás körül.
Megpróbálom röviden leírni, mi a mai hivatalos álláspont a babák etetésével kapcsolatban. Nem kőbe vésett törvény ez, hiszen ahány ház annyi szokás, és ahány baba annyiféle lehetőség van az apró eltérésekre, de úgy vélem azért ezeket az orvosok, dietetikusok és szakemberek által összeállított ajánlásokat érdemes legalább ismerni. Én a magam részéről azért is szeretem ezeket a mondhatni „sorvezetőket”, mert mindig viszonyítási alapként lehetett használni őket. A ma elfogadott álláspont szerint az a jó, ha a pici baba legalább a hatodik
hónap végéig (tehát féléves korig) kizárólag anyatejet kap, szopik. Természetesen arról a helyzetről beszélünk, ha ennek sem a baba sem az anya részéről nincs akadálya. Amennyiben a dolog valahol hibádzik, a kisbaba nem fejlődik megfelelően,
akkor általában hozzátápláláshoz folyamodunk, vagyis a szoptatás mellett tápszert is adunk a babának.
Azt a folyamatot, amikor a kisbaba már fél szilárd vagy szilárd ételeket is kap, elválasztásnak nevezzük. Sokféle, és egymásnak sokszor teljesen ellentmondó vélemény van arról, mikor is van itt ennek az ideje. Ráadásul sok minden, például a környezet is, ahová a baba született befolyásolhatja ezt a döntést. Egyes népeknél előfordul, hogy már újszülött korban adnak a pici babának előrágott, megcsócsált ételt. Csupán érdekességként említeném meg, állítólag a csókolódzás is innen eredeztethető.
Régen, ha kevés volt az anyatej, vagy a baba nem jól fejlődött, anyukája a saját ételét adta szájból-szájba, mint a kismadaraknak kiegészítésképpen. Igaz, a másik oldalon van olyan ajánlás is, olyan hely a világon, ahol 2-3 éves korig is szoptatják a babákat.

Ehhez is tartozik egy érdekesség: Sajnos sok a táplálkozási zavaros felnőtt. Mindkét irányban, akár anorexia, bulémia (kóros soványság, illetve nagy mennyiségű étel befalása majd kihányása) illetve a rengeteg túlsúlyos felnőtt meglétére egyes kutatók
szerint a fokozott orális rögzülés vagyis örömeink szájjal, evéssel való kielégítése, egy ki nem élt szopási ösztön következtében jön létre. Az idő előtti elválasztás későbbi gondokat okozhat. Lehet, nem értek hozzá, de a magam részéről nem tartom ezt a teóriát elképzelhetetlennek.

Hol van hát az a bizonyos mindig keresett arany középút, kérdezhetjük. Van először is a kapható élelmiszerek széles skálája, ami mondhatni az utóbbi néhány évtized sajátja. Nem minden arany azonban, ami fénylik. Attól hogy a baba szívesen megkóstolja, még nem biztos hogy nem ártunk vele. A gyerek mindenre kíváncsi. Mindent meg akar tapasztalni, megfogni, megnézni és főleg megkóstolni. Hogy mi kerül a tányérjára azért bizony mi szülők, nagyszülők vagyunk a
felelősek. Hosszú évekig a gyerek azt eszi, amit kap. Kiszolgáltatott lény, főleg az
ételek terén. Sokféle elmélet van, nehéz kiigazodni közöttük. Egyél ezt és ne edd azt,
mondja az egyik jó tanács , és épp az ellenkezőjét állítja néhány hét múlva valaki egy másik fórumon. Minél közelebb a természeteshez, minél kevesebbet ártva a benne lévő ásványi anyagoknak, vitaminoknak, azt ami abban az évszakban ott, ahol élünk megterem – talán olyan tanácsok, amiket józan ésszel el lehet fogadni. Tartsuk tiszteletben a gyerek igényeit is. Ha nem kér valamit, ne erőltessük, de ha túl sokat kérne, annak is határt kell szabni. Természetes hogy a baba az édes ízt preferálja. Ilyen az anyatej és állítólag a magzatvíz is. Tudni kell azonban, hogy a túlzásba vitt
kalóriadús ételekkel komoly későbbi anyagcsere-betegség alapjait tehetjük le (cukorbetegség, elhízás stb.), valamint keringési problémákat is okozhatunk.

Kedves Nagymama! Nincs könnyű helyzetben, belátom. Szólni kellene, de ugyanakkor nem szabad beleszólni. Én azt hiszem, mégiscsak megreszkíroznék egy nyugodt beszélgetést a baba anyukájával. Akkor, amikor úgy érzi, nyitott egy ilyen típusú együttgondolkodásra. Talán onnan indulnék el, hogy az éjszakai etetés már nem egy ekkora kislánynak való. Talán azt is elmesélném, hogyan lehetne ennek elejét venni úgy, hogy a baba se szenvedjen tőle, és a szülők is pihenhessenek. Nem gondolom, hogy a sok evés szeretethiány lenne, inkább rossz beidegződés, szokás, ami – mint minden szokás – ha nem könnyen, de megváltoztatható. Beszéljenek a kislány orvosával, esetleg kérjenek tanácsot dietetikustól. Persze azt sem árt tudni, olyan családban, ahol mindenki nagy súlyú, és nagy étkű, a gyerek sem valószínű, hogy vézna lesz. Talán, ha ez a helyzet, Önöknél is érdemes lenne egy közös értelmes diétát, és evési rendet az egész család egészsége miatt foganatosítani.
Kedves Nagymama, drukkolok, hogy jókor jót mondjon, és mindannyian
karcsúbban kerüljenek ki a helyzetből. Az persze, hogy kis unokája most pufók, nem jelent semmit, hiszen rengeteg év áll még előtte amikor nőnie kell, és lehet, szép karcsú nagylány válik majd belőle. A jó minőségű, megfelelő mennyiségű, de nem túl sok étel mindenképpen hasznára válik, abban biztos vagyok. Otthoni szokásainkat
később sokkal nehezebb megváltoztatni. Talán ezért is érdemes a minőségi és
kontrollált mennyiségű táplálkozást minél korábban megtanulni.
Az éhség-jóllakottság finom jelzései a szervezetnek, könnyű elnyomni vagy túllépni a határokon, de ha megtanuljuk ezeket a finom jelzéseket érezni, értelmezni, sok későbbi bajt tudunk megelőzni vele.

Jelige: almafa
Kulcsszó: evés

 

Dr. Gyarmati Andrea könyvei megrendelhetők
 
Beszéljünk a betegségekről!

 

Beszéljünk az evésről!

 

Ajánljuk még a témában:

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekbetegségek természetes kezelése

 

Óvodások

 

Szülők könyve

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 


Copyright © 2012 Saxum Kiadó Kft., tel/fax: 36-1-237-0659