Dr. Gyarmati Andrea

válaszol

FacebookSaxum

Sziget

Ehhez hasonló – és bármely gyerekbetegséggel, életmóddal kapcsolatos – kérdésekre Dr. Gyarmati Andrea válaszol. Minden héten a péntekig leadott kérdésekre a következő pénteken adjuk meg a választ. (Kérjük, amennyiben kérdést küld, levele végén adja meg e-mail címét. Dr. Gyarmati Andreához sokszor több kérdés érkezik egy héten, mint amennyit meg tud válaszolni, így lehet, hogy az Ön kérdésére nem, vagy csak később kerül sor.)

 

Kulcsszó: evés
 

Pocakos baba

2013.április. 12.  -  193.  cikk kinyitása

Tisztelt Gyarmati Andrea

Kislány unokám 14 hónapos és állandóan enni akar, és sokat is eszik. Már jó kis pocakos, súlyos baba. Hogy kellene elkerülni, hogy ne legyen kövér baba?
Köszönettel

 

Kedves Nagymama!

Azt bizony jó lenne elkerülni, hogy 14 hónapos kislány unokája ne legyen kövér. Szerintem se kövér baba, se kövér kisgyerek, se kövér nagyobb gyerek, teenager, se felnőtt. Egyáltalán ne legyen kövér, semmikor se. Talán még ki is terjeszteném, nem csak az Ön kis unokája, hanem senki gyereke vagy unokája. Jó lenne, ha így lehetne, de mint oly sok minden az életben, ez sem így működik kívánság szerint vagy parancsszóra. Sajnos, kedves nagymama, nem sok információt ad Liliről (a jeligéből arra következtetek, hogy ez lehet talán a kicsi lány neve) csupán annyit tudok, állandóan enni akar, és persze sokat is eszik, és már kispocakos súlyos
baba.

Kedves Nagymama! Jó lenne tudni, mennyi az annyi. Azt is, mekkora súllyal, hosszal született ez a kis pocakos, és most mik az adatai. Az mindenképpen közelebb vinne a megoldáshoz. Sokadszorra kerül itt a válaszok között szóba – és szerintem még nem kevésszer lesz is szó erről – a percentilis érték. Ezek gyakorlatilag táblázatok, amelyek megmutatják, adott esetben hol is tart a baba társaihoz képest, de saját magával is össze lehet mérni, hogy jól, túlságosan jól vagy akár gyengébben fejlődik testileg az elvárhatónál.
Itt megint szívesen elidőznék egy kicsit. Mi is az elvárható, hiszen mindannyian mások vagyunk, más feladattal jövünk a világra, más dolgunk van, és mások a képességeink is. Nincs két egyforma ember, nincs két azonos példány még az ikrek között sem, mégis állandóan táblázatokba vagy grafikonokba akarjuk „préselni” az egyes embert, az egyes gyereket. Jó, ha van mihez hasonlítani, és jó, ha tudjuk a
viszonyítási pontokat, de egyáltalán nem biztos, hogy ha valaki nem a pontos
statisztikai adatok szerint fejlődik, hogy akkor már baj van.

Kedves Nagymama! Amit írok az válasz ugyan, de úgy, hogy a hiányzó adatokat
megpróbálom kiegészíteni. Azt írja, a kislány kis pocakos. Ez ebben az életkorban még akkor is, ha a baba egyébként vékony testalkatú, nagyon gyakran megesik. Mások az arányok más a testfelépítés. Mindezek befolyásolhatják a látványt. Lehet, a baba nem is nagyobb súlyú a kelleténél, mégis gömbölyűbbnek tűnik az arányok miatt. Egy kisbaba súlyának folyamatosan fejlődnie kell, éppen úgy, ahogy a
hossznövekedés is egyenletesen zajlik. A túlságosan gyors vagy nagyfokú
gyarapodás azonban nem azt jelenti, hogy „majd kicsattan az egészségtől”.

Kétségtelen tény, manapság sokak célja a karcsúság, és ez rendben is van. Bizonyított, hogy a soványabb emberek kevésbé betegednek meg, és még arról is sok cikk olvasható, hogy talán tovább is élnek, mint az elhízottak. Számtalan civilizációs megbetegedés, amelyeket a vezető halálokok között tartunk számon, összefüggésbe hozható a túlsúllyal. Cukorbetegség, magasvérnyomás betegség, izületi megbetegedések, szív és érrendszeri kórképek, de még a daganatos megbetegedések hátterében is igazolható kóroki tényezőként a túlsúly. Mindez nagyon messze van szerencsére az Ön kis unokájától, de abban egészen
biztos vagyok, azok az alapok, amiket kisgyerekkorban jól vagy hibásan teszünk
le, elkísérnek egy életen át. Nevelés – mondjuk sokszor, ami hitem szerint elsősorban személyes példamutatással a leghatékonyabb.

Kedves Nagymama! Egy nagyétkű, egyébként is nagysúlyú családban lehet a
géneket is örökölni, de inkább az étkezési szokások azok, amelyek a családtagok „kerületét” meghatározzák. Figyelembe kell azt is venni, milyen alkatú valaki. Mondok egy elég durva példát. Én is tanultam nagyon régen egyik kedves oktatómtól. Egy agár akármennyit eszik, mindig vékony lesz, míg egy dobermannt, ha
bármilyen drasztikus fogyókúrára fognánk is, nagytestű marad.
Kedves Levélíró! A nagymamaság az aggódás szinonimája. Ez természetes,
hiszen van megint kit szeretni, kiért aggódni. Külön tétel ebben a fokozott aggodalomban, hogy ha az unokámmal baj, gond van, a gyerekem is bajban van. Igaz persze az ellentétje is, ha minden rendben van, dupla az öröm is. Két dolog van, ami a gondokat okozza az esetek jelentős részében, vagy a túl sok vagy a túl kevés az, ami miatt gyakran keresnek fel minket, orvosokat a nagyszülők is.

Az étvágytalanságról, a válogatósságról sokszor volt már szó a válaszok
között. Az elhízás igen gyakori jelenség, egyes statisztikák szerint a gyerekek 10
%-a kövérebb a kelleténél. Azt hiszem a felnőtt populációnak sokkal nagyobb százaléka érintett (20-25%) Ami jó a gyerek esetében, hogy mindez odafigyeléssel, tudatos táplálással elkerülhető, megelőzhető, sőt a hibák könnyebben „kijavíthatók” mivel a gyerekek fejlődésmenete is támogatja az ilyen irányú törekvéseinket.

Eszünk, hogy fenntartsuk a szervezetünk működését, és hogy az étel által
energiához jussunk. (Itt csak csendesen merem hozzáfűzni a magam tapasztalatát, hogy sok minden van még, ami energiát szolgáltatat, például a sport. Azt kellene mondanom, a sport kalóriákat éget el, különösen bizonyos úgynevezett anaerob sportok, mint a futás, úszás, ahol légszomjunk van. És ez igaz is, mégis megélem a mindennapjaimban nagyon gyakran, hogy a mozgás energikusabbá, felszabadultabbá tesz. Előfordul, hogy nagyon fáradtan kezdek neki egy edzésnek, és olyan érzésem van a végén, mintha feltöltöttek volna energiával.) Visszatérve az eredeti kérdéshez, az étel tehát energiát ad, de a gyereknek a növekedéshez is energiára van szüksége. Mind a hossz-, mind a súlynövekedéséhez, vagyis a fejlődéshez plusz kalóriákat éget el. Ez az egyik magyarázata például annak, hogy nagyon vékonydongájú kamasz fiúk (olykor lányok is) bőven többet esznek szüleiknél, mégsem látszik meg rajtuk.

Kedves Nagymama! Kérem, vigyék el a kislányt a rendelésre vagy a tanácsadásra,
ahol mind a súlyát, mind a hosszát pontosan megméri orvosuk. Azt is meg tudja mondani, kövér-e a kislány, van-e valami olyan, amin változtatniuk kellene.
Érdemes néhány napig, akár hétig is pontosan felírni, mit és mennyit eszik ez a kis pocakos. Úgy hívjuk, étkezési napló. Ezen jól nyomon követhető, hogy hol lehet a gond. Amennyiben valóban kövér a kislány, érdemes dietetikus tanácsát is kikérni,
de ami még fontosabb, meg is fogadni. Egy pici lányt nem fogunk fogyókúrára, vagyis a szónak azt a rossz jelentését, hogy maga a fogyókúra éhezést jelent, el is kellene felejteni. Én inkább azt mondanám, tudatos, ésszerű, korának és állapotának megfelelő étrenddel 14 hónapos korban még semmiről nem maradtak le. Még minden helyrehozható akkor is, ha a kislányon valóban plusz kilók vannak. Érdemes azon is elgondolkozni, mivel lehetne a figyelmét, az érdeklődését lekötni, hogy ne az evés öröme legyen a központi helyen.

Kedves Nagymama! Enni jó, tudjuk ezt mindannyian. Jót enni is az, de ha egészségeset, és jóízűeket adunk egyszerre, akkor a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.
Bízom benne, hogy még hallok Önökről.

Jelige: Lili
Kulcsszó: evés

 

Éjjel-nappal eszik és emészt

2013. április. 10.  -  185.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő,

egy (túlságosan?!)aggódó nagymama vagyok.

Kis unokám egy hét múlva lesz egyéves. 4350 grammal született és jelenleg már jóval 12000 gr felett jár. (Már 15 foga van.) Amúgy nagyon vidám, kiegyensúlyozott, okos kislány, akit a világon minden érdekel és huncutsága már nyomokban mérhető.
Amit jómagam nagyon nehezen fogadok el: fél éves kora óta „felnőtt” ételeket
kap és bizony-bizony a mai napig is éjjelente 2-3 alkalommal adják neki a bébitápszert (teljes adagot) és még ezenkívül három teljes üveg bébiteát.
Állítólag: „igényli” a kislány. Lehetséges ez? Mit akar a folytonos étkezéssel pótolni? Szeretethiánya lenne? Nem tudom. Nagyon aggódom, mert az unokám már éjjel-nappal „csak” emészt, eszik és ismét csak emészt.
Szerintem nagy a pocija is. Olyan kis vitamin-golyó. Ezt én nem nézem jó szemmel, de nem szól(hat)ok érte.
Mit tegyek? Van okom az aggódásra, vagy ez normális jelenség, az ő korában?!

Nagyon szépen köszönöm válaszát.

 

Kedves Nagymama!

Olyan, hogy „túlságosan „ aggódó nagymama, szerintem nem létezik. A
nagymamaság mint állapot éppen a fokozott aggódás, és persze a hatványozott
örömök állapota is. Hosszú -hosszú idő után ismét egy pici gyerek van a közelünkben, a maga semmihez sem hasonlítható nyíltságával, szeretetével és szeretnivalóságával úgy, hogy a felelősség sokkal kisebb, mint a saját gyerekeinkkel
kapcsolatban volt. Persze az évek közben jól elszálltak, és az ember jobban aggódik az unokájáért, mint azt fiatalon tette a gyerekéért. Ez sem törvény persze, csak általában így szokott lenni.
Édesanyám megfogalmazásában a nagymamaság valami olyan állapot, hogy a nagymamák, és persze a nagypapák szeretik az unokáikat azért, akik és szeretik azt is benne, hogy a gyerekük gyereke. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy az ember tudomásul veszi, hogy mivel a kicsi a gyerekem gyereke, nem én, vagy mi
nagyszülők hozzuk meg a döntéseket.
Kedves Nagymama, mi sem szerettük, ha a szüleink beleszóltak a gyereknevelésbe, esetleg tapasztalatokra hivatkoztak, vagy azt mondták ők jobban tudják. Nincs abban semmi különleges, hogy a most szülővé váló generáció is hasonlóképpen érez.
Egy olyan kicsi lány, aki hamarosan 1 éves lesz, és már az indulásnál nagy súlyú volt, természetes, hogy ha nem történt semmi baj az első évben, nem volt beteg, nem érte semmilyen fertőzés, jól fejlettnek mondható most is a mért értékei alapján.
Azt írja, jóval 12 kg felett van a súlya. De mennyi ez a jóval, mert az igazán nem mindegy. Vannak a már itt a honlapon is sokszor emlegetett percentilis táblázatok,
amelyek alapján megítélhető, hogy egy kisgyerek hol tart a fejlődésében. Az, hogy a kislány jó kedélyű, huncut, és minden érdekli, megint csak arról szól, ha orvosi nyelvre akarom fordítani, hogy korának megfelelően fejlett. Mind testileg, mind szellemileg. Az azonban, hogy felnőtt koszton van féléves kora óta valóban nem a legjobb megoldás még akkor sem, ha egyébként az éjszakát nyugodtan pihenéssel töltené, átaludná. Így azonban, hogy még éjjelente 2-3-szor kap ráadásul teljes adag tápszert, hát hogy fogalmazzak finoman .. ez több mint nem jó.
Egy nagyjából egy éves kislánynak(és persze kisfiúnak is) éjjel már aludni kellene, pláne akkor, ha 15 fogacskája már kibújt, tehát az ébredéseket nem írhatjuk a fogzás rovására. Valami alapvetően nem jól alakulhatott a táplálás körül.
Megpróbálom röviden leírni, mi a mai hivatalos álláspont a babák etetésével kapcsolatban. Nem kőbe vésett törvény ez, hiszen ahány ház annyi szokás, és ahány baba annyiféle lehetőség van az apró eltérésekre, de úgy vélem azért ezeket az orvosok, dietetikusok és szakemberek által összeállított ajánlásokat érdemes legalább ismerni. Én a magam részéről azért is szeretem ezeket a mondhatni „sorvezetőket”, mert mindig viszonyítási alapként lehetett használni őket. A ma elfogadott álláspont szerint az a jó, ha a pici baba legalább a hatodik
hónap végéig (tehát féléves korig) kizárólag anyatejet kap, szopik. Természetesen arról a helyzetről beszélünk, ha ennek sem a baba sem az anya részéről nincs akadálya. Amennyiben a dolog valahol hibádzik, a kisbaba nem fejlődik megfelelően,
akkor általában hozzátápláláshoz folyamodunk, vagyis a szoptatás mellett tápszert is adunk a babának.
Azt a folyamatot, amikor a kisbaba már fél szilárd vagy szilárd ételeket is kap, elválasztásnak nevezzük. Sokféle, és egymásnak sokszor teljesen ellentmondó vélemény van arról, mikor is van itt ennek az ideje. Ráadásul sok minden, például a környezet is, ahová a baba született befolyásolhatja ezt a döntést. Egyes népeknél előfordul, hogy már újszülött korban adnak a pici babának előrágott, megcsócsált ételt. Csupán érdekességként említeném meg, állítólag a csókolódzás is innen eredeztethető.
Régen, ha kevés volt az anyatej, vagy a baba nem jól fejlődött, anyukája a saját ételét adta szájból-szájba, mint a kismadaraknak kiegészítésképpen. Igaz, a másik oldalon van olyan ajánlás is, olyan hely a világon, ahol 2-3 éves korig is szoptatják a babákat.

Ehhez is tartozik egy érdekesség: Sajnos sok a táplálkozási zavaros felnőtt. Mindkét irányban, akár anorexia, bulémia (kóros soványság, illetve nagy mennyiségű étel befalása majd kihányása) illetve a rengeteg túlsúlyos felnőtt meglétére egyes kutatók
szerint a fokozott orális rögzülés vagyis örömeink szájjal, evéssel való kielégítése, egy ki nem élt szopási ösztön következtében jön létre. Az idő előtti elválasztás későbbi gondokat okozhat. Lehet, nem értek hozzá, de a magam részéről nem tartom ezt a teóriát elképzelhetetlennek.

Hol van hát az a bizonyos mindig keresett arany középút, kérdezhetjük. Van először is a kapható élelmiszerek széles skálája, ami mondhatni az utóbbi néhány évtized sajátja. Nem minden arany azonban, ami fénylik. Attól hogy a baba szívesen megkóstolja, még nem biztos hogy nem ártunk vele. A gyerek mindenre kíváncsi. Mindent meg akar tapasztalni, megfogni, megnézni és főleg megkóstolni. Hogy mi kerül a tányérjára azért bizony mi szülők, nagyszülők vagyunk a
felelősek. Hosszú évekig a gyerek azt eszi, amit kap. Kiszolgáltatott lény, főleg az
ételek terén. Sokféle elmélet van, nehéz kiigazodni közöttük. Egyél ezt és ne edd azt,
mondja az egyik jó tanács , és épp az ellenkezőjét állítja néhány hét múlva valaki egy másik fórumon. Minél közelebb a természeteshez, minél kevesebbet ártva a benne lévő ásványi anyagoknak, vitaminoknak, azt ami abban az évszakban ott, ahol élünk megterem – talán olyan tanácsok, amiket józan ésszel el lehet fogadni. Tartsuk tiszteletben a gyerek igényeit is. Ha nem kér valamit, ne erőltessük, de ha túl sokat kérne, annak is határt kell szabni. Természetes hogy a baba az édes ízt preferálja. Ilyen az anyatej és állítólag a magzatvíz is. Tudni kell azonban, hogy a túlzásba vitt
kalóriadús ételekkel komoly későbbi anyagcsere-betegség alapjait tehetjük le (cukorbetegség, elhízás stb.), valamint keringési problémákat is okozhatunk.

Kedves Nagymama! Nincs könnyű helyzetben, belátom. Szólni kellene, de ugyanakkor nem szabad beleszólni. Én azt hiszem, mégiscsak megreszkíroznék egy nyugodt beszélgetést a baba anyukájával. Akkor, amikor úgy érzi, nyitott egy ilyen típusú együttgondolkodásra. Talán onnan indulnék el, hogy az éjszakai etetés már nem egy ekkora kislánynak való. Talán azt is elmesélném, hogyan lehetne ennek elejét venni úgy, hogy a baba se szenvedjen tőle, és a szülők is pihenhessenek. Nem gondolom, hogy a sok evés szeretethiány lenne, inkább rossz beidegződés, szokás, ami – mint minden szokás – ha nem könnyen, de megváltoztatható. Beszéljenek a kislány orvosával, esetleg kérjenek tanácsot dietetikustól. Persze azt sem árt tudni, olyan családban, ahol mindenki nagy súlyú, és nagy étkű, a gyerek sem valószínű, hogy vézna lesz. Talán, ha ez a helyzet, Önöknél is érdemes lenne egy közös értelmes diétát, és evési rendet az egész család egészsége miatt foganatosítani.
Kedves Nagymama, drukkolok, hogy jókor jót mondjon, és mindannyian
karcsúbban kerüljenek ki a helyzetből. Az persze, hogy kis unokája most pufók, nem jelent semmit, hiszen rengeteg év áll még előtte amikor nőnie kell, és lehet, szép karcsú nagylány válik majd belőle. A jó minőségű, megfelelő mennyiségű, de nem túl sok étel mindenképpen hasznára válik, abban biztos vagyok. Otthoni szokásainkat
később sokkal nehezebb megváltoztatni. Talán ezért is érdemes a minőségi és
kontrollált mennyiségű táplálkozást minél korábban megtanulni.
Az éhség-jóllakottság finom jelzései a szervezetnek, könnyű elnyomni vagy túllépni a határokon, de ha megtanuljuk ezeket a finom jelzéseket érezni, értelmezni, sok későbbi bajt tudunk megelőzni vele.

Jelige: almafa
Kulcsszó: evés

 

Csípős leves

2013. február. 3.  -  161.  cikk kinyitása

Tisztelt Dr. Gyarmati Andrea! Lenne egy kérdésem, melyre előre is köszönöm a választ. A 3 eves kisunokám nagyon válogatós, nem eszik meg sok mindent, de viszont az apjával a csípős levest nagyon szereti, én ezt nem látom jónak, félek, hogy valami baja lesz a kis drágámnak a későbbiek folyamán.

 

Kedves Nagymama!
A 3 évesek néha elég válogatósak, aminek természetesen számtalan oka lehet.
Előfordul, hogy valóban kisétkű a gyerek és az elvártnál – leginkább a nagymamák által elvártnál – kevesebbet esznek. Az is megesik, hogy van, vagy volt olyan fertőzésük, betegségük: enyhe megfázás, köhögés akár, ami után hetekig kevesebbet esznek, vagy nem fogadnak el mindent, amit előtte jó étvággyal elfogyasztottak. Olykor vashiányos vérszegénység is lehet a háttérben, és még sok minden más egyéb is, de leginkább a túlkínálat, az étkezés körüli és azzal kapcsolatos könyörgés szokott étvágytalansághoz vezetni. Nem tudom, mi lehet Önöknél a helyzet, de nem is ezzel kapcsolatos az Ön kérdése, bár mint abból kiderül, azért lehet összefüggés a válogatás és a fűszerezés iránti vágy között.
Kedves Nagymama! Egy olyan kisgyerek, aki nagyon válogatós, és nem eszik meg sok mindent, bizonyára állandóan kínálgatva van, mivel mi felnőttek, szülők, nagyszülők afelett való aggodalmunkban, hogy a gyerek alultáplált lesz, vagy nem fejlődik majd kielégítően, már bármire rábólintunk, csak hogy valami legyen a gyomrában. Erről a témáról sokszor volt már szó, szerintem lesz is itt a honlapomon is, mondhatni ez egy örökzöld. Az étkezés, az evés naponta többször visszatérő „elfoglaltsága” gyereknek, felnőttnek egyaránt. Ha ezzel kapcsolatban – bármelyik irányban akár túl sok, akár nem megfelelő mennyiségű vagy minőségű – probléma merül fel, nem mindig könnyű megtalálni a megfelelő megoldást.
Azt írja kedves Nagymama, hogy ez a kis válogatós három éves boldogan eszi a papája csípős levesét. Gondolom, ennek egyik oka az, hogy együtt ehet az apukájával. Másik és nem kevésbé elképzelhetetlen ok az lehet, hogy valamiért a gyerekételeket sokkal kevésbé fűszerezzük, ízesítjük, mint ezt némelyik kisgyerek igényelné. Itt is, mint oly sok esetben, rengeteg az egymásnak ellentmondó információ, szabad vagy nem szabad, és ha igen, akkor mit igen és mit nem, ezért sokan óvatosságból inkább nem tesznek a gyerek ételébe semmilyen fűszert.
Nézzük pontosan, miről is van szó? Táplálkozás-egészségtani szempontból a fűszereket két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba a lágy, úgynevezett zöldfűszerek tartoznak, amelyek sok vitamint és ásványianyagot tartalmaznak, ezért ezeket várandósok és kisgyermekek is bátran fogyaszthatják. A kemény fűszerek csoportjába soroljuk a pikánsabb, csípősebb fűszereket, mint amilyen az erős paprika, a fekete bors, a chili, a mustár, a torma. Ezekben a fűszerekben szintén sok ásványi anyag és vitamin van, de fokozzák a gyomornedv termelődését, és irritálhatják a nyálkahártyát, ezért túlzott fogyasztásuk várandósoknak és kisgyerekeknek nem ajánlott. A zöldfűszereket tehát bátran ajánlhatjuk a kismamának és a nagyobb babáknak. A legtöbb zöldfűszer az étvágyra, az emésztésre, a bélműködésre és a vérkeringésre van jó hatással. Többségük fürdőkhöz, belélegzésre-inhalálásra, borogatásra, fertőtlenítésre is remekül használható. A zöldfűszerek egy részét gyógyteaként is fogyaszthatjuk. Ezek a lágy, enyhébb fűszerek ugyan nem terhelik meg annyira a gyomrot, mint a kemény fűszerek, használatuknál a fő elv mégis a mértékletesség. Mindig keveset használjunk a fűszerből, hogy erőteljes illata, aromája ne vegye el az étel összetevőinek ízeit.
Nézzük néhány fűszer mire is való?
 nyákoldó hatású fűszerek: babérlevél, kapor, piros paprika;
 étvágygerjesztők: borsikafű, petrezselyem, szurokfű, tárkony, szerecsendió, ánizs;
 emésztésre hatók (puffadás ellen, görcsoldók): bazsalikom, borsikafű, rozmaring, kömény, szegfűszeg;
 köhögésre: bazsalikom, kakukkfű, majoránna, szurokfű;
 nyugtató hatású fűszerek: citromfű, majoránna, szurokfű;
 immunerősítők: kakukkfű, babérlevél megfázás és influenza ellen; a bazsalikom izzasztó és lázcsökkentő hatású;
 lábáztatáshoz: rozmaring;
 a kakukkfű amellett, hogy használ bakteriális és vírusos fertőzések ellen, jó szélhajtó, köhögésre és fogínygyulladásra, toroköblítőként is kiváló
 a szegfűszeg görcsoldó hatása mellett remek fájdalomcsillapító, például fogfájásra, aftára használhatjuk ecsetelőként.
Ideális esetben a csecsemő féléves koráig csak anyatejen él. Ha odafigyelünk gyermekünkre, akkor egyértelmű jelzéseket kapunk, melyik étel elfogyasztása után nem ízlik neki az anyatej. Azokat töröljük az étrendünkből, vagy változtassunk a fűszerezésen! A fűszernövények összetevői az anyatejbe kerülnek. Elsősorban a markáns ízű, magas illóolaj-tartalmúak okozhatnak problémát, például a fokhagyma, a fahéj, a bors, az erős fűszerpaprika, a zsálya vagy a borsmenta.
A baba hat hónapos korában kaphat főzeléket, amelyet minimálisan szabad csak sózni, de a legjobb a kicsit a természetes ízekhez szoktatni. Ne a saját ízlelésünkből induljunk ki! A picik jóízűen megeszik a fűszermentes ételeket, és így megelőzhetjük, hogy felnőttkorukban „agyonsózzák” az ételeiket. A családi életmód meghatározó, és életünk hosszán kísérhetnek minket a kisgyermekkorban belénk táplált rossz szokások.
Másként kell fűszerezni egy jó étvágyú és másként egy finnyásabb baba főzelékét. A kicsiknek készülő főzelékek ízesítésre használjunk citromot, paradicsomot, petrezselymet, fehérrépát! Nyolc hónapos kortól kaprot, őrölt köményt, majoránnát is tehetünk a baba ételébe, tíz hónapos gyermek táplálékát ízesíthetjük édes piros paprikával, póréhagymával, őrölt babérlevéllel.
Ünnepekkor a kisgyerekeknek is készíthetünk ünnepi finomságokat, de ezekben a fő alapanyag és édesítő a gyümölcs legyen, kerüljük a fahéjat és a pikáns édességeket!

Mikor és meddig?
 A fűszereket mindig kis mennyiségben használjuk!
 A babérlevelet 15-20 percnél tovább ne hagyjuk az ételben, mert kesernyés ízt adhat.
 A borsikafüvet a főzés végén tegyük az ételbe, előtte szintén kesernyés ízt eredményezhet.
 Az ürömfüvet és a zsályát legalább 15-20 percig főzni kell, hogy a benne lévő káros anyagok elpárologjanak.
 A legtöbb fűszert a főzés végén kell a majdnem kész ételbe tenni. A kaprot, a petrezselymet, a metélőhagymát az elkészített ételhez adjuk hozzá.

Kedves Nagymama! Mindezeket a jó tanácsokat egy szakácskönyvből szedtem össze, és csak azért írtam ide, mert szerintem sok hasznos információ található benne.
Visszatérve az eredeti kérdéshez, én nem aggódnék, ha a kis unokám néha, ebben a néha a lényeg, boldogan, és itt meg a boldog a lényeg, beleenne vagy együtt enné a papájával a csípős levest. A fűszerek (paprika, bors, szegfűszeg, gyömbér, kömény) és a fűszernövények (tárkony, kapor, majoránna, rozmaring, petrezselyem, metélőhagyma, foghagyma, zsálya, kakukkfű, vöröshagyma) a hivatalos álláspont szerint nem valók a csecsemők és a kisgyerekek normális étrendjébe. Ez rendben is van szerintem csecsemőkre vonatkoztatva, de nagyobbacska gyerek kíváncsiságból véleményem szerint nyugodtan megkóstolhatja a felnőttek ételét és kaphat is belőle egy keveset. Abban egészen biztos vagyok, hogy nincs ok arra, hogy félni kelljen attól, hogy ennek bármi maradandó károsodás lesz a következménye.
Van egy régi történetem ezzel kapcsolatban is. Remélem, nem veszi rossz néven, ha leírom ide. Csupán azt ecsetelendő, hogy megértem aggodalmát. Amikor az én gyerekem, vagyis a mieink még kicsik voltak, más volt a trend, másképpen kellett a kisbabákat etetni. 2 hetes kortól kaptak gyümölcsöt, és 3 hónapos korban még akkor is, ha bőségesen volt anyatej, megkezdtük a főzelékek adását. Akkor ez volt a hivatalosan ajánlott forma. Máté jó evő volt, sose válogatott, szívesen, érdeklődve fogadta az újdonságokat is. Volt aztán olyan, ami másodszorra már nem kellett, de egy felfedező kíváncsiságával kóstolgatta a különböző színű és ízű, épp bevezetésre kerülő főzelékeket.
Így történt ez a spenót esetében is. Tátotta a száját és láthatóan boldogan nyelte azt a zöld valamit, ami a kanálon volt. Alig győztem kanalazni. Még el is csodálkoztam, milyen lelkes, mert az volt a többek által beharangozott hír, na majd gondok lesznek a spenóttal. Pedig abban nagyon sok fontos ásványi anyag és vitamin van, attól lett Popey is erős!! Hát az én kis Popeyemmel nem volt gond.
Nem így este az apukájával. Mi a vacsora – kérdezte Máté édesapja, amikor leültünk az asztalhoz
– Spenót meg fasírt hús válaszoltam, és már tálaltam is.
Tudtam, szereti Ő is a spenótot, mondtam is nagy büszkén neki, a fiad olyan ügyesen megette délben a babaspenótot.
Bólintott –’ hát persze, az én fiam’ arcot vágva, de közben láttam, a második kanál spenót megáll a kezében.
– Mondd Andrea mióta nem teszel semmit a spenótba? – kérdezte.
Bután néztem vissza, aztán kapcsoltam, jóságos Isten, összekevertem a kétféle spenótot.
– Gyere – mondtam, és becsörtettünk a babaszobába, ahol rá lehetett támaszkodni a foghagyma szagra.
Nagyon megijedtem, só, bors, fokhagyma, hát egy 4 hónapos gyereknek biztosan nagy bajokat fog okozni. Máté apukája, aki mindig sokkal józanabb volt, mint én, nyugtatgatott, ugyan már ne izgasd magad, nem lesz semmi baja. Természetesen neki lett igaza, bár én az egész éjszakát a kiságy mellett ülve töltöttem, hátha görcsölni fog a hasa, vagy hányni fog vagy tudom is én mi baja lesz. Nem történt semmi, és a doktor bácsink is megnyugtatott, nem lesz semmi baj. Egészségileg valóban nem történt semmi. Igaz, soha többet nem volt hajlandó babaspenótot enni. Úgy köpte kifelé az ízetlen zöld főzeléket, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Hát így esett, hogy az én gyerekem az ajánlások ellenére 4 hónapos korától bőven fűszeres főzeléket kapott. Igaz ritkán, de azért mégis. Nem mondanám, főleg nem orvosként, hogy ez a követendő példa, de előfordul, és talán ezzel a történettel sikerül Önt is megnyugtatnom.
Nagyon sok örömet, és sok jó ízletes közös étkezést kívánok egész családjának.

Jelige: albama
Kulcsszó: evés, influenza

 

Máté, aki nem eszik

2013. február. 3.  -  159.  cikk kinyitása

Kisfiam 3 éves. Kettő éve kezdődött kálváriánk, addig egy nagyon jó evő babám volt. Szépen kezdtem a hozzátáplálást, mindent elfogadott. Aztán hányással, hasmenéssel 13 hónaposan kórházba került. Onnét indult a kálváriánk. Hétről hétre kezdett nem venni. Ez februárban történt. Nyárra már alig evett. Egy minimális vashiányt kimutattak akkor. Aztán egy évre rá ismét a vérvételen. Kapott vasat, az étvágy nem jött meg. Nemrég voltunk egy mágneses biorezonancia vizsgálaton végső kétségbeesésünkben. Ott azt mondták, a gyomra el van gombásodva. Elrontva nem lett. A nagy fiam imád enni. Bele betegszem hogy nem eszik. Csak az édes ételeket szereti. (Csokit nem adok neki, a cukorfogyasztást is próbálom visszafogni.) Gyümölcsöt semmit nem fogyaszt, zöldséget alig, csak pépes krémelves formában. Paradicsomleves, szilvás gombóc, rizs, kenyér és tej minden mennyiségben. Mit tegyek? A háziorvos legyint. Adjak neki azt, ami szeret. Ilyen alkat stb. Már két orvos is ezt mondta. De ő el sem fogadja. Meg sem kóstolja. 1,5 éves koráig szoptattam, most kb. 15 kg, átlagos magas. Köszönöm válaszát!

 

Kedves Szilvia!
Nekem egy olyan Mátém volt, aki ha kanalat látott, rögtön nyitotta a száját, és mindig mindent megevett. Ma is szeret enni, és nagy élvezettel süt, főz. Nem mindenki ilyen szerencsés.
Sokszor egészen a kétségbeesésig (és ez persze a szülők kétségbe esése) képesek a gyerekek ellenállni az etetési kísérleteknek. Nem kevés olyan esettel találkoztam, ahol néhány ésszerű tanács hatására megváltozott a helyzet. Talán Önöknél is sikerül, próbáljuk meg.
Azt írja, Máté 3 éves, és az első évben nem volt semmi gondjuk az evéssel, sőt a kisfiú nagyon jó evő volt. 13 hónaposan egy fertőzés zajlott a gyereknél, kórházba is kerültek, hányás, hasmenés miatt. Ön azóta észleli az egyre romló állapotot, vagyis azt, hogy Máté ma már alig eszik. És akkor itt mindjárt álljunk meg egy szóra. Mert annak a tudatában, hogy a gyerek alig eszik, mégiscsak kiderül , hogy: „Paradicsomleves, szilvás gombóc, rizs, kenyér és tej minden mennyiségben”, igaz, gyümölcsöt semmit, zöldséget meg csak pépes formában hajlandó megenni.
Kedves Anyuka! Étvágytalanság vagy válogatósság, ez a kérdés. Igaz, a lényeg szempontjából majdnem mindegy, hogyan nevezzük a dolgot.
És akkor itt van egy nagyon lényeges mondat, nevezetesen hogy Ön bele van betegedve, hogy a kisfiú nem eszik. Az is szerepel a levélben, hogy a nagyfia imád enni, tehát nincs tapasztalata, hogy mi is a teendő ilyen esetben. Orvosi szabály szerint egy csecsemőnek, gyereknek annyit kell ennie, amennyi mellett harmonikusan fejlődik.
Nézzük először is Máté hol tart a statisztika szerint.
3 éves korban az átlagos tehát 50 percentiles gyerek (ez azt jelenti, 100 gyerekből 50 ekkora) 14,6 kg és 96,2 cm, a 75 percentiles, ami már picit átlagon felüli, (mivel ez azt jelenti, 100-ból csak 25 ekkora, a többi kisebb) 15,65 kg és 98,5 cm. Máté valahol a két érték közötti súllyal bír, és mivel azt írja, hogy magassága átlagos, gondolom az is a leírt érték körül lehet.
Ez mindenesetre jó hír. Az, hogy van egy extra jó étvágyú bátyja is Máténak, talán az összehasonlítás miatt kicsit megnehezíti a kisfiú dolgát. Sokszor írtam már, és fogom is még nem kevésszer, sokan sokfélék vagyunk. Van, aki sokat eszik és mégis karcsú, és vannak, akik a ”levegőtől is híznak”, bár én azért ebben nem igazán hiszek. A szervezetünk működtetéséhez energiára van szükség, amit a táplálékainkból nyerünk. Gyerekkorban azonban van még egy csavar a dologban, ahhoz is kell energia, hogy a növekedés megfelelően biztosítva legyen.
Kedves Anyuka! Máté hossza és súlya tehát rendben van. Laboratóriumi értékeiben sem volt semmi kóros az enyhe vashiányon kívül. Az étvágytalanság egyik oka betegség lehet, de Anyuka leírása szerint Máté nem beteg. Miután saját háziorvosuk és még két orvos is vizsgálta a kisfiút, és egyikük sem talált semmi kórosat, azt hiszem, ezt ki lehet jelenteni. Nem írja, hogy jár-e Máté közösségbe, és ha igen, ott hogyan és mennyit eszik. Jó lenne ennek is utána kérdezni.
Egy beteg kisgyerek jóformán semmit sem eszik. Ha akut betegségről van szó, általában gyomor-bélhurutnak, fájdalmas nyeléssel párosuló torokgyulladásnak lehet vezető tünete az étvágytalanság. Ez a mondhatni nem evős periódus azonban néhány napig, hétig tart csupán, vagyis ha az alapbetegség gyógyul, az étvágy is visszatér.
Mi felnőttek is vagyunk úgy nem kevésszer, ha valami nagyon foglalkoztat, ha valamiért nem tökéletes a közérzetünk akár fizikálisan, akár lelkileg, elmegy az étvágyunk. Ezek azonban csupán átmeneti időszakok. Az evés naponta többször visszatérő cselekedete életünknek. Sok öröm és sok konfliktus forrása. Az éhség, jóllakottság érzése tanult dolgok, még akkor is, ha a pici baba már megszületése után nem sokkal képes enni, és ezt a képességét az ember tulajdonképpen sose veszíti el (természetesen abban az esetben, ha egészséges). Magyarul az evés a bölcsőtől a sírig tart.
Az éhség, jóllakottság egy finom biológiai óra működéséből ered. Éhes vagyok, valami hiányzik, eszem, jóllaktam, olyan mint az alvás-ébrenlét váltakozó ciklusai.
És miképpen máshogy nézünk ki külsőleg, azonképpen eltérő az igényünk is evés, alvás, terhelhetőség szempontjából. Ha a biológiai óra valamiért kikapcsol, legyen az egy megbetegedés, de lehet erőltetés is, a gyerek étvágytalanná válhat, vagy épp abnormálisan sokat fog enni. Mindkét esetben egy szabályzó kikapcsolásáról van szó.
A gyerek valamiért nem eszik, mondjuk, mint Máté esetében feltételezem, mert volt egy kórházi kezelést is igénylő bélfertőzése. Talán kicsit le is fogyott ez alatt a betegség alatt, és rögtön érthetően bekapcsol az a szülői ösztön, hogy gyorsan vissza kell pótolni, amit leadott. A ’jaj Istenem csak éhen ne haljon’ szülői reflex, ami emberileg érthető, szakmailag azonban azt kell mondjam, elég nagy hiba. Elkezdjük tömni, és állandóan kínálni a gyereket. Erre jó esetben a nagyszülők még inkább rásegítenek.
Van ennek a kisfiúnak egy jó étvágyú bátyja. Akivel össze lesz hasonlítva, lám a bátyád megeszi stb, stb. ez még inkább ellenállást szül. Kész az ördögi kör.
A gyerek – ne értsen félre, nem tudatosan vagy rosszaságból – átveszi a hatalmat, mert épp abban a korban is van, amikor az erejét, a hatásait próbálgatja. Hogy valami hasznos vagy egészséges, nem igazán érdekel egy kisgyereket, és kedves Anyuka, tegye a kezét a szívére, olykor minket is jobban vonz az, ami finom meg jó illatú, meg szép a tányéron, mint amiről elolvastuk, hogy milyen hasznos. Azt kell mondanom önnek, egyetértek a többi orvossal, és így a leírás alapján én is úgy vélem, nincs semmi baja a kisfiának. A felsorolt ételek, amiket Máté megeszik, nem azt mondom, hogy ideálisak, de a gyerek egészen biztosan messze van attól, hogy éhezzen. Nem gondolom azonban, hogy ne törődjön a dologgal, hiszen azt írja, belebetegszik a gondolatba, hogy a gyerek nem eszik, ezt az érzést biztosan nem fogja kedves Anyuka parancsszóra elhagyni. De arra kérem, ne betegítse a kisfiút aggodalmában. Ne hordozza egyik doktortól a másikig, mert a gyerekek nagyon érzékenyek. Ő maga is azt fogja hinni, valami baj van vele – és ne vizsgáltassa meg feleslegesen. Történt két laborvizsgálat, látta három orvos és még biorezonancián is voltak. Megértem, hogy mindent megpróbál, és nem is tisztem megítélni ezen vizsgálat megállapításait. Már csak azért sem, mert én magam is egy saját problémám miatt átestem ilyen vizsgálaton. Nálam is megállapították a Candidiasist (gombásodás) és drasztikus diétára akartak fogni. Lehet, van ilyen is, nincs semmi kifogásom, sőt az alternatív gyógymódokkal szemben csak a túlzások szoktak zavarni, legyen az hagyományos vagy nem hagyományos kezelési mód.
Mátéval a következőket tenném. Megmérném a pontos súlyát, hosszát, és adnék magunknak mondjuk 3 hónapot. Az alatt az idő alatt írnám pontosan, mit és abból mennyit eszik és iszik, és mindezt mikor teszi. Úgy hívjuk amit vezetnék, étkezési napló. Ebből kiderülhet például, hogy kalória szempontjából tökéletes az ellátottsága.
Levenném a témát a napirendről. (Legalábbis a gyerek előtt ezt tenném.) Megengedném, hogy annyit egyen, amennyit akar, nem erőltetném, ha kevesebb amennyi jólesik neki. Meghatároznám az étkezések idejét, és nem engedném nassolni csak azért, mert rossz étvágyú. Magyarul igyekeznék megfigyelni, mikor lesz éhes. Kellemes hangulatot teremtenék a közös családi étkezéseknél, szépen terített asztallal, gusztusosan tálalt, nem nagy adag ételekkel.
Kedves Anyuka a fent említett átlagos testsúly nem azonos a normális testsúllyal. Némelyikünk ilyen, némelyikünk meg másmilyen alkatú. Van az átlagnál erősebb testalkatú, és van, aki vékonyabb dongájú. Én a magam részéről azt tapasztalom sok-sok éve, amióta orvos vagyok, az egészségesen sovány gyerekek általában ellenállóbbak, szívósabbak a testesebbeknél. Még egy fontos gondolat ebből a témakörből, amit már máshol, másnak válaszolva is leírtam a honlapon lévő válaszok között. A gyerek táplálása a szülő egyik legfontosabb feladata. Ha nagyon szentimentálisan akarok fogalmazni, azt is írhatom, mind a fizikális mind a szellemi táplálék nagyon fontos. Amennyiben ezt a gyerek valamiért elutasítja, nem csoda, hogy a szülőben bűntudat, vagy kétségbeesés támad. Sajnos ez azonban olyan étkezési szokásokat válhat ki, ami tartósan inkább rontja, semmint javítja a helyzetet.
Tehát még egyszer az erőltetés, a győzködés, a testvérével való összehasonlítás nem visz jó felé. A nassolás is ront a helyzeten. A figyelem központjában lenni nem rossz dolog, néha a nem evéssel, a válogatással is célt lehet érni.
Kedves Anyuka! Ne gondolja, hogy ilyen bölcs vagyok, és csak a levegőbe beszélek, hogy mit kell tenni. Az én jól evő Mátémnak volt egy olyan periódusa, hogy csak paprikás krumplit volt hajlandó vacsorázni. Igyekeztem nem nagy ügyet csinálni az egészből, ami nem volt könnyű, de végül is meglett az eredménye és elmúlt a paprikás krumpli éra. Figyelje a kisfiút, beszélje meg orvosukkal, van-e szüksége esetleg valamilyen vitamin kiegészítésre. Néha egy pohár kifacsart citrom-narancslé frissen elkészítve étkezés előtt képes csodákat tenni (ennek az az oka, hogy gyermekkorban kevesebb a gyomorsav, ezt volna hivatott beindítani a friss citruslé).
Kedves Anyuka! Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb gondjaik megoldódnak. Türelmet, kitartást, és minden jót kívánok.

Jelige: Máté, aki nem eszik
Kulcsszó: evés

 

Rossz evő

2013. február. 3.  -  158.  cikk kinyitása

Kedves doktornő! Az unokámmal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. 6 éves, most kezdte az iskolát, alig 16 kg. Születése óta rossz evő, de az utóbbi időben ez csak rosszabb lett. A vérképe tökéletes, de nagyon aggódunk, kicsi is, szinte csont és bőr. A lányommal együtt nagyon aggódunk érte. Kérem, adjon tanácsot, mitévő legyen, mindent elkövet, hogy jobb étvágya legyen. A kisöccse 3 éves, szinte ugyanannyi súlyú. Ő mindent megeszik válogatás nélkül. Előre is köszönöm válaszát.

 

Kedves Aggódó Nagyi!
Önnek is csak azt tudom írni, amit hasonló esetben más nagyiknak és anyukáknak, megértem aggodalmát, de szerintem nincs nagy vész, és egészen biztosan van megoldás. Igaz, nem máról holnapra, tehát sok szeretet, türelem és kitartás kell hozzá.
A téma mondhatni kimeríthetetlen, és az inga mindkét vége a kilengés a túl kevés vagy túl sok irányába joggal ejti kétségbe az egész családot. Az a baj azonban – persze könnyű ezt kívülállóként mondani –, hogy éppen ez a kétségbeesés az egyik olyan komponens, ami a problémát konzerválja. Az étkezés naponta többször ismétlődő elfoglaltság. Rengeteg öröm és olykor nagy veszekedések helyszíne a családi asztal. Itt most természetesen ezalatt nem a családi perpatvarokat értem, hanem az egyél-nemkérek típusú véget nem érő és mindkét fél számára fárasztó háborúságról beszélek. Gyermekeink, unokáink etetése, ellátása minden testi és szellemi jóval alapvető szülői kötelességünk. Sokszor volt már szó erről ezek között a válaszok között is, amiket a honlapomon olvashat és a megjelent ”Beszéljünk az evésről” című könyvemben is, ha a gyerek az ételt elutasítja, az a szülőben joggal bűntudatot, kétségbeesést okoz. Sajnos ez azonban olyan könnyen rögzülő étkezési szokásokat válthat ki, ami azután tartósan képes rontani az amúgy is áldatlan állapoton
Nézzük mi a helyzet Önöknél. 6 éves. most első osztályos unokája azt írja 16 kg. Ez valóban a táblázat szerint is igen kevés, még a 3-as percentilis érték is (ami azt jelenti, 100 gyerekből mindössze 3 ilyen vékonyka) 17,48 kg. Nem is nagyon értem, miképpen iskolázták be azt a kisfiút, mert úgy emlékszem a beiskolázási határ 20 kg-ot ad meg. Ennek azonban nincs jelentősége, ha egyéb paramétereit tekintve a gyerek iskolaérett. Azt persze nem tudom, hogy arányosan alacsonyabb-e a kisfiú és így vékonyka és kis növésű is, vagy a magassága normálisnak mondható, amitől még soványabbnak tűnik. (Az átlagos magasság 6 éves korban 117,5 cm.) Levelében ugyan azt is írja” kicsi is, szinte csont és bőr” ezt úgy értelmeztem, hogy a kisfiú nem nagy növésű és emellett csont és bőr.
Azt is írja kedves Nagymama, hogy a gyerek születése óta rosszevő, de az utóbbi időben még romlott az egyébként sem rózsás helyzet. Annyit ír még, a vérképe teljesen rendben van, tehát vérszegénység nem lehet az étvágytalanság hátterében. Kérdés azonban, hogy megnézték-e a laboratóriumi vizsgálatok során a szérum vas és vas telítettség értékét is vagy csak egy rutin vérvizsgálat történt. Amennyiben ezt nem vizsgálták, olykor előfordul, hogy a gyereknek vashiánya van, de a vérképe még normál értékeket mutat. Ennek kicsit ellene szól azért az az információ, hogy évek óta étvágytalan a kisfiú. Amennyiben egy vashiányos állapot ilyen hosszú ideje fennáll, abban az esetben a vérképnek is illene eltéréseket (vérszegénységet) mutatnia.
Mivel van egy jól evő öccse is, aki 3 évesen akkora mint Ő duplaidősen, van összehasonlítási alapjuk abból a szempontból, mennyi lenne egy elvárható normál adag gyerekkorban.
Kedves Nagymama! A testsúly egyensúly kérdése. Ha sokat eszünk, többet mint szükséges, hízunk, ha keveset fogyni fogunk. Így van ez minden életkorban, csak a gyerekkor még annyival bonyolultabb, hogy a tápláléknak nem csak a testünk fenntartásához és működéséhez szükséges energiát kell tartalmaznia, hanem a növekedéshez szükséges energiát is biztosítani kell. Krónikus alultápláltág esetében először a súly-, majd a hossznövekedésben is zavar támad. Ha nincs ami beépüljön, a gyerek sovány és kicsi lesz.
Kedves Nagymama! Menjünk végig együtt azokon a betegségeken és állapotokon, amik ezt a tünetet okozhatják. Nézzük meg, mi okozhat krónikus étvágytalanságot egy kisgyereknél. Így közösen végiggondolva a dolgot hátha Önnek, vagy a kedves lányának valami ismerősen hangzik, valami olyat találunk, ami a kisfiúnál is jelentkezik, akkor érdemes abban az irányban továbblépni.
Mi lehet az elégtelen súlygyarapodás a soványság hátterében? Mi az ami még a hossznövekedés lelassulásában is jelentkezik.
Lehet eleve alkati családi soványság. Erről nincs sok mondanivaló, érdemes körbenézni akár a nagycsaládban is ki volt (és lehet hogy csak volt) ilyen vékony, pici és kisétkű gyerekkorában (ez aztán az esetek döntő többségében felnőttkorra gyakran épp az ellenkezőbe csap át, sok gondot és fogyókúrás kísérletezést okozva az érdekeltnek).
Ha egy kisgyerek súlya a testhossz alapján számított elvárható értéktől 15 %-kal eltér vagy a hosszhoz viszonyított 3-as percentilis érték alatt van, először alkati családi soványságra szoktunk gondolni.
Ezek a gyerekek különben egészségesek, sokat mozognak, élénkek, igaz általában jó az étvágyuk is. Mondom általában. Azt gondolom, nem valószínű, hogy a kisfiúnál ez lenne a helyzet, lévén hogy nála éppen az evés mennyisége okozza a gondokat, de azért ez sem elvetendő.
A gyermekkorban jelentkező rossz étvágy néha valamilyen betegség következménye is lehet, de a leggyakrabban arról van szó, hogy az étvágy jó volt egy ideig, aztán valamiért hirtelen alig eszik a gyerek.
Ha a gyereknek valamilyen krónikus betegsége van, annak a betegségnek más tünetei is jelentkeznek. Néha megesik, hogy olyan enyhe krónikus elváltozás áll a háttérben, amit esetleg a szülők nem vesznek észre. Ilyen lehet: vesefertőzés, enyhe aszthma, esetleg szívfejlődési rendellenesség.
Azt gondolom azonban, ha ezzel a nem eszik, és sovány panasszal több ízben is felkeresték orvosukat, ezek a betegségek hat éves korra már kiderültek volna.
Az akut megbetegedések hirtelen fellépő étvágytalanságot okozhatnak, amelyeknél a gyógyulást követően hamarosan helyreáll a gyerek étvágya. Ezek szerint ezt is kizárhatjuk.
A vashiányról írtam már előzetesen, nem ismételném meg.
Amit én nagyon valószínűnek érzek az a következő.
Kedves Nagymama! Egyes gyerekek különböző módon fejlődnek. Vannak, akik nagyra nőnek, mások kicsik, alacsonyabbak maradnak. Egyik vastagcsontú, nagyétvágyú, a másik filigrán testalkatú. Egyesek izmosak, mások nem azok. Van olyan, aki könnyen hízik, van azonban olyan is, aki nagy adagok elfogyasztása mellett is sovány marad. Genetikai minták, amin persze sporttal, testmozgással sokat lehet javítani, de alapvetően nem változtathatók. A baj akkor van, ha a család valami mást képzelt el. Ha azt gondolják, a gyerek alkata korrekcióra szorul.
Hiszek, hogyne hinnék a sport korrigáló erejében, de egy vastagcsontú, nagydarab kislány sose lesz filigrán, miképpen egy vékonycsontú kisfiú, ha izmot épít is, mindig gracilis marad.
Egy agárból sem lesz soha dán dog és fordítva.
A baj akkor van, ha ezért a gyerek állandó nyomás alatt él. Ez tapasztalatom szerint az amúgy sem nagy étvágyát még inkább elveszi, illetve a másik oldalon, ha a pufókabbakat folyton korlátozzák, az elemi sóvárgást eredményez az étel iránt.
A rosszul evő gyerekek nagy többsége kezdetben nem volt rossz étvágyú, de mégis ilyenné váltak, mert valahol, amikor kicsit megtorpant a fejlődésük, a szülők aggodalmaskodni kezdtek, és esetleg erőltették az evést.
Kedves Nagymama! Előfordulhat természetesen felszívódási zavar is, de azt megint magam vétóznám meg, hiszen nem arról van szó, eszik, és nem gyarapszik .
Jó lenne – és mindig ezzel érdemes kezdeni – étkezési naplót vezetni. Mikor mit, mennyit evett a gyerek. Tudom, ez extra odafigyeléssel jár, de talán kiderülhet, mégsem olyan vészes a helyzet.
Nem írja kedves Nagymama, de gondolom írná, ha a gyerek emellett még gyakran beteg is lenne. Csak az aggodalmat vélem hallani a leveléből, arról nem tesz említést, hogy a kisfiú beteges is lenne.
Beszéljék meg még egyszer az egész ügyet orvosukkal. Szükség esetén, ha a doktor néni vagy bácsi úgy gondolja, történjen néhány kiegészítő vizsgálat. Ha mindezek alapján nincs semmilyen betegség a háttérben, én a következő nagyon nehezen kivitelezhető viselkedést javasolnám.
- Kerüljön le a téma a napirendről. Ne szidják, ne fenyegessék a kisfiút, ha nem eszik, ne is könyörögjenek neki, hogy még egy falatot a bárki kedvéért. Igaz ne is legyen ováció, ha véletlenül vagy talán nem is véletlenül megeszik valamit.
- Ne ígérjenek ajándékot vagy bármit, amire vágyik cserébe az evésért.
- Tartsák be az étkezési időket, ne legyen állandó kínálgatás, nassolás attól való félelmükben, hogy akkor legalább eszik valamit. Ilyenkor édesség vagy olyan nasi szokott előkerülni, ami éppen hogy elveszi az étvágyat.
- Én biztosan körbenéznék, hol van lehetőség a kisfiú rendszeres sportoltatására. A sport valóban csodákra képes, mind fizikálisan mind lelkileg, de nem utolsó sorban olykor az étvágyat is meghozza.
- Nyugalmas, vidám együttléteket alakítanék ki a családi asztalnál.
- Nem hasonlítgatnám a testvéréhez.
- Végül és nem utolsó sorban bíznék a természetben, a kisfiú nem olyan sokára belép a kiskamaszkorba, ami ebből a szempontból is jelentős változásokat hozhat.
Kedves Nagymama! Sajnálom, ha csalódást okozok Önnek, de ennél többet és okosabbat sajnos nem tudok írni. Tudom, egy rosszul evő, válogatós vagy egyáltalán nem evő kisfiú mellett nem könnyű, de nem láttam önszántából éhező gyereket, azt viszont sokszor megtapasztaltam szerencsére, hogy ha sikerült a problémát levenni a napirendről, a dolgok – néha nem is lassan – pozitív irányban megváltoztak.
Kérem, nézze el nekem, ha bármi olyan szerepel a leírtakban, ami esetleg nem esik jól Önnek. Remélem van, ami segítségükre lesz mindazok között amit leírtam.

Jelige: aggódó nagyi
Kulcsszó: étvágytalanság, evés

 

Kicsi, vékony

2013. január. 27.  -  154.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő! A kisfiam most 14 hónapos és 76 cm (kb.) és csak 8300 g, ami kevés az ő korához, 3100 g-al született és 51 cm-el, a gond, hogy nagyon kicsiket eszik, reggel este tápszert kap, melyből még éjszaka is elfogyaszt 200 ml-t, eszi a gyümölcsöt délelőtt, de a főzelékekből csak az üveges bébiételeket hajlandó megenni, próbáltam már főzni neki, de azokat egyáltalán nem eszi meg. Minden étkezésnél együtt eszik a család, érdekli a mi ételeink, és mindenből kínálom is, de nagyon keveseket eszik belőlük, csipeget, a kis bébiételét próbálom feldúsítani, mellé virslit csipegetünk, sajtot rakok bele stb. Egyre több mindennel kínálom a drágámat, végre már úgy várnám, hogy valamit jóízűen megenne. A gond lehet, az is, hogy csak két fogacskája van, most törte át a felső ínyét 4 fogacska egyszerre, és szerintem ez is nagyon fájhat neki. Szedünk vasat és c vitamint 1 hónapja. Próbálom sűrűn etetgetni, változatosan, kap tejpépet, kínálom felvágottal, sajttal, kenyérrel,
péksüteményekkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel, főtt ételekkel, levesekkel, 'felnőtt” főzelékekkel, húsokkal, de csak csipeget még. Kanalat adok a kis kezébe, együtt eszünk. Én és a párom is nagyon vékonyak vagyunk, én gyermekkoromban iszonyú rossz evő voltam, az édesanyám ugyanezt csinálta velem végig sajnos. Neki minden hónapban a méréseknél van gyarapodása, tehát nem stagnál a súlya, csak kisebbek vagyunk az átlagnál. A 12 hónapos mérésnél volt 7800 g és most 14 hónaposan 8300 g. A mi orvosunk véleménye szerint nincs gond, szerinte genetika áll a háttérben, de én akkor is nagyon aggódom, és sokat küzdök az etetéssel. Betegesek nem vagyunk, egyszer kapott még el egy enyhe lefolyású náthát, akkor volt laborvizsgálatunk, melyben egy kis vérszegénységet állapítottak meg, erre szedjük a vasat. Tisztelt Doktornő, ha van ideje, írjon nekem, hogy mit tegyek, mit próbáljak meg, mert már nagyon aggódom, hogy ilyen kicsik vagyunk, félek, nehogy valami komolyabb dolog esetleg felszívódási zavar álljon a háttérben. Tudom, hogy ennek a tünetei összetettek – nem látom puffadtnak a kis hasát, nincsenek kiütéseink, napi egy székletünk van, az igaz, hogy van lazább is, de ez lehet a fogzástól és a gyümölcsöktől is. Nem tudom csak azt, hogy aggódom...

 

Kedves Anyuka!
Én azt hiszem, ez a kisfiú igencsak jó helyre érkezett 14 hónappal ezelőtt.
Ha igaz az a történet, hogy mindannyian kiválasztjuk a szüleinket – és én hiszek benne, hogy ez így történik – akkor az Önök kisfia igazán ügyes gyerek, még akkor is, ha kisebb és vékonyabb az átlagnál.
Kiválasztjuk azt a két embert, akiktől a legtöbbet tanulhatjuk, akik mellett, akik segítségével a leginkább megvalósíthatjuk mindazt, amire születtünk. Messze visz ez kedves Anyuka, igaz, szívesen beszélgetek róla, de itt most nem ez volt az Ön kérdése.
Nézzük először a statisztikát. A gyerek születésekor a percentiles táblázat szerint hosszát tekintve 75 percentiles, súlya vonatkozásában 25 percentiles értékkel jött a világra. Mindez teljesen normális, csupán azt jelzi, magasabb volt, mint az a súlya alapján elvárható lett volna. Mostanra, 14 hónapos korára ez az aránypár megmaradt, sőt a súlya még kisebb, mert a 3-as percentiles vonalon fut.
Nagyon sokszor írtam már itt a válaszok között ezekről a percentiles táblázatokról. Ezek összehasonlítási táblázatok, amelyek megmutatják, a gyerek hol tart súlyban, hosszúságban az átlaghoz képest. Arra is van lehetőség, hogy a saját vonalán kövessük a gyerek fejlődését, vagyis mondjuk mint Önöknél a hosszértékben nincs gond, ugyan alacsonyabb az átlagosnál, de a saját menetében jól fejlődik.
Az aránypárok lehetőséget adnak annak eldöntésére is, hogy a hossz és a súly miképpen viszonyulnak egymáshoz egy adott kisgyerek esetében.
Kedves Anyuka! Van még rengeteg okosság, amit mondani szoktunk. Például a duplázás és a születési súly megháromszorozásának időpontjai, de ezek is inkább tájékoztató jellegű adatok, mint kőbe vésett törvények.
Amit a kicsi fiú étkezéséről ír, abban szerintem egy olyan van, ami talán kifogásolható lenne. Ez a túl nagy kínálat és az Ön által dúsításnak nevezett trükk lenne. Két fogacskával bizony nem könnyű darabos ételeket enni. Ráadásul úgy, hogy egy finom, vagy olykor talán kevésbé finom, ezt Ön jobban tudja, de állandó presszió van az evéssel kapcsolatban.
Kedves Anyuka! Egy kisgyerek nagyon érzékeny lény. Ha a gesztusaink, és a viselkedésünk csalódottságot mutat, bizony a baba nem fogja érteni, és talán bánatos is lesz, lehet attól, hogy Ő bizony valami olyat csinál, ami nem teszi boldoggá a Mamiját. Olyan szépen írja le mindazt, amit végiggondolt, hogy Ön és a párja is vékonyak, sőt még arról is beszámol, Ön is ilyen volt kiskorában, mint a baba. Ne vegyen át, kérem, egy rossz családi örökséget. A kisfiú keveset, de gyarapszik. Mondhatjuk úgy is, hízik a maga ütemében, és ez jó jel. Hagyja, hogy a természet tegye a dolgát. Éhség és jóllakottságérzés az, ami azt mondja: enni kérek, majd azt jelzi: elég volt. Ez egy nagyon finom jelzőrendszer, és meg kell tanulni, tapasztalni a finom rezdüléseit.
Sok évvel ezelőtt végigkérdeztem – és mostanában is meg szoktam tenni kezdő szülőkkel: Te miből tudod, hogy éhes vagy? Nagyon érdekes válaszokat kaptam. Volt aki azt mondta, én szédülni kezdek, a másiknak valami ürességérzése támadt a gyomra tájékán. Volt olyan is, aki azt mondta, nem tudja, de ha delet harangoznak, akkor neki ennie kell, tehát időre táplálkozott. Van egy nagyon kedves barátom, az Ő válaszát szerettem a legjobban, azt mondta: Tudod, én úgy elszomorodom, ha megéhezek. Az éhes vagyok, jól laktam valóban tanult dolgaink. Van az embernek egy kellemetlen zsigeri érzése, amit az evés csillapít, aztán egyszer csak telítődik. Ha ezt a finom jelzésrendszert állandóan aggodalomból megpróbáljuk áttörni, zűrzavar támad, és valahol elvész a jelzés. Tudjuk, azt is, fontos esemény, vizsga, esküvő stb képes felülírni az éhségérzetet, miképpen a jóllakottság is bőven kitágítható, így képesek vagyunk olykor túlenni magunkat.
Kedves Anyuka! Azt írja, vérvétel történt. A vas és a C vitamin pótlás a kapott enyhe vérszegénység megoldására azóta megtörténik.
Olyan kedvesen írja, ha van időm írjak Önnek, mit tegyen. Boldogan megteszem.
Először is bízzon önmagában. Van egy 14 hónapos aranyos, egészséges, de kis növésű, vékonyka kisfia. Olyan, amilyennek saját magukat is leírja. Én nem elbagatellizálni akarom a dolgot, higgye el, azt mondják, a jóból elég a kevés is.
Sokfélék vagyunk. Kicsik, nagyok, vékonyabbak és nehéz csontúak. Van kis étkű, és van farkasétvágyú ember is. Egyikünk nyugodtan elüldögél, a másik egész nap jön, megy, nyüzsög. Ezek azonban nem minőségi különbségek.
Azt nagyon helyesen teszi, hogy együtt étkeznek. Ennek azonban legyen szabott ideje, és a köztes időben ne kínálgassa a gyereket semmivel. Járjanak sokat levegőre, ha nem lenne vicces, azt mondanám, sportoltassa a kisfiút. Ez ebben a korban sok futkározást, labdázást, mozgást jelent. Engedje a babát kísérletezni. Adja a kezébe a kanalat, vagy magát az ennivalót. Ez az időszak a nagy tapasztalások ideje, meg kell tanulni, mit is jelent egy-egy dolog, mint íz, mint szín, mint állag. Ehhez olykor bizony meg kell mancsikálni azt a valamit, ami aztán a szájunkba kerül.
Kedves Anyuka! Olyan szépen teszi fel a kérdést és zárja ki saját maga a felszívódási zavar lehetőségét, hogy öröm olvasni azt a szeretetet, és gondoskodást, ahogy a témának utána nézett. A kisfiú mindössze 14 hónapos. Most úgy tűnik, az önök alkatát örökölte, bár én azért hozzátenném, ha valaki keveset eszik az akármilyen genetikájú, bizony kicsi és vékony marad. A fogacskák hamarosan szép sorjában ki fognak bújni. Ez sokat segíthet abban, hogy a baba kedvet kapjon a használatbavételükhöz.
Az étel nemcsak íz, szín, kinézet, illat, tálalás is. Csináljon kedvet az evéshez szép terítéssel, szép színes ételekkel, jó illattal. És kérem, ne aggódjon a kelleténél jobban (bár őszintén szólva, hogy mennyi a kellete azt nem tudom megmondani)
Ahol én egy kis ellenállást vélek, az a két mondat hogy „érdeklik a mi ételeink,” – de talán a „mindenből kínálom” elriasztja a kisfiút és elnyomja az érdeklődését a presszió.
Kedves Anyuka! Nem történt semmi jóvátehetetlen. A baba lassan, de fejlődik, és ha megjön az étvágya, mert meg fog jönni, a súlya is és a hossza is megindul majd.
Néha az is megtörténik, hogy alacsony, vékony szülőknek náluk jóval masszívabb, magasabb gyereke lesz. Ezt most még nem lehet megmondani, de higgye el, nincs is különösebb jelentősége.
Nagyon sok szeretettel kívánok minden jót egész családjának. Örülnék ha, értesítene a fejleményekről, sorsuk alakulásáról.
Bízom benne, hogy a segítségére lehettem.

Jelige: kicsi
Kulcsszó: evés, rossz evő, súlygyarapodás

 

Csípószűrés

2013. január. 12.  -  149.  cikk kinyitása

Szerdán voltunk csípőszűrésen és abban kérném a segítséget, hogy értelmezze doktornő ikerbabáim közül a kislány leletét: Csípő UH: Bal oldal: Graf II/B. csípő: a vápasarok lekerekített, a porcos labrum a fejet átfogja. Csontmagvacska nem látható. (A többit nem gépelem be, ott nincs gond)
Emiatt betétes rugi használatát, rendszeres tornát és a D vitamin napi adagjának emelését javasolták. A legfontosabb számomra, hogy ez a Graf II/B csípő mennyire komoly és pontosan mit is jelent? Veszélyes állapot, nagy az esély a csípőficamra? A betétes rugi hordása jó megoldás erre? Ehhez kapcsolódna a második kérdésem: megvettük a legkisebb méretű rugit, de rá az is nagy (mivel 2000 gr-mal született). Használhatnánk helyette terpeszbetétes pelenkát? Helyettesíthető ezzel?
Mint írtam, a súlya miatt koraszülöttnek számított a baba, szerencsére, semmilyen rendellenessége, betegsége nincs. Írta doktornő egy másik anyukához intézett válaszában, hogy a koraszülöttek gyorsan behozzák a lemaradást... Sajnos, anyatejet nem tudok adni nekik, tápszert esznek. Az én kislányom egy-egy alkalommal 130-150 ml-t is megeszik. Ez normális? 8 hetesek leszünk a héten. A védőnő javasolta, hogy adjak kevesebbet és etessem gyakrabban, de ez kivitelezhetetlen, mivel 90 ml után ordít, mert annyira éhes. Egyébként ebből fakadóan semmi gondja nincs.
Ha megengedi, még mindig nem fejezném be: az említett kislánynál a 3. tápszert használjuk. Az 1. Nestlé Alprem (kifejezetten kis súllyal született babáknak való) volt, de nehezen kakilt tőle mindkét baba, így lecseréltük Humana Digest Plus-ra, ami nehezen emésztő babáknak való. Ez a kislánynak a székelési gondokat megszüntette, viszont más kellett helyette, mivel sokat bukott, még evés után jóval is jött vissza. Gyerekorvos tanácsára antireflux tápszert vettem (Humana Baby Fit). Megfelelő-e ez a tápszer, nem jelent-e gondot, hogy babánízű? Ilyenkor már biztos a reflux betegség vagy épp, hogy megelőzés céljából kaptuk az új tápszert? Egyébként fejlődő, jó kedélyű babáról van szó.
Az ikerpár kisfiú tagjánál is le kellett cserélni a Nestlé Alprem-et ugyanazon okok miatt. A Humana Digest Plus-t fogyasztja ő is már három hete, a széklete napi rendszeressé vált, zöld színű volt és nagy erőlködések után született meg. Ehhez képest 5 napja megint küszködünk a kakilással és sajnos, elő kellett vennem a lázmérős módszert, mivel hiába erőlködött, nem volt eredménye. Kérdésem: milyen gyakorisággal lehet ezt alkalmazni, nincs-e valami más megoldás ennek kezelésére? Espumisan, Infacol nem hatott. Meddig tarthat ez a jelenség? Várjam, míg kinövi vagy érdemesebb lenne kivizsgáltatni? Tegnap reggel magától kakilt, de ennek ellenére egész nap kedvetlen, szomorú volt. Ez is normális vagy állhat más betegség a háttérben? Érdemes lenne nála is tápszert váltani? Normális, hogy ennyi tápszerváltáson túl vagyunk? Használhatom-e a glicerines kúpot? Eddig, mint írtam is, zöld volt a széklet, a tegnap reggeli és esti (kúpot kapott) mustársárga. Olyan nem lehet, hogy most kezd a szervezete átállni a Humana-ra és ez viseli meg ennyire? A széklet színének változása alapján gondolok erre. Egyébként a ma reggeli széklet kicsi hígabb volt, mint az eddigi zöld. Elnézést a rengeteg kérdésért, első babáim és percről percre tanácstalanabb vagyok.

 

Kedves Tanácstalan Anyuka!
Köszönöm részletes leírását. Megértem aggodalmát, hiszen az első babával – bár szerintem általában az összes többivel is – az elején akad gond, megbeszélni-, izgulnivaló. Ha viszont valaki olyan szerencsés mint Önök, és rögtön két kisbaba érkezik egyszerre a családba, természetesen több a megoldani való is.
Már elöljáróban azonban annyit mondanék, a leírtak alapján biztosan nincs nagy baj. Ez remélem már így a válasz elején is megnyugtatja Önt.
Menjünk akkor végig szép sorban minden kérdésen.
Azt írja kedves Anyuka voltak csípőszűrésen, ami teljesen rendben lévő dolog, lévén minden kisbaba csípőjét meg kell vizsgálni 6 hetes korban. Ez a kötelező szűrések közül az egyik még abban az esetben is, ha nincs semmi panaszuk, ha nem volt a családban a felmenők között csípőficamos, akkor is.
Hatványozottabban kell figyelni az olyan babákra, ahol valami miatt nagyobb az esélye a veleszületett csípőficamnak vagy dysplasiának (a vápa nem kellő fejlődésének).
Mivel az Ön két babája egyszerre lakott az anyaméhben, ebben az esetben azt szoktuk mondani a relatíve szűkebb hely miatt talán nagyobb a veszélye annak, hogy valamilyen csípőízületi elváltozás található. Én inkább azt mondanám, jobban oda kell figyelni az ikerterhességekre, meg azokra a gyerekekre is, akik nem fordulnak irányba a születés előtt, és úgynevezett faros fekvésben maradnak.
Az ultrahang vizsgálat azt szolgálja, hogy ezzel a készülékkel meg tudjuk tekinteni az anatómiai viszonyokat, és korán, jó időben tudjuk szükség esetén megkezdeni kezelést.
A csípőizület ultrahangos vizsgálatát dr. professzor Reinhard Graf dolgozta ki a munkacsoportjával és ezért úgy gondolom tiszteletből Graf szerinti beosztásokat használunk. A csípő dysplasia (dysplasia jelentése: valamely szövet rendellenes fejlődése) veleszületett csípőízületi hiba, családilag halmozottan örökletesen szokott előfordulni, lányoknál lényegesen gyakrabban.
Megpróbálom elmagyarázni a lényeget.
A combcsont feje gömb alakú. Úgy néz ki mint egy golyó. Ezt a golyót kell befedje a medencecsont ízvápája, ami optimális esetben is csupán egy félgömb, hiszen így biztosítja a szabad mozgásokat a csípőízületben. Ha ez a vápa túl lapos és nem fedi kellőképpen a combcsont fejét, mozgatásra kicsúszhat a fej a vápából ez a csípőficam. Ráadásul pici baba korban itt csontos és porcos elemek vannak, amelyek csak akkor tudnak optimálisan fejlődni, ha jól fekszik a vápában a combcsont feje.
Amit kérdez kedves Anyuka, a Graf II/ b csípő azt jelenti pontosan, hogy a kislány csípője kicsit gyengébben fejlett. A beosztás I/a-tól indul és IV-ig tart. Pontosan meghatározott szögeket mérnek, és megnézik ultrahanggal mind a csontos, mind a porcos vápa állapotát.
Úgy gondolom – és mivel van egy orthopédiai szakvizsgám is, le merem írni ehhez talán értek, bár az orthopédiát nem gyakorlom napi szinten, de azért saját kisbetegeimnél természetesen foglakozom az esetleg felmerül orthopédiai problémákkal is –, hogy megnyugtathatom kedves Anyuka! Amit mondtak a terpeszkezelés a megfelelő therápia annak megelőzésére, hogy nehogy a vápa lapos maradjon. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor az ajtót kinyitjuk. Az ízület vápája akkor fedi leginkább a combcsont fejét, ha mintha az ajtót nyitnánk, terpeszben van a baba lába. Úgy kell ez kinézzen, mint a békalábtartás.
Ekkor az ízfelszínek egymás hatására jó irányba tudnak fejlődni.
A kapható rugi és a terpeszbetétes pelenka csere azonos A megvásárolt nagy rugira kívülről elől és hátul rá lehet varrni 2- 2 gombot, és egy vastag gatyagumival fel lehet a babára úgy adni, hogy a gatyagumi a nadrágtartó. A lényeg: a kicsi lába legyen teljesen terpesztett helyzetben.
A II/B állapotot 3 hónapos korban ellenőrizni szoktuk.
Csak hogy egy kis statisztikát is mondjak, a kisbabák 79 %-a Graf I/a-val vagyis mondhatni tökéletes csípővel születik. A Graf II csoport 20,5% és a maradék a Graf III/ IV-es, akik a komoly kezelést, műtétet igénylő csoportot alkotják.
Azt javaslom, hordják a rugit vagy a terpeszbetétes pelenkát. Nem árt, ha megmutatja orvosuknak, hogyan alkalmazza ezeket a bugyikat, hogy jó helyen van- e és jól terpeszben van-e a baba lába.
Az, hogy az egyik oldal más mint a másik, abból adódik, hogy a baba valamelyik oldalra kuporodva fekszik az anyaméhben. Pláne akkor, ha a testvére is éppen ott lakik, kicsi a hely. Mindez nem jelent manapság szerencsére már problémát, mert épp ezzel a Graf által kidolgozott ultrahangos módszerrel nagyon korán meg lehet kezdeni a kezelést, aminek hatására 3-4 hónapos korra mindkét oldalon tökéletes lesz a csípőízület.
Kedves Anyuka! Remélem kérdése első részére sikerült megnyugtató választ adnom. A rugi, a terpesztés a megemelt D vitamin adag és a rendszeresen végzett torna esetén minimális az esélye annak, hogy a kislány csípőficamos lesz.
A ficamhoz nagyon sekély vápa kell, hogy ott a combcsont feje ki tudjon ugrani a helyéből.

Kedves Anyuka! Valóban azt írtam, hogy olyik babácska nagyon gyorsan igyekszik behozni a lemaradást, de itt nem hetekre hanem hónapokra gondoltam. Gyakorlatilag az első életév végére érik általában utol kortársaikat azok, akik korábban vagy kisebb súllyal érkezetek. Vegye azért azt is figyelembe, az Ön kisbabái ketten voltak, vagyis ha a kisfiú is csupán 2000 g-al született, az is bőven több, a kettő együtt, mint az átlag babák súlya (3500 gr).
Az valóban sajnálatos, hogy nem tud anyatejet adni a kicsiknek, de ha nincs, nincs mit tenni. Az anyatej a legjobb a pici babák részére, de mindegyik tápszergyártó cég a legjobb akar lenni, úgy is mondják angolul „The best of the rest” magyarul abban az esetben ha pótlás szükséges ők legyenek a legjobbak, a leginkább hasonlatosok az anyatej összetételéhez.
A Nestlé Alprem, a a Humana Digest Plusz és a Humana Baby Fit is megfelelő tápszerek, de azért egyik sem azonos az anyatejjel.
Kedves Anyuka! Nem mindig könnyű a megfelelő tápszert megtalálni. Azt, ami mellett jól fejlődik a baba, nincsenek szélgörcsei, kakilni is tud, és tartalmaz minden olyan anyagot is, amire szükség van a harmonikus fejlődéshez.
A pici babáknál nagyon gyakran előfordul, hogy buknak, de ez még nem jelent okvetlenül reflux betegséget. A honlapomon talál a refluxxal kapcsolatban néhány választ, most itt nem ismételném meg az ott leírtakat.
Én úgy érzem, ha egy ilyen kicsi lány 120-150 ml-t is bepakol, egyszerűen arról van szó, hogy túlette magát, és az jön ki bukás, olykor hányás formájában. Némelyek még hasmenést is mellétesznek, és mindezt csak azért, hogy ne hízzák túl magukat. Ez persze így elég bután hangzik, hiszen ez nem egy tudatos dolog, inkább azt mondanám fantasztikusan van ez kitalálva a természet által. A baba valamilyen módon megszabadul a feleslegtől.
A reflux-betegség kivizsgálást igényel, és ha bizonyított, akkor kezelésre van, lehet szükség.
Azt sem árt tudni, hogy a pici babák gyomorszájának izomzata nem zár még tökéletesen, ez is oka lehet a bukásoknak savas előzmény nélkül. Ezt inkább visszacsorgatásnak mondanám nem is bukásnak.
A lázmérős kakicsinálás nem a legjobb módszer, nem nagyon kellene kísérletezgetni vele (még akkor sem, ha valamelyik nagymama ezt tanácsolja). A tápszer, az anyatej gyakorlatilag rostmentes, ezért úgynevezett székrekedést csinál, ami nem egy valódi szorulás. Ugyanez vonatkozik a glicerines kúpra is.
Az Espumisan és az Infacol hasgörcsre javasolt készítmények, nem várható egyiktől sem, hogy a baba kakiljon.
A Humana tápszercsalád a Nestlé vagy a MiIlupa között nincsenek óriási különbségek. A Humana egy Németországban kifejlesztett termékcsalád, feltehetőleg német precizitással készítik.
Kedves Tanácstalan Kezdő Anyuka! Bele fog jönni. Olyan szépen és részletesen írt le mindent, hogy már ez is arról szól, gondos, jó édesanyja ennek a két apróságnak.
Kérdezzen nyugodtan, hallgassa is meg a jó tanácsokat, de Önnek, Önöknek kell a döntést meghozni.
Abban nincsen semmi különleges, hogy próbálkoznak a tápszerekkel, de ha megvan az igazi, amellett ki kellene tartani. A baba optimális esetben csak anyatejet kap, a saját mamája tejét, azt sem váltogatjuk.
Nincs akkor sem semmi baj, ha nem kakilnak minden nap a babák.
Ha jól gyarapodnak, szépen tudnak pihenni, aludni, és jó az általános állapotuk, nincs miért aggódni orvosi értelemben.
Az hogy Ön aggódik, érthető. Valami megváltozik abban a pillanatban, amikor az ember világra hoz egy gyereket (nem is beszélve arról, ha mindjárt kettőt). Az aggódás, a féltés és felelősségérzés mondhatni társul szegődik az ember mellé.
Az én fiam régen felnőtt már, de még ma is sokszor tanácstalan vagyok, aggódom, és csak bízni tudok benne, hogy rendbe vannak, lesznek a dolgai.
Van egy nagyon szép mondat, sok éve olvastam valahol: „Eldönteni hogy gyereket akarunk egy pillanat műve csupán. A döntés azonban, hogy a szívünk a testünkön kívül ölt testet örökre szól.”
Nagyon sok boldogságot, örömet kívánok Önöknek, sok szeretettel.

Jelige: Tanácstalan kezdő anyuka
Kulcsszó: iker, csípőficam, evés, tápszer, pelenka

 

Kamill 2 hetes

2013. január. 2.  -  146.  cikk kinyitása

Kisfiam 2 hetes, és lehet, hogy aggodalmam korai, azonban könyvének olvasása közben meggyőződtem arról, hogy az aggódó szülő normális jelenség, és Ön mindig megnyugvást adott válaszaiban. Tehát gondunk van az alvással, a sírással és sajnos anyukának nincs elég teje, ezért a pótlással is. Kamill 2480 grammal született császárral a 39. héten. A kórházból 4 nap múlva 2500 grammal engedték ki. Egy hét múlva 2600 grammot mértünk, holnap mérem legközelebb a súlygyarapodást. Mérem a szopás mennyiségét (ami napi kb.90-100 ml és az Ön szorzóit használva adom a pótlást, amit el is fogyaszt 380-400 gr. összesen, Milumil Ha) Írt az újszülöttek átlagos alvási időtartamáról, amely akár 20-21 óra is lehet, azonban az én fiam éjszaka alszik kétszer-háromszor 3 órát, azonban nappal fent van és örökös etetés, kakilás, pelenkacsere, csuklás, sírás periodicitásban vagyunk 5 napja. Ma napközben is aludt 3 órát és most is egy órája alszik. Ez megnyugtató, mert a karomban kell tartani egész nap, mert nem hagyom sírni, sőt szeretgetem, simogatom. A szopizásba többször bealszik, majd a cumisüvegből elfogyasztott kb 50 után is tömködi a kezét a szájába és sír. Ha elalszik a kezemben, viszem az ágya felé, azonnal felébred és újból sír. És ez megy a végkimerülésig. (Ez általában reggel 9-17-ig zajlik, akkor elalszik 20-ig, a fürdetésig.) A könyvében a szülőktől a részleteket hiányolta, ezért részleteztem ennyire. Szeretném, ha tudná, hogy a kórházban sokszor voltak segítségemre szavai, erőt adtak és kitartást a nehézségek közepette, s azóta is meghatódom szülésének éjszakája leírása okán. Ez a kis ajándék 39 évesen, szerelemházasságba született, ahol hosszú éveken keresztül úgy éltünk, hogy pajzsmirigy betegségem miatt nem lehet gyerekünk. A férjemmel együtt a világ legboldogabb szülői vagyunk, de persze aggodalmaskodóak és félelmekkel telítettek. Tisztelettel és szeretettel várom válaszát: Andrea

 

Kedves Andrea!
Mindenekelőtt köszönöm kedves sorait. Ezt a választ karácsony másnapján írom. Egy ilyen ünnepi hangulatban az ember sok mindenre emlékszik, különösen abban az esetben, ha jó pár évet és nem kevés karácsonyt tudhat már maga mögött.
Az én Mátém január végén jött a világra, és mondhatom, bár akkor még nem ismertem, de életem legszebb karácsonya az 1975. hiszen már majdnem velünk volt. Pontosabban jelen volt, hiszen már róla szólt akkor is minden, csak még nem láttuk őt teljes valójában.
Úgy érzem az, hogy Kamill ott van már Önökkel, még ha kicsit nehezebben is szokik hozzá ehhez a világhoz, semmihez nem hasonlítható öröm az Önök számára.
Különösen úgy, hogy mint írja, sokévnyi várakozás után, mondhatni nehézséget legyőzve (pajzsmirigy problémák) érkezett meg.
Tudom, sok minden megváltozott azóta, hogy én fiatal voltam. Van benne rengeteg jó, és természetesen olyan is, ami kevésbé az. Kitolódott a gyerekvállalás időpontja. Az én generációm a 20-as éveiben már gyereket, gyerekeket vállalt, manapság harmincas évek vége vagy a negyvenes évek sem mennek ritkaságszámba. Nem tisztem eldönteni hogy mi a jó és mi az ami kevésbé az. Mindegyik megoldásnak vannak jó és kevésbé jó oldalai.
Fiatalon szülni, vagy sokáig várni és akkor érettebben gyereket vállalni, bár technikailag különbséget hordoz magában, úgy vélem, normális keretek között nem jelent nagyon nagy különbséget. Talán az aggodalom, a szorongás lesz egy picit több: amit az ember kiráz a kisujjából 20 évesen az 40 körül már több meggondolást generál.
Kedves Anyuka! A féltés, a felelősség és a ’szeretném a legjobbat adni a gyerekemnek’ nem életkori kérdés. Az, hogy sokáig vártak Kamillra, talán csak annyiban nehezíti meg most közös életük első periódusát, hogy nagyobb a féltés is Önökben. A kisbabák, mint mi felnőttek is sokfélék. Úgyis mondhatnám mindegyik külön egyéniség, és különleges elbánást igényel. Mindegyiknek megvannak a maga igényei, szokásai, életfeladata és habitusa. Olyan gyerek, olyan pici baba, aki nem sír, csak a mesében van.
Mi szülők is különböző toleranciával bírunk. Van türelmesebb és van olyan szülőpár, akiknél hamarabb kapcsol be a ja Istenem most mi lesz reflex.
Kedves Anyuka! Kamill ahhoz képest, hogy Önnek pajzsmirigy gondjai voltak (bár gondolom, azok azért meggyógyultak, vagy legalábbis egyensúlyban vannak) igazán szép születési súllyal érkezett meg Önökhöz. Nem írja, hogy miért döntöttek az orvosok a császármetszés mellett, nincs is különösebb jelentősége, de talán pici kihatása a sok sírásra azért lehet.
Azt írja, a kisfiú a 39. hétre született 2480 grammal, ami azért a terhesség idejéhez képest kicsit kevesebb az átlagosnál. Az a bizonyos átlagos baba ugyanúgy, ahogy a nem sírós csecsemő, nem létezik. Mindig az egyes babát kell nézni, és eldönteni adott esetben mi a teendő. Az átlagos érték azonban mégiscsak egy kapaszkodót jelent a tájékozódás szempontjából. Szóval az, hogy Kamill kicsit soványabban jött a világra, mint az átlag (3500 gr) azt is jelentheti, érzékenyebb, rebbenékenyebb, és ezért egy ideig többet is panaszkodik majd a szokásosnál. Az, hogy már a kórházban visszanyerte, sőt túl is szárnyalta a saját születési súlyát, igazán jót jelent. Vannak harcos típusú kisbabák, akik ugyan handykeppel jönnek a világra (nehézségeket legyőzve fogannak meg, esetleg kisebb súlyúak), ők igazi bozótharcosok. Teljes erőből igyekeznek behozni a lemaradást, és ehhez elég nagy zajt is csapnak, hangoskodnak. Vannak békésebb, csendesebb, talán beletörődőbb alkatúak is, akik szép egyenletesen menetelve jutnak el á-ból b-be, míg a kis harcosok mindezt több méltatlankodással teszik. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, legfeljebb a szülőknek nehezebb.
Tudom, ez most nem vigasz Önnek egy hangoskodó mellett, de az elején nyugodt babácskák is okoznak majd fejtörést a felmenőknek, csak éppen nem most, hanem majd később. Kapni egy (vagy kár szerencsés esetben több) gyereket a sorstól, szerintem az élet ajándéka. Végigkísérni az úton, nézni a fejlődésüket, megélni mindazt, ami emberré tesz valakit és ebben segíteni gyerekeinket olyan boldogság, ami néha bizony nehézségekkel és aggodalmakkal teli, de semmihez nem hasonlítható élmény. Nincs az a személyes siker, legyen az szakmai elismerés, vagy adott esetben sporteredmény (azért ezt írom, mert ezt ismerem) ami felér ahhoz az érzéshez, amit egy gyerek adni tud.
Kedves Anyuka! Kamill az otthon töltött első héten is szépen gyarapodott, 10 dkg-ot és azóta gondolom többet is.
Egy kisbaba az anyaméh biztonságából kiszakad a világba, és rengeteg dolga akad azonnal. Addig mindent készen kapott, mondhatni minden erőlködés nélkül. Ételt, italt, oxigént, védelmet. Megszületünk, és levegőt kell venni, enni kell, pisilni és kakilni kell. Hideg van, bebugyolálnak, fürdetnek, és legkevésbé sem értik, amit el akarok mondani. Sőt én magam sem értem, hogy mi történik. Betakarnak, ha melegem van, és enni adnak, ha fázom. Teljes a zűrzavar. Vagy nem elég, amit enni kapok, vagy túl sok, és hiába a nagy igyekezet a szülők részéről, nincs – hogy divatos kifejezéssel éljek – korrekt kommunikáció közöttünk.
Újszülöttkor, mondjuk mi orvosok az első hat hétre, én azt mondom igen, az összeszokás, az egymás megtanulásának periódusa. Írtam már valahol egy másik válaszban, de nem lehet elégszer ismételni szerintem, szívesen leírom még sokszor. Amikor két felnőtt ember összekerül, és úgy dönt, összeköti az életét is, hetekbe, olykor hónapokba telik, amíg megtanulják egymást. A nagy érzések, a szerelem sokat segít ugyan, de még így is lehetnek nehézségek. Így van ez a kisbabánk esetében is, de jelentős különbség, hogy a baba szívfájdítóan kiszolgáltatott. Az azonban a jó hír, hogy bár tényleg tehetetlenke, de azért sokkal kevésbe kiszolgáltatott, mint amilyennek tűnik.
Meg kell ismerni, meg kell tanulni egymást, és ehhez némi időre van szükség.
Higgye el, mindannyian így voltunk, vagyunk ezzel, csak az ember hajlamos a kezdeti nehézségeket, és talán egyáltalán a nehézségeket a későbbiekben is elfelejteni, mert annyi sok jót kap a gyerekétől, ami felülírja a gondokat.
Kedves Andrea! Dajkálja Kamillt annyit, amennyire erejéből futja. Ha a kisfiú azt érzi, itt szeretnek engem, kapok gyengédséget, akkor bizonyára úgy fogja gondolni: a világ jó hely, mint ahogy az is jó, hogy idejöttem.
Az ember felnőttként is jó néven veszi, ha az övéi megölelik és melléállnak, ha bánata van.
Adjon enni a babának a számítások alapján, de ne aggódjon, ha kicsit többet vagy olykor kevesebbet kér.
És adjon időt mindannyiuknak.
Kedves Andrea! Nagyon örülök, hogy már a kórházban segítségére voltak a soraim. Remélem ebből a válaszból is erőt tud majd meríteni.
Kívánok minden jót Önöknek, sok örömet a babával és természetesen egymással is. Köszönöm még egyszer a kérdését, a bizalmát, de higgye el – bár ezt néha az elején nem könnyű elhinni – egyedül is ügyesen meg fognak birkózni a nehézségekkel.
Végezetül még egy gondolat: az, hogy a kisfiú tömködik az öklét a szájába evés után is, nem okvetlenül jelenti azt, hogy még éhes. Azt jelenti, a világ megismerésének fő területe a szája, úgy is mondják: orális fázis. Mindez a túlélést szolgálja. Ne aggódjon, abban egészen biztos vagyok, a baba nem éhezik, mint ahogy abban is, hogy Ön, Önök jól csinálják. Sok szeretettel.

Jelige: Kamill
Kulcsszó: alvás, evés, sírás, tápszer

 

Mennyi egy 8 hónapos gyerek folyadék igénye?

2012. december. 30.  -  135.  cikk kinyitása

Szia Andi!
56-éves nagyi vagyok, arra szeretnék választ kapni, hogy mennyi egy 8 hónapos gyerek folyadék igénye, és ezt milyen formában kell megkapnia? A probléma az, hogy a pici unokám még soha nem kapott folyadékot az anyatejen kívül, pedig volt forró nyár is. Enni is csak alig, kb.7kg. Az „anyuka” szerint elég folyadék van az anyatejben, nem kell neki más, holott a tej minősége nem elég jó. Próbáltam megmagyarázni, hogy kell a babának is a folyadék, én is neveltem gyereket és mindig volt nálam tea vagy később gyümölcslé. Szerinte és az orvosa szerint elég. Viszont vérvételre küldte a babát, mert alultápláltnak látta. Nem értem, segítséget szeretnék kérni tőled! Előre is köszönöm-Babi.

 

Kedves Nagymama!
Táplálkozási szükségletek mondjuk, és ebbe beletartozik a kalóriaigény, a fehérje-, zsír- és szénhidrátszükséglet, a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek megfelelő aránya. Egy kis csecsemő táplálásának legfontosabb elve, hogy elegendő táplálékhoz jusson. Egy pici babának a szoptatás, az anyatejes táplálás a legjobb az első 6 hónapban. Az anyatej étel és ital is egyben, nincs a babának másra szüksége. Akár forró nyár van akár hideg tél.
Épp a héten válaszoltam egy szintén hasonlóképpen vélekedő nagymamának. Majdnem szóról szóra ugyanez volt a kérdés, sőt ez a nagymama is arra hivatkozott, hogy ő is nevelt két gyereket, akiket egészen másképpen etetett, mint a kis unokáját manapság a menye. Mindaz, amit mi csináltunk annak idején a gyerekeinkkel, és ami akkor teljesen rendben volt, mára már idejétmúlttá vált. Bizonyos dolgok a kutatások kapcsán megváltoztak. Úgy is mondhatnám, más lett trendi. Régen már a kéthetes babáknak elkezdtünk gyümölcslevet adni, és a főzelék bevezetésének időpontja sem volt sokkal később, minthogy a baba betöltötte a 2. hónapot. Ma az a korszerű, és az okok elmagyarázására sajnos kevés egy ilyen válasz adta lehetőség, hogy hat hónapig nem kell a babának más táplálék, csak az anyatej. Sem vizet, sem egyéb kiegészítést nem kell adnunk neki.
Az elválasztás azután, ami azt jelenti, a baba már nemcsak anyatejet kap a hatodik hónapot követően, szép fokozatosan kell történjen, mindig úgy, hogy az egyéni igényeket, a gyerek egészségi és pszichés állapotát is figyelembe kell venni.
Vannak ajánlások, amiket jó elolvasni, és esetleg igazodni hozzájuk. Megfontolni azt, hol is tart a mi kisbabánk. Ha szépen fejlődik, jól eszik, jól gyarapszik hat hónapig, nincs semmi teendő. Aztán egyszercsak, annak ellenére, hogy továbbra is kapja az anyatejet a gyerek, azt vesszük észre, hamarabb megéhezik, nyúlkál más ételek felé is, úgy is mondhatnám, elkezdi érdekelni az, amit mások esznek.
Szerintem az elválasztásnál, a hozzátáplálásnál nem az időpont a legfontosabb, inkább a kivitelezés, a végrehajtás fokozatossága, amire érdemes odafigyelni.
A hirtelen abbahagyott szoptatás, a nagy mennyiségű más étel, a minden átmenet nélküli változtatás biztosan ellenérzéseket szül. Tiltakozást, vagy akár undort is a gyerekben.
Kedves Nagymama! Lássuk be, nincs ez másképpen még felnőttkorban sem. Ha elutazunk, és a világ megismerésének egyik tétele az, hogy megismerkedünk más országok, más népek ételeivel, bizony néha mi sem érzünk kedvet minden kipróbálásához.
Szeretnék egy elég gyakori tévhitet eloszlatni. Nevezetesen azt, hogy adott babának, nem jó, nem elég erős, túl vizes, nem elég tápláló a saját édesanyja teje. Ez nem így működik. A természet oly csodálatosan van megalkotva, hogy a babának éppen a saját anyukája teje a legjobb. Azt is írhatnám, a baba igényei és a mama teje együtt fejlődnek. Pont úgy, olyan arányban és szerencsés esetben mennyiségben is, ami a kicsi optimális fejlődéséhez szükséges.
Nem tudom, hiszen nem írja levelében, hogy milyen súllyal született ez a most 7 kg-os 8 hónapos. Az sem derül ki, egyenletesen érte-e el ezt a mostani súlyát vagy hízott az elején jól, és csak most az utóbbi időben lassult le ez a folyamat. Még az is előfordulhat, esetleg néhány hete áll a súlya.
Kedves Nagymama! Ha a baba, vagy bárki emberfia keveset eszik, fogyni fog, ha többet, mint amennyi szükséges, hízni. Ha megfelelő a tápanyagellátás a szervezet egyensúlyban van. Ehhez kisgyerekek esetében mindig hozzá kell számolni azt a mennyiséget, ami a gyarapodást, növekedést, fejlődést biztosítja.
Csupán tájékoztatásként: a babák fél éves korra duplázzák, 1 éves korra háromszorozzák a saját születési súlyukat. Ez a statisztikai adat. Nem minden baba csinálja így. Ha közben előfordult betegség, ha netán vérszegénység gyanúja merül fel, a fejlődés lassul, és annak nagyon helyesen meg kell nézni az okát. Gondolom, ez lehet a vérvétel elrendelésének is az indoka.
Az is fontos, hogyan viselkedik unokája. Élénk, eleven, érdeklődő, vagy gubbaszt, sokat alszik, esetleg szomorú. Néha az alultápláltság miatt a babák megcsendesednek.
Kedves Nagymama! Testsúlyukhoz viszonyítva a csecsemők (a csecsemőkor 6 hetes kortól 1 éves korig tart) folyadékszükséglete lényegesen nagyobb, mint a nagyobb gyerekeké, vagy a felnőtteké. Ez a szervezet összetételének sajátosságából, anyagcseréjéből, a csecsemő szapora légzéséből, növekedési tempójából és veseműködéséből ered, hogy csak a leglényegesebb különbségeket említsem.
A baba testének 75-78 százaléka víz.
Pontos táblázatok vannak, amelyek megadják a testsúly kilogrammra vonatkoztatott folyadékszükségletét. A baba élete első fél évében folyékony táplálékot kap, ami kielégíti igényeit. Olyan esetben azonban, ha beteg, lázas, netán hányna vagy hasmenése lenne, sokkal érzékenyebben reagál a folyadékvesztésre, amire külön oda kell figyelni.
Kedves Nagymama! Én mindig örülök annak, ha az anyukák (és nem is értem miért teszi kis unokája édesanyjának nevét idézőjelbe „anyuka”- ként) megbíznak bennem és mondhatni szót fogadnak. Az is örömmel tölt el, ha hasonlóképpen a nagyszülők bizalmát is élvezhetem.
Az elsődleges azonban – mivel az én, és az összes ellátást végző gyerekorvos elsődleges feladata a baba biztonságának és egészségének biztosítása, felügyelete – az édesanyával kialakított kölcsönös bizalomra alapozott kapcsolat. Ő van ugyanis egész nap a kisbabával. Rajta múlik minden.
Ha adhatok egy jó tanácsot, próbálja meg inkább megérteni a miérteket. Nem az a lényeg, régen Ön vagy én mit és hogyan tettünk jól vagy esetleg kevésbé jól a saját gyerekeinkkel. A lényeg, hogy ez a most felnövekvő kisgyerek biztonságban legyen. Ne legyen vita, veszekedés. Mindenkinek joga van szerintem a saját gyerekét a saját elképzelése szerint nevelni mindaddig, amíg ezzel nem kerül a baba veszélybe. Arra viszont ott a védő néni és a doktor néni, aki észre kell vegye, ha valami nem stimmel.
Kedves Nagymama! Ne haragudjon, ha nem azt írtam, amire számított.
Kívánok nagyon sok örömet kis unokájához, és békét, sok szeretetet az egész családban.

Jelige: söttipötti
Kulcsszó: evés, folyadékigény, elválasztás

 

mennyi tejre van szüksége

2012. november. 26.  -  131.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Kisfiam 2 éves, és nem akarja elfogadni a rendes tejet semmilyen formában (sem kakaó, sem tej, sem karamell). Nagyon oda kell figyelnem, hogy minden nap mással váltsuk ki a tejet. Nem tudom, elég-e az a tejtermék mennyiség (naponta 1 pohár joghurt, egy-két kocka sajt, 1 túrórudi és 1 krémtúró, esetleg fél palack kis actimel), amit bele tudok imádkozni. Nagyon örülnék neki, ha legalább reggelire inna egy pohár tejet, de nem megy. Mit tehetnék annak érdekében, hogy egy icipici tejet igyon a fiam? Elég egyáltalán neki napi szinten a felsorolt tejalapú táplálék?
Rebeka Székesfehérvár

 

Kedves Rebeka!
Nem kevés vita és gondolkozás tárgya az, amiről kérdez. Látszólag egyszerű kérdésére meglehetősen nehéz úgy válaszolnom, hogy ne kavarjak vihart egy kanál vízben. Adjunk minél több tejet, mert az jót tesz, és ne adjunk semennyit se. A két álláspont között mindenre van érv, és minden ellen ugyanakkor ellenérv is.
Nem könnyű tehát eligazodni a sok egymásnak homlokegyenest ellentmondó ajánlások között. Nap, mint nap jelennek meg új és divatos étrendek, amelyek, minden bajra gyógyírt ígérnek. Vércsoport diéta, testkontroll, Dukan-diéta, ph-csoda, vegetarianizmus hogy csak a legutóbbi évek „termését” említsem.
Kedves Anyuka! Bevallom, nagyon érdekel minden, ami a táplálkozással van összefüggésben. Szeretek főzni, enni is, és szeretnék természetesen egészséges ételeket tenni az asztalra. Keresem, melyik az a táplálkozási mód, amit jó szívvel merek ajánlani kis betegeim számára is.
Amit most válaszolok, abban benne van egy állásfoglalás, nevezetesen az, hogy én a paleolit étkezésben találtam meg mindazt, ami ezen feltételeknek véleményem szerint megfelel. Kipróbáltam, csinálom, nálam, nekem nagyon jól működik, és ezért ajánlom mindenkinek akkor is, ha a megvalósítása néha nehézségekbe ütközik, akkor is, ha úgy tűnik, szembe kell menni a manapság divatos étkezési szokásokkal.
A tej, a tehéntej a kisborjú természetes tápláléka, úgyis is mondhatnám a kisborjú anyateje. Miképpen az oroszlánkölyök oroszlántejet iszik amíg pici, a kismajom a majom mama tejét, és még sorolhatnám az egész állatvilágot. Sohasem értettem, miért kell az embergyereknek valami olyat inni – és azt mindjárt az egészsége érdekében –, ami a nálánál jóval nagyobb boci számára ideális. Ugye, ha ilyen sarkítva teszem fel a kérdést, senki sem szeretne egy akkora gyereket, mint a legkisebb borjú.
Röviden a paleolit étkezés visszatérést jelent ahhoz a táplálkozási módhoz, amire az ember szervezete szerkesztődött. Kerülendő: minden gabonaféle, minden gyorsan felszívódó szénhidrát, az összes hüvelyes , a tej és tejtermékek, valamint minden hidrogénnel kezelt olaj, margarin.
Az okokra és miértekre bőven olvasható a válasz, ha a keresőbe beüti a paleolit étkezés címszót. Sajnos egy ilyen válasz keretein belül erre nincs lehetőség.
Egy dolgot azonban mégiscsak kiemelnék. Az ember évmilliókon keresztül alkalmazkodott a környezetéhez, és az abból nyerhető táplálékokhoz. Nagyon finom összhang alakul ki szervezetünk és a környezetünkben található táplálékféleségek emésztése között. A kőkorszaki ember nem fogyasztott tejet, tejterméket, nem is volt rá lehetősége, hiszen a vadon élő állatokat nem lehetett megfejni. A tej az ipari méretű tejtermelés és tejfeldolgozás kapcsán került nagy profitot termelve az ember közelébe. A tej a legtöbb allergiát okozó élelmi anyagnak tekinthető a gabona mellett.
Mindezeken érdemes elgondolkozni.
Kedves Anyuka! Olyan súlyos betegségek, mint a coeliakia, a Crohn-betegség, a fekélyes vastagbélgyulladás, a szklerózis multiplex, és még sorolhatnám, összefüggésbe hozhatók a kutatások szerint a tej és a gabona fogyasztásával.
Kedves Anyuka! El akartam ijeszteni, remélem sikerült.
Sok remek receptet talál akár a neten, akár a témával kapcsolatban megjelent szakácskönyvekben. Én sokat kipróbáltam. Jó szívvel merem ajánlani, nemcsak finomak, egészségesek is.
Végül kedves Anyuka! Kérdésére válaszolva, amit a gyerek elfogyaszt, nemcsak elég, bőven sok is szerintem tejtermékből.


Kulcsszó: evés

 

”poci”

2012. szeptember. 20.  -  97.  cikk kinyitása

Kedves Gyarmati Andrea!

Májusban volt 8 éves a kislányunk. 135 cm magas és 48 kg. Erős csontozatú (csukója:17 cm), széles a válla, erős testfelépítéssel, nem az a kimondottan „úszógumis” alkat, „csak” a pocija nagyobb. (Apuka és én is túlsúllyal küzdünk. gyermekkorunk óta.)
Oviban focizni, úszni járt.
Az étkezésén többször próbáltunk, sőt talán folyamatosan szeretnék változtatni. 1,5 éves koráig anyatejet kapott és folyamatosan kapta a zöldséget, gyümölcsöt, húst, tejterméket. Később válogatós lett nem eszi meg a savanyúságot, a saláta szót sem szereti! Zöld színű ételek közül az almát, körtét, görögdinnyét, kivit, zöld citromot, zöldborsót nyersen, sóskát nyersen fogadja el. De nem adjuk fel, hátha változik az ízlése. Például a tejfölt sem ette egy ideig és egy éve újra elfogadja. Olajat, olíva olajat használok a főzéshez, nem készítek zsíros húsból ételt. Nem kap sok édességet, ez azt jelenti, hogy átlagosan hetente kb. 2 alkalommal egy egy szelet csokoládét, nyáron a fagylalt miatt többször, de 2 gombócnál nem többet (kortársai édességfogyasztásához képest szerintem nem sok). Sajnos még nem tudjuk mi okozhatja, de néha úgy látjuk, mintha puffadtabb lenne a hasa. Heti három testnevelés órájuk volt a suliban, heti két órában kézilabda edzésre jár. Egy hete kocogni jár vagy apával, vagy velem. Próbáltuk csökkenteni az étel adagokat, nem tiltakozott. Így nagyon nehéz, hogy kevés zöldséget eszik meg, de próbálkozunk még! A gyümölcsöket szereti, de ezt is csak mértékkel fogyasztja. Tejet 1,5 %-os ultrapasztőrözöttet vásárolunk mindig. Van még egy dolog amit fontosnak tartanék megemlíteni a kislánnyal kapcsolatban: menstruált születése után, az akkori gyerekorvos vizes borogatást írt elő a melleire, mert duzzadtak voltak. Korához képest mellben is erős, itt ott szőrszálak is megjelentek, az orrán néha apró pattanások jelennek meg. Aggódom érte. Vajon jó úton járunk a mozgással és a „diétával”? Vigyük el valamilyen szakorvosi vizsgálatra? Kihez forduljak? A gyerekorvosunk is többször mondta már, hogy egyáltalán ne kapjon kenyeret, cukorral készült ételt, de itt vége volt a tanácsnak, szerintem nem csak az étkezéssel lehet probléma. Nem vásárolunk, csak teljeskörűségű lisztből készült pékárut, cukrot nagyon keveset használok és néha édesítőszert. Válaszát nagyon várom és köszönöm! Egy aggodalmas anyuka
Jelige: köszönöm

 

Kedves Aggódó Anyuka!

Először is köszönöm részletes beszámolóját. Elöljáróban annyit: nem olyan bonyolult ez a helyzet, mint amilyennek látszik. Van – igaz odafigyeléssel, és némi kitartással megoldás az egész problémára.
Kezdjük a legutolsó kérdéssel illetve azzal, amit levele végén említ kedves Anyuka. Nevezetesen a születés után közvetlenül észlelt hüvelyi vérzéssel (lényeges hogy nem menstruáció) és a mellduzzanattal. A kettő összefügg egymással, és bár érthetően nagy riadalmat kelt, gyakorlatilag normális jelenség. Arról van ugyanis szó hogy az a hormon, ami a szülést megindítja, okozhat egyes kisbabáknál nem is ritkán ilyen tüneteket.
Csupán érdekességként említeném meg a duzzadt mellből még fehéres váladék is csöpöghet, amit a népi nyelv „boszorkánytejként” emleget. A hüvelyből pedig véres váladék ürül. Ezek természetesen nem olyanok, mint az anyatej vagy a menstruáció csak arra emlékeztetnek. A lényeg: nem kell velük semmit sem csinálni, ahogy az anyai hormon ürül a baba szervezetéből a jelenség magától elmúlik.
Úgy érzem kislánya túlsúlyával, az étkezésekkel, alakjával kapcsolatos problémánál felmerült Önökben, hogy hormonzavar állhat a háttérben, aminek egyik korai jeleként értelmezték az újszülöttkori jelenségeket.
Ezek az akkor közvetlenül a megszületés után észlelt elváltozások, amik gondolom elég hamar és spontán elmúltak, egészen biztosan nincsenek összefüggésben a túlsúllyal.
A másik dolog, amiről anyuka ír, vagyis az, hogy a kislány 8 éves létére „mellben erős, és szőrszálak is megjelentek itt-ott” utalhat egy kicsit korai serdülésre, ami esetleg hormonális változásokban is jelentkezik.
Ez is csak inkább lehetséges, pontosabban nem kizárható, de véleményem szerint a valódi okokat nem itt kell keresnünk.
Amit nagyon részletesen elmond kedves Anyuka az az oka a túlsúlynak. Tudom, írtam már sokszor itt a honlapon is, nagyon sok az egymásnak ellentmondó információ az étkezéssel, az egészséges táplálékokkal kapcsolatban.
Add ezt és ne add azt, mondja az egyik jó tanácsokat osztogató újság. Jaj csak azt ne viszont azt nagyon is, írja még ugyanazon a héten egy másik népszerű kiadvány.
Az ember csak kapkodja a fejét, mert teljes a zűrzavar. Csoda-villámfogyókúrák ígérnek gyors és életre szóló változást, fogyást és jó ha még nem ajánlanak mellé valami eddig sosem ismert bogyót vagy csodanövényt is, ami természetesen minden bajunkra azonnali megoldást hoz legalábbis a túlsúlyosság terén.
Az ételekről szóló részletes beszámolója kapcsán azt gondolom, Ön is eléggé meg van keveredve. Nem azt mondom, mindenkinek dietetikussá kell válnia, ha gyereket nevel, de mégiscsak az lenne a legjobb, ha az ember kiismerné magát ebben a dzsungelben. Divatok jönnek mennek a ’mit lehet, mit szabad és mi az amit nem’ tekintetében, és sajnos ezeket a divatokat erősen befolyásolja az élelmiszeripar . Pontosabban az, hogy hol és miből remélhető minél nagyobb bevétel. Tudom, álom hogy egészséges is legyen, ne is hizlaljon, és még az sem árt, ha finom is, arról nem is beszélve, hogy lehetőség szerint ne kerüljön sokba.
Van valami, amit nagyon fontos tudni: minden hizlal, ha az adag nem megfelelő. Ez pontosan azt jelenti, ha nagyon alacsony is a kalóriaértéke valaminek, abban az esetben, ha mértéktelenül eszünk belőle, attól is tudunk hízni.
Az elhízás igen gyakori jelenség. Egyes statisztikák szerint a gyerekek legalább 10 %-a kövérebb a kelleténél.
Az okok között családi adottságok (örökletes tényezők, örökletes betegségek), de főképp otthoni táplálkozási szokások (mindenki sokat és kalória dúsat eszik), mozgásszegénység (az egész család keveset mozog, nem sportol), a tápanyag-felhasználás zavarai (hormonzavarok,anyagcserezavar), de még lelki okok is állhatnak.
Kedves Anyuka! Azt írja, a kislány 8 éves, 135 cm és 48 kg. Ez messze-messze több a kelleténél. Vannak úgynevezett percentiles táblázatok, amelyek alapján megítélhető, hol is tart a gyerek. Ez a kislány jóval nehezebb a kortársainál, és azon társainál is, akik vele egyforma magasak.
Komoly betegségek kezdődhetnek már ilyenkor gyerekkorban is, amelyek a lelki okokon kívül – társak megjegyzései, gúnyolódás stb – aztán megkeseríthetik az egész életet. Jelen esetben a 97 percentil is 37,88 kg, ami azt jelenti, hogy száz 8 éves közül mindössze 3-nak ennyi a súlya. Az Önök kislánya ennél is 10 kg-mal nehezebb. Ezzel mindenképpen foglalkozni kell.
Én a magam részéről egy bizonyos ideje nagyon hiszek a paleolit étkezés jótékony hatásában. Ez nem egy divathóbort, inkább valami olyan, ahogyan genetikailag kódolva vagyunk mi emberek a természet részeként. Maga a kifejezés arra utal, egy olyan táplálkozási forma, ahogy őseink a kőkorszakban ettek, csak némileg modernizálva. Úgy modernizálva azonban, hogy a lényeg épp azon van, hogy tartósítószer-mentesen, és olyan anyagokat elkerülve, amelyek megemésztésére nem képes az emberi szervezet.
Kedves Anyuka! Itt az írások között is talál ezzel kapcsolatos válaszokat, de leginkább beütve a keresőbe a paleolit étkezés címszót sokat megtudhat arról, mit és hogyan kell csinálni.
Ettől függetlenül én elsősorban elkezdenék egy étkezési naplót vezetni.
Pontosan mindent vezetni, leírni, amit a gyerek elfogyaszt.
Egy ilyen étkezési naplóval azután felkeresnék egy dietetikust, aki pontosan látná, hol van a hiba. Az ötletszerű fogyókúrázás szerintem nem sokat segít. Nagyon tudatos és az egész családra vonatkozó életmódváltással lehet tartós eredményt elérni.
Nem szabad, hogy a gyerek kirekesztettnek érezze magát. Ha Ő nem ehet olyat, amit a többiek igen, az szomorúvá teheti és feszültségeket ébreszthet benne, amire a túlsúlyosok általában (és talán nemcsak ők) fokozott evéssel reagálhatnak.
Kedves Anyuka! Egy szigorú életmódváltás előtt jó lehet egy kivizsgálás. Keresse fel orvosukat, sőt adott esetben endokrinológus segítsége is szóba jöhet. Különösen azért is, mert kicsit korán jelentkeznek a hormonális változás, a nagylánnyá válás bevezető tünetei kislányánál.
A fogyás Anyuka nem egy-két hetes gyors program. Ne várjanak 1 napi futástól csodákat. A sport valóban segít, mind a kalóriák elégetésében, mind abban, hogy valaki kevésbé legyen falánk. Beszélje meg kislányával az egész problémát. Kérje beleegyezését a változáshoz. Dicsérje minden apró eredmény elérésekor, és ne legyen nagy ügy abból, ha egy-két hétig nehezebben sikerül valami.
Szívből drukkolok Önöknek.


Kulcsszó: evés, túlsúly

 

Tisztelt Gyarmati Andrea!
Először is bocsánat, ha kicsit hosszúra sikeredne a levelem, remélem tud rá időt szakítani. Az unokahúgomról lenne szó. Novemberben lesz 3 éves, most bölcsődébe jár, szeptembertől oviba. Az étkezésével van probléma. A szülei nem szoktatták hozzá a gyümölcsevéshez, ezért szinte semmilyen gyümölcsöt nem eszik meg. Engedték neki, hogy mindig azt egyen, amit szeretne. Így szinte csak túró rudin, joghurtokon, ropin, egyéb rágcsákon, leveseken és felvágottakon él. Hiába mondom a nagyszülőknek és a szüleinek is, hogy nem jó, amit csinálnak. Levesekből is csak a húslevest és a paradicsomlevest eszi meg sok tésztával, de a főtt húsról, zöldségekről már hallani sem akar. Kakaó és kólamániás. Ha kér kólát, rögtön adnak neki, amivel szintén nem értek egyet. Ön szerint hogyan lehetne helyrehozni a pici lány étkezési szokásait, hogy egészségesebb legyen? Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Kata
Jelige: unokahugi

 

Kedves Kata!
Vissza-visszatérő kérdés ez, amiről szerintem sose lehet eleget beszélni. Jó lenne, ha tudnék egy stabil fix megoldást: mondjuk úgy: ezt és ezt kellene csinálni, aminek ez meg ez lesz a következménye, de sajnos ez nem így működik. Nem is biztos, hogy sajnos, hiszen akkor épp az a szépsége veszne el az én szakmámnak, hogy hiába vannak a hivatalos álláspontok és javaslatok, minden egyes eset sokban azonos, de mindig más és más a célravezető megoldás. Nehéz egy ilyen kérdezz-felelek keretein belül válaszolni, hiszen a beszélgetés elég egyoldalú. Ön kérdez, de az én kiegészítő kérdéseim válasz nélkül maradnak. Így leginkább csak találgatni tudok. Persze ez is nagyon jó dolog, de sokkal egyszerűbb a helyzetem, ha ismerem a családot vagy netán a baba szülei is hozzám tartoztak gyerekkorukban, így bizonyos örökletes dolgokat vagy szokásokat is könnyebb követnem. Vannak családi szokások, úgy is mondhatom hagyományok, amiket még szoros kapcsolatot tartva a betegekkel is nehéz áttörni.
Egészségesen enni, jól lenni, hosszútávra tervezni nem mindenhol kapcsolódik össze az emberek fejében. Az étkezés főleg örömforrás, és van egy olyan elképzelés, hogy ami ízlik az jó is. Szerencsére – itt említsük meg a médiák pozitív szerepét – felnőtt egy olyan generáció, aki tudatosabban akarja a gyerekek étkezését is csinálni. Nem könnyű ez sajnos, mivel az élelmiszeripar a nagyobb haszon reményében mindenről azt terjeszti, vedd meg, edd meg, nem fog ártani.
Csipsz , kóla, sok édesség, túró rudi, édesített joghurt, minden ami boldogsághormont termel.
Van valami, amit szeretnék elmesélni, talán érthetőbbé válik az édesség iránti olthatatlan vágy, az a mélyről jövő igény, hogy mindig csak az úgynevezett egészségtelen az, amit választunk.
Valamikor, amikor még nem volt ilyen árúbőség és választék, és az evés a túlélésről szólt, az édes íz azért került kedvencként a palettára, mert abban szénhidrát volt, ami több kalóriát adott, mint a semleges zsír vagy az ízetlen fehérje. Tovább lehetett gazdálkodni belőle, magyarul nagyobb remény volt arra, hogy a következő ehető termést hozó bokorig elég lesz. Ez egy ősi refrén mindannyiunkban. Ugyanúgy, ahogy általában a keserű ízt kevesen szeretik, mivel a keserű bogyók ott az ősi időkben az emberre ártalmas mérgeket tartalmaztak, tehát veszélyt jelentettek.
Igaz, persze az azóta eltelt sok évben jelentősen módosult az ízlésünk.
Sok szerepe van ebben a mérhetetlen mennyiségű és egészségtelen ízfokozóknak, tartósítószereknek. Az agyonfőzés, a nyers ételek mellőzése, vagy felnőttkorban a dohányzás az, ami elnyomja természetes ízérzésünket.
Nem vonatkozik ez minden szempontból a gyerekekre, de mivel a gyerek kíváncsi, kér és kap kóstolót a felnőttek ételéből, sajnos korán elkezdődik egy rossz szoktatás, aminek aztán nincs se vége se hossza.
Nem a gyerek rontja el a dolgot. Szegénykém azt eszi, amit kap. Hosszú-hosszú éveken át ki van szolgáltatva az Őt ellátó felnőttek adott esetben tudatlanságának.
A kóla, a csipsz, a túró rudi, az angol nevén találóan „junk foood”-nak nevezett étkeztetés csak ételt ad a gyerek szájába, de nem táplálékot. Tudom egyszerűbb a kész csomagolt árut megvenni és a gyerek kezébe nyomni, ha nyűgős, de komoly betegségeket lehet ezzel jól megalapozni. Én ha reklámfilmet forgatnék, mindezektől inkább elrettenteném a szülőket, mint rábeszélném őket a megvásárlásukra.
A gyerek nem tud bemenni a boltba és kólát venni, tehát ha van otthon, kér vagy kap belőle de azt mi vesszük meg. Igaz, a nem megvett nem otthon lévő kólából mi sem tudunk kényünkre kedvünkre inni.
Lehet, nagyon szigorúnak tűnik, amit írok, bizonyára sokan majd megrántják a vállukat, de érdemes elgondolkozni, hogy a későbbi vezető halálokot képező keringési betegségek, a cukorbetegség, a stroke alapjait tesszük le kora gyerekkorban a nem megfelelően megválasztott ételekkel.
Kedves Aggódó Nagynéni! Megértem aggodalmát és egyet is értek Önnel, de nagyon nehéz úgy segíteni, hogy a szülők és a nagyszülők ellenállnak, mondhatni nincs fülük meghallani a jó tanácsot, foglalkozni a helyes és megfelelő, de ízletes, a gyereknek való étkeztetéssel. Egy 3 éves kislányt – különösen ha már kicsit elrontottuk az ízlését –, erőfeszítésekkel, de még vissza lehet terelgetni a helyes útra, ehhoz azonban meg kellene nyerni a szülők belátását és beleegyezését.
Szép lassan, lépésenként lecserélni az egészségtelent olyan ételekre, amik táplálnak, finomak és még szépek is. Az evés öröm. Látvány, íz, szag, közös együttlét és még sok minden más egyéb is.
Hitem szerint nem is elsősorban pénz, inkább odafigyelés kérdése.
Étvágytalan vagy válogatós ez nagy kérdés.
Étvágytalan lehet egy gyerek vagy akár felnőtt is elhúzódó krónikus betegségben. Ez általában hosszan tartó dolog. Akut megbetegedések esetén gyors lefolyású betegségek észlelésekor az étvágytalanság csak az akut betegség idejére korlátozódik. Ahogy az állapota javul, az étvágytalanság is megszűnik mondhatni magától,vagyis ebben az esetben nem az étvágytalanságot, hanem az alapbetegséget kell kezelni.
A válogatás már nehezebb ügy. Sőt nagyon nehéz ügy. Úgy kezdődik, hogy a gyereknek valami nem tetszik és az evéssel „zsarolja” a szüleit. Nem rosszaság ez, vagy tudatos, inkább azt mondanám a határok, az erő próbálgatása. Nem kér, válogat, nem eszik, aztán hogy nehogy „éhen haljon” a kétségbeesett szülők mindent adnak, csak egyen már valamit. És belekerül az egész család egy olyan ördögi körbe, amiből nehéz kiszállni.
Kedves Kata! Úgy érzem nagyon is szívén viseli kis unokahúga sorsát. Beszéljen a szülőkkel, kérjék doktor nénijük vagy adott esetben dietetikus tanácsát. Kapjon a kislány gusztusos, finom, de egészséges ételeket. Ehhez persze elsősorban a szülőket kell jobb belátásra bírni.
Egy dolgot mindenképpen reménytelinek látok. A kislány mint írja, most megy óvodába. Lehet, van rá remény, ott jobban figyelnek majd az étkezésre mint otthon, és talán kedvet kap olyan ételekhez is, amiket otthon nem fogad el.
Kedves Kata.! Ne adja fel. Minden pici apró siker is siker, és csak jót tesz vele a kislánynak.
Remélem azért a dolgok önmaguktól is jó irányba fordulnak, és a kislány ha nem is mindig, de egyre többször kap majd olyan ételt, ami nem csak ízlik, hanem jót is tesz neki.

egészséges táplálkozás vagy kóla, kakaó túró rudi és társai
Kulcsszó: evés, óvoda, vitamin

 

Jönnek a fogak, többször kelünk éjszaka

2012. augusztus 10.  -  88.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!
Szeretném a tanácsát kérni. A kislányom most 8,5 hónapos és van eddig 6 fogacskánk. Mikor úton voltak a fogak és már látszott, hogy áttöri nemsokára az ínyét, addig éjszakánként olyan 2-3 alkalommal kellett hozzá kelni. Most, hogy kibújtak valami miatt átállt, hogy másfél óránként éjszaka felsír és nem is hagyja abba, csak akkor ha kap tápszert, ami éjszakánként olyan 5-6 alkalom. Ugyanakkor nappal nem nagyon akar enni, tápszert csak lefekvéskor és éjszaka kap már. Nappal olyat adnék neki amit már korábban megevett, de nem nagyon tudom belebeszélni, bár joghurt, krémtúró az kellene de azt meg nem akarok adni állandóan.
Mi lehet ennek az oka, s mit lehet ellene tenni, ha készítmény kell rá mi a neve?
Köszönöm válaszát előre is
Mesi

 

Kedves Mesi!
Ez is egy nagy téma. Fogzás, a fogacskák áttörése, az ezzel járó kellemetlenségek,és változások mindig is az érdeklődés középpontjában álltak. Az is igaz, elég sok a hiedelem is a fogzással kapcsolatban.

Nézzük tehát először az alapdolgokat.
A fogcsírák (fogkezdemények) kialakulása már a magzati életben megkezdődik. Ez a csíra egy kötőszövet, amibe a későbbiekben ásványi anyagok rakódnak le, biztosítva a szilárdságot,és a rágáshoz szükséges erőkifejtést.
A tejfogak tehát nagymértékben már a születés előtt kialakulnak az anyaméhben, de csak a csecsemőkor második felében (a 6-7. hónaptól) jelennek meg határozott időbeli és helyi sorrendben a szájüregben.
Első fogzásnak azt a jelenséget nevezzük, amikor az első fogacskák, az úgynevezett tejfogak az állkapocsból és a fogínyből kilépnek. Az újszülött korban már meglévő fogcsírák fejlődésük, növekedésük során általában féléves kor körül érik el a fogíny felső szélét, ami megduzzad, a széle fehér lesz, majd az elvékonyodó nyálkahártyán megjelenik a fogacska csipkés széle. Koccan a kanál.
A fogzás és a vele kapcsolatos jelenségek nagyon is egyéniek. Az egyik kisbaba fogai minden különösebb nehézség nélkül simán kibújnak, míg a másik csecsemőnek panaszai vannak, nyűgösebb, lazábbakat kakil. Mint oly sok mindennel az életben ezzel kapcsolatban is széles a paletta.

Általában azonban elmondható hogy a babák igencsak nyáladzanak ebben az időszakban, és mivel az ilyen kis csecsemők még nem nyelik le a nyálukat automatikusan, emiatt aztán úgy tűnik, rengeteg nyálat termel a baba. Nem olyan sok az, mint amennyinek látszik, de persze azért nem is kevés. Azt sem árt tudni, ez a fokozott nyáladzás még nem jelenti a fogak áttörését, mivel a nyáladzás jóval a fogacskák kibújása előtt már megkezdődik. A fogzás éppen olyan természetes folyamat mint a növekedés vagy a fejlődés, és meghatározott szakaszokban zajlik le, igaz elég sok az egyéni eltérés, a variáció.
Az első fog általában az alsó metszőfog ami a 6-7. hónapban bukkan elő, amelyet általában 4 hetente követ egy újabb fogacska. A kibújás sorrendje is elég nagy változatosságot mutat. Késői fogzásról akkor beszélünk, ha a fogak csak egyéves kor után kezdenek megjelenni. Ennek lehetnek családi-örökletes okai, de az is előfordul, hogy kötőszöveti eltérések, ásványi anyagok hiánya késlelteti a fogzást.
Megfelelő étrenden tartott, tehát elegendő fehérjét és kalciumot fogyasztó, megfelelő D-vitamin ellátású gyerek fogfejlődését a földrajzi hely fluoridtartalma is befolyásolhatja.
Hosszan tartó betegségek, táplálási vagy felszívódási elégtelenség következtében meszesedési problémák léphetnek fel (opálos fehér foltok a zománcon, a zománc lepattogása, vagy foltos hiánya). A fogzománcban idegen anyagok lerakódása is előfordulhat. Így például elhúzódó újszülöttkori sárgaság a magas bilirubin szint miatt a tejfogak kékesszürke elszíneződését okozhatja .Bizonyos gyógyszerek is lerakodhatnak a fogzománcban. Ezekről érdemes tájékozódni, az orvost megkérdezni.
A tejfogak kialakulására alapszabály ,hogy általában egy gyereknek hattal kevesebb foga van mint ahány hónapos. A szabálytól való eltérések – mint már írtam – viszont elég gyakoriak, és nincs különösebb jelentőségük. A tejfogak megjelenésének ideje nincs összefüggésben a fogak minőségével. Elhúzódó, késői fogzás esetében azonban jobban kell figyelni, mert előfordul hogy D vitamin felszívódási zavar van a háttérben. Ilyenkor a fogak kevésbé ellenállóak és gyakoribb a fogszúvasodás is.

Látja kedves Anyuka! Mennyi minden mondanivalóm van a fogakról és még nem is tartunk sehol.
Azt írja, amikor a fogacskák kibújtak 2-3 szor kellett odamenni kicsi lányához éjszaka. Sajnos itt történt a hiba.
A gyerekek – mint már oly sokszor írtam és vallom – nagyon okosak és tanulékonyak. Valószínűleg apró kellemtelenséget élt meg kislánya is a fogak kibújásakor, viszont azt is megtapasztalta, hogy egyetlen nyekkenésre megérkezik a segítség. Ne értsen félre, ez a természetes, hogy figyeljük és ellátjuk babánk minden kívánságát, csak előfordul, mint Önöknél is hogy a dolog túlnő saját magán.
A baba életében egy hét nagyon hosszú idő. És gyorsan rákap a jóra (így vagyunk ezzel mi felnőttek is). Ha a Mama mindig megjelenik, akkor érdemes egy kis műbalhét is csinálni mert megkapom amit szeretnék. Nincs ebben semmi rossz, csak tudni kell hol a határ. És azt érdemes a megfelelő pihenés és napirend miatt ismét a helyére rakni.
A fogzás nem betegség,nem is egy nagyon fájdalmas, erőszakos cselekedet, amikor is a fognak erővel át kell törnie, inkább a fejlődés egy spontán mozzanata. A fogacska általában erőszak és fájdalom nélkül bukkan elő, inkább csak viszketést és enyhe kellemetlenséget okozva. Azt azonban nem árt tudni, a baba még nem testtudatos. (Igaz vannak olyan felnőttek is akik sose is válnak testtudatossá, sajnos.) Szóval Ő csak azt érzékeli valami nem jó történik a szájában. Ezért aztán reklamál. Joggal, okkal, de ha itt kikapdossuk az ágyból és nem csak halkan nyugodtan megsimogatva megvigasztaljuk, eljuthatunk oda, ahová Önök is, hogy egyre többet ébred, és egyre másra olyan dolgokat csinál, amik nem éjszakára valók.
Természetesen ha éjjel 5-6 szor kap tápszert, nem fog nappal enni.
Gondoljon bele kedves Mesi, ha Ön ötször enne éjjel, szeretne-e napközben is enni! Ugye nem esne jól.
Kedves Anyuka! Az a rossz hírem, hogy erre nincs semmilyen gyógyszer, csupán egyfajta kis kedves szigor és a dolgok normál rendbe terelése. Okos szóval türelemmel, néha néhány napos háborúval.
Az éjszaka alvásra való. Egy megborult rend nem tesz jót a babának, de Önnek sem. Az éjszakai rendszeres 5-6-szori kelés kiboruláshoz vezet, amivel nem lenne semmi baj, ha ez lenne az optimális a babának,de nem az.
Menjen be mindig a szobába ha sír a kislány ,de ne kapcsoljon villanyt és ne vegye ki a gyereket az ágyból. Azt kell éreznie a babának hogy Ön, Önök mindig ott vannak mellette, ha kell nem hagyják magára a bajban, de nem minden történik az Ő akarata szerint. Kell ehhez nem mondom némi keménység, de higgye el ezzel teszi a legjobbat.

A fogzás olyan dolog amitől inkább kicsit étvágytalanabbak leszek a gyerekek de semmi esetre sem kérnek sokkal többet enni. És azt főleg nem éjszaka.
Kell hogy a baba érezze, ott vannak vele, de azt is hogy hol a határ.
Maradjon a gyerekkel, nyugtassa meg, beszéljen hozzá, szépen nyugodtan mondja el, mi a helyzet. A szavakat ugyan állítólag nem érti, de a hangsúlyt, az információt igen. Ha megnyugodott a kislány, menjen el az ágya mellől . Hagyja nyitva az ajtót, esetleg egy kislámpát vagy jelzőfényt kapcsoljon be.
Néhány nap alatt vissza lehet állni az elveszett rendszerre.
Remélem hallok még Önökről, hogy hogyan sikerült megoldaniuk ezt az éjszakai „bulizást”. Őszintén drukkolok, minden jót kívánok.
A fogacskák ápolásáról tisztításáról, amelyet már ilyenkor el kell kezdeni lesz még szó.

fogzás, éjszakai felkelés
Kulcsszó: alvás, evés

 

Csipsz,kakaó

2012. augusztus 8.  -  87.  cikk kinyitása

Drága Doktornő! Örülnék, ha tudna nekem segíteni. Kisfiam 7éves lesz októberben. Szinte semmit nem eszik. Csecsemő korában tápszert kapott (beba). 6-7 hónapos korában már eszegetett, jóformán mindent, fokozatosan.18 hónaposan bekerült a bölcsibe, ott szóltak, hogy a gyerek nem eszik. Próbáltam olyan ételeket adni neki, amit szívesen megevett. Általában ezek tésztafélék, tejbegríz, gabonapehely, csipsz, kakaó. De most már ezek sem kellenek neki. Elvittem orvoshoz! Azt mondta, semmi baj nincs, a gyerek súlya megfelelő, nem beteg. Legfeljebb ha engem zavar, ne adjak neki pár napig csipszet, majd akkor eszik. Nem tetszett, de kipróbáltam, mondanom sem kell, hogy utána sem evett. Ha mégis bele rimánkodom valamit, akkor kihányja, mindig!!! Kezdődik az iskola, nem tudom mit csináljak? Kérem adjon tanácsot.
T:Sándor Katalin

 

Drága Anyuka!
Én is nagyon örülnék, ha tudnék segíteni, de nem lesz könnyű.
Persze mint örök optimista, mindenesetre megpróbálom. Szeretném mindenképpen előre bocsátani, nem kritikát írok, csupán a véleményemet, ami lehet nem fog Önnek jól esni. Kérem vegye figyelembe a segítő szándékot, és azt, hogy nem kritizálni akarok. Van egy kialakult helyzet, majdnem mindegy, hogyan jutottak el idáig. Ez a helyzet azonban mindenképpen olyan véleményem szerint, ami nem jó felé visz, magyarul változtatni kell, kellene rajta. Elsősorban kisfia érdekében, és persze azért vegyük azt is számításba, hogy egy állandó evés körüli háború a kettőjük kapcsolatában is okoz, okozhat nehézségeket.
Ennyit tehát bevezetésképpen.
Menjünk szépen sorban. Azt írja, kiskorában a gyerek tápszert kapott. Mivel nem említi, meddig szopott, arra következtetek, hogy ez nagyjából kimaradt a kisfiú életéből. Nem azt mondom, hogy ez jó, de előfordul, és semmi esetre sem indokolja azt a fajta konfliktust, amit manapság megélnek. A választott tápszer mondhatni rendben van, hypoallergén és a gyerekek is szívesen elfogadják. Ott sincs hiba, hogy 6-7 hónaposan kezdték meg a hozzátáplálást, és mint írja kedves Katalin a gyerek akkor még el is fogadott gyakorlatilag mindent.
Valami baj ott történhetett a bölcsődébe kerülés körül. 18 hónaposan közösségbe kerülni olyan dolog, ami van, akit nagyon megvisel. Bizonyára megvolt az oka, hogy miért kellett ezt a megoldást választani. Nem is ez a lényeg. Van olyan gyerek, akit korábban visznek bölcsődébe, és nincs vele semmi probléma, van olyan is, aki sokkal később kerül közösségbe, mégsem zökkenőmentes a beilleszkedése.
Van itt azonban egy olyan mondat, ami nekem eléggé szemet szúrt. Azt írja Katalin : „szóltak a bölcsődében, hogy nem eszik”. Hát igen, de vajon evett-e mindeközben otthon? Az is kérdés, hogy alakult a gyerek súlya, hossza az évek, mondhatni a válogatósság évei alatt. Van itt sajnos elég gyakran egy nagy tévedés, vagy hiba, nem is tudom mi erre a pontos kifejezés.
Elvisszük a gyereket közösségbe, gyakorlatilag idő előtt. Ne értsen félre, nem kritizálok, hogyan is tehetném, sem szakmailag sem emberileg nincs erre okom, jogom már csak azért sem, mivel az én gyerekem annak idején 9 hónaposan került bölcsődébe.
Tehát van egy helyzet, munka, tanulás, a család felállása, amikor az a döntés születik hogy a közösség a lehető legoptimálisabb megoldás. Ez racionálisan rendben is volna, de vajon mit gondol, mit érez szegény delikvens. Valami nem jót, valamit ami lehet, nem kedvére való és ezt adott esetben mondhatni „éhségsztrájk” formájában próbálja meg a tudtunkra adni. Igen ám, de ott az a fránya lelkiismeret-furdalás bennünk felnőttekben, és itt lép a képbe sajnos az az effektus, amivel sok évre el lehet rontani, meg lehet keseríteni valami olyat, aminek végül is az öröm és az élvezet kellene a vezető motívuma legyen.
Nem eszik semmit – szól az információ a bölcsődéből, erre pánikszerűen megpróbálunk mindent, amivel a gyerek kedvébe járhatunk. Bármit, legyen az köztudottan egészségtelen, cukros, ragadós csipsz, édesség, gabonapehely, vagy bármi, amit hajlandó a gyerek nagy kegyet gyakorolva elfogyasztani.
Kedves Anyuka! A gyerek nem rosszaságból teszi amit tesz, nem is számításból ebben biztos vagyok. Tiltakozott valami ellen, ami félre lett értve. És a nyúl kezébe került a puska. A gyerek csak kicsi, de nagyon találékony, nagyon tanulékony és szerintem nagyon okos is. Ráadásul érzékeny, tehát pontosan tudja, hol borul meg az egyensúly, és hol kerül az Ő kezébe valami hatalom, amihez viszont még igazán kicsi. És mint Önöknél is, a helyzet tovább romlik. Azt is írhatnám, a gyerek azt próbálja, hol a határ. És fura módon ha ezt a határt meghúzzuk, nagyon hálásan alkalmazkodik még akkor is, ha ez Önnek most képtelenségnek tűnik.
Azt írja, voltak orvosnál, aki egészségesnek tartja a kisfiút, és úgy véli nincs a fejlődésével (súly, hossz) semmi baj. Én azért még annak is örülnék, ha tudnám, jókedvű, barátságos, vidám, eleven kisgyerekről van-e szó vagy inkább csendes, magába forduló a gyerek. Ha eleven rosszcsont, nincs azzal semmi baj, hogy kevesebbet eszik. Pláne akkor nem, ha a súlya, hossza, fizikai állapota megfelel az elvártnak.
Kedves Anyuka! Lehet, a gyerek beteg volt és akkor ment el az étvágya, amikor a betegség után hamarabb kezdték erőltetni az evést. Az is lehet, mint már írtam, megviselte a bölcsődébe kerülés. A rosszul evő gyerekek nagy többsége, mint az Ön kisfia is kezdetben nem volt rossz evő. Valamiért ilyenné válik a fejlődés egy bizonyos pontján. Különösen sokat tudunk mi szülők rontani abban az esetben, ha egy picit csökkenő étvágyat drámaként élünk meg, és rá akarjuk erőltetni a gyerekre azt, hogy többet egyen mint amennyit kíván.
Kedves Katalin! Sokszor 7 éves elmúltam. De ha nekem rimánkodna valaki, hogy egyek, amikor nem kérek, sőt adott esetben megtömne, bizony valószínűleg én is kihánynám, ami nem tetszik.
Azt sem tudom, hogyan étkeznek. Van-e meghitt hangulat, közös nyugodt, békés együtt evés. Ez sokat segíthet. Lehet egyéni ízlése egy kicsi gyereknek is, de nem hiszem, hogy Ő kéne meghatározza a mit mikor és mennyit.
Azt tanácsolom, kezdjen el egy étkezési naplót írni. Ebben szerepeljen minden, ami a gyerek torkán lecsúszik. Néha egy ilyen naplóból az derül ki, nem is olyan kevés az a nagyon kevés.
Terítsenek meg szépen, legyenek szépek a tányérok és üljenek le mindannyian együtt enni. Ez meghozhatja a gyerek kíváncsiságát és étvágyát is.
Adott esetben a vashiányos vérszegénység okozhat étvágytalanságot, de úgy érzem itt inkább lelki mint testi okok szerepelnek. Persze van úgy, hogy érdemes bizonyos vizsgálatokat is elvégezni – természetesen a doktor nénijükkel egyeztetve.
A világ hamarosan megváltozik kisfia számára. Kinyílik egy ajtó és elindul az iskolába, ahol rengeteg új élmény éri majd, de már feladatai is lesznek. Beszélgessen erről a gyerekkel, készítse fel és mellesleg említse meg, bizony ehhez jó állapotban kell lenni, és rendesen, rendszeresen kell táplálkozni. Tekintse partnernek a gyereket, kérje egyetértését, támogatását.
Az evés körüli cirkusz, pro és kontra zsarolás, csak rossz felé visz. Legyen megértő, de határozott. És főleg türelmes. Bízom benne, hogy a dolgok megoldódnak.
Muszáj még valamit megemlítenem még akkor is ha elfogultság a vád. A rendszeres sportolás meghozza a nagyon rosszul evők étvágyát is meg a kedvet is az evéshez. Talán ez is egy járható út. Egy csapatba tartozni, az nem csak a meccsek, a verseny idejére szól. Ott követendő példák vannak, amik mindenkinek jót tesznek. Tudom, ez plusz áldozat a család részéről, de higgye el busásan megéri. Megtapasztaltam.
Minden jót kívánok.


Kulcsszó: evés

 

üveggolyót nyelt le az unokám

2012. augusztus 1.  -  84.  cikk kinyitása

Kedves Andrea doktornő!
Unokám hatéves, velem van a nyáron és véletlenül lenyelt egy üveggolyót, nagyon meg is ijedtem! Szeretném kérdezni, kb. hány nap múlva jön ki? Mert már négy nap eltelt és semmi. Jól van, nem panaszkodik, nem fáj semmije eszik és játszik. Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel egy aggódó nagymama

 

Kedves Nagymama!
Remélem, nem veszi rossz néven, ha kicsit jobban megijesztem Önt és azokat, akik megtisztelnek azzal, hogy válaszaimat elolvassák. Elsősorban nem azért, hogy nagyobb legyen a riadalom, hanem hogy adott esetben, ha bárhol ilyen előfordul, idejében kerüljön a gyerek szakemberhez.
Azt írja, kis unokája véletlenül lenyelt egy üveggolyót. Természetes, hogy véletlenül, hiszen az üveggolyó nem tartozik azok közé a dolgok közé, amit egy gyereknek le kell nyelnie. Hat éves korban egyébként már mondhatni kicsit késő van az ilyesmihez, a gyerekek ebben az életkorban már nem automatikusan tesznek- vesznek mindent a szájukba. Persze azért – mint az Önök esetében – előfordulhat ilyesmi.
Idegen test – mondjuk minden olyan anyagra, amelyek valamilyen seben át vagy a test természetes nyílásain keresztül (fül, orr ,száj) a testbe hatolnak. Idegen testek – általában por-, üvegszemcsék vagy rovarok a szemre vagy a szembe is kerülhetnek.
A gyerekek rendkívül leleményesek és kíváncsiak, ezért az is előfordulhat, hogy idegen test kerül a végbélbe, a nemi szervekbe. Gyakorlatilag bárhová, ami nyílással bír. Sőt kiterjedtebb értelemben bármi ami a testbe hatol is idegen testnek minősül, például szálka, fém-, fa-, vagy üvegdarab, horgászhorog,és még sok minden más.
Egy kisgyereknek nincs félelemérzete, mitől is lenne, ezért nem tudja felmérni, hogy valami, amit a szájába vesz akár veszélyes is lehet. Nekünk, felnőtteknek kell nagyon elővigyázatosnak lennünk, hogy a baleset ne fordulhasson elő.
Persze sokszor nem is gondol az ember arra hogy a gyerekre veszélyes lehet valami. Ráadásul a kisgyerekek gyakran vesznek tárgyakat a szájukba. A kisebb tárgyakat le is nyelik. Így kerülhet pénzérme, tű, gomb, szög, de akár valamilyen játék alkatrésze is az emésztőtraktusba. Az éles tárgyak megsérthetik az emésztőrendszert, a sima tárgyak – mint egy üveggolyó is – valószínűleg nem okoznak sérülést, de öklendezést, fulladást adott esetben igen.
Szerencsétlen esetben a tárgy cigányútra mehet, ami fuldoklást, légzési nehézséget okozhat. Félrenyelés (aspiráció) az elnevezése ennek az állapotnak, ami azt jelenti, a lenyelt tárgy a belégzés alkalmával a tüdőbe kerül. Ez elég ijesztő, azonnali orvosi beavatkozást igénylő állapot. A beszívott idegentest sürgős eltávolítása oldja meg a helyzetet.
Egészen pici babákkal megesik, hogy olyan mohón esznek, hogy félrenyelik az anyatejet. Ezt is aspirációnak nevezzük. Néha nagyobb gyerekek és felnőttek is, ha étkezés közben nagyon nevetnek, előfordul hogy mondjuk a húslevesből a cérnametéltet „aspirálják”.
Kedves Nagymama!
Azt írja, kis unokája jól van, játszik, eszik, amiből arra következtetek, hogy a fent ecsetelt félrenyelést elkerülték szerencsére.
Nem tudom, az üveggolyóban milyen minta vagy dolog van belül, elképzelhető hogy RTG árnyékot adó anyagot tartalmaz. Ebben az esetben érdemes RTG felvételt vagy átvilágítást kérni, hogy kiderüljön, hol tartózkodik a lenyelt tárgy.
Négy nap alatt szerintem ki kellett volna jönnie az üveggolyónak. Kérdés persze, hogy gondosan átnézték-e amit kakilt a kisfiú. Mire a választ megkapja, bőven sokszor négy nap eltelik már.
Úgy vélem – és ennyiben szeretném megijeszteni, ez nem egy olyan helyzet, amikor várni kell. Én bizonyára felkerestem volna már az orvost, és ez a javaslatom is minden hasonló esetben. Mindegyikünkkel megeshet a baj. Nincs ebben semmi szégyellni való, de hatékonyan és rögtön kell lépni.
Az én fiam, aki már bőven felnőtt, hasonló korában mint az Ön kis unokája lenyelte a pöci-foci labdáját, mivel a nagymamája vezetett, és ez nem tetszett neki. Én természetesen éppen ügyeletes voltam. Volt persze nagy ribillió, de szerencsére a golyó RTG árnyékot adott és megtaláltuk, hogy hol van. Sikerült is műtét nélkül valami mágneses eszközzel kitessékelni a golyót.
Még valamit úgy gondolom fontos megemlíteni: idegen testtel a tápcsatornában leggyakrabban 6 hónapos és 3 éves kor között találkozunk. A közhiedelemmel ellentétben még az éles tárgyak is csak ritkán perforálják (fúrják át) a tápcsatornát, csupán felületes sérülést okoznak a nyálkahártyán. Már ha ezt „csupánnak” illik nevezni, mert azért mindenképpen jobb a bajt elkerülni.
A lenyelt idegen testek elakadhatnak a nyelőcsőben, a gyomorzárnál (pylorus) a patkóbélnél (duodemum) a csípőbélnél (ileum). A gyomorból 6-8 napon át nem ürülő idegentest esetén endoszkópos (üreges szervek vizsgálatára szolgáló eszköz, amellyel bizonyos műtéteket is el lehet végezni) eltávolítás javasolt.
A spontán távozást bizonyos anyagok, sűrű táplálék (kenyér, káposzta, burgonya stb.) adásával segíthetjük.
Ha valaki gombelemet nyelt le véletlenül és az 24 óra alatt nem távozik a gyomorból, a gombelemet annak korrozív hatása miatt ajánlatos endoszkóppal eltávolítani.
Kedves Nagymama!
Remélem, mire olvassa a válaszomat túl vannak az egész üveggolyó ügyön.
Kérem beszéljen a kisfiúval, és mondja el, milyen veszélyeket rejt magában olyan dolgok lenyelése, amelyek nem tartoznak a táplálékaink közé.
Bízom benne hogy nem bántottam meg.
További sok szép örömteli időt, balesetmentes nyarat kívánok!


Kulcsszó: evés

 

Mi legyen a reggeli?

2012. július 20.  -  75.  cikk kinyitása

Kedves Gyarmati Andrea!

Először is engedje meg, hogy itt gratuláljak Önnek, és családjának a sportban elért eredményeikért! Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy Öntől kérdezhetek. Két fiam van, Péter 6, Bálint 13 éves. Mindketten remek fiúk, jókedvűek, tanulnak, sportolnak, csodálatos gyerekek. A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint, mi az ideális reggeli a gyerekeknek? Most csokis müzlit esznek, és nem tudom, hogy ez ad-e elég energiát az egész napra. Válaszát előre is köszönöm, és ha lehet, kérem, Édesanyjának adja át kézcsókomat.

Tisztelettel,
Ábrahám, Szolnokról

 

Kedves Apuka!

Látszólag könnyű kérdésére nem igazán könnyű a válasz. Ha röviden válaszolnék, amit persze általában nem szoktam, azt mondanám a csokis müzli biztosan nem a legjobb választás szerintem, és egészen biztosan nem ad elég energiát egész napra. Különösen akkor nem, ha csak azt kapnak a gyerekek. Tudom nem így gondolta. Péter és Bálint a reggelire elfogyasztott csokis müzlit követően feltételezem kapnak még ebédet, vacsorát sőt esetleg tízórait uzsonnát is.

Kedves Apuka! Félretéve a viccet. Nem könnyű, különösen manapság nem könnyű, jól dönteni.
Egyre több a hirdetés és sajnos, és ez is már többször szerepelt itt a válaszokban az élelmiszeripar mindent el akar adni. Egyre több az olyan készítmény, amiben hát hogy is fogalmazzak finoman olyan anyagok vannak, amelyek nem kifejezetten szolgálják egészségünket. Ez az egyik oldala az éremnek. A másik, amely szintén elég sok bonyodalmat okoz, a rengeteg egymásnak homlokegyenest ellentmondó ajánlás. Egyél ezt, és ne egyél azt írja az egyik népszerű újság. Nehogy épp azt edd viszont okvetlenül edd a másikat szól az ajánlás majdnem ugyanaznap a televízióban. Az ember még akkor is ha kicsit többet ért hozzá szakmájából kifolyólag mint az átlag kapkodja a fejét. És persze tanácstalan.

Csoda ételek, csodaitalok, mindenfélével dúsított porok, keverékektől hemzseg a piac.
Sokat olvastam tanultam a táplálkozással kapcsolatban, ez az egyik kedvenc területem.
Gyakorló és főzni nagyon szerető háziasszonyként és minden érdekel ami az étkezéssel az ellátással kapcsolatos. Orvosként pedig azt gondolom sokat tudunk tenni jól megválasztott és helyesen összeállított étrenddel egészségünkért. Kiemelten fontos ez a gyerekek esetében, ahol ha nem kap a gyerek egészségkárosító ételt lehetőség van a betegség megelőzésére. Civilizációs betegségek mondjuk egy nagy betegségcsoportra, amelyek mint nevük is mutatja éppen a fejlődés az iparosodás, és a „minél egyszerűbben minél gyorsabban ”elv miatt betegítenek meg.
Magas vérnyomás cukorbetegség II. típusa, allergiák, túlsúly, immunológiai eltérések, hogy néhányat említsek kialakulásában számtalan kutatás bizonyítja hogy bizony jelentős szerepet játszik a nem megfelelő ételek fogyasztása.

Honnan lehet azonban tudni, hogy mi a jó és helyes? Hogy tudom eldönteni mi az egészséges hát nem könnyű kérdés. És akkor ez még csupán a jéghegy csúcsa. Kedves Apuka! Éveken át próbálkoztam, igyekeztem kialakítani egy megfelelő egészséges étrendet. Tettem ezt azért is, mert egy komolyan magas szinten sportoló kisfiúért is felelős voltam. Tudtam az élsport külön odafigyelést igényel az étkezés terén is. Akár az ember maga sportol komolyan versenyszerűen, akár a gyerekét szeretné egy minél jobb, sikeresebb sport pályafutáshoz hozzásegíteni.

Body building (testépítés) évekig az egyik legtöbb vihart kavaró sokáig el nem fogadott, mára már komoly sportágak egyike. Olyan szép a szó is ahogy hívják építeni a testet. Munkával, edzéssel étkezéssel tudatosan. Valamikor az régi időkben az emberek nem tudatosan inkább kényszerűségből építették a testüket. Mert gyalogoltak futottak, dolgoztak a földeken. Nem autóval mentek a szomszéd utcába, és mert nem ettek meg mindent ami a kezük ügyébe került. Nem is volt, ami oda került volna. Vagy ami finom. Úgy tűnhet messze elkalandozom a témától aminek csupán egy oka van. Arra akarok kilyukadni az ember szervezet nem a mai élet tunyaságára mozgásszegénységére és túlevésére lett kitalálva. Bárki találta is ki. Arra sem, hogy minden apró bajra tünetet elnyomó gyógyszereket kapjon azok összes mellékhatásával együtt.
Így találtam rá az általam nagyon jónak tartott, és orvosként is elfogadható paleolit étkezési javaslatra. Szívből ajánlom mindenkinek kortól nemtől egészségi állapottól függetlenül. Jótékony hatását mondhatom személyesen megtapasztaltam.

Kedves Ábrahám! Kérem ne értsen félre nem vagyok a dolog reklámarca, még csak azt sem érzem nekem kellene a paleo prófétájának lennem. Egyszerűen csak szívesen beszélek róla.
Minden őrült túlzást kivitelezhetetlennek tartok hosszútávon. Bármit is mondnak, ígérnek azok akik javasolják. A paleo visszatérés ahhoz az étkezési rendhez amire „szerkesztődtünk”. Rengeteg írás könyv, jelenik meg róla. Van bőven lehetőség utánanézni mi is ez tulajdonképpen, én most nem bonyolódnék bele ebbe részletesen., bár szívesen tenném, de úgy érzem ez túl sok lenne.

Inkább a lényeget írom le:

A peleolit táplálkozás négy forrásból merít:

1. a kutatások (un. evolúciós orvoslás) által rekonstruált paleolit kori(kőkorszaki) étrendből,
2. a természeti népek táplálkozásából leszűrt tapasztalatokból,
3. abból a megfontolásból, hogy a földművelés által bevezetett tápanyagokhoz az emberei szervezet nem tudott adaptálódni,
4. a modern független táplálkozástudományi kutatásokból, amelyek a nyugati étrend káros hatásait kutatva jutottak el olyan felismerésekre, amelyek igazolják az első három információforrásból nyert adatokat.

Mindezek alapján ennek a rendszernek a lényege a következő:

Kerülendő:

1. minden gabonaféle a glutén miatt (búza, árpa, rozs, zab stb. és ez a teljes kiőrlésre is vonatkozik!),
2. minden gyorsan feszívódó szénhidrát a nagy szénhidrátterhelés és ennek következtében létrejövő nagy inzulin kiáramlás, majd a következményes inzulin rezisztencia kialakulásának veszélye miatt,
3. az összes hüvelyes (beleértve a szóját és földimogyorót is és a burgonya a veszélyes lektin tartalmuk miatt,
4. tej és tejtermékek kivéve nagyon mértékkel némi kemény pl: trappista sajtot,
5. olíva és kókusz zsíron kívül minden hidrogénnel kezelt étolaj és margarin.

Mindez első olvasatban nagyon durván hangzik, hogy se péksütemény, se tej, se tejtermék se krumpli, de higgye el Apa a dolog nagyon könnyen megoldható. Nem azt mondom, hogy minden szigorúan tilos, mert a szigorúan tilosat sose szerettem, ha már mindezekből értelemszerűen kevesebb az is jót tesz. Persze ez is vérmérséklet kérdése. Én a magam részéről szeretek mindent egészen csinálni .Nem szemellenzősen, de ha megértem belátom megtapasztalom valaminek az előnyeit azért szívesen hozok áldozatot. Mondjuk lemondást valamiről, amit addig nagy boldogan ettem. Különösen akkor, ha megkapom a visszaigazolást hogy valamilyen panaszom például a gyomorfájás megszűnik. Mivel a müzliben is gyorsan feszívódó szénhidrátok vannak ezért nem tartom a csokis müzlit megfelelő reggelinek. Én inkább gyümölcsöt adnék reggelire, vagy ha nagyon tartalmasat szeretne tojást vagy valamilyen fehérjét. Ha beüti a keresőbe a paleo szót rengeteg recept leírását is megtalálhatja.

Megfelelő étkezés, elegendő mozgás, és tudatosság akár gyerekkortól is biztosan hasznos az egész életben. Változnak az idők a divatok az ajánlások. Valamikor sportoló koromban a sok tejtermék volt az ajánlott. A paleo azért meggyőző számomra mert nem az idők változásával kialakuló hóbort, hanem valami olyan ami nagyon ősi, természetesen jó ha kiegészítjük bármi olyannal ami a modern kor hozadéka, ám egészséges.

Kedves Ábrahám! Mind Édesanyám, mind a családom mind a magam nevében köszönöm kedves sorait. Engem sok év távlatából is boldoggá tesz, hogy valamikor örömet tudtam másoknak is okozni azzal hogy úsztam. Remélem talál olyat a fent leírtakban ami Péter és Bálint életébe beépíthető. A válaszok között nem kevés van étkezéssel kapcsolatban. Esetleg érdemes azokat is elolvasnia hátha ott is akad olyan amit elfogadhatónak tart, amit „alkalmazni” tud a fiúknál.
Minden jót kívánok egész családjának.


Kulcsszó: evés, vitamin

 

Mennyit egyen a baba?

2012. július 20.  -  73.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!

Kislányom 4 hónapos, lassan másfél hónapja csak tápszert kap. (Nestlé, baba ha starter).
(180 ml-re töltöm mindig az üveget, van hogy elfogy az egész, van , hogy csak 140 ml.) Kötött izmai miatt eddig csak jobb oldalra fordította fejét, most a Dévény intézettől egy hölgy jár ki hozzánk kezelni Őt, ennek köszönhetően a gyermek mozgékonyabb, és két óránként „kér” enni. Olvastam a neten, hogy az ilyen korú gyerekek 3*1 órát alszanak, az én gyermekem van hogy 1*4-et vagy 2*1-et. Azt feltételezem, hogy a meg növekedett mozgékonysága miatt lehet éhesebb, viszont tekintettel a tápszer lebomlási idejére tartok attól, hogy többet adok a gyermeknek, mint amennyire szüksége lenne. Bukni nem bukik. Hozzátápláláson is gondolkoztam, de nem vagyok benne biztos, hogy erre szükség van -e? Jól teszem, ha igénye szerint etetem? Próbáltam az etetési időket „kihúzni” nem sikerült.
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm, további jó munkát kívánok Önnek :)

Tisztelettel,
Barbara

 

Kedves Barbara!

Ha megengedi, megpróbálom értelmezni mindazt amit ír. Van egy 4 hónapos kislánya aki gyakorlatilag 2,5 hónapos kora óta csak tápszert kap. Nem írja mi ennek az oka, végül is a kérdés szempontjából mindegy is, de azt azért jó ha tudja a tápszer egyfajta kényszermegoldás. A csecsemő legjobb tápláléka az anyatej. Az édesanyja teje. A legegészségesebb táplálási mód a szoptatás. Ez a két mondat még a tápszeres dobozokon is olvasható.

Anyatej teljes hiánya vagy elégtelen mennyisége esetén tápszerek adása válhat szükségessé.
Leveléből arra következtetek ez történt az Önök esetében is. A tápszer amiről Barbara ír Nestlé Beba HA Start pro névre hallgat, és egyike az általam is sokszor javasolt formulának. Ez a tápszer anyatej pótlására lett megalkotva. Vannak még egyéb tápszerek is természetesen amelyek nemcsak az anyatej pótlását szolgálják, hanem elválasztáskor adjuk őket. Ezeket követő tápszernek hívjuk, és vannak speciális esetre használatos úgynevezett: gyógy tápszerek. Abban az esetben, ha anyatejes táplálásra semmiképpen nincsen mód a csecsemőknek 6 hónapos korukig speciális tápszerre van szükségük, melyek mennyiségi és minőségi összetételükben egyaránt az anyatej összetételét próbálják megközelíteni. De sajnos csak próbálják és csak megközelítés.

Kedves Barbara! Ne értsen félre, nem akarok lelkiismeret furdalást okozni Önnek. Sok baba felnőtt, és egészséges maradt tápszerezés mellett is, de tudni kell ez nem a legoptimálisabb megoldás. Sőt az is nagyon gyakran előfordul anyatejes kisbabák és sokat méltatlankodnak életük első néhány hónapjában. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a baba a tápszertől sír sokat, de előfordulhat. Igaz azonban az is, anyatejes baba is sírhat többet az átlagnál. Azt azonban sok év tapasztalata mondatja velem a tápszeres babák között több a panaszos bármit is ígérjenek a tápszergyártók. Természetesen a legjobb minőségű tápszer sem vetekedhet az anyatej előnyeivel, de azt azért jó tudni, hogy ezeknek a tápszereknek az összetételét a gyermekgyógyászok nemzetközi akadémiája is szigorúan ellenőrzi. Nagy a verseny a tápszergyártók között ezért mindenki igyekszik a legjobbat előállítani. Ebben a bizonyos Beba Ha start pro-ban természetes jótékony baktériumok vannak, immunmoduláló zsírsavak, antioxidánsok amelyek természetes sejtvédő hatással rendelkeznek. A HA azt jelenti hypoallergén. Röviden tehát azt gondolom, úgy érzem ha már tápszert kell a babának kapnia ez jó választás.

Nézzük az elkészítést és az adagokat. Bevallom, nem tudom hogyan kell a különböző tápszereket elkészíteni. Én magam is a dobozról olvasom el a pontos utasítást. Abban azonban biztos vagyok, hogy leírtakat pontosan be kell tartani. Egy csecsemő energiaszükséglete 80-120 kcal/testsúlykilogramm (ez 350-500 kj/tskg). Ez tankönyvi adat. A baba étrendjének összeállításakor teljesen felesleges a tápanyagtartalmat számolgatni. Ha jó minőségű a táplálék (és a Beba Ha start pro ilyen tápszer) és a baba korának megfelelő összetételű 120-150 ml /tskg fedezi a csecsemő energia-és tápanyag szükségletét. Kellene tudnom hány kilós a kislány hogy pontosan lehessen számolni. Egy átlagos baba 4 hónapos korban manapság Magyarországon nagyjából 6 kg körüli. Mondom átlagos (amilyen baba nincs az életben), mert mindig az egyes baba számít nem az átlag, de tájékoztató jelleggel most ez is megfelelő. Tehát 6 kg-ra 6X150 ml = 900 ml lenne 6x 120=720 ml. Nézzük tehát egy 4 hónapos napi 6x kap enni 720:6=12o ml, ha 900:6=150 ml. Vagyis a gyerek egyszeri adagja 120 és 150 ml között van. Ha ezeket az adagokat megeszi nem lehet baj a tápanyag ellátottságával.

Kedves Barbara! Amit a neten olvasott abból egy kukkot se értek. A 3x 1 órát kell aludni számomra nem értelmezhető. Nincs kell és kötelező alvás. Vannak és itt újból átlagértékekről beszélünk amik bizonyos életkorban javasolt alvás és evés mennyiségek de az ettől való eltéréssel sincs semmi baj ha a baba jó kedvű jól fejlődik és panaszmentes. Kislányuk kezelése nem hiszem, hogy megemelhetné a kalória és tápanyagigényt .Egy csecsemő alapból annyit mozog amit mi felnőttek igen megterhelőnek éreznénk, de egy ilyen 4 hónapost nem tudom elképzelni hogy egy gyógytorna megviselne. A hozzátáplálás megkezdésének ideje 6 hónapos kor körül van, tehát most még korainak tartom. Adjon a babának igény szerint. Ha nagyon éhes marad beszéljen orvosukkal milyen tartalmasabb kiegészítő ételt (másik tápszert javasol). Létezik éhesebb babák számára kifejlesztett forma is. A tápszer lebomlási idejéről nincsenek információim. Kicsit erőltetettnek vélem ezzel foglakozni. Azt is jó lenne tudnom hogyan és mennyit gyarapodott ez a kislány hetente,havonta. Az a biztos jelzése a jól megválasztott „ételnek” és a helyes táplálásnak, ha a baba jól fejlődik. Remélem, tudtam olyat tanácsolni, mondani amit Barbara fel tud használni a kislány harmonikus fejlődéséhez. Minden jót kívánok Önöknek.


Kulcsszó: alvás, anyatej, evés, elválasztás

 

Mit egyen a gyerek kánikulában?

2012. július 10.  -  69.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!

Kislányom négy, kisfiam nyolc éves. A hőség miatt nem akarnak enni. Mi az, amit ilyenkor jó adni? Más fajta ételekre van szükség kánikulában? És az evésen kívül, milyen óvintézkedésekre van szükség ilyen melegben?

Tisztelettel, Kata

 

Kedves Kata!

Nem csodálom, amilyen meleg van gyereknek, felnőttnek egyaránt nem nagyon van kedve enni. Egyébként is azt gondolom, ha egy gyerek jó étvágyú, általában jól és szívesen eszik, akkor ha bizonyos esetekben melegtől, betegség miatt vagy akár mert izgul valamin nem eszik biztosan nem történik semmi baj. Vagyunk mi felnőttek is, így nem egyszer csak nem tulajdonítunk akkora jelentőséget neki. Nagy melegben előfordulhat, vagy legalábbis könnyebben megeshet, hogy kiszáradunk. Ezért leginkább a folyadék fogyasztásra kell odafigyelni. Sima egyszerű csapvíz is megteszi, bár ahhoz arra is szükség van, hogy mi felnőttek akik a gyerekkel együtt vagyunk szintén vizet, és ne sört bort vagy bármilyen cukros színes löttyöt igyunk. A jeges víz, a lehűtött valódi citromból készített limonádé, vagy bármilyen vegyes gyümölcs darabok felöntve vízzel, mind-mind jó szolgálatot tesznek.

Mediterrán országokban nem véletlen, hogy a nagy melegben behúzódnak az emberek sziesztázni. Lehúzott zsaluk mögött pihennek a déli órákban, és este élednek fel. Nagyjából a vacsora válik a fő étkezéssé (bármennyire is az a hír hogy ez nem egészséges) napközben inkább folyadékot és lében dús gyümölcsöt fogyasztanak. A napfény áldásos hatású ezt jól tudjuk, de azt is nem szabad a gyereket, különösen a csecsemőket hosszabb időn át az erős napsugárzásnak kitenni (igaz felnőtteket sem állítólag). A közvetlen napfény ultraibolya sugarakat is tartalmaz. Ezek segítik elő, hogy a bőrben közvetlenül D vitamin képződjön. Arra pedig igen nagy szükség van az egészséges csontok fejlődés miatt, de az utóbbi idők kutatási szerint a D vitaminnak sok egyéb pozitív hatása is van: immunrendszer erősítés, daganatos megbetegedések elleni védelem, fertőzések legyőzése stb.

Ha valakit hosszan érnek a nap ultraibolya sugarai leégést idézhetnek elő. Gyakorlatilag első fokú égésnek megfelelő, ha csak kivörösödik a bőr. Ekkor csupán a bőr felszíne érintett. Ha hólyagok is keletkeznek, és ezek azután kipukkadnak kisebesednek akkor már 2.fokú égésről van szó. Ha láz, hányás, fejfájás, szédülés is társul a tünetekhez akkor napszúrásról beszélünk. Mindezeket természetesen jobb elkerülni, megelőzni, de azt sem árt tudni mi a teendő, ha már megtörtént a baj? Megelőzés: fényvédő naptej, kenőcs. A fejre széles karimájú kalapot kell tenni. Kérdés persze hogy a gyerek tűri-e ezt. A hátát, vállát is trikóval, inggel kell védeni. Az egész gyereket gyakran be kell vizezni, de legfőképp a fején legyen nedves a kalapka. Nagyobbacska gyerekre adhatunk napszemüveget is.

Ha úgy látja a gyerek nincs jól, leégett napszúrása van vigye azonnal árnyékba fektesse vízszintes helyzetbe. Gyanú esetén is mutassa meg orvosnak. Amennyiben az égés másodfokú az orvos gyulladás gátló kenőcsöket, fájdalomcsillapítót rendelhet. Ha a napégés nem súlyos hűtse hideg vízzel a megégett területet. Hideg túró, vagy joghurt pakolás is jó hatású de csak a kivörösödött területeken a hólyagokra nem szabad ilyet tenni. Használjon jó minőségű napozókrémet, fényvédő faktor: 12-20 között olyat, amiben nincs konzerválószer és emulgeátor, mert ezek allergiát válthatnak ki. Legalább egy fél órával a napra menés előtt kenje be a gyereket, és napközben többször is. Este fürdés után is ápolják kenjék a bőrét. Azt mondják napjainkban szaporodik a fénybetegségben szenvedők száma. Ennek az az oka, hogy emelkedik a fényérzékenyítő (fotóallergiás) és a fototoxicus anyagok mennyisége általában.

A tudomány az ultra ibolya sugarakat különböző tartományra bontja .Ennek alapján bizonyos hullámhossztartomány jelent veszélyt a leégés, valamint a később esetleg előforduló bőrrák szempontjából is. A sugárzás intenzitása a behatási idő de a bőr típusa is számít. Szőke, vörös hajú kékszemű, szeplős gyerekek fokozott fényvédelemre szorulnak. Évekig nem nagyon értettem mit is jelent a fényvédő faktor. Azt gondoltam minél magasabb ez a szám annál jobban véd. Ez elvben így is van, csak számít a bőr típusa is. A 2-es faktorú szer azt jelenti a minimális bőrpirosság (ertyhema dózis) eléréséhez szükséges sugárzási idő megduplázódik.
Vagyis ha a gyerek 10 perc alatt lepirulna, akkor 2-es faktorú krémmel bekenve ez a pirosság 20 perc múlva jelentkezik. Ez egyenlőre csupán egy információ, amivel nem lehet sokra menni. Ahhoz hogy valamit érjen is ez a tudásunk, jó ha tudjuk a bőr típusát is.

A bőr napégés és barnulás szempontjából 6 típusba sorolható a fehérbőrű mindig leégő sose barnuló I. típustól az egészen a feketéig, ami ebből a szempontból a VI. a sorban, olyan egyén aki sose ég le feketén pigmentált. Ha nagyjából tudjuk a bőr típusát könnyebb eligazodni. A fehérbőrű könnyen leégő gyerekre felnőttre jobban oda kell figyelni mint mondjuk egy mediterrán típusra akinek minimális a leégési hajlama, és jól barnul a bőre. Kedves Anyuka! Vannak gyógyszerek, vannak bizonyos betegségek amelyek fokozott fényérzékenységet okozhatnak. Vannak olyan állapotok, amelyekben a napfény súlyosbíthatja a tüneteket. A lichen bizonyos formái (ez egy bőrbetegség) egyes autoimmun eltérések, de az atópiás de armatitis (mint pl. az ekcéma), vagy az acne roseacea romlik napfény hatására.

Kedves Kata! Szokás szerint elkalandoztam. Figyeljen a folyadékbevitelre, a napfényre. Ne izgassa magát, ha gyerekei a nagy melegben nem akarnak enni, ha egyébként jó étvágyúak, és koruknak megfelelően fejlettek. Beszéljen velük a nap káros hatásairól is. Egy 8 éves már maga is oda tud figyelni, sőt a húgára is képes vigyázni. A gyerekek szeretik, ha megbíznak bennük, ha feladatokat kapnak (igaz szerintem ezzel az ember felnőttként sincs máshogy). Égésmentes szép nyarat kívánok.


Kulcsszó: evés, bőrbetegségek

 

Mi a teendő reflux esetén?

2012. július 8.  -  67.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

3.5 éves keresztlányommal kapcsolatban szeretnék Öntől tanácsot kérni. Refluxszal született... állandó sav lekötő gyógyszert szed, most kivizsgálták, mert a kezelő orvosa meg akarta műteni, mert a kicsi 13.5 kg és 98 cm. Nem fejlődik úgy, mint a vele egykorúak (ezeken kívül nagyon okos, izgő-mozgó). Mivel Ők Rómában élnek az ottani gyerek klinikán egy speciálisan erre szakosodott orvos végezte a kivizsgálásokat. Volt UH, és 24órás szondát is tettek be neki, Megkapták az eredményeket és nagyon sokat javult a reflux és műteni sem kell. Az orvos azt is mondta, hogy annyira nem erős a refluxa, hogy evégett ne egyen egyáltalán. De nem értik, hogy akkor miért ilyen „kicsike”, de azt is hozzá kell tennem, hogy enni egyáltalán nem akar...egész nap 3-4 kekszen is elvan, ha evéshez készülnek akkor jön a hiszti, ordítás...szóval borzasztó. Az lenne a kérdésem hova fordulhatnának még, milyen orvoshoz, hogy kiderüljön miért nem akar enni és miért nem hízik a gyerek, mert más nagyon el vannak keseredve!
Előre is köszönöm válaszát!

Üdv Zsuzsa

 

Kedves Zsuzsa!

Örülök levelének. Gyakori probléma a reflux betegség manapság. Minél többet beszélünk róla, minél többen tudnak meg - bizonyos szerintem fontos információkat azzal kapcsolatban, hogy mi is állhat a betegség hátterében - annál nagyobb remény van a betegek gyógyulására. Ez az örömöm egyik oka. A másik ok az, hogy jó látni, érzékelni, hogy ennyire szívén viseli Zsuzsa kis keresztlánya sorsát, még akkor is ha épp a távolság miatt a találkozások nyilvánvalóan nem mindennaposak. Igaz azért ezen a távolságon az informatika fejlődése sokat javított. Ha nem is olyan, mint a valódi találkozás, de a skype és a számítógép adta lehetőségekkel messze élő családtagjaink életében is részt tudunk venni.

Nézzük tehát a kérdést. Azt írja a kislány refluxxal született. Nekem azonban van ezzel egy kis problémám. A reflux azt jelenti szó szerit: visszacsorgás, visszaáramlás. Ez a bizonyos és az utóbbi egy-két évtizedben egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerülő reflux a gastro-oesophagealis reflux betegség (GOR-nak említi sok helyen a szakirodalom a kezdőbetűkből adódó mozaik képzése miatt) azt jelenti visszacsorgás van a gyomorból a nyelőcsőbe (gasto=gyomorral kapcsolatos, oesophagus=nyelőcső). Itt álljunk is meg egy pillanatra. Újszülött és kiscsecsemőkorban elég gyakori a bukás, hányás. Akár nevezhetnénk GOR-nak is, hiszen itt is visszaáramlik valami a gyomorból a nyelőcsőbe, de ebben az életkorban ez még mondhatni normálisan is előfordul, mivel a sok levegőnyelés, mohó evés nem kialakult szopási technika miatt a baba normál anatómiai viszonyok mellett is bukogathat. Ezért kérdőjelezném meg hogy a kislány már újszülött korában is refluxos lett volna. Bár előfordulhat. Inkább bukogatott, gyakran hányt és ezt visszamenőleg megpróbálják már a GOR-ral magyarázni.

Az is lehet persze, és nem ismerem az ottani viszonyokat, hogy Olaszországban más vizsgáló módszerekkel korábban is kimutatható a reflux-betegség. Nem is ez a lényeg most. Amikor erről a betegségről beszélünk a gyomor és a nyelőcső közötti záróizom, éretlen, elégtelen működéséről van szó tulajdonképpen. Ez azt jelenti, hogy a már gyomorba került táplálék rendszeresen jelentősebb mennyiségben visszakerül a nyelőcsőbe. Mivel a gyomorba került étel már találkozik a gyomornedvvel ezért van ez a savas felmaródás, és az ezzel járó összes kellemetlenség is (égő érzés, fájdalom stb. a nyelőcsőben). A 24 órás nyelőcső savasság mérés (24 órás oesophagus pH-mérés) jelentősen megkönnyítette a diagnosztikát, mivel bizonyítja a sav jelenlétét. Savnak pedig semmi keresnivalója nincs a nyelőcsőben, mert felmaródásokat csinál.

A betegség oka nem pontosan tisztázott, ezért sok-sok elmélet lát napvilágot. Néhányról, mivel gyakorlati haszna is van, nem árt véleményem szerint tudni. Kimutatták az alsó nyelőcső záróizom tónusának csökkenését, de érdekesség, hogy ennek inkább táplálkozási mint genetikai oka valószínűsíthető. És akkor itt mindjárt van valami, amivel segíteni lehet a gyereknek. Tény, hogy zsíros ételek, csokoládé, bizonyos gyógyszerek adása csökkenti az alsó záróizom tónusát. Újabban az is kiderült, hogy tejallergia esetén is gyakoribb a GOR előfordulása. Ez megint csak az alimentáris (táplálkozással összefüggő) elméletet látszik igazolni. Erre még hamarosan visszatérek, mert alig néhány napja olvastam ezzel kapcsolatban és igencsak elgondolkoztató amit megtudtam a refluxról.

Nézzük miként jelentkezik különböző életkorokban ez a betegség. Csecsemőkorban gyakori és jellemző tünet lehet a bukás. Lényeges, hogy ezek a kiscsecsemők azonban nem olyan derűs nyugodt jól fejlődő babák mint a „simán bukósak”. Ők irritált, sokat síró, nyeldeklő, nyakukat nyújtogató nyugtalan csecsemők. Az ember úgy érzi valami bajuk van. És van is. A felmaródás okozza a nyugtalan viselkedést. Ha már a gyerek nagyobbacska, kisded korú gyakori hányások émelygés lehet a GOR következménye. Persze van számtalan más betegség is ami hányást émelygést okoz, ezért is nagyon fontos az úgynevezett differenciál diagnózis (elkülönítő diagnosztika) vagyis az, hogy gondoljuk végig mindig a lehetséges okokat.

Gyerekkorban gyomorszáji fájdalom, gyomorégés, a mellkasban érzett fájdalom a jellemző. Ha már a nyelőcsövön a felmaródástól hegesedés is kialakult nyelési nehezítettség súlyos táplálási gondok észlelhetők. Kezelés szempontjából, megfelelő fektetéssel, emeléssel enyhe esetbe jók a kilátások. Kedvező lehet az ételek sűrítése, a kis adagokban történő etetés. Vannak , léteznek mind a nyelőcsőre mind erre a bizonyos alsó záróizomra ható gyógyszerek. Nagyon makacs esetben műtéti megoldás is szóba jön. Az a jó hír a betegség prognózisa többnyire jó. A csecsemőkori esetek gyorsan és nyomtalanul gyógyulnak. Későbbi életkorban a javulás már elhúzódó, de itt is van remény a rendbejövetelre. Különösen akkor ha betartunk bizonyos étkezési szabályokat.

És ezzel mindjárt vissza is térünk arra, amit néhány napja olvastam. A keményítők és a cukrok fogyasztására. Ezeket tehát a lisztes ételeket, a cukrokat, a magas szénhidráttartalmú dolgokat (magas glikaémiás index) teszik felelőssé a reflux betegség kialakulásáért. Elsavasodás ez a varázsszó, ami a gyomorban nem megemésztett cukrokkal, és a szénhidrátokkal történik. A cukor megerjed a gyomorban. Az erjedés kapcsán szerves savak keletkeznek. Magyarul nem a gyomorsav csinálja a bajt annak megvan a maga dolga a gyomorban. Részint emészti a fehérjéket részint megöli a táplálékkal bejutó kórokozókat .De nem tud mit kezdeni a szénhidrátokkal és a cukorral. Azokat lejjebb a hasnyálmirigyenzimnek kellene feldolgoznia, meg már a nyálban lévő enzimeknek előkészíteni, ha rendesen és jól megrágjuk a falatokat.
Paleolit étkezés az egyik mód, amivel elkerülhetjük ezt a fent leírt folyamatot. Érdemes róla olvasni. Fehérjét és zöldség-gyümölcs fogyasztását javasló étkezési mód ez. Zöldségből, gyümölcsből sem ajánlott minden. Egyél úgy, amire évezredekkel ezelőtt a szervezeted programozódott. Úgy mint a kőkorszaki ember. Sokan legyintenek rá. Ugyan már kinek van erre ideje kedve, kitartása. Szerintem érdemes kipróbálni. Különösen akkor, ha akár mi magunk és főleg akkor ha gyerekeinknél van gond, amiről kiderül hogy az étel is okozhatja. Fontos lenne még jó bélbacik „fogyasztása”. Ez megint egy akkora rész hogy bőven túlmegy egy ilyen válasz keretein, de bizonyára lesz még sokszor szó róla. Mint ahogy a refluxról is volt már. Nézzen utána kedves Zsuzsa a válaszaim között.

Három és fél éves korban a kislány súlya és hossza a 10 és a 25 percentil értéke között vannak. Ezekről a percentiles táblázatokról is olvashat. A lényege 100 gyerek közül 25 kb. ekkora. Ez azért nem rossz eredmény. Sőt a hossza és a súlya is jól viszonyulnak egymáshoz.


Kulcsszó: , evés

 

Melyik olaj egészséges?

2012. július 2.  -  64.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!

Én mindent olíva olajjal főzök, mert úgy tudom, hogy nagyon egészséges, de nem tudom, szabad-e neki ezt enni. Kisfiam 2 éves, és sokszor vagyok bizonytalan, nem tudom, hogy mit ehet és mit nem… Ebbe a korban mik a tiltott ételek? És még egy kérdés – kicsit butának tűnhet – szabad a gyerekekkel (férjem kislánya öt éves, ő is velünk lakik minden második héten) – együtt aludni?

Köszönettel, Margit

 

Kedves Margit!

Megértem, hogy bizonytalan, mert nagyon sok az egymásnak ellentmondó vélemény. „Add ezt és semmi estre sem add azt”- mondják egyesek, majd egy hét múlva valamilyen másik újságban épp az ellenkezőjéről akarnak meggyőzni. Az, hogy az ember a legjobbat szeretné az övéinek természetes. Úgy is mondhatom banális ezt felemlegetni, mégis úgy érzem, muszáj róla beszélni, mert nagyon nehéz eldönteni mikor tesszük a legjobbat. Gyakorló háziasszony vagyok, imádok főzni. Az ételek elkészítése, a tálalás az enyéim ellátása mindig is örömet okozott. Szeretem a jó ízeket, és persze nemcsak mert orvos vagyok, szeretném ha mindaz ami rajtam múlik az étkezésben egészséges lenne.

Ha van olyan rész, ami kiemelten érdekel választott pályámon az mindig is a gastroenterológia volt. Meggyőződésem, hogy sokat tudunk tenni és rontani is egészségi állapotunkon azzal, amit megeszünk. Az idők azonban változnak. A divathóbortok is. Egyél húst, és ne egyél húst, egyél halat, kerüld a krumplit és a szénhidrátokat. Csak zsírt ne, csak vajat ne, csak olajat ne, az ember kapkodja a fejét. Testkontroll, Atkins-diéta, vegetarianizmus, nyers ételek fogyasztása, paleoétkezés, vagy csak szimplán az edd magad egészségesre mozgalom- csupán csak néhány a lehetőségek közül.

Mindegyikben van jó, vannak olyan részletek amivel egyetértek, de mindegyik számomra kicsit sarkas. Az étkezés öröm is, és akkor is az kell legyen, ha ezt tudatosan csináljuk. Nagy felelősség a miénk nőké, mert végül is általában a család azt eszi amit eléjük teszünk. Ha jól válogatjuk össze az alapanyagokat, ha egészségtudatosan és jól döntünk (és vajon melyiket kell választani) megelőzhetünk, és ez a cél a családban is nemcsak az orvostudományban, egy csomó betegséget.

Nézzük, tehát a konkrét kérdést, de kérem, vegye számításba a saját véleményemet és tapasztalataimat írom le. Nincs táplálkozástudományi végzettségem, de sokat olvastam a témáról, rengeteg tapasztalatom van betegekkel a saját családommal, és persze elsősorban saját magammal kapcsolatban. Ha a magam logikájára hallgatnék, legszívesebben azt írnám, egyenek mindenből mértékkel, mind mennyiségben mind időben. Ez lenne, ami szívem szerint az ideális lenne, de sajnos ezen már messze túljutottunk. Ezt ettem gyerekként, ezt főzte édesanyám is, jó lesz az én gyerekemnek is, sajnos már nem kiviteleztető. Nem tisztem senkit sem szidni azért, hogy ilyenné vált a helyzet, de tény miképpen a gyógyszergyártást az élelmiszeripart is leginkább a profit motiválja. Sajnos. Olyan ételek és alapanyagok, amik az én gyerekkoromban még egészségesek voltak, mára fóliába csomagolva hónapokig eltarthatók, ha ugyan eltarthatók, és nem csak megakadályozzák valamilyen mesterséges anyaggal a tönkremenésüket.

Kedves Anyuka! Nem akarok ebbe nagyon belemélyedni. Segítséget, tanácsot kér nem okfejtéseket. Én a magam részéről az utóbbi időben a paleolit táplálkozással és egy bizonyos mikro rostos gél fogyasztásával szabadultam meg az évek óta sok kellemetlenséget okozó emésztési problémáimtól. Sokaknak komolyabb betegségben is segített a paleo (májbetegség, magas vérnyomás, túlsúly, cukorbetegség). Rengeteget olvastam, kutattam a témában leírom tehát, hogy hogyan vélekedik a paleo az olajokról és a zsírokról. Érdekes, vagy éppen nem is olyan érdekes, hogy ennek a fent említett mikro rostos gélnek a feltalálója is ugyanígy gondolja. (Mindkét szót beírva a keresőbe sok információt lehet találni az interneten: paleolit étkezés, illetve mikro rostos gél.).

Tehát röviden mi a helyet zsírok vagy olajok és azon belül is mit fogyasszunk, miben süssünk főzzünk? Mi ajánlott, és mit kerüljünk el, és azt is miért? Kell hozzá némi magyarázat, hogy érthető legyen, amit leírok. Tehát egy kis kémia. Köztudott hogy vannak telített és telítetlen zsírok. A telített zsírokban nincsenek a szénatomok között kettős kötések, az egyszeresen telítetlen zsírokban egy, a kétszeresen telítetlen zsírokban több kettős kötés van a szénatomok között. Minél telítettebb egy zsír, vagyis minél több kettős kötést tartalmaz annál folyósabb.
Valamikor az 50-es években, amikor a koleszterin ellenes mánia elkezdődött a hivatalos állásfoglalás a telített zsírokat közellenségnek kiáltotta ki, míg a legnagyobb barátnak a telítetlen növényi olajokat nevezte meg. Mivel azonban a szív és érrendszeri betegségek a zsírok lecserélését követően sem javultak, egyesekben felmerült, hogy valami nem stimmel.
A kutatások aztán bebizonyították, hogy a nagyon ajánlott telítetlen zsírokban, és sajnos ilyenek a boltokban kapható hidrogénezett étolajok legyenek azok: napraforgó, kukorica, szója vagy mogyoró olajok, javarészt omega6 zsírból állnak, amely gyulladásfokozó, tumor növekedést serkentő hatású, és még a szívritmuszavar kockázatát is fokozza. Puff neki. Ugyanez vonatkozik a margarinokra is. Az avasodás ellen és a sütésállóságért ráadásul hidrogénezettek ezek az olajok, ez biztosítja a kenhetőséget is, de úgynevezett transzsírokat tartalmaznak, amivel az emberi szervezet nem tud mit kezdeni.

Az olívaolaj is a többszörösen telítetlen olajok közé tartozik, de mivel gyulladáscsökkentő hatású, és nem tartalmas transzsírt valóban szívbarátnak mondható. A repceolaj és a lenmagolaj gazdagok növényi omega3-ban, vagyis olaj és olaj között bizony igencsak nagy különbségek vannak. Amikor a többszörösen telítetlen olajok védőhatásáról hallunk, akkor fontos tudni, hogy nem a hidrogénezett háztartási sütőolajról, és a margarinról van szó, hanem a kezeletlen olíva, repce, lenmag és kenderolajról. Hidegen sajtolt olajoknak nevezzük őket.
Itt megint akad egy kis probléma, ezekben a hidegen sajtolt olajokban nem tanácsos sütni ugyanis 170 fok körül bomlanak, füstölnek és ráadásul a felbontás után elég hamar avasodnak.

Az evolúciós étkezés, vagyis az a formája a táplálkozásnak amely megpróbál visszatérni ahhoz a rendszerhez amire az ember emésztése szerveződött a paleolit étkezés ajánlása szerint térjük vissza a zsírokhoz. Mondhatnám a tradíciókhoz. Az emberekben azonban sok ellenállás alakult ki az évek során meghallgatott „jó tanácsok” miatt. Aki tehát nem akar disznózsírt használni (bennem is van ezzel kapcsolatban jó adag ellenérzés) válasszon kacsa vagy libazsírt a sütéshez, pároljon vagy grillezzen. Az olíva, illetve a fent említett egészséges olajokat pedig csupán a salátákra használja. Van még egy lehetőség a paleo szerint, ez pedig a kókuszzsír lenne.

Kedves Margit! Ennyit az olíváról, és most néhány szó az étkezésről. A paleolit étkezési javaslat szerint kerülendő:

- Minden gabonaféle a glutén miatt, legyen az árpa, búza, rozs vagy akár tönköly.
- Minden gyorsan felszívódó szénhidrát, mert nagy szénhidrátterhelést csinál nagy inzulin válasszal és inzulin rezisztencia illetve cukorbetegség kialakulásához vezethet (rizs, burgonya, kukorica, köles, cukor és fruktóz is).
- az összes hüvelyes, beleértve a földimogyorót és a szóját is, valamint a burgonya újfent mert veszélyes lektint tartalmaznak.
- tej és tejtermékek, kivéve olykor némi kemény sajtot, de azt is csak mértékkel.
- az olíva és kókuszolajon kívül minden más hidrogénnel kezelt étolaj és margarin.
Hát ez bizony úgy tűnhet nagyon nehezen kivitelezhető ma hazánkban.

Szabad azonban:

- állati húsok zsírok,
- tojás,
- halak,
- zöldségek,
- gyümölcsök,
- magvak,
- gombák,
- hidegen sajtolt olajok.

Azért ez viszont nem kevés.

Kedves Anyuka! A téma messze meghaladja egy ilyen cikk kereteit, már most is úgy érzem túl sok, amit leírtam. Természetes, hogy gyerekeink jólétét sokszor önmagunk jóléte elé helyezzük. Azt is tudni kell, a gyerek nem kis felnőtt. Szervezete érésben van, mást máshogyan tolerál, mint egy felnőtt. Az ember nem csak hosszú életet szeretne magának és elsősorban gyerekeinek, hanem természetesen azt is, hogy az az élet ne betegségekkel sújtott vegetálás legyen, hanem teljes igazi egészségben eltöltött idő. A csecsemő és kisgyerek bélrendszere még fejletlen, részben átereszt olyan-olyan anyagokat (fehérjék, lektinek, szénhidrátok) amelyekkel az emberi szervezet évmilliókig nem találkozott, ezért az immunrendszer válaszra kényszerül. Zűrzavar keletkezhet és allergiás autóimmun folyamatok indulnak be.

Rémisztő az allergia egyre nagyobb térhódítása. Vannak bizonyos anyagok amelyek átlépnek az agy-vér gáton, ahol aztán idegrendszeri viselkedésbeli zavarokat okoznak. Cukorbetegség, reflux, Altzheimer kór, elhízás, daganatos betegségek, gyulladások előzhetők meg ha jól döntünk. Tudom nehéz ezt megvalósítani, de a valamennyi is több a semminél. Ha otthon jót, megfelelőt eszik a család, az is több mintha sose figyelnénk a helyes táplálkozásra.

Kedves Anyuka! Az együttalvással kapcsolatban írtam már egy másik válaszban. Meg lehet nézni az előző válaszok között. A lehet együtt és a szigorúan tilos között minden szerepel az irodalomban. Erre is azt tudom mondani, mint oly sok mindenre az életben egyéni megítélés, és vérmérséklet kérdése. Ha az éjszakai nyugalom a család tagjainak pihenése együttalvással oldható meg nincs abban semmi rossz. Ha a gyerek fél, melegségre, gyengédségre vágyik, ne tagadjuk meg ezt tőle. Úgy értem a férje kislánya csak olykor van Önökkel. Ilyenkor nyilván a kicsi is jobban ragaszkodik, és a nagyobb is odabújna. Tegyék hát. Van egy pont amikortól a gyerek egyszer csak már nem akar velünk aludni. Feltehetőleg egészségesebb a különalvás, de szerintem nem mindig az egészség az első. Van, hogy a szeretet és a gyengédség felül kell írja a józan ész tanácsait.
Bízom benne hogy válaszom segítségükre lesz.


Kulcsszó: , allergia, evés, vitamin

 

Miért nem büfizik egy 10 napos kisbaba?

2012. július 2.  -  63.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Kislányom 10 napos és nem nagyon büfizik, eddig talán egyszer tette a pár napban. Tudom, hogy sokszor nem kell aggódni miatta, én mégis ezt teszem. Lehet, hogy tényleg nem nyel levegőt? De egyáltalán? Lehet ez? Illetve, hogy nagyon húzza a lábát, és kínkeservesen ordít szegénykém. Úgy hallottam, hogy a hasfájás csak később alakul ki a csecsemőknél (2-3 hónaposan).Vettünk neki Infacolt és Espumisant is, de a fájásai nem csillapodnak. Ön mit tanácsol? Hogy tudnánk a fájásokat csillapítani szegénynek? A szívem szakad meg amikor sír és az ember tehetetlen... Vajon meddig tart nála ez az időszak?

Egy szomorú anyuka

 

Kedves Szomorú Anyuka!

Először is semmi esetre se szomorkodjon! Van egy 10 napos (na jó mire a választ megkapja már ennél is „öregebb” kisbabája.) Ennél jobb dolog nem történhetett Önnel, önökkel még akkor se, ha most úgy érzi totálisan alkalmatlan a pici baba ellátására. Voltunk, vagyunk így egy páran, és higgye el nem kevesen, akik ugyanígy éreztek, éreznek az első napokban, hetekben.

Tudom ez az információ nem segít kislányán, de Önnek talán kicsit könnyebb ha tudja, nem Ön alkalmatlan és tehetetlen, hanem ez egy szokványos, mondhatnám mindennapos jelenség egy újszülött baba mellett. A kislány a biztonságos melegből, és védelemből ahol mindent készen kapott, úgy és olyan formában, ahogyan neki a legmegfelelőbb volt, élete leghosszabb és legnehezebb útját követően (ez maga a születés) kiszakad a nagyvilágba. És azonnal rengeteg dolga akad. Levegőt kell venni, enni kell, emészteni, büfizni, kakilni, pisilni. Fázik vagy melege lehet, esetleg szomjas és ráadásul senki sem érti, vagy nem érti jól a jelzéseit, sőt Ő maga sem érti mit akarnak az Őt körülvevők ellátók. Nem ismerik még egymás jelzéseit, gesztusait, hangjait.

Szegény kisbaba a világot sem érti, és még olyanokkal is van körülvéve, akik maguk sem igazodnak el az első napok-hetek szövevényében. Újszülöttkor mondjuk az első hat hétre, ami magyarul azt jelenti az összeszokás időszaka. Gondoljon csak bele kedves Anyuka, amikor összekerült a férjével, vajon értették-e egymást rögtön az elején? Nem kellett-e jó néhány találkozás, hogy megismerkedjenek mélyebben? Ugye igen? Na látja, nincs is itt semmi baj. Az ember azonban a szülést követően szerintem módosult tudatállapotban van. Egy periódus, a várandósság lezárul. A szülés élménye és megrázó ereje, a fáradtság, és az eufória fura keverékét adják. Létrehoztam, létrehoztunk egy életet. Tudom, lehet nagyon patetikus, de igaz. Megálmodtuk, hogy kisbabánk lesz és íme itt van, és nem tudom mit kell tennem, hogy segíteni tudjak rajta. Nagyon nehéz ezzel mit kezdeni.

Nem beszélve arról, hogy mindaz amin hárman, anya apa baba átmentek néhány napja hogy is mondjam csak az „érzelmi maximum, szellemi minimum állapota.” És ez így van rendjén.
Az ember általában vagy legalábbis én jó példákat a saját életéből tud hozni. Olyan ez a kisbabával töltött idő, mondhatnám nagyképűen a gyereknevelés, amit nem lehet könyvből megtanulni. Miképpen az úszást sem. Csinálni kell gyakorolni, szerintem bárki bármit tanácsol mindig a szívünkre hallgatni.

Beszéljen ehhez a kicsi lányhoz. Ossza meg vele a gondokat. Érteni nem érti a szavakat, de a hangsúlyok gesztusok mozdulatok biztosan informálják. Ha édesanyja sír kapkod kétségbeesett, akkor számára is az az üzenet, baj van kétségbe kell esni. Tudom könnyű ezt mondani, de nagyon nehéz megvalósítani akkor, mikor szegényke szívszaggatóan sír és Ön tehetetlennek érzi magát. Meg fogják egymást tanulni, és ez a kezdeti nehéz időszak is csak emlék lesz majd, még nevetni is lehet később rajta, hogy az ember milyen szerencsétlen volt
.
A büfizésről már volt szó egy előző válaszban. Megtalálja, ha beüti a keresőbe. Lényege a csecsemők sajátos étkezése folyamán, főleg ha üvegből etetik őket, de szoptatott babák is nagy levegőmennyiséget képesek lenyelni. Igaz nem minden kisbaba, lehet az Önök kislánya sem. A nyelőcső és a gyomor sajátos anatómiája miatt a lenyelt levegő összegyűlik a gyomor felső részében. Egy léghólyag képződik, ami fokozott nyomást okoz, ezért a baba abbahagyja az evést. Ez a bennrekedt levegő távozik a büfizésnél. Se szeri, se száma a különböző trükköknek és javasolt testtartásoknak, amivel elérhetjük, hogy a kisasszony méltóztasson büfizni. Ha azonban nincs mit, nem leszünk eredményesek. Az is előfordul, hogy a baba sírás közben nyel egy csomó levegőt, és tényleg jó ha ez kijön, hogy ne okozzon később rossz kellemetlen érzést a babának. Lehet a babát kicsit himbálni, vállra tenni, hasra fektetni az ölünkben, de szerintem ne ütögessük a hátát, mert azzal csak felkavarhatjuk ami a gyomrában van.

A büfiztetést mindenképpen, már csak a magunk megnyugtatására is érdemes megpróbálni, de nem kell különösebb fontosságot tulajdonítani neki. Az étkezés közben megbüfiztetésnek az is haszna lehet, hogy mód van picit mindkettőjüknek megpihenni, szeretgetni, babusgatni simogatni a babát. Ez jól esik neki, és a mamának is. Ha a baba nem büfizett, érdemes a jobb oldalára fektetni hátát persze megtámasztani. A gyomor formája miatt így lehetséges, hogy egy légbuborék később távozik. Időnként egy-egy buborék a gyomorból a belekbe kerül. Ez nem kellemes a babának. Láthatóan fáj a hasa, lábát felhúzza, és sír aztán pukizik és a buborék alul távozik, és a baba megkönnyebbül.

Egy ilyen kisbaba nagyon kiszolgáltatott lény. Az ember gyerek az állatgyerekhez képest egyébként is koraszülötten jön a világra. Nem az Ön kislánya, vagy az én fiam mindannyiunk gyereke sokkal kiszolgáltatottabb mint az állatgyerekek. A Kis őzike 1 órával a születése után képes lábra állni és elgyalogolni. Erre a mi gyerekeinknek közel egy évnyi időre van szükségük. Azt sem árt tudni a baba olyan mint egy szigeteletlen drót. Ha fáj valamije az egész gyerek fáj. Igaz ha valami jó neki az egész baba boldog. Az hogy a hasfájás csak 3 hónapos korra alakul ki valami félreértés lehet. Épp azt szoktuk mondani, addigra szűnik meg nagyjából. Van, akinél előbb, van olyan is akinél később mert a babák nem olvassák a vonatkozó irodalmat.

Azt sem árt tudni a baba egyetlen kommunikációs lehetősége nem tetszésének kifejezésére a sírás. Nem sír rosszaságból. Nem is tudja szegénykém mi fán terem a rosszaság. Ha éhes, ha szomjas, ha fáj a hasa, ha feszít egy buborék, de ha fél, ha fázik, ha melege van vagy csak magányos azt csak sírással képes a tudtunkra adni. Nekünk kell kiismernünk, és kitalálnunk mi lehet a baj. Kedves Feleslegesen Szomorkodó Anyuka! Ígérem a helyzet javulni fog. Lesz mindig újabb megoldandó probléma, de lesz mellette sokkal, sokkal több öröm büszkeség, és minden olyan élmény, amiért érdemes élni. Sok év telt el azóta, hogy az én fiam megszületett. Bizony nehéz időket éltünk mi is az elején, de aztán ez megoldódott. Voltak boldog időszakaim Máté születése előtt is, hiszen az élsport sok örömet adott, de amióta Ő a világon van nem értem, bár emlékszem az érzésre, hogy hogyan lehettem maradéktalanul boldog nélküle.

Ezt kívánom Önnek, Önöknek is. Örülnék ha hallanék még Önökről


Kulcsszó: , evés, szorongás, újszülött

 

El lehet-e hízni az anyatejtől?

2012. június 12.  -  62.  cikk kinyitása

Tisztelt Andrea Doktornő!

El lehet hízni az anyatejtől? Kisfiam 2 hónapos és egyre pufókabb…Ön szerint ehet amennyit akar?

Üdvözlettel,

Anna

 

Kedves Anna!

Igenis meg nem is a válasz a kérdés első részére, vagyis arra el lehet-e hízni az anyatejtől.
Mint minden tápláléktól, és ha valami igazán tápláló az aztán tényleg az anyatej, amit a kelleténél többször vagy a kelleténél nagyobb mennyiségben vagy tisztesség ne essék többször is és többet is eszünk, fogyasztunk attól bizony kicsi is, nagy is hízásnak indul.
Ha azonban az a kérdés hogy normál adagok normál mennyiségben hizlalhatnak-e egy két hónapos csecsemőt arra az a válaszom hogy nem.

Itt is, ebben az esetben is mint oly sokszor a későbbiekben a mennyiségekkel és a gyakorisággal lehet gond. Ha ugyan gond van vele. Tehát kedves Anna! Ha a kisfiú jóval többet és többször eszik bármit, legyen az anyatej vagy a későbbiekben vajas kenyér akkor hízni fog viszont ha kevesebbet és azt is kevesebbszer a kelleténél akkor pedig fogyni.
Nem nagy kaland az egész, bár a későbbi csodadiéták mindent megígérnek, kezdve attól hogy bármit ehetsz nem is kell mozognod azonnal le fogsz fogyni valami bogyótól egészen addig hogy milyen módon sanyargassd magad ahhoz hogy a manapság trendi alakot elérd.

Az ember bizonyos alkati adottságokkal születik. Egy agár alkatilag sovány egy rottweiler meg alkatilag masszív hogy az állatvilágból hozzak példát. Nem is nagyon tartozik ehhez a témához közvetlenül amit Ön kérdez csak eszembe jutott és örülök hogy lehetőségem van erről is írni. Annyiban érzem nagyon is idevágónak, hogy sok kismama szoptatós anyuka életét keserítik meg a bulvárban található cikkek arról, hogy melyik celeb - már a szót is utálom - milyen módszerrel fogyott le pillanatok alatt a szülést követően. Én meg azt látom, és ez aztán a valóság maga, hogy fiatal nők gyönyörű kisbabákkal boldogtalanná vannak téve hogy ez nekik nem sikerül hopika olyan gyorsan mint az újságban szereplőknek.

Van valóban olyan aki könnyebben fogy van aki nehezebben. Olyan ez mint a tanulás is van aki könnyebben megtanul nyelveket, de a műszaki dolgokkal gondja van, míg a másik nem tud jól elsajátítani egy idegen nyelvet, de minden gombot azonnal jól használ minden elektromos kütyün. Ettől szép és színes a világ. Ettől is.

Kedves Anna! Térjünk vissza az anyatejhez kicsit. Az anyatej összetétele pont olyan, ami tökéletesen megfelel a baba speciális szükségleteinek. Életünk első időszakában az egyetlen természetes táplálék, mely biztosítja gyermekünk optimális fejlődését és növekedését. Nem elég erős a tejem hallom sokszor, de ez nem így van. Az hogy a tej vízszerűnek látszik nem olyan sárga és sűrű mint az első napokban semmi esetre sem jelenti azt, hogy nem elég tápláló.

Az anyatej 50 különböző összetevője azt van hivatott szolgálni, hogy kisbabánk mindenből a legjobbat kapja tőlünk. Faj specifikus fehérjék, különleges összetételű zsiradékok, tejcukor ásványi anyagok, enzimek, nyomelemek, vitaminok minden-minden megfelelő arányban és mennyiségben van édesanyánk tejében pont úgy, ahogy éppen ez életkorunknak megfelelő.
Nincs az a nagyon okosan összeállított tápszer, amely azt utol tudná érni, bármit is mondjanak a gyártók legfeljebb igyekeznek majdnem olyan jót gyártani mint az anyatej.

Volna itt azonban valami nagyon fontos, amit szerintem nem lehet elégszer elmondani. Van úgy, ugyan ritkán, de előfordul, hogy valakinek nincs elegendő teje, és tápszerezni kényszerül a kisbabáját. Mert ez kényszer - akárhonnan is nézzük, és jó érzésű fiatalasszonyok zuhannak meg, mert alkalmatlannak érzik magukat a baba etetésére. Ez szerintem nincs így jól. Persze hogy fontos lenne és a legjobb szoptatni a kisbabát, de ha nem megy, csak ártunk magunknak az idegeskedéssel és a lelkiismeret furdalással. Ez boldogtalanná tehet és boldogtalan anyukának a babája sem lesz boldog. Amit én a magam részéről nagyon propagálok, és szeretném ehelyütt is terjeszteni, adjuk oda magunkat is a cumisüveg mellé a gyereknek. A szoptatás nemcsak az étel benyeléséről szól: ölelés, anyukánk bőre illata, a biztonság amit ez ad messze-messze több mint a mennyiségek és kalóriák aránya. Azt tanácsolom, azt javaslom adjuk adott esetben a tápszert is olyan módon, nevezhetném ezt intim módnak is akár-ahogy szoptatnánk a babát.

Kedves Anyuka! Köszönöm kérdését, mert ennek kapcsán lehetőségem volt leírni ezeket a gondolatokat is. Azt tanácsolom, nézze a mennyiségeket (szerintem jó, ha van otthon babmérleg, legalábbis az első időszakban biztosan) és kontrollálja az evések számát is. Figyelje kisfia heti gyarapodását. Vannak erre megfelelő tájékoztató adatok. Ha valóban nagyon nagyokat hízik a gyerek érdemes elgondolkodni min kell változtatni. Az is lehet egyébként, hogy még nem tudja ez a pici a mértéket, és eszik nyakló nélkül. Az éhség-jóllakottság érzése egy tanult dolog. Meg kell tapasztalni mi is ez, hol és mit érez az ember ha éhes és mikor elég. Ha nagy a kínálat, magyarul bőven van teje a mamának, bizony képesek a legkisebbek is teletömni magukat, mert a jóllakottság központ nem azonnal hanem időben kicsit megcsúszva jelzi hogy elég (ez az oka annak hogy mi felnőttek is képesek vagyunk túlenni magunkat).

Kedves Anna! A testsúly kilogrammonként 150 gr. vagy ml. csak tájékoztató adat, de azért segít eligazodni. A heti 10-25 dkg. hízás már tágabb határokat jelöl de azért az is kijelöl valamit. Azt sem árt tudni van olyan babácska aki nagyon hízik az elején aztán ez lelassul, míg a másik nagyon egyenletesen gyarapszik. Hát ennyi lenne a kérdésre adott válaszom, de biztos vagyok benne anyatejről etetésről még sokat fogunk beszélni. Sok örömet kívánok kisfiához.

2


Kulcsszó: anyatej, evés

 

Miért nem eszik?

2012. június 7.  -  56.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Van egy 4 éves unokám. Nagyon okos és nagyon eleven, akaratos és nagyon válogatós az étkezésben. Pár napja néha azt mondja, hogy hangyák mászkálnak rajta, de természetesen nem. Ez esetleg vitaminhiány vagy lelki eredetű, vagy valami más? Válaszát előre is köszönöm

Egy aggódó nagymama

 

Kedves Aggódó Nagymama!

Hát bizony egy okos, eleven, akaratos és főleg válogatós kislánnyal úgy gondolom sok az öröm, de azt is gondolom nincs azért egy ilyen típusú gyerekkel töltött idő gondok nélkül.
Hogy az egyik gyerek miért eszik jól, emészt jól, és sosincs problémája az asztal körül, a másikkal meg miért van már az elejétől kezdve sok étkezési zűrzavar nem sikerült még megfejtenem. Bizonyára alkati adottságok is szerepet játszhatnak ebben, de meggyőződésem, hogy sajnos mi felnőttek is tehetünk a kialakult nem könnyű helyzetről. Kedves Nagymama! Kérem, ne értsen félre semmi esetre sem kritika amit írok inkább csak hangosan gondolkozom. Az ember néha teljesen vétlenül elkövet hibákat.

Azt biztosan tudom és ezt sok év tapasztalata mondatja velem, étkezési gondok válogatósság sokkal inkább a jó sorban élő, mint nehezebb körülmények között felnevelkedő gyerekek között fordul elő. Van egyéni ízlés és ezt véleményem szerint nem árt, sőt tanácsos figyelembe venni, de nagyon gyakran előfordul, hogy értelmes kisgyerek rádöbben az evés étkezés az a terület ahol átveheti a hatalmat. Nem tudatos gonoszság ez, abban biztos vagyok inkább erőpróbálgatás. Aztán egyszer csak a dolog túlnő saját magán. Azt is tudom a szépen terített asztal, a gusztusos szervírozás, és az együtt töltött idő az asztalnál, ha a gyerek érzi összetartozunk, ha azt éli meg ez az én családom, és látja hogyan mit és miképpen esznek a szülei meghozza a rosszevők kedvét is az étkezéshez.

A másik oldalról pedig egészen biztos vagyok benne, még az én torkomon se tudna senki lekényszeríteni semmi olyat, amit nem szeretek. Tehát magyarul az erőltetés csak még több vitát és ellenérzést szülhet. Ez lenne tehát a dolog nevelési része, egyik oldalról a másik rész szerintem abból kellene álljon, hogy és tudom ezt egy rosszul evő gyerekkel nagyon nehéz megvalósítani, ha nem eszik hát nem eszik, de nem kap mást. Nem láttam még önszántából éhező kisgyereket, ha van mit enni, tehát ha nem kínálgatjuk és adunk mindig mást és mást kénye-kedve szerint csak azért „nehogy éhen haljon” előbb utóbb megéhezik és enni fog. Persze akkor azt, ami kedvére való. Néha nem is az ízekkel van baj inkább a külalakkal,vagy bizonyos asszociációkkal de erre még visszatérnék később.

A hangyákkal kapcsolatban két ötletem van. Egyrészt azt gondolom, hogy csak kitalálja őket ez a kicsi lány, mert okos és jó a fantáziája. Érdemes lenne utánagondolni milyen Tv műsorban, vagy hol találkozhatott hangyákkal az utóbbi időben. Az is lehet hogy csak a parkban látott hangyákat, sőt az is előfordulhat valaki a felnőttek közül beszélgetetés közben említett hangyákat. Egy 4 évesnek a mese és a valóság, a mozi és az való világ csere azonos dolgok. Nem fantáziálás nem is füllentés egyszerűen minden a valóság része még. Miképpen az álmok és a mesék is Ez teljesen normális dolog. Azon már érdemes elgondolkozni miért épp hangyákat „lát” a gyerek. Meg még azon is lehet, hogy valóban lát valamit. Vagy azt gondolja, hogy lát valamit.

Kedves Nagymama! Mindezek csak gondolatok a fejemben, amik levele kapcsán eszembe jutottak. Én mindesetre, ha a hangyák továbbra is szerepelnek a kifogások között, elvinném szemészetre a kislányt. Konzultálnék egy pszichológussal is, mit gondol erről a bizarr ötletről amivel kisunokája megtagadja az evést. Idősebb korban előfordulhat, hogy nagy pszichiátriai kórkép indul ilyen módon, de tudtommal ez nem a 4 éveseknél szokott előfordul elő. Végezetül, de nem utolsósorban, úgy érzem ide kívánkozik egy régi történet amely 2 részből áll. Remélem, tud belőle kedves Nagymama valamit hasznosítani.

Gomba

Nagyon kicsi volt de már akkor is pontosan tudta mit akar és mit nem. Azóta is tudja. Remélem. Vagy legalábbis úgy tesz. Mintha pontosan tudná mi a jó neki. Mit igen és mit nem. Velem néhány dolog már „megtörtént” addigra, de még sok minden történést a jövő fátyla borított. Azóta az is múlttá szelídült már, de ez egy másik történet. Ez a mostani itt a gomba. Vacsoraidő volt. Ült szépen az asztalnál és mesélte az aznapi élményeit. Óvodás volt, úgy a kis és középsőcsoport határán. Én szedegettem kifelé a rántott gombákat az olajból.

- Mi ez kérdezte - érdeklődve. Jó evő volt, örömmel válogatás nélkül evett. Amit nem szeretett nem erőltettem. Nem volt problémánk, sem az adagokkal, sem az ételekkel egyáltalán nem volt problémánk semmivel sem. Jó volt Vele lenni.
- Rántott gomba – feleltem - nagyon finom, és persze krumplipüré és savanyúság - ahogy kell.
- Rántott gomba - azt nem ismerem – mondta - és bizalmatlanul nézegette, az éppen lecsöpögtetett gombákat amit elétettem.
- Te szereted? - kérdezte
- Igen nagyon. Te is fogod – finom, kóstold meg – feleltem.
Nem mozdult, nézegette a tányért, rajta azt,azokat a valamiket, amikre azt mondtam én a mamája: „rántott gombák és finom” aztán rám nézett.
- Nem kérek - majd eszébe jutott amit ilyenkorra tanult - köszönöm szépen nem kérek mondta nagyon jól nevelten.
Vártam.
Ő is várt mit reagálok.
Még egyszer ránézett a tányérra, majd vissza rám..
- Nem kérek, mert nem szép.
Hm – gondoltam - nekem tetszik, de hát ha neki nem szép, ebből nem lesz ma gombaevés.
Meg se kóstolod - kérdeztem – és leültem én is az asztalhoz - vettem a magam tányérjára és szétvágtam egy gombát. Ja igen, a személyes példamutatás a nevelésben, erőszak helyett, mondta a kismanó valahol a fejemben hátul. Egész jól csinálod!
- Nem Anyuci, nem szép.
Megvacsoráztunk, játszottunk eltelt az este, gomba evés nélkül. Néhány nappal később hazafelé jövet összetalálkoztunk valakivel. Nem kedveltem.
- Köszönj szépen Drágám a néninek - mondtam mikor megálltunk szót váltani néhány percre, csendben csodálkozva a helyzeten, mert nagy köszönő volt mindig, sose kellett rászólni.
- Nem köszönök – mondta - a néni nem szép.
Tényleg nem volt az, de nem kívül, belül volt nem szép ettől nem kedveltem én se. Úristen most mit mondjak - hülye egy helyzet. Na ebből hogy mászol ki? - kérdezte a manó a fejemben.
- Nem számít - édelgett a hölgy.
- Már hogyne számítana - Te nagyokos.
- Figyelj Mócikám - megbeszéltük és ez „megbeszéltük” varázs szavaink egyike volt - ha én köszönök valakinek, Neked is illik köszönni, emlékszel?
- Persze – mondta - emlékszem, de butákat tudsz kérdezni, mondta közben a tekintete, és talán még azt is - és ez most, hogy kerül ide?
Kínos helyzet volt.
- Nem szeretnék köszönni - mert a néni nem szép, de mert kéred, és mert „megbeszéltük”.
- Jó napot kívánok néni - mondta nagyon artikulálva - nagyon kimérten.
Azt sem tudtam ismeri ezt a formulát. Szervusz, szia, csókolom - minden volt a repertoárban, de magázódós felnőtt köszönést még nem hallottam tőle. Meghúzta a maga határait. Megtette amit kértem, de tapintható volt az egyet nem értése. Elgondolkoztatott mint oly sokszor előtte és azóta is. Kicsi gyerek. A gyerekem. Így, birtokos módban, a gyerekem aki megszületése pillanatától az enyém de sose volt, van, lesz az enyém .Mint ahogy soha senki nem a másiké, se gyerek, se szülő, se barát, se férj, se feleség…
A gyerekem aki pontosan tudta a gombáról, hogy nem kér „mert nem szép” és a néniből sem kér „mert nem szép”.
Istenem boldog gyerekkor. A magamé és a Tied Mócikám és mindannyiunké, amikor még lehet valakiből, valamiből nem kérni, mert nem szép. Ez a gyerekkor privilégiuma és talán a nagyon időseké is amikor már megint szabad mindent. És addig mit lehet tanácsolni, kérni „megbeszélésünk” szerint? Húzd meg a határokat, és tégy különbséget a szia és a jó napot nénik között.
Ezt tanultam akkor ott fiatalon egy kisfiútól aki történetesen a sors kegyelme folytán a gyerekem. Jó hogy az. És mert az élet oly szép és vicces a gombának van még folytatása….
A néninek szerencsére nincsen.
Gomba mégegyszer
….és a gombának itt a folytatása.
Évek teltek el. Gombaevés nélkül. Nem erőltettem. Nem volt szép…és ha igazán elgondolkozol a gomba tényleg nem szép….Olyan fekete fura a közepe, és nem is tudom, tényleg van valami elmúlás jellege. Nem szép nem kérek, mondta, nem erőltettem. Volt sok minden más amit szeretett. Én meg őt szerettem. Nem gondoltam fontosnak azt a szülői hatalmi tébolyt, sose… hogy márpedig meg kell enni, ami az asztalon van. Szerintem van egyéni ízlés… egyéni kívánság és ezt gyerekként is érvényre lehet juttatni. Évek teltek el gomba nélkül. Én néha ettem. Mindig megnézte, kicsit elgondolkodott és nem kért. Aztán Karácsony lett. Ebben nem volt semmi meglepő. Szokásos ismétlődő örömeivel és gondjaival.
Nos mi is legyen az idei menü. Járt a fejem nézegettem, mint minden évben a szakácskönyveket, mi legyen az ezévi „extra”?
Vannak gondolom, mint minden családban a minden karácsonykor ismétlődő ételek és vannak az extrák. Az mindig más. Készülődtem, ajándékkal, étellel, itallal. Morogtam, hogy úgyse készülök el, és mint mindig mire kellett összeállt minden. Ünnep, terítés, fa minden. Szép este volt. Mindig szép. Együtt vagyunk. Ajándékok, mennyből az angyal….és vacsora.
- Nincs kötött rendje az estének, az evésnek meg pláne nincs.
Mindenki azt kér természetesen az adott aktuális menüből, amit akar és annyit amennyi jólesik. Vannak persze jól bevált, és ezért ismétlődő fogások. Például a majonézes krumpli, meg Görög Mari vadlevese. Ezek fix fogások. És mindig van valami újdonság, ha beválik megtartom, és következő évben már tagja a menünek. Ez is egy játék. Az én játékaim egyike. Szerencsére jó csapatom van hozzá.
- Abból is kérek - mondja és rámutat az egyik tálra.
Abszolút biztos a dolgában, mit kér és mennyit. Egy nagy kanállal teszi hozzá. Szó nélkül teszem a nagykanálnyi mennyiséget a tányérjára és várom a hatást. Lehet nem egészen korrekt ahogy viselkedem, mivel én tudom mi kerül elé, sőt azt is tudom mit gondol mi az, de nem szólok. Szépen eszik, egyenesen ül, villa, kés ahogy kell .
Belekóstol.
- Ez nem majonézes krumpli - állapítja meg.
- Nem Csillagom, ez nem az, nem is mondtam hogy az lenne.
- Hát akkor ez micsoda – kérdezi - de látom közben újabb adagnyit tol a villájára.
- Majonézes gomba - válaszolom csendesen és nagyon kell tartanom magam hogy ne nevessek.
- Komoly arcot vág, mint egy kísérletező tudós - ez finom mondja, ezt szeretem. Kicsit elgondolkodik, és így majonézesen tetszik.
Igaza van, szebb lesz gondolom közben én is. Évek telnek el. Már bármilyen formában szereti a gombát. Van amit nem, de a gomba esetében megéljük az íz diadalát a külcsín felett.
Gondolj csak bele mennyi ilyen „gombaszerű” történet van. Először nem tetszik, majd más ruhában más alakban megkedveled és végül néha mindenek ellenére megszereted azért ami. Nem a külcsín a belbecs miatt.
Jó hogy így van.


Kulcsszó: evés

 

Mire utal a szilárd étel elutasítása?

2012. május 17.  -  50.  cikk kinyitása

Tisztelt Doktornő!

Értetlenül állunk 2 éves unokámmal kapcsolatos helyzet előtt. Nem hajlandó a szilárd ételt (még a nagyon apró darabosat sem) megrágni, majd lenyelni. Hajlandó megkóstolni sok mindent, de hosszú ideig a szájában tartja, majd a jelenlévő valamelyik hozzátartozó tenyerébe köpi. Szülei elvitték gégész specialistához is, de semmi elváltozást nem találtak nála. Értelmes, fejlett kisgyermek, féléve bölcsődés, ott szinte semmilyen ételt nem fogad el. A bölcsődében jól érzi magát, jól beilleszkedett.
Nagyon örülnék, ha szíveskedne válaszolni.

Tisztelettel és köszönettel
Egy nagymama

 

Kedves Nagymama!

Én is elég értetlenül állok, de azért persze vannak ötleteim. Igaz kérdéseim is. Az újszülött és a kiscsecsemő a jelenleg „divatos” táplálási trend szerint minimum 6 hónapos koráig anyatejet, illetve annak csökkent volta esetén hipoallergén tápszert kell kapjon. Ez a gyermekgyógyászok szakmai kollégiumának hivatalos állásfoglalása. Az anyatej az, ami optimálisan biztosítja mindazt amire a babának a fejlődéshez szüksége van. Hogy miért ez a legjobb megoldás arról úgy gondolom az evolúció gondoskodott, és ennek részletes ismertetése nem visz előbbre az Ön kérdésének megválaszolásában. Bizonyára erre is sor kerülhet majd egy másik kérdés kapcsán a későbbiekben. Ami jelen esetben a lényeg a baba folyadékot iszik, és erre rögtön a megszületését követően alkalmas.

Nagy cuppogással, és elánnal szopik, nagyon hamar igen ügyesen megoldja a szívás nyelés problémáját .Bár rettentő munkában van meg is izzad a nagy igyekezetben néhány nap múltán ha már egy kicsit is összeszokott a Mamájával szemmel láthatóan elégedett, mind a saját teljesítményével, mind azzal az érzéssel amit a jóllakottság okoz. Később, ahogy telik az idő és a baba még ügyesebbé válik, ennek hangot is ad. Azt írja egy gyerekgyógyászati tanácsokat adó könyv „…és a baba étkezés végén hálás tekintetét édesanyjára függeszti…” Hát majdnem, vagyis néha tulajdonképpen előfordul. Én inkább a nagyot böfizik, vagy bukik, vagy esetleg le is hányja a mamáját-tal ugyan többet találkoztam, de ez csupán apróság és inkább az én sajátos helyzetemből adódik mivel engem csak akkor hívnak ha valami nem stimmel. Ha minden rendben van természetesen nincs szükség orvosra.

De térjünk vissza az Ön kis unokájához. 6 hónapos kor után bizonyára orvosukkal megbeszélve elkezdődött a pépes ételek bevezetése. Később egyre több főzelék zöldségféle kerül a palettára, majd a liszt neműekkel is gazdagszik az étrend. Nem tudom, hogy így volt-e de gondolom nagyjából igen. Azt hogy kisunokája már ekkor sem volt hajlandó úgynevezett darabosat fogyasztani, vagy ezt a szokását később vette fel nem derül ki leveléből. Az pedig, hogy forgatja a szájában és aztán valakinek a kezébe kiköpi igazán elég rossz megoldásnak tűnik. Gégész látta, ennyit tudok, és mint írja nem találta magyarázatát a tünetnek. Magyarul gégészetileg rendben van a kisgyerek.

Jó lenne tudnom, mégis mit és mennyit eszik, valamint, hogy hogy néz ki a súlya és a fejlődése, mindezen fura helyzet ellenére. Nem, ez azért egyáltalán nem mindegy. Volt-e valamilyen terhesség szülés körüli problémája: koraszülöttség, esetleg szülési sérülés.(Néha sérült gyerekeken észlelhetőek ilyen fura nyelési evési szokások). Rendben van-e a fogazata. Jól normális menetben nőttek, nőnek-e a fogai. A továbbiakban nem mindegy meddig kapott csak anyatejet. Volt-e gyakori hányása, bukása. Lehet reflux-betegség következtében megmaradt felmaródás van a háttérben.

Kedves Nagymama! Persze csak találgatok. Volt egy kisfiú a paraxisomban hasonlóan viselkedett, mint az Ön kisunokája. Végül és azt sem tudtuk miért egyszer csak megszűnt ez a darabostól való tartózkodás. Én mindenképpen megmutatatnám gastroenterológusnak (reflux, és következményei) ahol ultrahang, ph mérés, nyelési vizsgálat segíthet egy esetleges háttérben meghúzódó panasz felderítésében. Megmutatnám neurológusnak nincs-e a nyelési folyamattal valami probléma. Beszélnék dietetikussal, hogy milyen módon lehet olyan étrendet összeállítani, ami-e fura szokás ellenére biztosítja a gyerek harmonikus fejlődését.

És legvégül semmi esetre sem engedném köpködni a gyereket. Ha nem megy adarabos, hát nem megy. Akkor kapjon olyat, amit elfogad, de azzal „bánjon rendesen”’! Sajnálom ennél több most nem telik tőlem. Bízzanak benne, hogy a gyerek túljut ezen a dolgon. Járjanak gondosan utána a lehetséges okoknak. Az alap az kell legyen semmit nem csinál a gyerek gonoszságból, valami miatt így viselkedik, de sajnos 2 éves korban már az is felmerül, esetleg valami pszichés lehet a háttérben. Én biztosan kikérném pszichológus véleményét is.


Kulcsszó: , anyatej, evés, vitamin

 

Fájdalmas széklet

2012. május 15.  -  49.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Szlovákiából írok Önnek és kérem a segítségét. Kislányom 2,5 éves, márciusban 2-szer kapott antibiotikumot és azóta széklet gondokkal küzdünk. Nagyon kemény és fájdalmas, mert mindig úgy kell segítenem kinyomni és gyakran van, hogy visszatartja, elbújik, és csak 3-4 naponta sikerül. Próbáltam porbiotikumokkal, olívaolajjal, szilvabefőttel, sok-sok zöldséggel, gyümölccsel, folyadékkal stb.... segíteni, de nem sikerült. Együtt sírok a gyerekkel. Kérem segítsen, szeptembertől ovis lesz. Segítségét előre is köszönöm.

Egy aggódó anyuka Szlovákiából

 

Kedves Aggódó Anyuka!

Határon innen, határon túl bizony sok gond van a kakilás körül. Sok gond és sok felesleges fájdalom gyereknek szülőnek egyaránt. Sajnos még azzal sem nyugtathatom meg Önt, hogy néha nem mi felnőttek rakjuk le egy székrekedés alapjait. Persze nem minden esetben. Általában a helytelen szobatisztaságra szoktatással. Alvás, ébrenlét, evés, ürítés, ritmikusan ismétlődő dolgok ezek életünkben születésünktől mindvégig, ezért is van az szerintem, hogy ezek körül generálódik a legtöbb probléma.

Nézzük mit is jelent a székrekedés. Mit is jelent ez gyerekkorban és mik lehetnek a dolog hátterében. Magyarul mi okozhatja a székrekedést? Heti háromnál ritkább nehezített székletürítés esetén beszélünk székrekedésről (orvosi neve: obstipatio) írja az egyik tankönyv. Ha rendszeresen 2-4 naponta van csak súlyosabb esetben még ennél is ritkábban széklet, és az állománya keményebb a normálisnál így a másik. Nekem a harmadik definíció tűnik a legelfogadottabbnak, amely azt mondja, hogy az a lényeg mi történik akkor ha a gyerek bilire, vagy WC-re ül nem pedig az hogy mindezt hányszor teszi. Vagyis teljesen normálisnak tekinthető hogy valaki három naponként, vagy napjában háromszor ürít székletet. Az, hogy valaki nem nagyon gyakran kakil nem jelenti szükségszerűen azt hogy székrekedése van.

Sokkal nagyobb a jelentősége annak, ha valaki erőlködik a WC vagy bilin ülve, és közben csak kicsi kemény fájdalmas székletet produkál. Úgy mint az Ön kislánya is. Az hogy előtte kétszer kapott antibiotikumot, nem oki tényező. Maga az antibiotikum, ha okoz valamit az inkább hasmenés szokott lenni (épp a megzavart bélfóra miatt, erre adogatjuk manapság a porbiotikumokat bár véleményem szerint ezzel kapcsolatban is sok a téves információ, de erről majd máskor). Inkább maga a betegség okozhat székrekedést, vagy étvágytalanságot és következményes szorulást. Az a betegség, ami miatt a gyerek antibiotikus kezelésre szorult.
Menjünk tovább, nézzük mik lehetnek az okok. Van először is egy elég ritka betegség a bél beidegzési zavara. Hirschpung-betegség a neve, ami krónikus székrekedést okoz. Röntgenvizsgálat igazolja a baj meglétét, és operáció szükséges a teljes gyógyuláshoz (a beteg bélszakaszt eltávolítják).

Mivel ez egy veleszületett dolog az hiszem 2,5 éves korra ennek már ki kellett volna derülnie.
Nem írja kedves Anyuka, mióta vannak ezek a szorulásos panaszai kislányának. Mert ez sem mindegy. Rövid ideig tartó epizód-e ez vagy régóta kínlódik szegény kislány. Az is felmerül nem kezdett-e közösségbe járni talán bölcsödébe, óvodába és nem lehet-e hogy a dolog úgy indult hogy nem akart „idegenben” kakilni. A visszatartott székletet, felgyülemlik, megkeményedik és a gyerek még inkább fél azt kiüríteni. Ráadásul félhet a WC-n is. Esetleg hideg van, vagy egyedül kell elvégeznie a dolgát.

Az is előfordul nem is olyan ritkán, a gyerek megijed attól hogy valami ami azonos vele, egy nagy lyukba nagy robajjal(öblítés) a semmibe távozik. A gyerekek másképp élik meg a dolgokat. Az hogy a kaki, pisi undorító lenne még nem sajátjuk, valami belőlük lévőnek érzik még, és félnek hogy a WC beszippanthatja őket is. Miképp azokat a dolgokat, amiket ők eleresztenek. És akkor beindul egy ördögi kör. Visszatartás, besűrűsödés, fájdalmas kakilás. A kemény széklet felsérti a nyálkahártyát, végbélnyílás körüli repedést okoz. Ettől aztán még jobban fáj.

Másik „kedvencem” a zenélő bili nevű rémség. Nem is értem hogy lehetett kitalálni. Megszólal egy szerenád a kakilás végén. Vajon mit gondolhat a gyerek? Olyan, mint egy eredményhirdetés valamiről, ami természetes kellene legyen. Vajon mit tanul meg általa szegény kisgyerek? Fogalmam sincs, de úgy gondolom nem azt, ami természetes. És akkor még nem is esett szó az étrendbeli hibákról. Rost, rost, rost mondjuk de nem mindegy kinek milyen idős korban és mennyi és mennyi a folyadék mellé. Mert bizony a sokat reklámozott rost szorulást is okozhat, ha sok van belőle. Itt is mind mindig fontosak az arányok.

Kevés salakanyag, sok csokoládé, kevés folyadék és a széklet megkeményedik. Fájdalmas kakilás miatt a gyerek visszatartja a székletét a vastagbél túlzottan kitágul és érzéketlenné válik. Elvész a székletürítési reflex. Ráadásul még az is előfordul a rögök feletti puhább kaki kifolyik, a gyerek bugyija mindig maszatos, ami miatt esetleg még szidást is kap szegénykém. Lássa a kislányt sebészorvos úgynevezett proktológus (ez a szakember a vastagbél betegségeivel foglalkozik), nézze meg és ha szükséges kezelje a berepedéseket.
Ezek után normalizálni kell a székletet. Az nem normális hogy fájjon. Orvos rendelte hashajtóval 5-8 hét alatt be lehet állítani a kakilást. Ha az ürítés jól megy, akkor kell a hashajtót kiváltani megfelelő étrenddel (persze már a gyógyszerelés mellett is tanácsos ilyet adni). Salakanyagban gazdag táplálék, nyers koszt, zöldségfélék, sok folyadék. Nagyon jó hatású a 100%-os ananászlé, naponta fogyasztva 1 pohárral.

Kedves Anyuka! Mindegy hol történt a hiba. Lehet a bilire szoktatás körül, de most már ennek sincs jelentősége. Tehát beszéljen orvosukkal. rendezzék gyógyszeresen a székletet, ha az orvos ezt helyesnek ítéli meg. Tartsa be pontosan az adagokat és a gyógyszer beadásának időpontjait. A fent már részletezett étrenddel segítsen a kislánynak. Ne adjon korpát, mert az hatástalanítja az élelemben lévő egyes ásványi anyagokat. Aszalt szilva (beáztatva) szárított füge, sült alma, ananász segíthetnek. Ne hagyja a gyereket sokáig ücsörögni a bilin, WC-n nem kell úgy éreznie okvetlenül produkálni kell. Legyen egy tempója a WC-zésnek, ha reggel kapkodás van, legyen esti időpontban amikor a gyerek a szó szoros értelmében elengedheti magát és a salakanyagot is.

Ha mindezt sikerül beállítani a kislány étvágya is jobb lesz, kedélye is fájdalmai puffadása megszűnhet, amitől étvágya is javulni fog és következményesen kakilni is könnyebben tud majd. Sok sikert kívánok.


Kulcsszó: evés

 

Hogyan küzdjünk az allergiával?

2012. május14.  -  46.  cikk kinyitása

Kedves Andrea Doktornő!

Hét éves kislányommal egy Szeged környéki faluban élünk ketten. Kislányom szinte a kertben lakik, együtt játszik az állatokkal, segít a ház körül. Sajnos allergiás a parlagfűre, és más növényekre is, ezért a nyári időszak nem könnyű nekünk. Azt szerettem volna kérdezni, hogy a gyógyszereken kívül, van e bármilyen megoldás a kislány tüneteinek enyhítésére? Nagyon aggódom.

Kedves Doktornő, köszönöm a lehetőséget!

Enikő anyukája, Mária

 

Kedves Mária!

Egy hétéves kislánnyal együtt élni, ráadásul vidéken nagyon jó dolog szerintem. Igaz egy vagy kettő, vagy akármennyi gyerekkel is bárhol legyenek akárhány évesek. Egyáltalán gyerekkel lenni gyerekekkel élni, vagy mint az én esetemben gyerekekkel foglalkozni szerintem nagy ajándéka az életnek. Az hogy kislánya egész nap szabadban lehet, játszhat az állatokkal, sőt még segít is a ház körül szintén olyan dolog, amiből ez a kislány a későbbiekben felnőtt életében is sokat tud majd profitálni. Mindjárt itt tenném hozzá, lehet kinevet érte, de ha már úgy adódott, hogy a gyerek allergiás ebben az esetben külön szerencse hogy nincs a parlagfű mellett allergiás reakciója az állatszőrre is. Az megnehezítené nem is kicsit ezt az idillinek tűnő helyzetet, nevezetesen azt hogy a kislánynak barátai társai legyenek az állatvilágból.

Allergia, mondjuk nagyon gyakran, egyre gyakrabban különböző jelenségekre. Allergia, magyarul túlérzékenység a szervezetnek a megszokottól eltérő reakciója valamely ingerre.
Magát a kifejezést a múlt század elején egy francia gyermekorvos Pirquet találta ki, ezzel a kifejezéssel jelölve a szervezet megváltozott reakciókészségét. A fogalmat ma szélesebb körben használják, mint akkor egy kísérlet kapcsán a fent nevezett orvos. Manapság betegségek és állapotok egész sorát jelöli, amelyeknél a szervezet másképp reagál egy külső legtöbbször fehérje természetű valamivel szemben. Ez az antigén, vagy allergén. Meghatározás szerint antigén lehet bármi, ami a szervezetben ellenanyag termelést kiváltó anyag vagy tényező. Nem mennék bele ennek nagyon részletes ismertetésébe, bár nagyon érdekes része ez az orvostudománynak.

Egyre több az allergiás beteg, egyre szaporodik az allergének vagyis az allergiát kiváltó anyagok mennyisége is, ezért érthető, hogy nagyon is az érdeklődés, és ennek kapcsán az orvosi kutatások középpontjában áll az egész problémakör. Az idetartozó betegségek: a gyerekkori asztma bronchiale esetek túlnyomó többsége, az allergiás nátha, az allergiás kötőhártya gyulladás, a csalánkiütés, és még sok minden más egyéb is. Ételallergiák, rovarcsípés-allegiák és gyógyszerallergiák is ide tartoznak.

Nézzük mi is történik abban az esetben ha egy ilyen allergiás reakcióval találkozunk? Az egyik lényeges dolog, hogy a szervezet másképpen reagál mint azt elvárnánk tőle az antigénnel való ismételt és itt lényeges az ismételt találkozáskor, mint ahogy azt más emberi szervezetek teszik, és ezen reakció során kóros és ártó tünetek jelentkeznek. Maga az egész folyamat úgy jön létre, hogy tulajdonképpen megnövekedett reakciókészséggel találkozunk
Megpróbálom egy érthető példával szemléltetni. Amikor a gyerek új táplálékot kap, a szervezete normális körülmények között néhány nap alatt megtanulja ezt az új anyagot lebontani. Ez a lebontás a különböző tápanyagok vérbe való felvételének előfeltétele, mert ott semmi nem jelenhet meg ami az emberi szervezet számára idegen. Allergiás hajlam esetén ez a testi folyamat zavart. Fokozatos hozzászokás helyett a bél nyálkahártyája egy új anyaggal való találkozás kapcsán gyulladásba jön. Ez különböző hasi panaszokhoz (hasmenés, hányás) vezet. Ez még csak rendben is lenne, de sajnos a vérben és bizonyos szöveti sejtekben ellenanyagok termelődnek ez ellen a tápanyag ellen. Ezeket az ellenanyagokat a vér az egész szervezetben széthordja. Így nemcsak helyi reakciót, mint előbb beszéltük a hasmenést, hányást okoznak hanem általános reakciók is előfordulnak.(pl. az arc megduzzadása, rekedtség, kiütések). A dolog lényege a szervezet igyekszik a saját individualitását és identitást fenntartani (egyediség és önazonosságát).

Maga a folyamat például egy fertőzés kapcsán úgy zajlik, hogy ellenanyagok képződnek a betolakodóval szemben. Ezek az ellenanyagok megvédik a későbbiekben a szervezetet egy újabb fertőződéstől. Ez az alapja például a védőoltásoknak is, amikor mesterségesen nem ártó antigénekkel védekezést hozunk létre úgy hogy a szervezet egy valódi fertőzést már le tud győzni a megtermelt ellenanyagokkal. Allergiára hajlamos embernél ez a antigén-antitest reakció valamiképpen kicsúszik a kontroll alól , túlságosan heves reakció jelentkezik és ráadásul összefonódik olyan dolgokkal is amik együttesen felelősek a különböző allergiás jelenségekért. A jelenségek következtében jön létre az élelmiszer érzékenység, a krónikus ekcéma, az asztma, a szénanátha, a csalánkiütés vagy akár a méh és darázscsípésre való allergia. Az immunrendszer működése az immunitásban nyilvánul meg. Ennek a szónak jelentése: védettség, mentesség. Az immunrendszer fő feladata, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat.

Az allergiát úgy lehet a legjobban értelmezni szerintem, hogy az immunrendszer valami veleszületett vagy szerzett ok miatt túl jól akarja végezni a dolgát. Amiről az Önök esetében szó van az a nagyon gyakran előforduló parlagfű allergia vagy pollen allergia. A pollenek a fákból, füvekből és gyomféleségekből származnak. Csupán érdekességként említem meg a világ különböző részein más és más növények pollenjei felelősek a kialakuló tünetekért. A gyomnövények a nyár második felében és kora ősszel bocsátják a legtöbb pollent közülük a legintenzívebben a parlagfű, és ezért ez okozza a legtöbb panaszt. Jelentkezhet a tünet asztmás köhögés formájában is, úgyis mint a légúti allergének egyik csoportja, a parlagfű az éger, nyírfa, mogyorófa vagy a fűfélék mellett felelős lehet a tünetekért. Leginkább szénanátha formájában jelentkezik a parlagfű allergia a fent leírt tehát pollendús időszakban. Itt is elmondható, hogy a tünetek leggyakrabban a virágzó fák füvek gyomnövények elleni allergia. Okozhatja persze állatszőr is (ez szerencsére önöknél nem jelentkezik), de akár háztartási poratkák váladéka is, ami ingerli az orr és szem nyálkahártyáját. Sajnos az is előfordul, hogy a beteg nemcsak tüsszög, könnyezik hanem asztmás tünetei is vannak ami igencsak rontja a jó közérzet lehetőségét, fokozza a panaszokat.

Azt kérdezi Anyuka van-e az erős gyógyszereken kívül lehetőség a gyerek állapotán javítani.
Természetesen igen, de sok türelmet, és kitartást igénylő dolgok ezek, és ráadásul nem minden esetben hoznak jelentős javulást. Én ennek ellenére úgy érzem érdemes megpróbálkozni velük. Mi is történik a kezelésnél? Amennyiben a diagnózis megerősítést nyer az orvos különböző gyógyszereket rendel el a tünet csökkentésére. Gyanú esetén bőrpróbával és vérvizsgálattal kimutatható az allergiát kiváltó anyag. Ennek az a nehézsége, hogy mindezt gyógyszermentes időszakban kell elvégezni tehát gyakorlatilag meg kell várni amíg a pollenterhelés elmúlik. Szóba kerülhet esetleges deszenzibilizáció ami azt jelenti kis mennyiséggel injekcióban adva megpróbálják a szervezetet érzéketlenné tenni az allergiát okozó anyag ellen. Kedves Anyuka! Nem könnyű a helyzetük, de nem reménytelen.
A parlagfű az év egy bizonyos időszakában okoz bajt. Érdemes Homeopátiás szakembert felkeresni és tanácsot kérni tőle. Bizonyos homeopátiás gyógyszerek megfelelő adagban és erősségben sokat javíthatnak a helyzeten.

Az allergia legjobb ellenszere, ha távol tartjuk magunkat az allergiát okozó anyagtól. Ez persze vidéken és kertes környezetben nem könnyű, de ne nyisson ablakot amikor a veszélyes növény virágzik. Tudom egy kislányt nem lehet bezárni a lakásba, nem is szabad, de akkor is így legalább este éjjel pollenmentes környezetben alhat. Úgy tudom újabban kapható olyan szájmaszk amely megszűri a levegőben lévő allergéneket. Nem ismerem a lehetőségeiket, de talán megoldható, ha nem is teljes időtartamban, hogy a kislánnyal akár tengerpartra akár magas helyre utazzanak akkor, amikor a fő terhelés időszaka van. Ha csupán egy rövid időre azt is jobb több a semminél.

Sok mindenre mondjuk manapság hogy allergia, lehet a dolog egyszerű érzékenység is csupán amikor remény van arra hogy ez idővel javulhat. Ha az érzékenység erős, és sokáig tart akkor is csak érzékenység és nem allergia. Ebben az esetben nagy mennyiségű anyaggal kell a szervezetnek találkoznia, míg valódi allergia esetén kis anyag mennyiség is tartós tüneteket okoz. Kedves Mária! Jól belevesztem itt a magyarázásba. Sajnos nem ismerem eléggé a körülményeiket. Nézzen utána beszéljen dietetikussal is mit eszik a kislány. Lehet ott is olyan dolog, ami fokozhatja a tüneteket, vagy adott esetben valaminek az elhagyása javíthat a helyzeten.

Érdemes a szobában ahol a gyerek alszik párologtatni akár helyi „tengeri levegőt” csinálni. Ionizátornak hívják azt a szerkezetet, amely mesterségesen állít elő negatív töltésű részecskéket. Ezek azok a negatív ionok amelyek folyóvizek mellett tengerparton, és a tiszta hegyi levegőben nagyobb mennyiségben jelen vannak. Az ionizáció hatásos lehet a szénanátha és asztma tüneteinek enyhítésében.


Kulcsszó: allergia, alternatív gyógymódok, evés, asztma, bőrbetegségek

 

Étvágytalan kisfiú

2012. május14.  -  45.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Szeretném tanácsát kérni, kisfiam 3 éves és nagyon rossz evő, ez mellett rengeteg folyadékot iszik. Már születése óta elég hasfájós, pici korában állandóan kihányta a tejet és kezét lábát összehúzva sírt a fájdalomtól, úgy görcsölt a hasa, az orvos azt mondta nem kell megijedni csak reflux-os és idővel kinövi. Kapott speciális tápszert, amit 1 éves koráig ivott, emellett fokozatosan szoktattam a főtt ételekhez. Elég válogatós volt összehasonlítva a két évvel idősebb nővérével. Nem evett mást, csak sült tojást, bundáskenyeret, levest, puszta tésztaféléket és lisztbél készült ételeket, mint pl. palacsinta, lángos sütemény. Párolt csibehust. Tejet 20 hónapos korától issza meg, de semmi más tejterméket nem akar elfogadni és ez a többi étellel is így van sokszor nagy fejtörést okoz mit főzzek, hogy végre egyen valamit. Nem csak az a gond, hogy változatlan az étrendje hanem hogy nagyon keveset eszik. Egy nap alatt alig tudok belekönyörögni 1-2 tányér levest. A lányom 1 nap alatt eszik a
Annyit, mint a fiam 1 hét alatt, emellett rengeteget iszik. 2 litert naponta éjjel is. Próbáltam nem adni neki inni, hátha megjön az étvágya, de nem használt. Ha valami oknál fogva többet eszik a szokásosnál, fél nap leforgása múlva hatalmas hasfájása van, amit több napos hasmenés acetonos lehellet követ. (cukorbetegsége nincs). Most 11 kg körüli a súlya 1 évvel ezelőtt is ennyi volt. Van még egy rossz szokása, megeszi a hajakat nem a saját haját hanem amit a földön talál nem tudom leszoktatni róla hiába takarítok mindig talál valahol és a hajszálak megjelentek a székletében is.
Nem tudom mit tegyek, teljesen tanácstalan vagyok leírtam a fiam összes tünetét remélem tud tanácsot adni.

Előre is köszönöm.

 

Kedves Anyuka!

Köszönöm körültekintő tájékoztatóját,valóban leírt úgy érzem mindent ami fontos lehet.
Nézzük lépésről-lépésre, és aztán a végén majd összefoglalhatjuk a lényeget. Azt írja 3 éves kisfia nagyon rossz evő, és emellett rengeteget iszik. Itt rögtön álljunk meg egy pillanatra. A sokat iszikről tényleg a cukorbetegség az ami eszébe jut az embernek, de azt írja Anyuka,hogy azt kizárták. Kérdés hogy sima vércukor vizsgálat történt-e vagy megcsinálták-e a terheléses vizsgálatot is. Még egy betegség van, ami ezzel kapcsolatban eszembe jut úgy hívják diabetes insipidus. Ez egy nagy mennyiségű vizelettel és olthatatlan szomjúsággal járó anyagcsere zavar, amelyet a hypophysis (agyalapi mirigy) hátsó lebenyének csökkent működése okoz.

Tehát mindjárt az elején van két ötletem: terheléses cukorvizsgálat, vagyis nem csak egy rutin labor hanem vizsgálat diabetológiai osztályon. Ez olyan hely, ahol cukorbeteg gyerekeket gyógyítanak. Másrészről egy endokrin (belső elválasztású mirigyek, vagy hormonokkal foglakozó szakrendelésen történő vizsgálat a fent leírt diabetes insipidus kizárása céljából. Azt írja a továbbiakban refluxa volt: kérdés az volt-e valóban vagy esetleg tejallergiája, tejérzékenysége volt már esetleg akkor is a kisfiúnak. Nem derül ki, hogy az anyatejet bukta, hányta vissza annak idején, vagy ha nem azt akkor milyen tápszert kapott. És utána mindjárt az egyik kedvencem a rossz evő vagy válogatós a gyerek című témakör, és rögtön ezzel kapcsolatban valami, amit kiemelnék.

Nem úgy csinálja mint a nővére…. hát igen sokszor sokat hallom ezt, de szerintem ez a kisfiú nem is a nővére. Külön ember akármilyen kicsi is legyen, egyéni ízléssel, egyéni célokkal és vágyakkal. Nem jó szerintem még felnőtt korban sem az, ha mindig valakihez hasonlítják az embert, pláne nem akkor ha az a valaki abban a dologban jobban „teljesített”. Ez szomorúságot okoz, és akár szorongást is kelthet. Csökkent értékűnek éli meg magát a gyerek, ha folyton összehasonlítást végzünk az ő kárára. Ezt egyetlen gyerek sem érdemli meg szerintem.

Elhiszem nehéz egy nagy családban mindenki kedvére tenni, jobb lenne ha mindenki egyformát enne, de sajnos ez nem mindig megvalósítható. Lehet a gyerek ösztönösen tartja távol magát olyan ételektől amik nem esnek jól, vagy mint Ön is írja heves fájdalmat okoznak. Van egy elmélet egyfajta táplálkozási mód úgy hívják: paleolit étkezés. Ennek hívei úgy vélik sok minden nem alkalmas emberi fogyasztásra, még olyan dolgok sem amiket minden nap rendszeresen fogyasztunk. Röviden talán annyi, vissza a kőkorszaki étkezéshez, ahol sem tejterméket, sem tejet, de gabona neműt sem ettek az emberek. Burgonya, rizs, hüvelyesek sem szerepeltek az étlapon. Ezzel szemben hús, zöldség és gyümölcsök igen. A paleosok azt mondják és sok kutatás is alátámasztja a véleményüket, hiába fejlődött a világ az emésztőrendszerünk nem változott ezzel együtt. Úgy vélik az élelmiszeripar és a nagy profit az ami ránk kényszerít olyan ételeket, amik aztán az úgynevezett civilizációs betegségeket okozzák. Mindez csak eszembe jutott, lehet a gyerek ösztönösen a jó fele menne (ha beüti a keresőbe a paleolit szót sok mindent el tud olvasni róla, nagyon tanulságos).

Lisztérzékenység a következő amit megnéznék a nagy hasi puffadás és fájdalmak miatt. Gasztroenterológus az a szakember aki ezt biztonsággal ki tudja zárni vagy bizonyítani tudja megfelelő vizsgálatok után. Ha a betegség fennáll diétával a panaszok megszüntethetők.
A 11 kg 3 éves korban valóban kevés. Igaz nem tudom a gyerek magasságát sem a születéskori értékeit amik mindig referencia pontok a soványság megítélésében.
Ha egy éve nem változott a súlya, az biztosan nem jó, de ha nem is eszik nem tudom mitől kellene híznia. Azt sem tudom történt vizsgálat vérszegénység, vashiány irányában. Ez megint csak egy olyan hiányállapot, ami étvágytalanságot okoz, persze az összes többi tünettel együtt, ami erre a kórképre jellemző: sápadtság, fáradékonyság, hajhullás körmök töredezése stb. Megint egy nagy csoport és ez akkor már pszichés probléma az étvágytalanság vagy válogatósság kérdése.

Étvágytalan a beteg gyerek. Elhúzódó krónikus betegségben az étvágytalanság is sokáig tarthat. Szívfejlődési rendellenességeknél, vesebetegeknél tapasztalunk nagyfokú étvágytalanságot. Más kérdés és talán nehezebb ügy a válogatósság. Ennek lelki oka is lehet. Lehet túl sokat foglalkoztak a táplálkozással, és részben ez veszi el a gyerek kedvét az evéstől. Ide tartoznak szorosan a furcsa étkezési szokások is. Hajat eszik, falat eszik és más enni éppen nem való dolgokat fogyaszt, amit orvosi szóval pica-nak nevezünk. A gyerek ismételten vagy rendszeresen táplálkozásra alkalmatlan dolgokat eszik. A baj legtöbbször 1-2 éves korban kezdődik. Ilyenkor még normális jelenség hogy egy csecsemő vagy kisded mindent a szájába vesz, megízlel. 2 éves kor után azonban a pica már nem tekinthető normális jelenségnek. Ezért az okot mindenképpen tisztázni kell.

Kedves Anyuka! Úgy érzem mindenre válaszoltam, amit kérdezett. Egy nagy és teljes kivizsgálás lenne jó ennek a kisfiúnak, hogy a fent elírt és komoly betegségnek számító kórképeket ki lessen zárni. Ha a cukorbetegség, a diabetes insipidus, a liszt-és tejérzékenység kizárható akkor érdemes pszichológus segítségét kérni. Nem mondom hogy ez egy könnyű helyzet de semmi esetre sem reménytelen. Én biztosan nem vonnám meg a kisfiútól a folyadékot, és egészen biztosan addig mennék, amíg megnyugtató megoldást nem találnék a gyerek fájdalmaira panaszaira. Örülnék ha hallanék Önökről a későbbiekben.


Kulcsszó: evés, testvér, elválasztás, vizelet

 

Büfiztetés

2012. május 5.  -  39.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Nyolc hetes kisfiam, Máté 30- 45 perc után sem büfizik. Normális ez? Mit tegyek? Letehetem így is aludni, vagy legyek tovább türelmes? Így olyan, mintha én nem hagynám aludni.
Előre is köszönöm a segítségét!

Eszter

 

Kedves Eszter!

Vannak nagy és fontosnak vélt hitek a babák gondozásával kapcsolatban. Ezek egyike az ominózus büfi kérdés is. Sok kismama, és persze ezzel együtt pici baba életét nehezítik meg ezek a kőbe vésett utasítások, hogy például a babának okvetlenül és azon belül is mindjárt hármat kell büfiznie evés után. Én ezt a magam részéről sohasem értettem, de persze lelkesen szorongtam annak idején a kisfiamat, mert az én Mátém kettőnél többet sose volt hajlandó büfizni.

Kedves Anyuka! Nézzük, mire is való, mi célt is szolgál a büfizés. Nyilván a baba érdekében lett kitalálva, nevezetesen azért hogy az evés közben lenyelt levegő távozhasson. Némelyik csecsemő olyan mohón eszik, nyeldekel, hogy az étellel együtt egy csomó levegőt is lenyel. Ez aztán egy nagy buborék formájában gyűlik össze a gyomorban ami feszülést és kellemetlenséget okoz a babának olyannyira, hogy nem is képes miatta tovább enni. Az ilyen babákat nem árt evés közben is megbüfiztetni. Vannak azonban olyan, főleg szopós pici babák, akik szépen eszegetnek és nem nyeldekelnek levegőt közben. Ők igazán nem képesek büfizni, hiszen nincs is mit, és közben mindig az az érzésem, nem is nagyon értik miért csinálják szüleik az összes büfiztető trükköt velük.

Az étkezés végén minden babát érdemes vállra tenni, hátát picit simogatva megpróbálni megbüfizetni. Ha egy babát büfiztetés nélkül lefektetünk és sok levegő van a hasában néhány percen beül nyugtalan lesz, ha nem büfögtettük meg rendesen. Az a kisbaba aki nem büfizik az étkezés végén, de utána is nyugodt az ágyában az egyszerűen nem nyelt levegőt. Mindez néhány perc alatt kiderül, nem érdemes többet kísérletezni vele. Kedves Eszter! Csinálja csak lelkesen a büfiztetést, de ne tulajdonítson túlságosan nagy fontosságot a dolognak.

Volna itt még egy dolog, amit szívesen megosztanék Önnel. Miért büfizik a baba, ez a kérdés? És tényleg úgy van az gyakori gond fiatal csecsemőknél, hogy feszítik hasukat a bélgázok, és valóban szinte szertartásszerűen büfiztetjük is őket lelkesen. Sok évvel ezelőtt olvastam egy nagyon érdekes könyvben hogy törzsi környezetben élő asszonyoknak nincs ilyen típusú problémájuk. Hogyan lehetséges ez szólt akkor a biológus kutató kérdése. A tej és a lenyelt levegő elegye feszíti a baba gyomrát és a csecsemő csak akkor könnyebbül meg, ha ettől a feszítő valamitől megszabadul, nevezetesen ha a levegő kipréselődik. Hogy lehet az, hogy van akinél ez nem okoz panaszokat. Először is azt nézték meg, hogyan is néz ki a pici baba evése. Megállapították, hogy a nagyon fiatal csecsemő szája nem elég izmos még ahhoz, hogy hézagmentesen tapadjon a mellbimbóra vagy a cumisüveg szívókájára. (Csak csendben tenném hozzá a természet micsoda fantasztikus dolgokat képes kitalálni: A baba ajkán látható sokak által hólyagnak leírt jelenség épp a vákumot van hívatott elősegíteni. Ezeket a hólyagocskákat szopóhólyagnak is hívjuk, nem pedig valami kipállás a baba száján, mint ahogy sokan képzelik.) Tehát nem olyan szoros a zárás hogy a levegő ne szökhetne be a száj sarkánál. A baba erősen szív, így levegő is áramlik a tej mellett a gyomorba. Itt nincs különbség a nyugati és a törzsi környezetben élő csecsemők között hiszen mindkét esetben fennáll még a zárás tökéletlensége. (Ez kb. 6 hónapos korra válik tökéletessé amikor is megszűnik a büfi kérdés is.) A különbség mondják a kutatók az etetés módjában van. A törzsi környezetben élő babákat függőlegesebben tartják, ezért a levegő könnyebben kerül felülre és könnyedén spontán távozhat. Ezen azért érdemes elgondolkozni. Ezt az elméletet látszik alátámasztani az is hogy a kenguruban hordott nyugati babák is ritkábban igényelnek büfiztetést. Lényeg a függőleges helyzet, ami végülis büfiztetésnél is hasznos lehet.

Ha a tej ömlik, vagy ha nagyon nehezen jön, mindkettő sok levegő nyeléssel járhat. Azt sem árt tudni a sírás maga is - a hossza sírás levegőnyeléssel járhat. Talán még valami amit érdemes megjegyezni. Ha a babát oldalára fordítjuk étkezés után (nagyon ügyes támasztékokat lehet már erre a célra kapni) előnyösebb, ha a jobb oldalára fekszik, mint ha a balra. A gyomorszerkezetéből következően ez a fogás csökkentheti a gondokat, és segíti a megrekedt levegő kijutását. Kedves Eszter! Tegye le nyugodtan a babát és pihenjenek mind a ketten. Remélem sikerült megnyugtatnom.


Kulcsszó: , anyatej, evés, újszülött

 

Mire az a probiutikum?

2012. március 29.  -  32.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Kisfiam születése után antibiotikumot kapott, mert nálam pozitív lett a streptococcus-szűrés, és nála is kimutatták. Ez után otthonra felírtak neki probiotikumot, amire rá volt írva piros betűkkel, hogy 3 hónapos kor alatt nem adható. A kórházban és az otthoni gyerekorvos is azt mondta, nyugodtan hagyjam ezt figyelmen kívül. Sokszor hány, miután beadom neki. A kérdéseim: folytassam-e így is az adagolását, vagy lehet újszülöttnek inkább Normaflor-t adni? Nekem nagyon furcsa, hogy az orvos azt mondja, hagyjam figyelmen kívül a gyártó utasítását, erről mit gondol a Doktornő?
Köszönöm válaszát.

 

Kedves Anyuka!

Testőreink a probiotiumok! - olvastam a napokban valahol. Mit jelent ez? Egyre többet hallunk a probiotikumokról, mi is lehet ez? A reklámszöveg szerint fontos, jól emészthetünk tőle, és még a puffadást is megszünteti. Oké, mondom én, és mégis meggyőződésem, ez megint egy olyan dolog, amit meghallgatunk, tudomásul veszünk – mondhatni jó a PR-ja – de hogy mik is ezek a probiotikumok, mi a jelentőségük, mire valók, arról hitem szerint nagyon kevesen tudnak, és ők is nagyon keveset.

Nézzük tehát: Probiotikumnak nevezik az emberi szervezetben azokat a vékony-, és vastagbélben élő baktériumokat, amelyek hozzájárulnak a bélflóra egyensúlyához. A probiotikumok szerepét és egészségvédő hatását 1970-től vizsgálják a kutatók. 1994-ben Japánban vitték piacra az első probiotikus terméket, és jelenleg is széleskörű kutatómunka zajlik a probiotikus baktériumok emberi fogyasztásra történő felhasználásáról.

A probiotikus baktériumok jellemzői:

 képesek túlélni a gyomorsav és a vékonybél emésztőenzimjeinek pusztító hatását;

 a vastagbélbe jutva elszaporodnak, jótékony hatást gyakorolnak az emberi szervezetre, védenek a káros mikroorganizmusoktól, erősítik az immunrendszert, és szabályozzák a béltraktus működését;

 bizonyos tényezők, pl. nem megfelelő étrend, stressz, környezeti ártalmak, betegségek, antibiotikus kezelés stb. hatására viszont elpusztulnak.
A probiutikumok szerepét és egészségvédő hatását jelenleg is vizsgálják a kutatók, de már az eddigi eredmények is rendkívül figyelemreméltók. A vizsgált törzsek közül egészségügyi szempontból: a Bifidobaktérium és a Lactobacilus nemzetség (tejsavbaktériumok) bizonyos fajtái mutatták a legbiztatóbb eredményeket a kutatás során. A vizsgálatok szerint néhány tejsavbaktérium faj képes növelni a szervezet ellenállását a fertőzésekkel szemben, és erősíti a bélflóra aktivitását számos allergiát kiváltó tényező ellenében, illetve enyhíteni tudja a gyulladásos bélbetegségek tüneteit. A probiotikus mikroorganizmusok serkentik az immunfolyamatokat és csökkentik a kórokozó baktériumok számát és aktivitását a bélrendszerben.

Van néhány olyan információ, amitől nekem is tátva maradt a szájam:

Míg az emberi bőr felülete 4 négyzetméter, a tüdőé 40 négyzetméter, addig a bélrendszeré, ha kiterítenénk, ennek tízszeres mintegy 400 négyzetméter lenne… Mégis sokkal kevesebb információ lát napvilágot arról, hogy mennyire fontos lenne minél több figyelmet fordítani ezen „rész” megfelelő karbantartására is. Az erjesztett és utólag NEM hő kezelt tejtermékek nagyszámú élőkultúrát, más néven fermentumot, avagy élőflórát tartalmaznak.

„Sokakat meggyógyítani azáltal, hogy helyesen tápláljuk őket”- olvastam valahol, és mélyen egyetértek a mondattal. A világ sokat változott, sok fajta kórokozó fenyegeti egészségünket. Környezetszennyezés, konzerváló anyagok, stressz, hogy csak a mindenki által jól ismert tényezőket említsem. A gyógyszergyártók többféle készítményt javasolnak a különféle bajok leküzdésére. Ezen készítményeknek azonban nem kívánatos mellékhatásaik vannak. A szervezet saját védekező rendszere természetes, ártalmatlan és hatékony segítség.

A probiotikus baktériumok immunrendszer-stimuláló, falósejt-aktiváló hatása a gazdasejtben régóta ismert. Az immunrendszer (saját védekező rendszerünk) egészséges működése olyan megoldás a különböző bajok leküzdésében, amit több millió év csiszolt tökéletesre. A bélflórában élő probiotikus baktériumok évezredek óta teszik a dolgukat, ha hagyjuk! Egy kicsit még segíthetünk is nekik, ha a hiányzó mikrobákat külső eredetű, élő probiotikumokat (probiotikus baktériumok) tartalmazó élelmiszerekkel pótoljuk.

Az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás alapvető
fontosságú mindennapi jó közérzetünk megtartásához, valamint hozzájárulhat ahhoz, hogy egyes betegségeket megelőzhessünk, vagy akár segítheti egyes betegségekből való felépülésünket. Létezik már magyarországi Probiotikus klub, melynek célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az élőflórás, valamint a probiotikumokat tartalmazó joghurt, illetve probiotikumot tartalmazó ételek fogyasztására. Érdemes lenne elgondolkozni, esetleg próbaszinten étlapon bevezetni a „halott ételek” melletti kiegészítésre, ezen termékeket.

A joghurt a köztudatban a finomság vagy a desszert kategóriába tartozik. Élvezeti jellegű cikként ismert. Érdemes lenne jobban foglalkozni azzal a ténnyel, hogyan „segíthetünk a vendégeknek” egészségmegőrzésükben akárcsak egy ilyen baktériumokat tartalmazó joghurt felszolgálásával. A joghurtnak a táplálékpiramisban (az emberi szervezet számára lényeges táplálékok fontossági sorrendjében) előkelő hely jut.

Kedves Anyuka! Nagyon köszönöm kérdését. Módot adott arra, hogy kicsit tisztába tegyük ezt az eléggé zavaros kérdéskört, bár kissé elkalandoztam. Halljuk a reklámot, nézzük a TV-t, márkanevek említése nélkül csak úgy záporoznak az információk, mit és hogyan kell helyesen tenni ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, vagy visszanyerjük az egészségünket. Van ebben sok hasznos, megszívlelendő tanács, de van sajnos véleményem szerint üzletpolitika is. Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát. Én semmi esetre sem adnék be senkinek, nem hogy egy pici babának (igaz nagyobbnak vagy felnőttnek sem) olyan gyógyszert, készítményt, ételt vagy bármi mást, amire a gyártók ráírták, pláne piros betűkkel, nem neki, nem az Ő életkorában használható termék. Ennek nem elsősorban orvosi oka van, inkább józan meggondolás, és bizalom kérdése ez nálam. Egyszerűen feltételezem, hogy nem csak én végzem a dolgomat körültekintően és becsületesen, hanem azok is, bárki, aki bármilyen terméket forgalmaz. Ha ráírtak valamit, annak oka van. Az ok majdnem mindegy, bár bizonyára utána lehet nézni, de nem nagyon érdemes. A baba sok mindentől bukhat hányhat… Nem biztos hogy a beadott probiotikum váltja ki a tünetet, de nem is kizárható.

Kedves Anyuka! Ne adjon semmit a kisbabának. Az anyatejes baba bélflórája még nincs kialakulva. Természetesen egy szülés közbeni fertőzés megváltoztatja ezt az alaphelyzetet. Az egészséges anyatejes csecsemők bélflórájából főként csecsemőkori bifidobaktériumok (bifiduszok) tenyészthetők ki. Ez az a baktériumfajta, amit az anyatejjel évezredek óta megkapnak a csecsemők. Véd sok minden ellen. Ha valamiért kisbabája táplálékkiegészítésre szorul, magyarul nem csak anyatejet kap, olyan tápszert válasszanak, amely megbízható bifidusz törzset tartalmaz. Nagy a választék, fontos hangsúlyozni probiotikum és probiotikum között még azonos törzseken belül is eltérő lehet a biológiai hatás. Nem tudom mit írtak fel Önöknek, de ha ez egy kombinált készítmény, még egy szavazatom van a NEM mellett. Kedves Anyuka. Remélem nem zavartam össze. Nagyon sok örömet sok boldogságot kívánok kisbabájukhoz.


Kulcsszó: , anyatej, evés, hányás

 

Mennyit egyen a gyerek?

2012. március 25.  -  31.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Azt szeretném kérdezni, hogy szabad-e erőltetni az evést, ha a gyerek nem eszik? Mennyi a normális egy 4-5 éves gyereknél? (No, persze édességből bármennyi menne.)

Linda és Áron

 

Kedves Linda!

Nem, nem szabad erőltetni! Sem evést, sem ivást, sem semmi mást. Mennyi a normális kérdezi Linda, és bár látszólag egyszerű a válasz, hiszen minden „normális”, ami mellett a gyerek jól és harmonikusan fejlődik, a határok azonban, éppen úgy, mint felnőttkorban, elég tágak. A mennyiségileg elegendő, összetételében helyes táplálás a gyerek egészséges fejlődésének egyik legfontosabb tétele. Nagy a mi felelősségünk ebben a kérdésben, hiszen a táplálás helyes vezetésével biztos alapot adhatunk mi szülők (vagy nagyszülők) gyermekeinknek az életbe induláshoz, de akaratlanul veszélybe is sodorhatjuk gyerekeinket olyan hibákkal, melyek közvetlenül az elkövetésükkor sokszor nem is okoznak érzékelhető, vagy szemmel látható tüneteket. A későbbiekben jelentkező fejlődési zavarnál, étvágytalanság, válogatósság esetén, nevelési problémáknál, betegség esetén gyakran fel sem merül, hogy az észlelt nehézségek hátterében táplálási gond, helytelen táplálási mód is szerepelhet.

Azt kérdezi Linda, szabad-e erőltetni, ha nem eszik. De vajon miért nem eszik, és vajon nem eszik-e tényleg, ha édességből bármennyi menne? Étvágytalanság-e ez valóban, vagy simán csak válogatósságról beszélhetünk, amit persze sokkal nehezebb kezelni. Ahhoz, hogy a táplálkozás fontosságát megértsük, nem árt tudni, hogy a szervezet hogyan és mire használja fel az elfogyasztott táplálékot. Ismerni kell a szervezet valós szükségletét, sőt a helyes táplálkozás irányelveit is.

Ez egy kicsit túl tudományosnak tűnhet, sőt ha mélyebben belegondolunk, attól, hogy gyerekünk lesz, nem válunk persze rögtön dietetikussá, hogy tudjuk mit adhatunk enni, nem leszünk azonnal orvosok, hogy meg tudjuk gyógyítani. Nem kapjuk meg a bölcsek kövét, hogy megleljük a mindig helyes és megfelelő nevelési módszert, de nem leszünk cirkusz és varieté vállalat sem, hogy egész nap szórakoztassuk gyerekeinket. Van ebben a szülői feladatban még szállítási vállalati munka is, hiszen a gyereket onnan-ide, vinni-hozni kell. Jó logisztikai képesség is kell, hogy mindezt jól megszervezzük. Néha tényleg úgy érzem, rengeteg dolgot megtanulunk, kapunk mindenről papírokat, bizonyítványt, hogy elsajátítottunk egy tudást, de arra nem létezik képzés, hogyan neveljük helyesen gyerekeinket.

Elnézést a kitérőért, elkalandoztam a kérdéstől. Tehát: A hirtelen fellépő étvágytalanság gyakran fertőzés vagy betegség jele lehet, de természetesen a hosszabb ideje fennálló étvágytalanság hátterében akár krónikus betegség is megbújhat (vérszegénység, vesefertőzés stb.). Normális testsúly mellett is látunk rosszabb étvágyat, sőt az étvágy naponként, esetleg napszakonként is változó lehet, gyereknél ugyanúgy, mint felnőttkorban. Természetesen lényeges információ a gyerek testsúlya, de jó tudni, a normális testsúly nem mindig azonos az átlagossal. Vannak gyerekek, akiknek lényegesen kisebb, másoknak bőven nagyobb a testsúlyuk az átlagosnál, egyszerűen azért mert eltérő az alkatuk és a testmagasságuk. Növekedési grafikonok, úgynevezett percentiles táblázatok segítségével megállapítható, hogy a gyerek jól fejlődik-e. Fejlődési elmaradást jelent, ha saját görbéjétől eltér a gyerek súlya, vagy hossza. Ezek a görbék 10-25-50-75-90-es percentilt jelentenek, magyarul a 10-es azt jelenti a gyerekek 10 százalékának ilyen kis súlyú, a 90-es azt jelenti szintén a 10 százaléknak ilyen nagy a súlya. Az 50-es percentil az átlagos érték. Ezek csak tájékozódási pontok, a lényeg, ha egy baba mondjuk 50-es értékkel születik de később a fejlődése lelassul és csak a 25-ös értéket éri el, érdemes utánanézni hol a „hiba”.

A testsúlygyarapodás mindig egyensúly kérdése. Vagy a felvétellel van baj, vagyis a gyerek keveset vagy/és nem jót, táplálót eszik, vagy az ürítés fokozott (csecsemők, kisgyerekek egy-egy hasmenéskor képesek sokat fogyni).

Kedves Linda! Megértem aggodalmát! A gyerek táplálása a szülő egyik alapvető „feladata”. Ha egy gyerek „elutasítja”az ételt, tiltakozik az evés, etetés ellen az kétségbeesést, bűntudatot ébreszthet a szülőben.
Elkezdődik egy háború az asztal körül, amely rossz étkezési és nevelési szokásokat vonhat maga után.
Mielőtt bármilyen étvágyjavítót, gyógyszert, homeopátiás szert adna, kérem gondolaja végig a következőket:

- Ne erőltesse a gyerek evését azzal, hogy a szájába kanalazza az ételt, ha nem akar enni, ne szidja, ne büntesse kislányát.

- Ne győzködje a gyereket, hogy egyen többet és ne is ígérjen ajándékot arra az esetre, ha megenne valamit.

- Az evés élmény nemcsak felnőtt-, de gyerekkorban is. Ízek, színek, illatok, az étel állaga mind-mind a tapasztalás és asztal körüli kulináris öröm részei. Adjon időt és lehetőséget a gyereknek ezek megélésére.

- Ha a családi asztal békés, boldog környezetet jelent, ha a gyerek látja, hogy Önök is jó étvággyal esznek, kedvet kaphat Ő is. Kóstoltasson meg dolgokat a kislánnyal, és hagyja, hogy egyéni ízlésének megfelelően választhasson.

- Végezetül, de nem utolsó sorban, ne engedje, hogy a gyerek sokból sokat válogathasson. Nem történik nagy baj, ha egy-egy étkezésnél kevesebbet eszik, a következő evéskor éhesebb lesz és többet fog kérni.

Természetesen állhat betegség is az étvágytalanság hátterében, aminek eldöntése orvos feladata de tapasztalatom szerint több a „helytelen szokásból” szoktatásból eredő probléma mint a valós fizikális eltérés.


Kulcsszó: evés

 

Mit szabad „megkóstolni”?

2012. március 21.  -  29.  cikk kinyitása

Kedves Gyarmati Andrea!

Négyéves kisfiam mindent megkóstol. A homokozóban megeszi a homokot, az utcán beleharap a levélbe, a gesztenyébe, a könyv papírját megnyalogatja (kicsit el is vágta a nyelvét) és így tovább.

Nem vagyok tisztaságmániás, a kutya bejöhet a lakásba, és nem mászkálok hipóval a kád körül, de azért gyakran aggódom!

Doktornő, Ön szerint mi az a (koszmennyiség) ami még belefér egy kisgyerek életébe?

Válaszát előre is köszönöm!

Egy kíváncsi kisfiú anyukája

 

Kedves Anyuka!

A tápláléknak nem minősülő anyagok fogyasztása, amit orvosi néven pica-nak hívunk, eredetileg megkívánást jelent, és főleg terhességben jellemző, hogy a kismama különleges ételeket, ízeket kíván. Innen ered az elnevezés, tehát picának hívjuk bármilyen olyan dolog elfogyasztását, ami semmiképpen sem nevezhető ételnek. Ez lehet például föld, homok falevél, ragtapasz, hamu, gyapjú, festék vagy mint az Önök esetében gesztenye, a könyvek papírja de bármi más egyéb is.

Gyakran hallunk különféle fura étkezési szokásokról: a gyerek „falat eszik”, „kaparja a meszet a falról”, amiről csupán annyit érdemes tudni, ezt nem azért teszi, mint a közhiedelemben elterjedt, mert mészhiánya van. Éppen úgy, mint ahogyan az a kisgyerek, aki szereti a savanyúságokat, nem azért eszi mert savhiányos. A gyerekek kétéves korig mindent a szájukba vesznek, megkóstolnak. Része ez a világ megismerésének. Milyen szín, milyen forma, milyen a tapintása, milyen az íze valaminek. Fontos ahhoz, hogy későbbi életünk folyamán pontosan tudjuk szagra, ízre, színre, állományra hogy mivel van dolgunk.

Egy kisgyerek nem azért mancsikálja szét a banánt az asztalnál, mert alapvetően malackodni akar, hanem mert meg kell tanulnia mi is a „banánság” maga. Ehhez az is hozzátartozik, hogy mi történik ezzel a banán nevű „dologgal” ha megmarkolom? Kétéves kor után azonban erre a jelenségre feltétlenül figyelni kell! Kedves Anyuka! Amiről ír, véleményem szerint nem tisztaságmánia kérdése. Itt valami történik az Ön kisfiával, amit én a magam részéről nem a kíváncsiság számlájára írnék. Az, hogy egy 4 éves kíváncsi, nagyon jó dolog, de a pica, vagyis az, hogy a gyerek ismételten és rendszeresen táplálkozásra alkalmatlan tárgyakat eszik, tisztázandó dolog. Mindenképpen és sürgősen.


Kulcsszó: , evés

 

Külföldre költözés kisgyerekkel

2012. március 21.  -  28.  cikk kinyitása

Kedves Andrea!

Idén májusban a férjemmel és kétéves kislányommal Afrikába, Egyiptomba költözünk. Férjem ott kapott állást egy szállodában, de én is örülök a lehetőségnek, csak Marcsi miatt aggódom! Nem fog óvodába járni, velem lesz, de nem tudom; félek, hogy a más ételek, új környezet árthat az egészségének.

Ön szerint, mik az alapvető feladataim a felmerülő problémák előzetes kiküszöbölésében?

Köszönöm a lehetőséget!

Kálmán Edit

 

Kedves Edit!

Megértem örömüket, és megpróbálom eloszlatni aggodalmukat. Elutazni akár csak egy rövid nyaralásra is egy két éves kislánnyal, természetesen még ha néhány napról, hétről van is szó nem kis izgalmakkal jár. Nem beszélve arról, mi a helyzet egy ilyen mondhatni „kitelepülés”esetében.

Afrika, Egyiptom olyan helyek ezek, ahová vágyunk, speciel én nagyon régóta szeretném megnézni Egyiptomot. Az ember olvasmányokból, a történelemből kialakít egy képet, amit aztán szívesen összevetne a saját tapasztalataival. Munkát kapni, munkát vállalni egy idegen országban nagy kihívás, de nagy izgalom is. Különösen akkor, ha jól értem együtt megy a család, és nem pedig úgy, hogy apa előrement és mondhatni felkészülten várja már Önöket.
Egy kétéves kislánynak nagyjából mindegy hol van, hol él együtt a szüleivel. Ha mint írja nem tervezik azt, hogy Ön is munkába áll, hanem otthon marad a kicsi lánnyal, akinek így nem lesz nagy változás az életében.

Természetesen nem ismerem az itthoni helyzetüket, volt-e segítsége Editnek idehaza, jöttek-e nagymamák, nagyszülők, családtagok, akiket a kislány megismert, megszeretett már, és esetleg hiányolni fog ott Egyiptomban egy ideig. Kiszakadás egy megszokott rendből, egy másik rend, rendszer kialakítása mindig sok kérdést vet fel az emberben. Egy másik földrész más szokásokkal, ételekkel, italokkal pláne sok bizonytalansággal jár. Jól teszi Edit, ha a tervezett út előtt tanácsot kér. Meg kell tudni, van-e a helynek sajátos egészségügyi kockázata, van-e szükség valamilyen kiegészítő védőoltásra. Meg kell tudni, mi a teendő abban az esetben, ha a kislány megbetegszik.

Az Országos Epidemiológiai Központban van utazásokkal kapcsolatos tanácsadás, ahol ezekre a kérdésekre felkészült infektológusok válaszolnak (www.oek.hu). A következő, amire odafigyelnék, az étkezési és ivási szokások megvitatása lenne. Érdemes tudni, a megbetegedések jelentős része táplálék, vagy ivóvíz útján terjed. Érdemes olyan családot keresniük, akik már éltek ott, vagy régebben ott vannak kiküldetésben, és kicsi gyerekeik vannak. A helyismeret, mihez hol lehet hozzájutni, hol van lehetőség játszani, vásárolni, egyáltalán, hogy néz ki ott az élet, azt legjobban egy olyan valaki tudja, aki átélte maga is.

Úgy gondolom, a szálloda, ahol férje dolgozik bizonyára szintén felkészült idegenből jövő családok felvilágosítására, kérdezzenek hát bátran. Érdemes utazáskor és az ott tartózkodás kezdetén figyelni az időeltolódásra, a tengerszint feletti magasság különbségére, hiszen egy kisgyerek sokkal közelebb van még a természethez, ezért sokkal jobban megviselhetik ezek a dolgok mint egy felnőttet. Sírósabb, nyűgösebb étvágytalanabb lehet csupán csak a változástól.

Beszéljen orvosukkal. Ö ismeri Marcsit 2 éve, állítsanak össze gyógyszercsomagot amit elvihetnek magukkal. Írjon fel mindent pontosan, mi mikor mire való. Beszélje meg, ha olyan a viszony doktor nénijükkel vagy doktor bácsijukkal, hogy van-e lehetőség akár telefonon, akár e-mailen vagy skype-on tanácsot kérni.


Kulcsszó: evés, fertőző betegség

 

Egészségtelen-e a túlsúly?

2012. március 9.  -  16.  cikk kinyitása

Kedves Gyarmati Andrea!

13 éves kisfiammal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni Öntől. Az Édesanyja és én 3 éve váltunk el, azóta is jóban vagyunk, a fiam nálam is és anyukájánál is jól érzi magát.
Egyetlen problémánk az evéssel van. A gyerek túlsúlyos, 60-62 kiló körül mozog a súlya. Szeret mozogni, focizni és karatézni jár (egyre többet csúfolják itt is – félek, hogy ezeket is abba akarja majd hagyni), de nem hajlandó egészséges ételeket enni, csak sült krumplit, pizzát, édességet stb.
Próbáltam szigorú lenni, és pl. nem adtam neki mást vacsorára, „csak” pl. húst salátával, vagy főzeléket, de akkor inkább nem evett semmit, és éhesen, rossz hangulatban feküdt le aludni. Az iskolában is sok csokoládét esznek, nem „divat” az egészséges étel. Az esztétikai problémákon túl, azt szeretném kérdezni, hogy a fiam életében okozhat-e hosszú távon a vitaminmentes táplálkozás és a túlsúly egészségügyi problémákat?

Válaszát előre is köszönöm!

Egy aggódó apuka.

 

Kedves Apuka!

Kérdésére tudok nagyon röviden is válaszolni, és a válaszom az, hogy IGEN! Az esztétikai problémákon túl a vitaminmentes táplálkozás és a túlsúly nem csak egy fejlődésben lévő gyereknek, hanem mindenkinek súlyos egészségügyi problémákat okozhat. A kövérség, elhízás, túlsúly nagyon gyakori jelenség. A jóltápláltság és az elhízott állapot között nem éles a határ. Vannak nagydarab, erős csontozatú, fejlett izomzatú gyerekek, akik nagyobbak az átlagnál, fejlettebbek, mint kortársaik, mégsem mondjuk rájuk, hogy kövérek, elhízottak lennének.

Az elhízást a zsírszövet test-szerte bekövetkező elszaporodása jellemzi. A köztudatban erősen elterjedt az a nézet, hogy a kövérek hormonzavarban szenvednek. Természetesen előfordul, hogy valamilyen betegség az alapja a testsúlyfeleslegnek. Ezekben az esetekben korrekt kivizsgálásra van szükség, mivel a kezelés azon múlik, mi a kövérség oka. Ha a háttérben nincs kimutatható hormonális elváltozás, számtalan oka lehet annak, hogy valaki az átlagosnál kövérebb legyen. Sok esetben valóban szerepe van az örökletes tényezőknek, bár a magam részéről úgy vélem, az ember sokkal inkább az étkezési szokásokat tanulja meg a családjában.
Olyan családban, ahol nagy étvágyúak a felmenők, nagyobb az esély arra, hogy a gyerek is dundi lesz. A rendelkezésre álló kínálatból az a gyerek, aki kalóriadús ételeket választ (édességet, liszt neműt) és azt nagy mennyiségben fogyasztja, bizonyára kövérebb lesz, mint egy olyan gyerek, aki inkább kis kalóriatartalmú ételeket eszik szívesen, vagyis húst, zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt és kerüli az édességeket, a tésztaféléket.

A hízás-fogyás mindenképpen egyensúlyi kérdés. Ha többet eszünk, több kalóriát fogyasztunk, mint amennyit elégetünk, hízni fogunk. Ha többet égetünk el (mozgással, sporttal, fokozott fizikai aktivitással) mint amennyit eszünk, akkor fogyunk, és ha ez arányban van, akkor áll a súlyunk. Gyerekkorban azonban számolnunk kell azzal a plusz kalória mennyiséggel, ami ahhoz szükséges, hogy a gyerek fejlődjön. Míg felnőtt korban a szervezet és a saját működtetésünk kalóriaigénye számít, gyerekkorban a fejlődés plusz kalóriát igényel.
Vannak olyan gyerekek, akik születésüktől kezdve nagyevők, ami valamilyen oknál fogva mindvégig megmarad. Még betegség esetén sem veszítik el jó étvágyukat. Az ilyen nagyétvágyú gyerekeknél nagyon hamar el kell kezdeni a táplálék minőségi (és csökkentett mennyiségű) megválogatását, mert különben ezek a gyerekek óhatatlanul elhíznak.

Vannak kiemelt életkorok, amikor egy kisgyerek elbizonytalanodik, magányosnak, boldogtalannak érzi magát. Evéssel, édességekkel kárpótolja magát, ami természetesen plusz kalóriát jelent és elhízáshoz, súlytöbblethez vezethet. Iskolai, családi feszültség, valamilyen érzelmi vagy tanulási, felelési kudarc kapcsán is jelentkezhet fokozott étvágy. Ilyenkor az is meglehet, hogy a gyerek nehezen illeszkedik be társai közé. Ha elkezd hízni, gúny tárgyává is válhat, ez még inkább kirekeszti és ördögi kör alakul ki. Talán ismerős a Kishercegből. „Miért iszol? Mert szomorú vagyok. És miért vagy szomorú? Mert iszom.” Eszik, mert magányos, és magányossá válik, mert kövér.

Kedves Apuka!
Azt írja jó viszonyban maradtak kis-nagyfia édesanyjával, és a gyerek mindkettőjüknél jól érzi magát. Remélem ez tényleg így van, de azért úgy érzem, érdemes néhány dolgon elgondolkozni. Ha a hízás-evés kör beindulása egybeesik az Önök válásával, talán mégiscsak lehet valami gond vagy orvosolni való. Nem tudom, Önök vagy a család milyen súlyúak, milyen étkűek. Azt sem tudom, mit esznek, mi a menü, ha a gyerekkel együtt esznek. Az sem derül ki, hol étkezik a gyerek napközben, ezek mind elég fontos dolgok ha felmerül a hízás, a súlyfelesleg lehetősége.

Abban biztos vagyok, szigorral nem sokra juthat. Pláne nem egy 13 évesnél, aki épp a helyét keresi a világban. Már nem gyerek, még nem felnőtt. Lehet, a méretei „megnőttek” ami még plusz szorongást okozhat, még ha nem is beszél róla. Beszélgessenek sokat. Kezdjenek valami közös sportolásba, mondjuk legyen az együtt futás, olyan mozgásforma ami sok kalóriát éget. A közös élmény közelebb hozhatja Önöket egymáshoz. A közelebb kerülés pedig lehetőséget teremthet egy olyan meghitt beszélgetéshez, amiből kiderülhetnek az „egészségtelen táplálkozás”okai.

Kedves Apuka! Talán túl szentimentálisnak érzi majd válaszomat. Sok év tapasztalata alapján úgy vélem együtt minden könnyebb. Nem tudom, Ön milyen súlyú, de ha segítséget kér a gyerektől, hogy Ön is szeretne egészségesen étkezni, csinálják együtt, szövetségesre találhat, ami mindkettőjüknek jót tehet. Dicsérjék meg, ha fogyna, bíztassák, ha elakadna. Magas vérnyomás, szív és érrendszeri betegségek, cukorbetegség és ezek összes következményei kerülhetők el, ha idejében gátat vetnek az elhízásnak. Nem beszélve az esztétikumról. Kitartást, türelmet és sok örömet kívánok mindhármunknak.


Kulcsszó: , evés, sport

 

Mennyi étel kell egy kisgyereknek?

2012. február 15.  -  6.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

Lehetséges-e, hogy egy éves gyerekem túl sokat eszik, vagy ilyen kis korban még ösztönösen tudja, hogy mennyi ételre van szüksége? Mostantól már bármit ehet, vagy vannak még ételek amiket még nem ajánlott ennie?
Segítségét előre is köszönöm!

Üdvözlettel, Judit

 

Kedves Judit!

Látszólag egyszerű kérdésére nem is olyan egyszerű a válasz! Lehetségesnek tartom hogy egy gyerek 1 évesen túl sokat egyen, miközben azt gondolom egy ennyi idős baba még ösztönösen érzi, (és nem tudja) mennyi ételre van szüksége, ha nem rontottuk még el mi felnőttek ezt a természetes ösztönt. Gondolom ez így eléggé zavaros, elmagyaráznám mi mit is jelent. Mindehhez van néhány olyan információ is amit nem árt figyelembe venni. Egy csecsemőnek, kisgyereknek orvosi szabály szerint annyit kell ennie amennyi mellett harmonikusan fejlődik.

Gyerekkorban az étel nemcsak a mindennapokhoz szükséges. A gyerek súly és hossznövekedése külön kalóriát és energiát igényel. Az étvágy nagyon fura dolog. Néha mi felnőttek is nagy mennyiségeket tudunk elfogyasztani, máskor alig megy le egy falat a torkunkon. Sok mindentől függ ez. Vannak kisétkű, de jól fejlődő gyerekek, és vannak a másik oldalon olyanok is, akik nagy étvággyal sokat esznek, mégsem lesznek kövérek. Az a kérdés, mi a felelősségünk nekünk szülőknek, nagyszülőknek ebben az ügyben? A gyerek, még egy egészséges csecsemő is meglehetősen széles határok közt eltűri, ha az átlagostól eltérő mennyiségű vagy éppen hiányos illetve helytelen összetételű táplálékot kap. Lényeges hogy ez gyakran nem nemtörődömségből, hanem inkább tudatlanságból, esetleg reklámok hatására történik. Egy kisgyerek kiszolgáltatott lény azt eszi, pláne ha éhes amit kap. Megfelelő mennyiséget, minőséget kell kapjon elsősorban „élettel teli” táplálékot. Tartósítószer ,festékanyag,és más rémségektől mentes ételeket. Friss gyümölcsöt, zöldséget és minél kevesebb fagyaszott ételt. Lehetőleg olyan dolgokat, amelyek az adott égövön természetesen megteremnek az adott időben. Mindez ma már a nagyipari élelmezés hatására sajnos rossz irányba tolódott, hiszen készen félkészen vagy sok egyéb módon manipulált étel kerül asztalunkra. Mienk, és főleg a családot ellátó anyukáké a felelősség mit adunk a családunknak enni. Figyelembe kell venni egyéni ízlést is természetesen,de azt sem árt tudni nem minden jó ami ízletes. Sok cukor, később üdítők, mesterséges ízfokozók megzavarhatják a természetes íz érzést.

Kedves Judit! Nem olyan ijesztő ez mint amilyennek tűnik. Figyelje a gyereket, ha hízik túl sokat gyarapszik, vagy gyanús hogy kövér vigye el mérésre az egészséges rendelésre. Rendelkezésre állnak táblázatok ahol kiderül nem sok-e valóban túl sok amit megeszik. És figyeljen a minőségre is. Ne csak a gyerek, saját maguk miatt is. 1 éves kortól, ha már kint vannak a baba őrlőfogai is, gyakorlatilag kisgyerek kosztot kaphat, ami azt jelenti nagyjából minden mehet. Új étel bevezetésekor ugyanúgy mint egy éves kora előtt figyelje a reakciókat.
Ha bármi nem stimmel, hányás hasmenés, hasfájás, kiütés jelentkezik, várjon kicsit az étel bevezetésével, próbálja meg néhány hét múlva újra. A mindenevő nem azt jelenti, toljunk be mindent, ami ehető a szájunkba. Van egyéni ízlés, és kívánság egy éves korban is! Azt tanácsolom, vegye ezt figyelembe. Jó út ez ahhoz hogy az evés örömet és elégedettséget okozó dolog legyen és maradjon is miközben biztosítja a megfelelő fejlődést.


Kulcsszó: , evés

 

Mi lehet a hasmenés hátterében?

2012. február 15.  -  4.  cikk kinyitása

Kedves Doktornő!

2 éves fiam rendszeresen elkap valamit a hasára. Havonta egyszer legalább hasmenéses 3-5 napig. Tejet még emiatt nem is mertünk adni neki, tápszert kap (hasmenéses időszakban azt sem nagyon). Ön szerint ez normális, mármint még belefér az elfogadható kategóriába vagy foglalkoznunk kellene ezzel komolyabban? Engem nem különösebben izgatott a probléma eddig, jókedvű, kiegyensúlyozott, életvidám gyermek, szellemileg, mozgásilag, érzelmileg teljesen rendben fejlődik, viszont kicsi: 82 cm és 10 kg, de ez valószínűleg alkati, mert az apukája is sokáig kicsi volt, kamaszkorában nőtt csak meg a korának megfelelő magasságúra (súlyban meg sosem). A környezetemben vetették fel, hogy nem kéne-e foglalkozni a dologgal és bár én nem nagyon gondolom, hogy kéne, azért mégis megkérdezném Önt, mint szakembert, mi a véleménye erről. Köszönöm a segítséget előre is.

Üdvözlettel, Zsuzsi

 

Kedves Zsuzsi!

Látszólag egyszerű kérdésére nem egyszerű a válasz. Vegyük tehát szépen sorba. Azt írja 2 éves kisfia rendszeresen elkap valamit a hasára. Kérdés mióta teszi ezt? Miből gondolja, hogy ez „elkapás”, és ha ezt gondolja, nevezetesen azt hogy ez egy fertőző hasmenés lenne havi rendszerességgel, és visszatérően mi az oka annak, hogy nem mertek tejet adni?
Azt kérdezi, de már a kérdezés maga is bizonyítja Ön szerint sem fér bele mindez a normális, elfogadható kategóriába. Szerintem sem.

Azt is írja a kisfiú pici és vékony, bár rögtön el is magyarázza hogy miért. Nézzük tehát végig együtt a problémát, már amennyiben ez a kapott információk birtokában lehetséges. Az hogy egy 2 éves kisfiúnak (vagy kislánynak, vagy felnőttnek) rendszeresen visszatérő hasmenése van semmi esetre sem normális! Jó lenne tudnom, mikor kezdődtek ezek a hasmenések, volt-e van-e összefüggés a szoptatás abbahagyásával. Egyáltalán kapott-e és ha igen meddig kapott a gyerek anyatejet. Nézzük a hasmenés lehetséges okait.

1 - Valóban lehet fertőzéses eredetű a hasmenés, vagyis hogy az Ön szavaival éljek, lehet hogy „elkapott valamit” a gyerek. Ellene szól ennek a fertőzéses teóriának, a havi rendszeresség és az hogy a tünet vissza –vissza tér mivel olyan baktériumot amelyik jelen van majd elmegy visszajön nem nagyon ismerek. Ezeket a fertőzéses eredetű hasmenéseket baktériumok, vírusok, bélparaziták okozzák. Székletmintából való kimutatásukkal bizonyítható a fertőzés.

2 - A következő nagy csoporttal kapcsolatban melyet: „Nem specifikus hasmenésnek” nevezhetünk, a következő dolgokat érdemes megemlíteni: Van olyan eset, és ez kisbabáknál gyakran látható, hogy a baba túleszi magát. A túl nagy táplálékmennyiség elfogyasztása, elégtelen bontás következtében okozhat hasmenést. Megint csak találgatni tudok, sajnos, mivel levelében nem említi a gyerek étvágyát. Úgy gondolom, ha bármi eltérés lenne akár nagyevő akár étvágytalan lenne a kisfiú megírta volna. Az Ön által felsorolt tulajdonságok hogy jókedvű életvidám, jól fejlődik, kiegyensúlyozott valóban megnyugtatók, de a hossz és a súlybeli elmaradás már kevésbé az. Mindkét érték alacsony, a rendelkezésre álló adatok szerint úgynevezett 3 percentiles (ez azt jelenti mindössze 3 gyerek ilyen súlyú és magasságú 100-ból vagyis a többiek mind nagyobbak és magasabbak) Ezek a percentiles értékek segítenek a tájékozódásban, de természetesen figyelembe kell venni egy csomó minden mást is például az örökletes dolgokat is. Tehát számíthat az is mit kaptunk genetikailag a felmenőinktől.

Visszatérve a hasmenésre: a következő nem specifikus nagy csoport: az allergiás hasmenés: Bizonyos ételek (tej, tojás, eper, kiwi, mandula) elfogyasztása után hirtelen hasfájás, hasi görcsök heves hasmenés jelentkezik, néha ödéma esetleg csalánkiütés kíséretében. Mit is lehet tenni? Először is azt tanácsolom, kezdjenek étkezési naplót vezetni. Ebbe a naplóba pontosan írják mit evett és mennyit. Mikor milyen étel után jelentkezett a hasmenés. Egy ilyen naplóval lehet könnyen kiderül, mi okozza a tünetet. Mindenképpen csináltatnék széklettenyésztési vizsgálatot, amely kizárhatja vagy bizonyíthatja kórokozó jelenlétét. Nem tudom kedves Zsuzsa megbeszélte-e az egész problémát választott orvosukkal. A gyerek állapotának megítéléséhez fontos kisfiú fizikális vizsgálata is. Adott esetben laborvizsgálatok,és a fent említett székletvizsgálat elvégzése is amire háziorvosuk adhat beutalót. Ne nyugodjon bele az ismétlődő hasmenésbe! Legvégső eseten gastroenterológiai (gyomor és béltarctussal foglalkozó) szakember segítsége is szükségessé válhat.

Allergia, könnyen dobálódzunk ma ezzel a kifejezéssel. Növekedett az allergiás betegek száma valóban, de kiiktatni valamilyen ételt a választékból egy feltételezés miatt, majdnem olyan hiba, mint adni abban az esetben ha kimutatott allergia áll fenn. Véleményem szerint ez akkor is így van, ha természetesen a felesleges megvonás nem okoz tünetet. Járjon tüzetesen a dolgok végére.


Kulcsszó: mandula, allergia, evés

 

Dr. Gyarmati Andrea könyvei megrendelhetők
 
Beszéljünk a betegségekről!

 

Beszéljünk az evésről!

 

Ajánljuk még a témában:

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekorvos a családban

 

Gyermekbetegségek természetes kezelése

 

Óvodások

 

Szülők könyve

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 

Gyerekek, óvodák, iskolák

 


Copyright © 2012 Saxum Kiadó Kft., tel/fax: 36-1-237-0659